Kereső toggle

A béke nem exportcikk

Budapesti beszélgetés El-Hasszán Bin Talal jordán herceggel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Harmincnégy évig készült arra, hogy király legyen. Egy héttel a trónra
lépése előtt tudta meg, hogy mégsem ő lesz az uralkodó. Pedig felesége már a
palota új dekorációját is megterveztette. A hoppon maradt koronaherceg évekig
eltűnt a nyilvánosság elől, de az utóbbi években békenagykövetként igyekszik
kamatoztatni kivételes kapcsolatrendszerét. El-Hasszán Bin Talal jordániai
herceget, a néhai Husszein király öccsét a budapesti Közép-Európai Egyetemen
tartott előadása után kérdeztük terveiről.



El-Hasszán herceg Budapesten. Békenagykövet

Fotó: Somorjai László

Mint kiderült, a sértődés még nem múlt el. „Hangsúlyozom, hogy semmilyen
formában nem képviselem Jordániát” – szögezte le Hasszán herceg az interjú
elején. A volt trónörökös egyébként előadásában is utalt egy ironikus
szójátékkal arra, hogy a több mint három évtizedes hiábavaló várakozás nem múlt
el nyom nélkül. Az angol koronaherceg (crown prince) fogalomra rímelve azt
mondta magáról, hogy egykor „clown prince” (vagyis bohóc herceg) volt. 1999-ben
a már menthetetlenül beteg Husszein király váratlanul visszatért amerikai
gyógykezeléséről Ammanba, és bejelentette, hogy öccse helyett legidősebb fiának,
Abdullah hercegnek adja át a trónt. (Az arab monarchiákban – szemben az európai
uralkodóházakban szokásos egyenes ági örökléssel – az uralkodó bármely rokona
lehet trónörökös, ám a kinevezést az uralkodó bármikor indoklás nélkül meg is
változtathatja, mint ahogy Jordániában is történt.)

A döntés világszerte meglepetést keltett, hiszen Hasszán herceget bátyja
1965-ben jelölte ki utódjául. Évtizedeken keresztül szinte minden külföldi
vezető, aki Ammanban járt, felvette a kapcsolatot a trón várományosával,
különösen miután a kilencvenes évek elején kiderült a király betegsége. A hírek
szerint indiai származású felesége neves dizájnerekkel már a királyi palota új
dekorációját is elkészíttette, amikor kiderült a hír. A váratlan váltást eltérő
okokkal magyarázták az elemzők. Voltak, akik úgy vélték, hogy az Oxfordban
tanult, a nyugati világnyelvek mellett héberül kiválóan beszélő Hasszán herceg
túlságosan liberális lett volna egy arab ország vezetésére. A helyére lépő
Abdullah ugyan szintén nyíltan nyugatbarát, és ő is neves külföldi iskolában, az
egyesült államokbeli Georgetown Egyetemen szerzett diplomát, azonban palesztin
felesége és az iszlám iránti nagyobb elkötelezettsége miatt biztosabb kézzel
irányíthatja a többségében palesztinok lakta országot. Közrejátszhatott a
döntésben az is, hogy az Egyesült Államokban a híres Mayo klinikán
rákbetegséggel kezelt király épp amerikai döntésre választotta utódjának
Abdullahot. De az is lehet, hogy Husszein király egyszerűen nem szerette volna,
ha egyenes ági leszármazottai helyett öccse családtagjaival folytatódik a
dinasztia.



Bátyjával, Husszein királlyal. Még mosolyognak

„Mentesültem a politikai élet mindennapos terhei alól” – így említette
El-Hasszán azt a hoszszabb időszakot, amikor, miután kiderült, hogy nem lesz
uralkodó, családjával együtt visszavonult a nyilvánosság elől. Idővel mégis
egyre több nemzetközi felkérésnek tett eleget. Többek között a jövőbeli
világtrendekről készített elemzéseiről híressé vált Római Klub elnöke, és a
háttérből aktívan részt vesz a közel-keleti béketárgyalások előkészítésében is,
legújabban Tony Blair közel-keleti különmegbízott oldalán. Mint Hasszán herceg
lapunknak elmondta, ebben segítségére van, hogy a kilencvenes években részt vett
„a jordán–izraeli békeegyezmény és a térségbeli békefolyamat feltételeinek a
kialakításában. Az ott felmerült kérdések, a biztonsági garanciák, a menekültek
kérdése minden olyan esetben felmerülnek, amikor Izrael és egy vele szomszédos
ország kezd tárgyalásokat egymással”.

A november végére tervezett annapolisi csúcstalálkozó esélyeivel kapcsolatban
Hasszán herceg kissé szkeptikus. „A tárgyaláson nem vesz részt Szíria és Libanon
sem, ezért a legjobb szándék mellett is csak egy palesztin–izraeli végső
megállapodás előkészítéséről beszélhetünk, amely nem adhat választ a térség
átfogó problémáira. A megállapodási esélyeket külső tényezők, különösen az
Iránnal szemben egyre élesedő nyugati hangnem is befolyásolhatja” – véli
El-Hasszán, aki szerint a csúcstalálkozón a palesztinok legalább lehetőséget
kapnak arra, hogy elmondják álláspontjukat az alapvető kérdésekben, így a
menekültek visszatéréséről és Jeruzsálem jövőbeli jogi és közigazgatási
státusáról.

Arra a kérdésünkre, hogy minek tulajdonítja azt, hogy úgy tűnik, nem működik az
amerikai demokráciaexport, miután Szaddám Huszein uralmának megdöntése és a
szabad választások ellenére Irakban negyedik éve kaotikus a helyzet, Hasszán
herceg elmondta, hogy a nyolcvanas évek végén, még az iraki–iráni háború idején
Bagdadban megpróbálta jobb belátásra téríteni Szaddám Huszeint, aki azzal
fenyegette meg, hogy „ha nem lenne ez a mostani háború, azonnal az egész
hadseregemmel Jordánia ellen vonulnék”. El-Hasszán szerint „tragikus az, hogy az
iraki nép kezdeti lelkesedése és várakozása ellenére a választások után a
biztonsági helyzet csak még rosszabb lett, és ez a felkelők, valamint a
külföldről és az al-Kaida által támogatott erők helyzetét erősítette”. Irak a
szétesés határán áll, és ebben az etnikai megosztottság, a kurd–török ellentét
fontos szerepet játszik. „Azonban amikor a szélsőséges ideológiák és a
demokrácia között kell választani, mindent meg kell tennünk azért, hogy
létrejöjjön egy belső kiegyezés Irakban, amelyhez hozzátartozik az is, hogy az
ország maga rendelkezhet az olajbevételei felett” – jelentette ki a herceg.

„Az Iránnal szembeni egyre keményebb hangnemet és fenyegetéseket figyelve nem
irreális, amit Bush elnök mondott a minap a harmadik világháború kitörésének
lehetőségéről – mondta El-Hasszán, aki súlyos hibának tartja a katonai fellépést
Irán ellen. – Ez csak még nagyobb indulatokat váltana ki a muzulmán világban.” A
megoldás szerinte az, amit a Trilaterális Bizottság nevű nemzetközi szervezet
javasol: el kell fogadni azt, hogy a közeljövőben tíz ország is rendelkezhet
atomfegyverrel – beleértve Izraelt és Iránt –, és ebből kiindulva megpróbálni
atom-fegyvermentessé tenni az egész Közel–Keletet. Ha ez nem sikerül, arra kell
számítani, hogy a térségben egyre több állam: Egyiptom, Szaúd-Arábia és az
öbölországok is atomhatalommá válhatnak a közeljövőben.

Olvasson tovább: