Kereső toggle

Vírus, válság, választás

Ukrajna: kritikus helyzet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hét elejéig több mint 250 ezren estek ágynak, és mintegy hetvenen haltak meg Ukrajnában az új influenzában. Az orosz kormányfő telefonon figyelmeztette az EU-elnökséget betöltő Svédország miniszterelnökét, hogy Ukrajna nem akar fizetni, ez pedig a télen fennakadást okozhat az Európába irányuló gázszállításban. Mindez nem független az Ukrajnában most folyó elnökválasztási kampánytól.

Riasztó hírek érkeznek a szomszédságunkban elterülő legnagyobb országból. Viktor Juscsenko ukrán elnök nemzetközi segítséget kért az országában – illetve egyelőre főként még csak annak nyugati vidékén – dühöngő újinfluenza-járvány miatt, amelyet nemzetbiztonsági fenyegetésnek nevezett. (És amely állítólag nem is H1N1-vírus által okozott influenza, hanem tüdőpestis.) A hihetetlenül gyorsan terjedő járvány ellen egyáltalán nem rendelkeznek oltóanyaggal, antibiotikumokkal, nem elég az orvos (azok is sorra betegednek meg), továbbá a kórházi ágy, de még a védőmaszk sem. Kilenc megyében karantént vezettek be, három hétre iskolai és óvodai szünetet rendeltek el, korlátozták a vasúti és a légi forgalmat, megtiltották gyűlések és más összejövetelek tartását.
Juscsenko elnök egyik legfőbb ellenlábasa, Julija Timosenko miniszterelnök sietve közölte: a január 17-ére kitűzött elnökválasztást semmiképpen sem halasztják el. A cáfolat nyilván azt jelenti, hogy valakinek már támadt olyan gondolata, hogy a járványra hivatkozva lefújja a jó két hónap múlva sorra kerülő politikai erőpróbát, mivel egy későbbi időpontban esetleg jobban szerepelhetne.
A 2004-es elnökválasztási összefogás – az úgynevezett narancsos koalíció – már évekkel ezelőtt felbomlott: vezetői külön utakon járnak, és egymás ellen fenekednek. Viktor Juscsenko jelenlegi államfő, a Mi Ukrajnánk tömb vezére, aki a számba jöhető ukrán politikusok közül leginkább Moszkva-ellenes, és aki országát mielőbb, erőnek erejével be akarja vinni a NATO-ba, magamagát jelölte újra. Külpolitikája miatt, valamint az országon eluralkodott gazdasági válság és bűnözési hullám közepette esélyei egészen halványak. Megbízható felmérések szerint, ha most tartanák az elnökválasztást, a polgároknak csak a 2,8 százaléka szavazna rá.
A közvélemény-kutatások a Régiók Pártjának vezetőjét, a leegyszerűsítve Moszkva-barátnak nevezett, Viktor Janukovics korábbi miniszterelnököt hozzák ki legesélyesebbnek 30,2 százalékkal. A népszerűségi listán a második helyen jelenleg Julija Timosenko kormányfő, a saját magáról elnevezett tömb (BJUT) vezetője áll 18,5 százalékkal, aki immár nem az általa gyűlölt Juscsenkóra, egykori „narancsos” szövetségesére irányítja a fő tüzet, hanem a legesélyesebb Janukovicsra. Az ukrán politika nagyasszonya a kampányban minden létező trükköt bedob. Nyugat-Ukrajnában nacionalistának mondja magát, Kijevben ukrán parasztasszony-hajkoszorúját kibontva „európai” frizurával jelenik meg, majd kihirdeti, hogy a választás előtt lelkigyakorlaton fog részt venni. A közelmúltban a Vatikánba látogatott a pápához, amivel a nyugat-ukrajnai görög katolikus és a lengyel (meg talán a kárpátaljai magyar) nemzetiségű, római katolikus hívek tetszését próbálja elnyerni.
Joe Biden amerikai alelnök legutóbb Kijevben járva egy jó szót sem szólt Juscsenkóról, de az ukrán kormány gazdaságpolitikáját bírálva tulajdonképpen a miniszterelnöknek, Timosenkónak sem tett éppen szívességet. Washington tehát kivár. Ezzel szemben Moszkva nem titkolja, hogy Janukovicsnak szurkol, ha nem is olyan nyíltan és durván, mint az öt évvel ezelőtti elnökválasztás előtt, de azért az orosz kormánypárt, az Egységes Oroszország nemrégiben küldöttséget menesztett Kijevbe a Régiók Pártjával való hivatalos kapcsolatfelvétel céljából. Nem teljesen esélytelen jelölt még az elnökválasztáson Arszenyij Jacenyuk volt parlamenti elnök sem (népszerűsége ma 8,9 százalék).
Politikai elemzők azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy az elnökválasztás második fordulójába Janukovics és Timosenko jut be, az állampolgároknak aztán közülük kell választaniuk. Ugyanakkor a polgárok 20 százaléka még nem tudja, kire adja majd voksát.  
Feltehető, hogy az ukrán választókat a politikai sárdobálásnál jobban érdekli, hogy fognak-e fázni télen. Timosenko többször is megállapodott Putyinnal (igaz, főként csak elvben), hogy a Gazprom továbbra is biztosítja Ukrajnának a számára létfontosságú földgázt. Csakhogy Juscsenko sorra meghazudtolta ezeket a megállapodásokat, és azt mondja: országa nem képes fizetni az orosz gázért, de azért igényli azt. Putyin az EU-tól várja, hogy nyújtson hitelt Kijevnek, Brüsszelnek viszont nemigen akaródzik az orosz földgáz árával kisegíteni Ukrajnát. Ettől ugyan az európai országokba, köztük Magyarországra még nyugodtan áramolhatna az orosz földgáz, de ha a tranzitvezetékből az ukránok önkényesen kiveszik „a maguk részét” (mint tették tavaly is), a Gazprom leállítja a szállítást. Akkor pedig jelentős részben megbénul az amúgy is válság és munkanélküliség által sújtott ukrán ipar, fűtetlenek maradnak az otthonok. És történik ez a tél kellős közepén, méghozzá az ukrán elnökválasztás előtt, vagy éppenséggel két fordulója között. Persze ha Janukovics lesz az elnök, akkor talán mégsem…
A második világháború vége felé és utána mifelénk is pusztított a keletről terjedő, akkoriban „ukránbetegségnek” nevezett vérhas. Félő, hogy Ukrajna mostani másfajta betegségeit a magyar lakosság ismét megszenvedheti. A járvány ugyanis már a keleti határainkon kopogtat.

 

Olvasson tovább: