Kereső toggle

Az elfeledett háború

Öt éve tart Afganisztánban a harc a terrorvezérek és a tálib drogsejkek ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Öt év telt el azóta, hogy az Egyesült Államok a terrorizmus elleni harc első
lépéseként Afganisztánban megdöntötte a tálibok uralmát, és felszámolta az
al-Kaida főhadiszállását. Mivel a figyelem azóta nagyrészt az iraki válságra
terelődött, sokan az afganisztáni inváziót csak az „elfelejtett háborúként”
emlegetik. Az utóbbi napokban újra a figyelem középponjába került a magyarok
afganisztáni szerepvállalása is. Ennek kapcsán többek között arról kérdeztük az
Afganisztánt már többször is megjárt Dr. Vekszler Péter orvos őrnagyot, hogy
vajon milyen presztízzsel bírnak a magyarok a NATO-n belül, és milyen
feladatokkal kell megbirkózniuk küldetésük során.



Fotó: AP

Összesen mennyi időt töltött Afganisztánban?

– 2003-ban hat hónapot töltöttem a német tábori mentő, kiürítő század
szolgálatában. Páncélozott mentőn, mentőorvosként dolgoztam két német
egészségügyi katonával. 2004-ben, majd 2005-ben három-három hónapot dolgoztam
traumatológusként Kabulban.

Mi késztet egy fiatal, sikeres orvost arra, hogy vásárra vigye a bőrét egy
ilyen misszióban?

– 2002-ben részt vettem egy egy hónapos nemzetközi traumakurzuson Izraelben.
Itt a helyszíni és kórházi sérültellátás szakmai kérdésein túl a szervezésről is
kiváló oktatást kaptam. Ez alapvetően megváltoztatta a betegellátás hátteréről
alkotott gondolkodásomat.

Mi volt az újdonság, amivel ott találkozott először?

– A tömeges sérültellátásra, katasztrófahelyzetekre való felkészülés kapcsán
általában csak a helyszíni ellátásról esik szó. Kevesen foglalkoznak azzal, hogy
a nagyszámú, különböző súlyosságú sérüléstípusokkal bíró betegáradat a kórházi
ellátást pillanatok alatt képes megbénítani. Ha nem készítjük fel a kórházakat
az ilyen esetekre, akkor akár egy jégvihar okozta pánikhangulat is képes
katasztrófaszituációt teremteni, és akkor még nem beszéltünk a
terrorcselekményekről. A honvédegészségügy tehát értékes információkkal
szolgálhat a civil egészségügy számára. Mindezek hatására önként jelentkeztem az
afganisztáni misszióba, anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mi vár rám. Így
kerültem a honvédség szerződéses állományába, és alapos kiképzést követően
Kabulba. Külszolgálatom alatt a szúrt, lőtt, robbantott sérüléseken túl
elsősorban az ellátás szervezése volt az az élmény, amelyet örökre megőrzök.



Dr. Vekszler Péter

Kint kiket látott el?

– Elsősorban a nemzetközi haderő katonáinak a teljes körű egészségügyi
biztosítása volt a feladatunk, a NATO elvárásai szerint. Békeidőben elvárható
egészségügyi ellátást kell nyújtani háborús övezetben is. Ez nem egyszerű, mert
a betegellátás szakmai részén túl számos szervezési kérdést kell megoldani.
Persze a szabad kapacitás keretein belül, több szempont figyelembevételével a
helyi lakosságot is elláttuk. Közülük többen életükben először láttak orvost.

Mit lehet tenni ilyen távol a katonákért?

– Korábban a katona-egészségügy fő irányvonala a nagyszámú sérültellátás és
a sérültek hátraszállításának megoldása volt. Most, az úgynevezett új típusú
konfliktushelyzetek (Balkán, Afganisztán, Irak, Afrika) egészségügyi biztosítása
már olyan teljes körű ellátást jelent, ami magában foglalja a megelőzéstől
kezdve a beteg- és sérültellátást, a stresszkezelést és a pszichés gondozást is,
egészen a rehabilitációs kezelésekig. Ez fontos, mert csak egészséges katona
képes ellátni az extrém körülmények közötti feladatokat.



Hetek-grafika

A NATO mennyire elégedett a magyarok munkájával?

– A magyar katona-egészségügyi szakemberek munkája világszínvonalú. Több
fórumon is elismert a missziókban részt vevők szakmai felkészültsége,
munkabírása, fegyelmezettsége. Ennek is köszönhető, hogy más missziós
szerepvállalás során is üdvözlik a magyarok részvételét. A szakmai kihívás
mellett a más nemzetek szakembereivel való együttműködés volt a legérdekesebb.
Különböző képzési rendszer, más gondolkodásmód, eltérő munkatempó okozott
sokszor nehézségeket. Az önérzeteskedésnek, szakmai büszkeségnek nincs helye a
misszióban. Elsődleges a feladat maradéktalan végrehajtása.

Pszichésen mennyire megterhelő egy ilyen küldetés?

– Nagyon. Amíg nem történik semmi, addig nem is sejti az ember, hogy milyen
veszélyben lehet az élete. Aki katona lesz, vagy más okból vállalja a
külszolgálatot, annak fel kell készülnie arra, hogy bármikor előfordulhat, hogy
a családjának nélküle kell folytatni az életet. Éppen ezért kiemelt figyelmet
kap a külszolgálatra menők pszichikai felkészítése, személyi védőfelszerelése és
a hadműveleti területen való feladat-végrehajtás kockázatának a lehető legkisebb
szintre szorítása.

A kint látottak alapján ön szerint jobb lett a helybéliek élete 2001 óta?

– Az Afganisztánban élő népcsoportok rendkívül sokat szenvedtek már a
különböző hatalmak elnyomása alatt. A folyamatos fenyegetettség, kilátástalanság
után szeretnének valamilyen rendet, biztonságot. Most a nemzetközi katonai
jelenlét, a segélyszervezetek támogatása jelenti számukra a biztosítékot.
Elindult egy nagyon hosszú folyamat, mely során nem halat kapnak, hanem hálót és
tudást ahhoz, hogy „halászhassanak”. Ha ezt nem folytatjuk, akkor Afganisztán
mindig is „az elfelejtett ország” marad.

Demokratikus reformok

A tálibok idején:

A saria törvény erőszakos alkalmazása folyt. Ennek megsértőit csonkítással,
megkövezéssel, nyilvános kivégzéssel büntették. Szabadságjogok nem léteztek,
különösen a nők esetében.

A szabadidős tevékenységek tiltva voltak, egyetlen állami rádióállomás létezett.

Öt évvel a tálib kormány bukása után:

2004-ben elfogadták az új alkotmányt, amely a személyes szabadságjogokat –
különös tekintettel a nőkére – védi. A 2004-es elnökválasztáson 8 millió afgán
szavazott, ezek 41 százaléka volt nő. A 2005-ös parlamenti választáson a
regisztrált szavazók több mint fele adta le voksát. A 188 fős alsóházban 68 női
képviselő van. 32 független rádióállomás van, és 4,7 millió menekült tért vissza
az országba.

Oktatás

A tálibok idején:

A nők nem járhattak iskolába, de 2001 végére a lakosság 70 százaléka analfabéta
volt, az iskolák 80 százalékát megszüntették.

Öt évvel a tálib kormány bukása után:

2001 óta 500 százalékkal megnőtt az iskolások száma. Az 5 millió diák 40
százaléka kislány. Több mint 50 ezer tanárt képeztek ki, és több mint 500 iskola
épült. Az USA oktatási programot hozott létre a kimaradt iskolaévek bepótlására,
és több mint 48 millió tankönyv nyomtatását segítette elő. Ugyanakkor az utóbbi
idők harcai során a tálibok 180 iskolát gyújtottak fel, összesen 396 iskolát
kellett bezárni miattuk.

Egészségügy

A tálibok idején:

2001-ben az afgán lakosság 8 százalékának volt hozzáférése egészségügyi
ellátáshoz. Egészségügyi infrastruktúra gyakorlatilag nem létezett, az anyák
gyermekágyi halálozási aránya itt volt a világon a legmagasabb.

Öt évvel a tálib kormány bukása után:

A lakosság 80 százalékának hozzáférése van az alapellátásokhoz. Több mint 500
klinika épült, amely havonta 340 ezer pácienst lát el. 2004 óta a védőoltásban
részesülő 1-2 éves gyermekek száma 150 százalékkal nőtt. Amerika 5 millió
gyermek védőoltásáról és 700 ezer maláriás beteg ellátásáról gondoskodott.

Gazdaság

A tálibok idején:

25 év folyamatos háború után 2001-re gazdaság, mint olyan, gyakorlatilag nem
létezett.

Öt évvel a tálib kormány bukása után:

2001 óta az egy főre eső jövedelem duplájára nőtt – igaz, még így is rendkívül
alacsony. Az afgán kormány 2002–2003-as bevétele 177 millió dollár volt,
2004–2005-ben pedig 300 millió. 2005–2006-ra 500 milliós bevételt várnak. Több
mint 55 ezer vállalkozást jegyeztek be, a földtulajdon 85 százalékát tisztázták.
Létrejött a jegybank, és több mint 10 ezer kilométernyi út épült vagy lett
felújítva. Több multinacionális cég fontolgatja jelenleg üzemek létrehozását,
ami újabb munkalehetőséget teremthet.

Mezőgazdaság

A tálibok idején:

A lakosság nagy része a földből élt.

Öt évvel a tálib kormány bukása után:

A lakosság 70 százaléka ma is a földből él. Több mint 210 öntözőrendszer épült,
és 4500 kilométernyi csatornát tisztítottak meg.

Biztonsági helyzet

A tálibok idején:

Nem volt törvényes rend, nemzeti hadsereg és rendőrség. Afganisztánnal mindössze
három ország tartott diplomáciai kapcsolatot. A tálibok befogadták a világ
legveszélyesebb terrorszervezetét, az al-Kaidát.

Öt évvel a tálib kormány bukása után:

Az al-Kaida fészkét sikerült felszámolni. Az afgán nemzeti hadseregnek jelenleg
30 ezer, a rendőrségnek pedig 46 ezer tagja van. Több ezer újonc képzése van
folyamatban.

Magyarok Afganisztánban

A Tartományi újjáépítési csoport (Provincial Reconstruction Team – PRT)
sajátos, települt műveleti bázis, ahol a 60-tól több mint 100 főt számláló,
polgári és katonai szakértőkből álló csoport egy-egy tartomány újjáépítési
projektjein dolgozik, vagy a segítségnyújtásban résztvevő más szervezetek
biztonságát szavatolja. Egy PRT-n belül általában 3-10 fő polgári személy
dolgozik, a további létszámot katonai erő teszi ki. A PRT-ket nemzeti vagy
nemzetközi biztonsági erők támogatják. A PRT-ket eredetileg az amerikaiak hozták
létre a Kabulon kívüli tartományok újjáépítési erőfeszítését megkönnyítő
szervezetként.

Az első magyar csapatok 2004 augusztusában érkeztek Afganisztánba. Kabulban
teljesítettek szolgálatot körülbelül 160 fős létszámmal, majd 2006 októberében
feladatul kapták, hogy vegyék át a Baglan tartomány székhelyén, Pol-e Kumriban
található holland PRT feladatait. A PRT 2007. április elején kerül teljes
egészében magyar irányítás alá, két évre. E tervek szerint a magyar PRT révén a
tartomány lakosai megfelelő ivóvízhez, egészségügyi ellátáshoz jutnak, és a
csoport támogatást nyújt az igazságszolgáltatási, a közigazgatási, az oktatási
és a mezőgazdasági rendszer kialakításában, valamint az infrastrukturális
fejlesztésekben.

A közelmúltban három amerikai szakértő nyújtott értékes támogatást az
afganisztáni magyar PRT résztvevői számára. David Billings, az amerikai
PRT-program Kabulban állomásozó megbízott vezetője, valamint Monica McQueary és
Jennifer Ragland (hárman képünkön) a magyar kormány felkérésére érkeztek
Magyarországra, hogy megosszák eddigi tapasztalataikat az Afganisztánba készülő
csoportok civil és katonai tagjaival. A szemináriumok során szó esett a PRT-k
működtetési kérdéseiről a USAID szemszögéből, a projektek felépítéséről és
végrehajtásának folyamatáról, valamint az eddigi fejlesztések tanulságairól és a
magyarok által átveendő Baghlan tartományról. Mint a három szakértő elmondta, a
projektek sikere nagyban függ a helybéli kormányzók hozzáállásától és
együttműködésétől is, ezért az ottaniak megnyerése kulcskérdés. Ragland, aki az
„Afganisztán Falludzsájaként” is emlegetett déli Zábul tartományban
tevékenykedett, a Heteknek adott nyilatkozatában kiemelte: a biztonsági
szempontból rendkívül veszélyes környezetben is sikerült mintaértékű munkát
végezni, amely nagymértékben volt köszönhető a helyi kormányzóval kialakított
szoros, jó kapcsolatnak.

670 tonna heroin

A nemzetközi nyomás ellenére a máktermesztésből eredő jövedelem közel évi 1
milliárd angol fontot (390 milliárd forint) tesz ki.

A máktermesztés csaknem a lakosság egytizedének biztosítja a megélhetését, az
ország összjövedelmének pedig 40-45 százaléka származik belőle. Bár az afgán és
a nemzetközi hatóságok több mint 15 ezer hektárnyi máktermést semmisítettek már
meg, a tavalyi máktermés rekordokat döntött: közel 60 százalékkal nőtt az előző
évhez képest. Ez 670 tonna heroin előállításához elegendő. Amennyiben ez a
mennyiség beáramlik a drogpiacra, ez valószínűleg lenyomja a kábítószer árát.
Afganisztán ópiumtermelése a globális heroinkereslet közel 90 százalékát fedezi,
ráadásul a tálib drogsejkek tevékenységét is finanszírozza. Bár a tálibok régen
betiltották a kábítószer-kereskedelmet, mára hasznot húznak belőle:
újrafegyverkezésük költségeit részben a drogkereskedők megvédelmezéséért
cserében kért pénzből finanszírozzák. Nagy megdöbbenést váltott ki a napokban,
hogy Hamid Karzai elnök elutasította azt az amerikai követelést, hogy a két
hónap múlva szüretelendő máktermést permetezzék le. A döntést azzal indokolták,
hogy a lakosság fél a vegyszer káros, környezetszennyező hatásától. Ehelyett a
kevésbé hatékony és időigényes kézi megsemmisítést rendelték el.

Olvasson tovább: