Kereső toggle

Új vezetőt választott a Munkapárt

Peresz ment, Perec jött

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy hete reng a föld a jeruzsálemi belpolitikában, mióta bejelentették, hogy az izraeli Munkapárt elnökévé Amír Perecet választották meg. A Hisztadrut szakszervezeti szövetség vezetőjének győzelme a pártelnöki posztért vívott harcban szűnni nem akaró vihart kavart az államapparátusban. A pártok már az előrehozott választásokra készülnek. 



Amír Perec, az ismeretlen munkásvezér legyőzte Nobel-békedíjas riválisát Fotó: Reuters

Reggel fél hatkor közölte a Munkapárt választási bizottsága a mindenkit megdöbbentő hivatalos végeredményt: "A Munkapárt elnöke mától Amír Perec. A szavazatok 42,35 százalékával legyőzte az izraeli egységkormány miniszterelnök-helyettesét, az eddigi pártvezért, Simon Pereszt, akire a szavazóknak 39,96 százaléka adta a voksát." (A harmadik jelölt, az infrastruktúra ügyeivel foglalkozó miniszter, Benjamin Ben Eliezer a szavazatok 16,82 százalékát kapta.)

A világ szinte egyáltalán nem hallotta eddig Amír Perec nevét, ellentétben a világhírre szert tett, Nobel-békedíjas Simon Peresszel. Perec csak az izraeli munkások és alkalmazottak, no és a televíziónézők meg a vicclapok olvasói számára ismerős. Népszerűségét a dolgozók jogaiért jellegzetes rekedt hangján mondott szenvedélyes, nem-egyszer demagógnak tűnő beszédeivel és a karikaturistákat gyakran megihlető rozmárbajuszával, nem kevesek ellenszenvét viszont időnkénti, az egész országot megbénító általános sztrájkjaival vívta ki.

Az ötvenhárom éves Perec Marokkóban született, családjával 1956-ban vándorolt be Izraelbe. Az ország déli részén, a Gázai övezet közelében fekvő Szderot városának szegénynegyedében nőtt föl. A hadseregben egy ejtőernyős alakulatnál szolgált, századosi rangig jutott. A katonai szolgálat után a Munkapártban kezdett politizálni, 1983-ban gyermekkori városának polgármesterévé választották. Öt évig töltötte be ezt a tisztséget, 1988-ban a Munkapárt képviselői listáján jutott be az izraeli parlamentbe, a knesszetbe. Képviselőként lett a Hisztadrut szakszervezeti szövetség vezetője. 1999-től 2004-ig saját baloldali formációja, az Am Ehad (Egy nép) élén volt tagja az izraeli törvényhozásnak, majd 2004 májusában Simon Peresz, aki tisztában volt azzal, hogy Perec fontos előrelendítője lehet a Munkapártnak, visszacsábította őt az anyapártba.

Perec szerint immár megértek a feltételek arra, hogy a Munkapárt visszaszerezze a hatalmat, és képes ismét felsorakoztatni maga mögött a szegény izraeli városok választópolgárait, akik kormányra segítették a Likudot. "Ha győznék, első ízben lenne a Munkapártnak olyan vezetője, aki világosan, dadogás nélkül védelmezné a szociális politikát. Ennek földrengésszer? hatása lenne" – jelentette ki még a szavazás előtt. Választási kampányát a Munkapártnak a nagykoalíciós kormányból való kilépésére alapozta. Ezt elsősorban a Saron-kabinet "antiszociális politikájával" indokolta.

Ellenzői Perec szemére vetik politikai tapasztalatlanságát és sovány katonai karrierjét. Ő azonban úgy véli: itt az idő, hogy a politikát "más szemüvegen át nézzék Izraelben, mint a tábornokokén". Ami az arab–izraeli konfliktust illeti, az új pártelnök szerint "véget kell vetni az arabokkal szembeni arroganciának, mert a biztonságot legjobban a béke szavatolja".

Perec, aki már választási kampányában a Likud és a Munkapárt koalíciójának megszüntetése mellett tette le a garast, diadala után azonnal bejelentette a közös kormányzás megszűntét, és előrehozott választásokat követelt. Párthíveinek egyszerűen "társadalmi forradalmat" helyezett kilátásba Izraelben. Győzelme kihirdetése után mondott beszédében a Munkapárt új elnöke megemlítette az izraeli szegények és gazdagok között tátongó, egyre mélyebb szakadékot: Perec már megválasztása napján telefonbeszélgetést kezdeményezett Ariel Saron kormányfővel. Azt kérte, hogy már vasárnap üljenek tárgyalóasztalhoz az előrehozott választások időpontjának meghatározása céljából. Saron először beleegyezett, később lemondta a találkozót. Inkább azzal foglalkozik, hogy a Munkapárt helyére új koalíciós partnereket szerezzen a Likudnak, ezzel kerülve el a kormányválságot.

Peresz, az örök vesztes

Simon Peresz nagy kudarcai:

Az első 1974-ben érte, amikor a Munkapárt elnöki posztjáért vívott harcot elvesztette Jichak Rabinnal szemben. Rá két évre, 1976-ban ismét Rabinra szavaztak többen. 

Az ezt követő öt választási ciklusban négyszer vesztett.

1977-ben jelölték először miniszterelnöknek – vesztett.

1980-ban győzte le először a pártban Rabint, de a kormányfőválasztást egy mandátum különbséggel Menachem Beginnel szemben elvesztette. 

1984-ben ugyan az ő vezetésével nyert a pártja a választásokon, de mint miniszterelnök nem tudott koalíciós kormányt alakítani, így kénytelen volt a Jichak Samír vezette Likuddal rotációban kormányozni.

1988-ban a Peresz vezetése alatt álló Munkapárt elveszítette a választásokat, így megint nem lett miniszterelnök.

1990-ben a békefolyamat befagyása miatt Peresz elhatározta, hogy pártjának ősi ellenfelével, az ortodox vallásos párttal, a SASZ-szal összefogva egy bizalmatlansági indítvány megszavazásakor megdönti az éppen Samír vezette kormányt. Ez sikerült is neki, de ő maga nem tudott váltókormányt felállítani, így minden maradt a régiben.

1992-ben a pártelnöki posztért vívott versenyben ismét veszít Rabinnal szemben, így újra Rabin lett a miniszterelnök. 1995-ben Rabint megölték, és Peresz ügyvivő kormányfőként hat hónapig vezette a kormányt, a következő választásokig.

1996-ban a kormányfőválasztás napjának éjszakáján azzal a tudattal feküdt le aludni, hogy ő és pártja megnyerte a választásokat, de reggelre kiderült, hogy ugyan csak néhány tized százalékkal, de a Likud és annak a vezére, Benjamin Netanjahu győzött. Kudarca miatt pártja megfosztotta az elnöki poszttól.

2000-ben az államelnöki címre pályázott, ám három szavazattal kevesebbet kapott, mint a Likud által jelölt Mose Kacav. Ez volt számára a legfájdalmasabb kudarc.

Több sikertelen elnökválasztás után a válságban lévő párt központi bizottsága Pereszt a közelmúltban ideiglenes elnökévé nevezte ki.

Megbízatását múlt hét csütörtökön minden valószínűség szerint végleg elvesztette.

Olvasson tovább: