Kereső toggle

Elkezdődött a második Bush-ciklus

Háborús beiktatás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapzártánk után kerül sor Washingtonban Bush elnök beiktatására. Ilyenkor a közvéleményt az érdekli: mekkora pompa közepette zajlik le az ünnepség, mennyien vesznek majd részt, megtartják-e a szokásos felvonulást, hány helyen rendeznek bálokat, milyen lesz a tűzijáték, és így tovább. Egy héttel a ceremóniák előtt szinte mozdulni sem lehet a fővárosban. 



A Capitolium, egy nappal a beiktatás előtt. Havas ünnep Fotó: Reuters

A látogatók az ország minden részéről özönlenek a nagy napra, de természetesen a külföldiek sem hiányoznak. Jóllehet még az amerikaiak nagy része is abban a tévhitben él, hogy a beiktatás színhelye mindig is a főváros volt, George Washington például New Yorkban tette le az esküt, amelynek helye később átkerült Philadelphiába – lévén, hogy akkoriban Washington városa még nem is létezett. A január huszadikai időpont is csak 1933 – vagyis Franklin D. Roosevelt második beiktatása – óta van érvényben. George Washington első ízben 1789. április harmincadikán tette le az esküt, majd másodszorra március negyedikén, ami azután 1933-ig hagyománnyá vált. 

Az első beiktatási bált James Madison, vagyis inkább felesége, Dolley rendezte, és a részvétel vacsorával együtt négy dollárba került. Ez a hagyomány egészen 1909-ig folytatódott. Woodrow Wilson és Warren G. Harding feleslegesnek találta a kiadásokat – sőt utóbbi még a felvonulást is levette a műsorról. A washingtoni társadalom azonban vigadni akart, így a magánbálok divatban maradtak egészen a második világháború végéig. 

Harry Truman felújította a hivatalos beiktatási estélyeket, és ezt követően a bálok megsokasodtak. Eisenhower kettőt, Kennedy ötöt, George H. W. Bush tizenegyet, Clinton tizennégyet rendezett. Az idei beiktatás a jelek szerint minden eddigit felülmúl. Becslések szerint a költségek összege eléri a 40
milliót, és ez még nem foglalja magában a biztonsági intézkedésekre fordítandó összegeket. Amennyiben valaki részt kíván venni valamennyi rendezvényen, 250 ezer dollárt kell kifizetnie.

Az alkotmány által előírt elnöki eskü így hangzik: "Ünnepélyesen fogadom, hogy hűségesen töltöm be az Egyesült Államok elnöki hivatalát, és legjobb tudásom szerint megőrzöm, megóvom és megvédem az Egyesült Államok alkotmányát!" Az első eskütétel alkalmával Washington ehhez hozzátette: "Isten engem úgy segéljen!" Legtöbb utóda követte példáját, jóllehet ez nem képezi a hivatalos szöveg részét. Az alapokmányban nincs olyan utalás, amely szerint az esküt Bibliára tett kézzel kellene elmondani. Bár Washington ezt így tervezte, a ceremóniára senki nem vitt magával Szentírást. Csak a közeli szabadkőműves páholyból sikerült szerezni egyet. Ugyanezt a könyvet használta Warren G. Harding, Jimmy Carter és George H. W. Bush is az eskütételnél. A beiktatások általában amolyan "kiegyensúlyozó" aktusnak számítanak: részben koronázásnak, részben a demokrácia, részben pedig a győztes ünneplésének. Háború idején azonban még ennél is bonyolultabbá válnak, különösen amikor a televízióban megjelennek a szmokingban és hosszú estélyiben táncoló párok, és a nézősereg képzeletben melléjük állítja a harcoló katonákat. Bush elnök – legtöbb háborút viselt elődjéhez hasonlóan – nem állítja le a beiktatási estélyeket és ünnepségeket, de az idei tervezők amolyan fennköltebb hangulatra törekszenek. A beiktatási események kedden kezdődtek, elnevezésük pedig: "A szabadság ünneplése és főhajtás a katonai szolgálat előtt". Miután az államfő csütörtökön letette az esküt, este "főparancsnoki bált" rendezett, amelyen kétezer olyan katona vett részt, aki Irakban vagy Afganisztánban szolgálatot teljesített, vagy már behívót kapott ezekbe az országokba. Hasonló gesztusokat tett jónéhány magánvállalat is azzal, hogy a beiktatásra szóló jegyeiket átadták a Nemzeti Gárdában szolgáló alkalmazottaiknak. Egyébként a hét folyamán ezeket a belépőket szédületes felárakon adták el az üzérek. A rendezők szerint a kilenc bálon az ötvenezret is meghaladta a résztvevők száma, és a Capitoliumtól a Fehér Házig vezető felvonulásnak félmilliónál is több nézője volt. Kedden rockkoncertekre, szerdán gyertyafényes vacsorákra került sor, pénteken reggel pedig záró istentiszteletet tartottak. A kritikusok persze rögtön megjegyezték: a rendezvényekre fordított kiadások nem kis pazarlásnak tekinthetők, különösen az iraki háború és a szökőár okozta katasztrófa idején.

A szoros eredménnyel végződött elnökválasztás azt mutatta, hogy az Egyesült Államok népe inkább megosztott, mint egységes. Ennek megfelelően a nép azt várja az elnöktől, hogy áthidalja majd ezt a nehézséget, és eskütétele után elhangzott beszédében – amelyet jövő heti számunkban fogunk ismertetni – megkísérli megnyerni az ellenzékieket is. A bátorság ugyan ritkán számított beiktatási erénynek, az amerikai szónoklatok leghíresebb mondásai mégis éppen ezekből a beszédekből származnak. 1933-ban Franklin Roosevelt kijelentette: "Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell az maga a félelem!" 1961-ben pedig John F. Kennedy így fogalmazott: "Ne azt kérdezd, mit tehet érted az országod – inkább azt kérdezd, mit tehetsz te az országodért!" Az idősebb Bush elnök pedig beiktatási beszédében használta először azokat a szavakat, amelyek kormányzatának szólamává lettek: "Mi, mint a nép, jobbindulatúvá kell hogy változtassuk a nemzet és barátságosabbá a világ arcát!" A várakozások szerint George W. Bush elnök beszéde is olyan lesz, amely ha nem is megszünteti, de mindenesetre enyhíti majd az ellentéteket, és
összehozza a megosztott nemzetet.

Bush a második négy év feladatairól

Az ünnepélyes beiktatása előtti napokban Bush elnök számos interjút adott a médiának. A CNN hírcsatornán elhangzott beszélgetésben a hírszerzés fejlesztésének szükségességéről, az afganisztáni, a palesztin és az iraki választásokról, Amerika közel-keleti imázsáról és néhány személyes várakozásáról nyilatkozott.

Az elnök szerint a terrorizmus ellen folytatott globális harc sikeréhez kulcsfontosságú kérdés a hírszerzés továbbfejlesztése. Ezen belül is kiemelt szerepet kap "a humán hírszerzés, vagyis az, hogy belelássunk valakinek a fejébe, képesek legyünk elolvasni az e-mailjeit és le tudjuk hallgatni a telefonbeszélgetéseit – de természetesen ez a valaki az ellenség" – szögezte le az elnök. E képességek hiánya ugyanis nagyban hozzájárult az iraki hírszerzési fiaskó kialakulásához. Az elnök azonban megjegyezte: egy speciális csoport már dolgozik a fejlesztéseken. "A munka eredményeképpen, valamint a CIA új vezetése révén a jelenlegi és jövőbeni amerikai elnökök remélhetőleg az eddigi legjobb hírszerzéssel dolgozhatnak majd együtt."

Az elnök a terrorizmus elleni harc során elért eredményekre is felhívta a figyelmet. Az al-Kaida operatív kapacitásának jelentős részét sikerült szétzúzni, bár ez természetesen nem jelenti azt, hogy a csoport már nem jelent veszélyt. Ugyanakkor az afganisztáni, a palesztin és a január 30-ára tervezett iraki választások is "nagy csapást jelentenek majd azok számára, akik ki nem állhatják annak gondolatát, hogy az emberek szabadon véleményt nyilváníthatnak, és meghatározhatják a kormányuk sorsát". Bush ugyanakkor elismerte, hogy Amerika nem örvend túlzott népszerűségnek a muszlim világban, ami szerinte egyrészt a gyenge PR- munkának, másrészt pedig az iraki háborúval kapcsolatos döntésének köszönhető. "A propagandisták ügyesen úgy festették le Amerikát, mintha valami olyan gyűlöletes hely lenne, amely rá akarja kényszeríteni a gondolkodásmódját és a vallását másokra".

Az elnök azt tervezi, hogy a külügyminiszteri posztra jelölt Condolezza Rice segítségével a diplomáciai kapcsolatok erősítésén és megreformálásán dolgozik majd, ám hozzátette: ez a munka nem lesz könnyű. "Néhány döntésünk igen megnehezítette a diplomácia eszközeinek alkalmazását a muzulmán világban – az egyik ilyen döntés nyilvánvalóan Irak megtámadása volt." Bush azonban úgy véli, "ha Irak valóban szabad ország lesz, az emberek felismerik majd a politikánkban rejlő bölcsességet". A délkelet-ázsiai szökőár után nyújtott amerikai segítség láttán pedig a mohamedánok "meglátják majd, hogy az Egyesült Államok készen áll a segítségnyújtásra, és a katonáink nem harcolni mennek abba a térségbe".

Az elnök azt is elárulta, hogy a politikáját ért kritikákat nem veszi személyes támadásnak, és saját magát Ronald Reaganhez hasonlította. "Reagan elnök hozott néhány nagyon nehéz döntést, amelyek később azonban helyesnek bizonyultak. Úgy hiszem, hogy az általam meghozott döntésekről is kiderül majd, hogy jobbá tették a világot." Bush ugyanakkor azt is elismerte, hogy az első elnöki ciklusa idején néha igen nyersen fogalmazott, de hozzátette: a sok vezető által túl merevnek tartott "velünk vagy ellenünk" kifejezést nem fogja visszavonni. "Győznünk kell, és egyértelművé kell tennünk az emberek számára, hogy választaniuk kell. Továbbra is egyenes és szókimondó leszek azon nézetemet illetően, hogy a békéhez szabadságra van szükség, és hogy mindenkinek joga van a szabadsághoz."

A beiktatási ceremóniával kapcsolatban Bush elmondta: eddigi tapasztalataival a háta mögött, most már valószínűleg oldottabb lesz, mint első alkalommal. "Most többet fogok szemlélődni. Az első alkalommal a pillanat hatása alatt voltam, és csak a beszédemre koncentráltam. Remélem, hogy a négyéves elnöki múlttal most már képes leszek e nagyszer? pillanatban a látnivalókra és az elhangzottakra koncentrálni." (Busa Viola)

Olvasson tovább: