A napokban Oroszország Külső Felderítésének sajtószolgálata által közölt adatok nyomán lehullt a lepel a titokról. Milyen adatokat közöltek a kémek királyáról? Például azt, hogy a két háború között, amikor a Szovjetuniót Franciaországban az egyik főellenségnek tekintették, Korotkov a francia vezérkar felderítő csoportfőnöksége, a Deuxiéme Bureaux tervezőcsoportjában dolgozott. Feladata a Szovjetunióban tevékenykedő francia kémek és ügynökségek felderítése volt.
Különösen érdekes Korotkov német irányban végzett munkája. Az archívumban fennmaradt az 1922-es rapallói egyezmény utáni orosz–német együttműködést elemző jelentése. Ez időben a Weimari Köztársaságot megfosztották attól a lehetőségtől, hogy teljes mértékben kihasználja a rendelkezésére álló tudományos és mérnöki potenciált, Oroszországnak pedig nagy szüksége volt a technikai segítségre, hogy felszámolja a polgárháború pusztításának következményeit. Ezen a talajon fejlődött ki a kölcsönösen előnyös kereskedelem Németországgal, ahonnan mezőgazdasági termékekért és ipari nyersanyagokért ipari berendezések érkeztek Oroszországba. Az új szovjet üzemeket német berendezésekkel és műszerekkel szerelték fel. Az együttműködésnek voltak titkos részletei is. A németek segítették a hatalmas hadiipari objektumok felépítését például a Moszkva környéki Filiben. Harkovban és Szamarában a Junkers cég épített repülőgépgyárat, Volszkban repülőiskolát. A németek harckocsi-mintapéldányokat és az első vegyi fegyver prototípusát is átadták. Figyelemre méltó, hogy a német vezérkar képviselője – Kurt von Hammerstein-Ekvard – első látogatását a Cseka vezetőjénél, Feliksz Dzerzsinszkijnél tette, akivel megvitatták a két ország titkosszolgálatának együttműködését. Ezzel együtt Korotkov már 1934-ben átfogó elemzést készített, amelyben rámutatott, hogy a német–szovjet együttműködés túl messzire ment, a szovjeteknek nem érdekük a német hadiipar feltámasztása. A dokumentum eljutott a legfelsőbb szintekre, és az együttműködés felülvizsgálatának alapjává vált.
Volt afgán időszaka is Korotkov hírszerzői tevékenységének: a negyvenes évek elején a kabuli német követség az Afganisztánban, Brit-Indiában, Iránban, déli szovjet köztársaságokban és Kína egyes körzeteiben működő különleges náci szolgálatok és diverziós tevékenységek koordinációs központja volt. Korotkov közvetlen résztvevője volt e kémfészek és a kabuli – Magiszter fedőnev? – rezidens felszámolásának. Ugyancsak egyedülálló dokumentumokat hoztak nyilvánosságra a legendás Vörös Zenekar hőstetteiről és több titkos hírszerzői tevékenységről.
Kevesen tudják, hogy Korotkov a Ljubljankán liftszerelőként kezdte karrierjét. A sors könyvében azonban nem az volt megírva, hogy a liftek karbantartásával foglalkozzon, nagyon hamar a csekista közösség teljes jogú tagja lett. A német és a francia nyelvtudás birtokában hatékonyan dolgozott Svájcban, Ausztriában, Németországban és Franciaországban. Feladatul kapta, hogy állítsa helyre a kapcsolatot a Gestapo orosz osztályának vezetőjével és a Vörös Zenekarral; a későbbiekben pedig ő dolgozott az NSZK felderítő szolgálata tagjával, Heinz Felfével. A háborús rezidentúra szervezésével bízták meg Németország szovjet megszállási zónájában. Az európai helyzetről szóló információi olyan értékesek voltak, hogy a Szovjetunió akkori külügyminisztere, Molotov a tanácsadói közé emelte. A hidegháború idején a szovjet hírszerzés fő feladata a volt szövetségesek szándékairól való adatgyűjtés lett. Korotkovot kinevezték a hírszerzés vezetőjének, ahol mintegy tizenkét éven keresztül töltötte be beosztását. Ebben az időszakban leghíresebb pártfogoltja William Fisher, "Abel" ezredes volt.
(fordította Scharrer János)
2002. 06. 07. (VI/23)
