Kereső toggle

Nem a palesztin államra

Repedezik a Védőpajzs

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben a terror intézményrendszere elleni Védőpajzs hadművelet folytatása – amerikai nyomásra – egyelőre elmarad, mind az izraeli, mind a palesztin belpolitikában jelentős fordulat történt. A jobboldali Likud párt vezetősége nemet mondott a palesztin állam létrehozására, míg Arafat ígéretet tett honfitársainak a tíz éve az oslói megállapodás alapján létrejött rendszerének reformjára.

Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia vezetői Sharm el-Shejkben tartott találkozójukon elítélték az "erőszak minden formáját", és kinyilvánították "őszinte békevágyukat" Izraellel. Ez mindenképpen új elem, különösen Basar Aszszad részvétele, hiszen a szír vezetés mindig is elhatárolódott a békenyilatkozatoktól. Apja, Hafez azért utasította vissza a Rabin, majd később Barak által felajánlott Golán-fennsíkot, mert cserébe békét kellett volna kötnie Izrael állammal. E múlt szombati nyilatkozat megerősíteni szándékozott Jasszer Arafat korábbi, egy arab nyelv? televízióban sugárzott utasítását, misze-rint a biztonsági erők akadályozzanak meg minden Izrael ellen irányuló támadást a zöld vonalon túl. Palesztin források szerint minden, szóról szóra az amerikaiakkal egyeztetett módon történt. 

A következő lépésként a CIA igazgatója, George Tenet érkezik a térségbe, hogy "megreformálja" a Palesztin Hatóságot, és képessé tegye a terror elleni küzdelemre, mielőtt nemzetközi konferenciát tartanának a palesztin–izraeli konfliktus rendezésére. Bush béke erőfeszítései mögött – hangsúlyoznunk sem kell – az Irak elleni amerikai akció politikai és katonai feltételeinek megteremtése áll.

Még maga Arafat is a megvalósítandó reformokról beszél. Meg kívánja erősíteni az Autonóm Hatóság törvényhozó testületét, és biztosítani kívánja az igazságszolgáltatás függetlenségét is. Tenet tervei közé tartozik, hogy a nyolcféle különböző titkosszolgálat helyébe egy apparátust állítanának, hatékony feltételeként a terror elleni küzdelemnek. Az autonómia területén kormány alakulna, és az új jogrendben Arafat abszolút hatalma jogkötötte hatáskörré szelídülne.

A nemzetközi konferencia azonban nem azonos a Saron által javasolt regionális értekezlettel. Az arab fél iránt elfogult ENSZ, az Európai Unió és Oroszország részvételét Izrael nem üdvözi feltétlenül, a célról nem is beszélve. Bush 

– az arab államok ösztönzésére – végső rendezést akar, míg Saron terveiben egy hosszú távú időközi megállapodás szerepel. Saron a mostani, Arafat vezette hatósággal nem lát lehetőséget a politikai együttműködésre. Így került előtérbe a hatóság "megreformálásának" terve. 

Ilyen körülmények között ült össze vasárnap a Likud központi bizottsága, ahol a jelenlegi miniszterelnök, Saron és elődje, Benjamin Netanjahu hívei csaptak össze. 

A politikai vita központi témája, hogy a Likud milyen politikai formában képzeli el a palesztinok lakta területek jövőjét. Ezt az elvi kérdést e két politikus közötti személyi vetélkedés is színezte. Netanjahu visszatérni szándékozik a politikai életbe azután, hogy 1999-ben a Baraktól elszenvedett választási vereséget követően visszavonult. Hívei ma többségben vannak a Likud központi bizottságában, amit jelez az is, hogy – Saron minden próbálkozása ellenére – sikerült elérnie a bizottság összehívását. Saron nem tudta megakadályozni, hogy a központ a palesztin állam megalakulását ellenző határozatot fogadjon el. Saron ugyanis elutasította a kompromisszumos javaslatokat e kérdésben, amely a kormányfőt nem érintve foglalt volna állást a palesztin államiság kérdésében. 

Saron e viharos ülésen mondott beszédében többször is, alig leplezett formában, nevének említése nélkül támadta Netanjahut. "Jasszer Arafat egyik kezével egy békeszerződést írt alá, míg a másikkal terrorcselekményekre utasított. Ugyanaz az Arafat, akivel néhányan – talán naivitásból – kezet ráztak. Én azonban sosem fogtam kezet vele, és sosem adtam át neki területeket." Mint ismeretes, Netanjahu kötötte meg a hebroni megállapodást és a Wye folyó menti egyezményt, amely Arafatot további jelentős területekhez juttatta. Saron szerint nem lenne szabad határozatot hozni a palesztin államról, mivel az veszélyt hozna Izraelre, és csak a nemzetközi nyomást fokozná. Annál is inkább, mert "…a palesztin állam nincs napirenden, a fő cél a terrorizmus elleni küzdelem" – tette hozzá Saron. Netanjahu – Saronnal szemben – Arafat stockholmi beszédét idézte, amelyben a palesztin vezető kilátásba helyezte Izrael fokozatos felszámolását. Egy palesztin állam számára csak arra lenne jó, hogy folytassa támadásait mindaddig, amíg céljait el nem éri. Arafatot Netanjahu szerint száműzni kell a területekről. A volt miniszterelnök úgy látja, végzetes hiba lenne egy palesztin állam elismerése. "Önrendelkezés igen, de állam nem" – foglalta össze álláspontját Netanjahu. "A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha a terrort állammal jutalmazzuk" – tette hozzá. 

A héten várhatóan összeül a Munkapárt központi bizottsága is, hogy megvitassa a párt politikai programját. 

A találkozón a palesztinoktól való egyoldalú elválasztást hirdető Haim Ramón hívei csapnak össze a pártelnök Benjamin ben Eliézer, és a volt ellenfél, ma szövetséges Burg támogatóival. Eliézer már közzétette – Barak korábbi, Camp David-i javaslatához hasonló – politikai programját. Álláspontja szerint fel kell számolni a Gázai övezetben található valamennyi zsidó telepet, valamint a ciszjordániai elszigetelt zsidó településeket is. Jeruzsálem arabok lakta részei egy jövőbeni palesztin állam fővárosává lesznek, míg a zsidók lakta részek Izrael fennhatósága alatt maradnának. A Templom-hegy nemzetközi közigazgatás alá kerülne. Eliézer programját – mint ismeretes – Arafat korábban totálisan elutasította, és a Siratófalat – az ókori zsidó nagytemplom külső falmaradványát – magának követelte. Ramón szerint Izraelnek nincs partnere a békében, és ezért legjobban teszi, ha védőfalat épít ki a zöld határon, és libanoni mintára egyoldalúan kivonja csapatait. Ezt az álláspontot Eliézer végzetes hibának tekinti.

George Bush iraki hadjáratához az izraeli–palesztin konfliktus politikai rendezésével igyekszik megteremteni a biztos hátteret. Nem valószín? azonban, hogy ezt a közeljövőben képes lesz megvalósítani. Egy dolgot azonban máris sikerült elérnie: a palesztin terrorháború által kikovácsolt izraeli kormány egységes politikai támogatottságát megbontotta. Egyes politikai elemzők ennél fogva máris a választások előrehozatalát helyezik kilátásba.

Olvasson tovább: