Kereső toggle

Bush-beszéd Irak jövőjéről

Öt lépés a függetlenségig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

George W. Bush a pennsylvaniai Army War főiskolán elmondott beszédében felvázolta azt az öt fő lépést, amelyet Irak függetlenségének helyreállítása érdekében mihamarabb meg kell tenni. Az elnök arra figyelmeztetett, hogy a terrorizmus elleni harc fő színtere jelenleg Irakban van, és a június 30-ai dátum közeledtével a terroristák valószínűleg egyre aktívabbak lesznek, és egyre brutálisabban fognak fellépni. "Nehéz napok előtt állunk, és az előre vezető út lehet, hogy időnként kaotikusnak tűnik majd." 



George W. Bush, arcán egy kerékpárbaleset nyomaival Fotó: Reuters

Bush televíziós beszédében azt hangsúlyozta, hogy az iraki függetlenség helyreállításához öt fontos lépés megtételére van szükség: a hatalmat át kell adni egy független iraki kormánynak, meg kell erősíteni az ország biztonságát, folytatni kell az iraki infrastruktúra helyreállítását, szorgalmazni kell a nemzetközi támogatást, és elő kell készíteni az országos választásokat, amelyek nyomán az iraki nép által megválasztott vezetők kerülhetnek hatalomra. Bush ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a közelmúltban elharapózott erőszakhullám miatt az országban állomásozó amerikai csapatok 138 ezer fős létszámát nem csökkentik, sőt "ha a parancsnokok igénylik, akkor még több csapatot küldök ki" – tette hozzá. Egyúttal azt is megerősítette, hogy az amerikai katonák a biztonság védelmezése érdekében tartózkodnak az országban, és nem maradnak ott megszálló erőként. "Azért küldtem az amerikai csapatokat, hogy Irak népét felszabadítsák, nem azért, hogy amerikanizálják őket."

Az elnök emlékeztetett arra, hogy a koalíciós erők már több mint 2200 iskola, 240 kórház, 1200 klinika felújításában vettek részt, és segítségükkel több hidat és kommunikációs rendszert is sikerült helyreállítani. Ezzel szemben a terroristák "ahhoz értenek, hogy sebesültekkel töltsék meg a kórházakat, de ők maguk nem építenek egy kórházat sem. Azt tudják, hogyan kell az embereket gyilkosságok és öngyilkosságok elkövetésére bujtogatni, de arra nem képesek példát mutatni, hogyan kell élni, reménykedni és az ország sorsát előremozdítani." Az elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy az ellenség minden ember, minden elme és lélek fölött totális kontrollra akar szert tenni, és olyan kemény társadalmat akar kiépíteni, amelyben például a nőknek nem lehet szava.

A gazdasági kérdéseket illetően Bush elnök arra emlékeztetett, hogy Irak olajtermelése mára eléri a napi 2 millió hordót, ami ebben az évben 6 milliárd dollár bevételt jelentett a közel-keleti ország számára. A magánvállalkozások kezdenek kibontakozni, sor került az új pénznem bevezetésére, és évtizedek óta először a külföldi tőke beáramlása előtt is megnyílt az út. Az elnök megígérte, hogy
amennyiben az iraki kormány jóváhagyja, akkor lerombolják a kínzások és megaláztatások szimbólumává vált Abu Ghraib börtönt, és helyette egy teljesen új, korszer? intézményt építenek fel. 

A közelmúltban lefejezett amerikai fiatalember ügyében Bush kiemelte, hogy ez az eset is azt bizonyítja: a terroristák mind a háborúzás, mind a civilizált emberi magatartás szabályait semmibe veszik. Muktada al-Szadr imám szabadcsapatáról pedig elmondta, hogy ezek az emberek – szintén áthágva a hadviselés szabályait – a polgári lakosság mögé bújnak, mecseteket használnak fegyverraktárként, és a saját vallásuk által szentnek nyilvánított helyekről indítanak támadásokat. Bush szerint az ilyen fanatizmusra Amerika tettei nem szolgáltattak indokot, és a lázadók ezekkel a módszerekkel nem fognak elérni semmilyen engedményt. "A terroristák erőszakkal kívánnak befolyásra szert tenni, és egyetlen napirendi pontjuk a halál. Ezzel szemben a mi programunk az iraki nép számára szabadságot, függetlenséget, biztonságot és prosperitást ígér." 



Az elesett katonák bakancsai egy washingtoni demonstráción Fotó: Reuters

Az elnök azt is hangsúlyozta, hogy Washington tovább javítja majd a közel 260 ezer fős iraki rendőrség, hadsereg, polgári védelem és egyéb biztonsági egységek kiképzését. Erre igen nagy szükség is lesz, hiszen a merényletek tovább folytatódnak az országban, és jelenleg kevés esély van arra, hogy az iraki átmeneti kormány egyedül is elboldogul az egyre aktívabbnak bizonyuló lázadók ellen. "A történelem továbbhalad, és vagy a remény, vagy a tragédia útjára tér majd. Terrorista ellenségeinknek van egyfajta elképzelésük a jövőről, és ez a látás irányítja és ideologizálja az általuk elkövetett gyilkosságokat. De a mi lépéseinket is egy jövőkép irányítja. Hisszük, hogy a szabadság utat törhet magának, és emberi életeket változtathat meg a tágabb értelemben vett Közel-Keleten. Irakban most ez a két nézet ütközik egymással és harcol az ország jövőjéért" – fejtette ki az elnök, aki a beszéd záróakkordjaiban a tágabb értelemben vett térségről is szólt: "Úgy
hisszük, a történelem tragédiája, hogy a Közel-Keleten oly sok embert tartanak elnyomás alatt a diktatúrák és a fanatikus eszmék. Amerika és a világ akkor lesz biztonságosabb, amikor a reménység visszatér a Közel-Keletre."

A benyújtott rendezési terv

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia benyújtotta az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé a hatalomátadásra vonatkozó határozat tervezetét. A dokumentum nemzetközi jóváhagyást próbál szerezni a szuverén iraki ideiglenes kormány megalakításához és az Irak demokratizálását célzó folyamatokhoz.

A javaslat szerint Amerika és Nagy-Britannia június 30-ával véget vetne Irak megszállásának, és ezen a napon a Paul Bremer vezetése alatt álló Ideiglenes Koalíciós Hatóság is megszűnne. A tervezet határozottan kiemeli, hogy az irakiak teljes kör? szuverenitást kapnak. Az országban maradna ugyanakkor egy washingtoni vezetés alatt álló multinacionális erő (MNF), amelynek jogában állna bármely olyan lépést megtenni, amelyet az ország biztonságának és stabilitásának megtartása érdekében szükségesnek ítél. Az MNF-nek az ENSZ tagállamai, illetve nemzetközi biztonsági szervezetek lehetnének a tagjai, mandátumát pedig egy év után, vagy az átmeneti iraki kormány kérésére bármely más időpontban is felülvizsgálnák. Az iraki erők azonban iraki parancsnokság alatt állnak majd, amely az elképzelések szerint partnerként működne együtt az MNF-fel.

A dokumentum azt is meghatározza, hogy az olajból származó bevételeket továbbra is az Iraki Fejlesztési Alapba fizetnék be, de az összegeket csak nemzetközi felügyelet mellett folyósíthatná az ideiglenes kormány. A tervezet szövege ezenkívül arra sürgeti a nemzetközi pénzintézeteket, hogy bocsássanak hiteleket és egyéb pénzügyi segítséget Irak rendelkezésére. Az így létrejött megállapodásokat már az ideiglenes kormány köthetné meg. A dokumentum arra is felszólítja a hitelezőket, hogy keressenek módot Irak adósságállományának csökkentésére. A határozattervezet ugyanakkor nem tér ki a tavaly júliusban létrehozott 25 tagú iraki kormányzótanács sorsára, és nem tisztázza az amerikai katonák által őrzött foglyok helyzetét sem. Bár a jövőben az irakiak irányítanák a rendőrséget és saját börtöneiket, a nemzetközi haderő továbbra is ejthetne foglyokat.

A tervezet általános fogadtatása alapvetően pozitív volt, de néhány tagország fenntartásainak és kritikájának is hangot adott. Japán és Ausztrália – Washington két kitartó szövetségese – támogatta a javaslatot, Németország ENSZ-nagykövete pedig a tervezetet "jó tárgyalási alapnak" minősítette. A legtöbb kritika azonban azért érte a javaslatot, mert az nem körvonalazza, hogy a kormánynak milyen beleszólása lenne a multinacionális erő tevékenységébe. A vétójoggal rendelkező Franciaország azt szeretné, ha a dokumentum erőteljesebben hangsúlyozná a teljes szuverenitást, és azt is szorgalmazza, hogy az iraki kormánynak legyen vétójoga az MNF katonai akciói fölött. A Biztonsági Tanács szintén állandó tagjaként funkcionáló Oroszország az iraki függetlenség mielőbbi helyreállítását és a megszállás lezárását sürgette, valamint azt, hogy az ideiglenes kormány rendelkezhessen majd az ország természetes erőforrásai és biztonsági erői fölött. Az Arab Liga ENSZ-nagykövete és az iraki kormányzótanács néhány tagja szerint a javaslat a katonai kérdéseket illetően nem fogalmazott eléggé pontosan.

Félreismerték Csalabit

Kegyvesztetté vált a Pentagon egykori első számú iraki vezetőjelöltje, Ahmed Csalabi, az iraki kormányzótanács tagja. Az iraki rendőrség, amerikai katonák támogatásával házkutatást tartott Csalabinál, mert a politikussal szemben korrupció gyanúja merült fel, és azzal is megvádolták, hogy titkos információkat szivárogtatott ki Washington terveiről Iránnak. Csalabi ugyan elismerte, hogy valóban találkozott magas rangú iráni tisztviselőkkel, azonban azt állítja, hogy az Iraki Nemzeti Kongresszus (INC) vezetőjeként munkájának része volt a térségbeli kapcsolatok építése, és a tárgyalások során semmilyen bizalmas információt nem adott tovább.

Egy évvel ezelőtt még ideális jelöltnek tartották egy új Irak vezetésére Csalabit, aki az Egyesült Államokban végezte tanulmányait és bankárként tevékenykedett. Szaddám rezsimje idején száműzetésben élt, és ez idő alatt kapcsolatban állt a CIA-val. Részben tőle és munkatársaitól érkeztek a diktátor tömegpusztító fegyvereiről szóló hírek, amelyek később a háború beindításának alapját képezték. A fegyvereknek azonban eleddig nem bukkantak nyomára, ami Washington és a CIA számára komoly presztízsvesztést jelent. Az egykori Baath-párti aktivisták kiszűrését célzó, Csalabi által támogatott program révén pedig rengeteg iraki vált munkanélkülivé, ami tovább rontotta a közhangulatot, és csak fokozta a lakosság Amerika-ellenességét.

Egyes források szerint Csalabi javasolta az iraki hadsereg feloszlatását is, amelyről sokan úgy vélik, hibás döntés volt Washington részéről. Az utóbbi időben
Csalabi kapcsolatai megromlottak Paul Bremerrel is, mivel azt szerette volna, ha az őáltala vezetett bizottság felügyelhetné az "olajat élelemért" programra irányuló vizsgálatokat
(Olajért kenőpénzt, Hetek, 2004. május 21.), ám Bremernek ezzel kapcsolatban más elképzelései voltak. Csalabi ellenezte azt a tervet, hogy az ENSZ nagyobb szerephez jusson a hatalomátadás után, és állítólag igyekezett komplikálni Lakhdar Brahimi ENSZ-követ munkáját az ideiglenes kormány összeállításában. Ugyanakkor, mivel Csalabi maga is nyomozott az "olajat élelemért" program ügyében, sokan tartanak attól, hogy az iraki üzletemberek és politikusok leleplezése mellett bizonyos európai és ENSZ-tisztviselők viselt dolgaira is fényt derített, és a korábbi iraki hagyományokat folytatva zsarolásokba kezdene, ha magasabb pozícióba jutna.

A társadalomba az évtizedek során mélyen beivódott korrupció ugyanis tovább él az új iraki intézményekben is, és egyes vádak szerint maga Csalabi és az Iraki Nemzeti Kongresszus sem mentes ettől. Csalabit, aki korábban bankárként dolgozott Ammanban, csalás vádjával tízévi börtönre ítélték a jordániai hatóságok több mint egy évtizeddel ezelőtt. Ekkor azonban megszökött az országból, és azóta is azt állítja: a vádak nem igazak. Ugyanakkor Irakban egyes források szerint ma már az ő rokonai irányítják a nagyobb bankokat, a vezetése alatt álló INC tagjai ellen pedig csalás és sikkasztás vádjával indultak eljárások. Unokaöccsét, a Szaddám-pert szervező Salem Csalabit azzal vádolják, hogy illegálisan szerepet ajánlott a per során összeállítandó bíróságban az egyik híres vizsgálóbírónak.

Olvasson tovább: