A Lovag visszatér

E sorok írójának bőven van oka a Lovag győzelméért izgulni, Berlusconi ugyanis kijelentette, hogy ha nem ő nyeri a választásokat, visszavonul, de akkor az olasz és külföldi újságíróknak nem lesz többé kiről írniuk, s így munkanélkülivé válnak. Úgy tűnik, Olaszország leggazdagabb embere addig is minden tőle telhetőt megtesz, hogy a tudósítóknak kenyeret adjon: szinte napról napra hangzatosabban bókol önnön nagyságának, vagy bombasztikus és megbotránkoztató kijelentéseivel élénkíti az általa unalmasnak tartott kampányt.
Egyebek mellett „Olaszország francia gyarmatosításával” riogatott arra az esetre, ha a baloldal győzne a választásokon, miután Romano Prodi kormánya támogatja, hogy az Air France-KLM megvásárolja az Alitalia légitársaságot. Majd az egyik televíziós műsorban egy fiatal, diplomás nő anyagi problémáira annyit válaszolt: „Fogjon egy gazdag férjet. A mai gazdasági helyzetben egy képzett nő másképp nem boldogulhat.” Egy gazdák előtt tartott kampányrendezvényen pedig rosszullétet színlelt, miután lenyelt egy falat mozzarellát: a tréfával a Nápolyhoz közeli tejgyárakban talált nagy mennyiségű, dioxinnal szennyezett mozzarella körüli botrányon élcelődött (képünkön). Majd a showman-politikus segítséget kért, hogy az asztalról eltávolíthasson egy tekintélyes méretű mortadellát: miután a mortadella Romano Prodi gúnyneve, Berlusconi hívei persze azonnal vették a lapot (a Prodi-kormány bukásához vezető januári bizalmi szavazás után a parlamenti ülésterem asztalain is előkerült a szeletelt mortadella, amit az ellenzéki szenátorok pezsgővel öblítettek le). A jobboldal vezére végül latintudásával hencegett – talán az egyetlen kvalitásával, amiről eddig nem tudtunk –; mint mondta, a latint olyan kiválóan beszéli, hogy „akár Julius Caesarral is együtt ebédelhetne”.
A közvélemény-kutatások egyér­telműen Silvio Berlusconi győzelmét jósolják, aki a biztos szavazók körében mintegy tíz ponttal vezet ellenfele, Róma korábbi polgármestere, Walter Veltroni előtt. Nem is véletlen, hogy a 71 éves politikus nyilatkozataiból a biztos győzelem tudata sugárzik. Jóllehet „a történelembe már eddig is beírta a nevét”, biztosította az őt „pótolhatatlannak tekintő” politikai táborát, kész „viselni a keresztet”, és irányítani az újonnan létrejövő kormányt. „Nem elég a győzelem, jelentős többséggel akarok miniszterelnök lenni” – tette hozzá, immár abban a biztos tudatban, hogy a jogászok sem fogják megzavarni a kormányváltásban: időközben ugyanis a választások utánra halasztották a perét, amelyen többek között adócsalással is vádolják.
A választások formális lebonyolítása egyébként eddig is rendkívül ellentmondásosra sikerült. Egy kereszténydemokrata minipárt például, amelyet kezdetben kizártak a választásokból, utóbb a bíróságon bizonyította, hogy jogosult a részvételre. Egy ideig úgy tűnt, emiatt elhalasztják a voksolást, ám Giuseppe Pizza pártvezér végül elállt ebbéli követelésétől, és már csak ahhoz ragaszkodik, hogy logója felkerüljön a szavazócédulákra: úgy hírlik, hogy a nagyvonalú gesztusért cserébe Pizzát legalább egy államtitkári szék várja majd a következő kormányban, legyen az akár bal-, akár jobboldali.
Persze az sem biztos, hogy a 35 millió, napilap nagyságú szavazócédulát pár nap alatt sikerül újranyomtatni. A jobboldal ugyanis kifogásolta, hogy a közös listát állító pártok logóit szorosan egymás mellé nyomtatták, viszont a polgárnak csak egyiküket szabad beikszelnie; ha véletlen a két logót tartalmazó kocka egészére rajzol keresztet, a szavazata érvénytelennek számít. Az érintett pártok láthatóan attól tartanak, hogy átlagos szavazójukon kifognak az efféle fejtörők: Umberto Bossi, az Északi Liga vezetője például egyenesen azzal fenyegetőzött, hogy akár „fegyvert is ragadhatnának” a voksolást ellehetetlenítő „római gazfickók” ellen.