A szovjet időkben a sajtó többnyire nem számolt be a hazai közlekedési balesetekről. Még a repülőgép-katasztrófákról is többnyire csak akkor adott hírt, de olyankor is részletek nélkül, ha külföldi állampolgár is volt az áldozatok között. Manapság viszont rengeteg tudósítást közölnek közúti balesetekről az orosz tömegtájékoztatási eszközök. Elsősorban talán nem is azért, hogy szenzációval szolgáljanak közönségüknek, hanem egyszerűen, mert elképesztően sok van belőlük.
Különösen gyakran történik baleset a távolsági autóbuszokkal. Néhány, csak a legfrissebb esetek közül: Július 6-án Szamara megyében árokba borult egy durrdefektes busz, szerencsére csak hárman sérültek meg. Július 20-án Novoszibirszk megyében borult fel egy távolsági autóbusz, miközben vezetője mobiltelefonon beszélt. Itt már 9 ember veszítette életét és 38-at vittek kórházba. Négy nappal később következett be az a szerencsétlenség, amely kivágta a biztosítékot: Rosztov megyében, Szamarszkoje község közelében egy Ikarusz oldalát végighasította egy szembejövő, szabálytalanul előző tartálykocsi. Ebben a balesetben 21 ember halt meg és 7 sérült meg súlyosan, ami az utolsó (vagy annak vélt) csepp volt a pohárban. Ez a tragédia, illetve ami mögötte van, vezető helyet kapott az országos médiában, és szóba került a Nemzetbiztonsági Tanács aznapi ülésén is. „Ma egy közúti balesetben több mint 20 ember veszítette életét. És ez csak egy közúti baleset. Természetesen utasítom a Belügyminisztériumot és a Legfőbb Ügyészséget, hogy derítse fel a történteket, de ez sajnos nem egyedi eset. Ez rendszer” – jelentette ki a tanács ülésén a televíziós mikrofonok és kamerák előtt a tanácskozáson elnöklő államfő, Dmitrij Medvegyev, majd hozzátette: „Egyben arról is szó van, hogy rendbe kell hozni az utakat, de véleményem szerint az efféle lehetetlen és hihetetlen események távolról sem csak azért történnek, mert az utak ilyen gyalázatos állapotban vannak. Ez csak egy ok, de egyben annak a következménye is, milyen az ellenőrzés az utakon, következménye a közúti közlekedésben résztvevők lazaságának, bűnös fegyelmezetlenségének.”
Ahogyan az már Oroszországban ilyenkor szokásos, a belügyminiszter személyes ellenőrzése alá vonta a nyomozást a 21 halálos áldozatot követelő baleset ügyében, de sokra nem jutottak vele. A vétkes tartálykocsi műszakilag valószínűleg rendben volt, az autóbusz utasai a baleset idején aludtak, és mindkét gépkocsivezető életét vesztette. Miközben az újságok, a rádiók és a televíziók még a szörnyű baleset okait találgatták, felelős és felelőtlen szakembereket interjúvoltak, és miközben a rendőrség még azt sem tudta megállapítani, hogy egyáltalán ki ült a tartálykocsi kormányánál, alig két nappal később, július 26-án az MKAD-on (a moszkvai „M0-s” autópálya-körgyűrűn) egy autóbusz ismét teherautóval ütközött. Itt szerencsére nem volt halott, de a mentőknek 14 embert kellett kórházba szállítaniuk. Még ugyanazon a napon a Kaukázusban két autóbalesetben összesen 10-en, a rákövetkező napon pedig egy Krasznodar megyei ütközésben 8-an vesztették életüket. 29-én Kalmükiában borult fel egy emeletes távolsági busz (elaludt a sofőr): 1 halott, 12 sebesült.
Ekkor a belügyminisztériumi (rendőrségi) közlekedés-rendészet és a legfőbb ügyészség már javában folytatta az átfogó vizsgálatot, ami eddig csupa olyan dolgot derített ki, ami már régen közismert volt. Gyalázatos az utak állapota, enyhén szólva hiányos a gépkocsivezetők képzése, évente 1,2 millió új gépjármű jelenik meg az utakon, az autóbuszokon és a teherszállító járműveken nincs tachométer (afféle „fekete doboz”), noha ezt a törvény már tizenhárom éve előírja. A közlekedési vállalatok vezetői a tachométerek hiányával visszaélve túlterhelik a sofőröket, akik kénytelenek bűnösen sokat túlórázni, az engedélyezett maximális idő sutba dobásával vezetni stb. Nurgalijev belügyminiszter nyíltan beszélt a közlekedés-rendészet munkatársainak mulasztásairól: ahelyett, hogy a „behajtani tilos” tábla előtt állítanák meg a sofőröket, hagyják őket bemenni a tilosba, hogy aztán megbírságolhassák. (Esetleg saját zsebre.) De a közlekedés szabályainak betartatásán őrködni hivatott rendőröknek a tulajdon felkészültségére is jellemző a belügyminiszternek az a friss parancsa, hogy valamennyiüket(!) újra le kell vizsgáztatni gépkocsivezetésből, mert maguk is sok balesetet idéznek elő. „Megkövetelem – jelentette ki a tárca tanácskozásán a belügyminiszter –, hogy a közúti közlekedés valamennyi résztvevője egyenlő jogokkal bírjon, és egyformán feleljen a törvény előtt. Nem lehet különbséget tenni hivatalnok, állampolgár vagy rendőr között. Senkivel sem lehet kivételt tenni: lebuktál – ugrik a jogosítványod.”
Egy következő, ugyancsak kifejezetten a közúti közlekedés biztonságával foglalkozó tanácskozáson maga Medvegyev elnök tartott beszámolót (egy hét alatt másodszor szólalt meg ez ügyben). Ecsetelte a helyzetet és a tennivalókat, hosszan sorolta a szomorú statisztikai adatokat. Azt, hogy Oroszország miért jár élen az európai baleseti statisztikában, e sorok írója három alapvető okra vezeti vissza – nem feltétlenül fontossági sorrendben. 1. Az orosz emberek mentalitásában jelen lévő, már-már a fatalizmust súroló, a más nyelvekre bajosan lefordítható „avosz” („talán”, „hátha”, „majd csak lesz valahogyan”) megközelítési mód. 2. A rendkívül elterjedt alkoholizmus, a gyakori ittas vezetés, amely aránytalanul sok balesetnek válik okozójává. 3. A szovjet rendszertől örökölt és azóta talán még tovább is gyarapodott általános fejetlenség, nemtörődömség, illetve beletörődés. Jellemző, hogy a belügyminisztérium közlekedésrendészeti főcsoportfőnökségének helyettes vezetője, Vlagyimir Kuzin szerint mostanában semmi rendkívüli sem történik a közutakon, és csak a média kelti a pánikot. „Mindezek a balesetek beleférnek a szokásos éves statisztikába – nyilatkozta. – Az idei év ebből a szempontból egyáltalán nem különbözik az utóbbi néhány esztendőtől.”
Ez a szokásos évi statisztika viszont azt mutatja, hogy a közúti közlekedés Oroszországban nem elhanyagolható demográfiai tényező. A Szovjetunió felbomlása óta eltelt nem egészen 18 esztendő alatt összesen 556 ezer (egy magyar megyényi!) ember vesztette életét és 3,7 millió sérült meg közlekedési balesetben. És e balesetek száma igenis évről évre kimutathatóan növekszik.
2009. 08. 14. (XIII/33)
