Kereső toggle

Uniós alaptörvény kompromisszumokkal

Megalkották

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az uniós vezetők pontot tettek a mintegy két és fél évig tartó intenzív tárgyalások és viták végére, és elfogadták Európa új alkotmányának tervezetét. Igaz, most izgulhatnak, hogy az egyes tagállamok miként tudják elfogadtatni a szöveget választóikkal, tekintve például az európai parlamenti választások iránti jelentős érdektelenséget. Ha mégis sikerül keresztülvinni az alapokmányt uniószerte, akkor az EU jogi személyiséggé válik. Az új alkotmánnyal mértékadó vélemények szerint azonban igazán az európai integráció korporatista szuperállamban gondolkodó hívei nyertek. 



Javier Solana is esélyes az EU Bizottság elnöki tisztére Fotó: Reuters

A kelet-európaiak történelmük során már hozzászokhattak szuverenitásuk megnyirbálásához vagy éppen elvesztéséhez, országaikban nyilvánvalóan csak kevesen aggódnak a politikai és gazdasági szabadságért. Ha kritika éri az integrációt, az jobbára nacionalista hőzöngések formájában jelentkezik. A világnak ezen a táján a rendszerváltozás után megrendültek az élet gazdasági alapjai, az emberek nyilvánvalóan biztonságra vágynak, ezért nincs ellenükre, amikor az új alkotmány kollektív biztonságot ígér. Pedig a történelem tanulsága alapján ahhoz, hogy egészséges közösségek jöjjenek létre, előbb beteljesedett egyénekre van szükség; egyéni, illetve kisközösségi szinten érdemes kezdeni a boldogságkeresést. Az unió viszont igyekszik visszaszerezni gazdasági versenyképességét az Egyesült Államokkal és immár Ázsiával szemben.

És ezzel a világ vezető gazdasági hatalmaként úgy próbál megerősödni, hogy szorosabbá, nemzetek felettivé teszi az integrációt, mégpedig meglehetősen erőltetett iramban. Az Alapvető Jogok Európai Chartája az alkotmány második része lett, amivel a kelet-európaiak számára ismerős szocialisztikus alapelvek szilárdulhatnak meg. 

Nem annyira a fékek és ellensúlyok rendszerére épít az új alapokmány, mint arra, hogy a tagállamoknak minél kevésbé legyen érdekük kimaradni az egyre intenzívebb integrációból. Pedig mértékadó vélemények szerint például Nagy-Britanniát, Dániát és Svédországot nemhogy nem érte kár amiatt, hogy kimaradt az eurózónából, hanem inkább nyertek vele, míg Norvégia és Svájc élvezik az egységes piac nyújtotta előnyöket, pedig nem is tagjai az uniónak. Nem csoda, hogy növekszik a szkeptikusok aránya, illetve, hogy a kelet-európaiakat nem sikerült eddig meggyőznie az EU-nak, látva a túlszabályozottságot, a demokráciadeficitet, valamint a korrupció és a csalás magas arányát az eurobürokrácia berkeiben. 

Az új alkotmánnyal kapcsolatos "történelmi megállapodás" utolsó tárgyalásait eléggé rossz hangulatban töltötte el a huszonöt tagállam vezetője, amikor a hatalmi egyensúlyon vitázott. Az utolsó pillanatig nyitott maradt a szavazati arányok, az Európai Bizottság hatalma és a kereszténység megemlítésének kérdése. Végül azonban megszületett az alku. Két éven belül mind a huszonöt tagállamban ratifikálni kell a szerződést, amelyet kilenc országban népszavazásra is bocsátanak. Ha több EU-tag is nemet mond, eltekintenek az alkotmánytól, ha viszont csak egy tagállam nem fogadja el, valamilyen áthidaló megoldást találnak, vagy az adott ország kilép az unióból.

A több mint négyszáz cikkelyt tartalmazó dokumentum jelentős újításokat tartalmaz. 

Az uniós szabályozás mintegy négyötödét minősített kettős többséggel kell elfogadni, ami azt jelenti, hogy igennel kell szavaznia a tagállamok olyan 55 százalékának, amelyek együttes lakossága kiteszi az EU népességének 65 százalékát. A vétójog csak a külpolitika, az adózás, a társadalombiztosítás és a kultúra területén marad meg.

Az unió közös külügyminisztere az Európai Tanácsnak két és fél évre megválasztott állandó elnöke lesz. 

A szakminiszteri tanácsokban fennmarad a félévente váltó soros elnökség, kivéve a külügyi tanácsot, hiszen az Európai Tanács öt évre kinevezi az unió külügyminiszterét, aki alelnöke lesz a Európai Bizottságnak is.

Az alkotmány alapján megvalósul az európai védelmi képesség, a NATO-tól önállóan, sőt az észak-atlanti szerződéssel nyilvánvalóan versenyezve. Gyakorlatilag létrejön az eurohaderő, a NATO-tól különálló parancsnokság alatt. Már fel is merült egy olyan javaslat, hogy bármely tagállamot, amely az Egyesült Államoktól vásárol fegyvert, büntessenek meg. (Lehet, hogy a magyar kormány titkon már ezt tartotta szem előtt, amikor az amerikai F–16-os vadászgépek helyett svéd Gripenek beszerzése mellett döntött?)

Nem sikerült viszont egyelőre új elnököt találni az Európai Bizottság élére, és a főleg római katolikus dominanciájú országok "lobbizása" ellenére sem említik meg a kereszténységet a szövegben. Magyar kezdeményezésre viszont bekerült a kisebbségek védelme az alapvető uniós értékek sorába.

Ha az alkotmány életbe lép, az EU-nak állandó helye lesz az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők testületében az integráció ütemének garanciájaként. Jelentős változás még, hogy 2014-től a jelenlegi "egy tagállam – egy biztos" rendszerhez képest kétharmadára fog csökkeni az Európai Bizottság tagjainak száma. 

Megerősödött az Európai Parlament hatalma: mintegy kétszeresére nőtt azoknak a területeknek a száma, ahol a tagállamokkal együttesen hoz törvényeket. 

Most először megjelent egy kilépési klauzula is, amivel a tagországok elhagyhatják az uniót; a szolidaritási klauzula pedig kötelezővé teszi, hogy a többiek segítségére siessenek annak a tagállamnak, amelyet támadás ér.

A nemzeti törvények felett

Hosszú és rögös út vezetett a megegyezésig: még 2002 elején elkezdte munkáját az Alkotmányozó Európai Konvent Giscard d\'Estaign vezetésével, akinek a fejében a rossz nyelvek szerint egy európai szuperállam járt. A konvent tizenhat hónapig dolgozott az alkotmánytervezeten, azóta pedig a kormányok igyekeznek véglegesíteni a szöveget. A viták nyomán a folyamat tavaly decemberben már megrekedni látszott. A jelenlegi ír elnökség Bertie Ahern miniszterelnök vezetésével azonban kitett magáért, és nagy szerepet játszott abban, hogy tető alá hozták a megegyezést. Kis túlzással az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet is kivette a részét az európai alkotmányozásból, így az EU jövőjének formálásából, mivel a márciusi madridi robbantások nyomán hatalomra került spanyol szocialisták lényegesen kompromisszumkészebbnek bizonyultak a szavazati súlyok megoszlása kapcsán, mint konzervatív elődeik. (Tavaly még az "Új Európát" képviselő spanyolok és a lengyelek mutatkoztak a megegyezés legfőbb kerékkötőinek.) 

A változások mértékét jelzi, hogy nem egyszerűen egy újabb nemzetközi törvény elfogadásáról van szó, hiszen az uniós alkotmánytervezet kimondja az európai törvények elsőbbségét a nemzeti törvényekkel szemben. A gyakorlatban ez azt fogja jelenteni, hogy az unió tagálla-mainak alkotmánybíróságai nem
dönthetnek, amikor az európai törvények az illetékesek, hiszen az Európai Bíróság döntései lesznek uniószerte a mérvadóak. Az új alkotmány alapján az Európai Bíróság feladata, hogy figyelje a tagállamokat annak érdekében, hogy "aktívan és fenntartások nélkül támogassák az unió közös kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és kölcsönös szolidaritás szellemében", valamint a tagállamok nemzeti politikájának idomulnia kell az unió álláspontjához. Az alkotmányra egyébként is meglehetősen jellemző, hogy főként arra koncentrál, mit kell tenniük és adniuk a tagállamoknak. 

Részletek az alkotmányból

1(1) cikkely: Tükrözve Európa államainak és polgárainak azt az akaratát, hogy közösen építsék fel jövőjüket, jelen Alkotmány létrehozza az Európai Uniót.

2. cikkely: Az unió … a demokrácia tiszteletén alapul. 

3. cikkely: Az unió célja, hogy elősegítse a békét, az értékeit és népeinek jólétét.

3. cikkely (3): Az unió Európa fenntartható fejlődése érdekében tevékenykedik, a kiegyensúlyozott növekedés, szociális piacgazdaság (…) és a magas szint? védelem, valamint a környezet minősége javításának alapján.

10. cikkely: 1. Az Alkotmánynak, az unió intézményei által elfogadott törvényeknek elsőbbségük van a tagállamok törvényeivel szemben. 2. A tagállamoknak minden megfelelő rendelkezést meg kell tenni (…) annak érdekében, hogy az Alkotmányból, illetve az uniós intézmények rendelkezéseiből adódó kötelezettségek teljesítését biztosítsák.

11. cikkely (4): Az unió fogja meghatározni és gyakorlatba ültetni a közös kül- és biztonságpolitikát, ezen belül a közös védelmi politika progresszív kialakítását.

43. cikkely (1): A kiterjesztett együttműködés célja az unió céljainak előmozdítása (…) és az integrációs folyamat megerősítése. Az ilyen jelleg? együttműködés az összes tagállam számára nyitott (…) mindenkor.

II-12(2) cikkely: Az uniós szinten működő politikai pártok hozzájárulnak ahhoz, hogy az unió polgárainak akaratát kifejezzék.

III-172(1) cikkely: Az európai kerettörvények minimális szabályokat hozhatnak létre a törvénysértések és büntetések definíciójával kapcsolatban a határokon átnyúló, különösen súlyos bűntettek területén.

III-175(1) cikkely: A határokon átnyúló súlyos bűntettek, valamint az unió érdekeit sértő bűntettek elleni harc érdekében (…) létrehozzák az európai főügyészi hivatalt.

Olvasson tovább: