Kereső toggle

Bush elnök beszéde: Példátlan veszélyek elott a világ

Amerika. Jó, hogy van

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bush elnök kedden a hagyományoknak megfeleloen a kongresszus elott megtartotta szokásos évi beszámolóját az ország közállapotairól. "Miközben itt összejöttünk, országunk háborút visel, gazdaságunk a pangás jeleit mutatja, és a civilizált világ példa nélkül álló veszélyekkel néz szembe" – kezdte beszédét az Egyesült Államok elnöke, majd kitért a hazája elott álló feladatokra a béke és az emberi jogok védelmében, és megnevezte azokat az országokat is, amelyek jelen pillanatban a civilizált világ ellenségeinek tekinthetok. A beszédben eros hangsúlyt kapott a titokban fegyverkezo Irak, ami megerosíti azt a gyanút, hogy Szaddám Huszein rezsimje lesz nagy valószínuséggel a terrorizmus elleni harc következo célpontja. 



George W. Bush amerikai elnök az unió helyzetét értékelo beszédében megnevezte a "négy fo gonoszt". Eltökélt Fotó: Reuters

Bush a veszélyekkel szembenézve is leszögezte azonban, hogy az amerikai nemzet még sohasem volt erosebb, mint most, hiszen elbúcsúztatta az áldozatokat, megkezdte New York és a Pentagon újjáépítését, öszszehozott egy hatalmas szövetséget; elfogott, illetve letartóztatott több ezer terroristát, megszabadítván tolük a világot, és lerombolta afganisztáni kiképzotáboraikat.

"Az amerikai zászló ismét lobog Kabulban. A terroristákat, akik egykor megszállásuk alatt tartották Afganisztánt, most zárkákban orzik a Guantánamo-öbölben." Bush elnök azonban leszögezte: az afganisztáni tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolognak koránt sincs vége – a terror ellen folyó háború csak most kezdodik. 



Amerikai katonák rakodnak ki egy Fülöp-szigeteki légibázison. Kezdodhet a második felvonás Fotó: Reuters

Márer György

New York



(folytatás az 1. oldalról)

"Hadseregünk egyértelmu üzenetet vitt az Egyesült Államok minden ellenségének: még hétezer mérföld távolságban, óceánokon és kontinenseken túl, hegytetokön és barlangokban sem fogják elkerülni nemzetünk igazságszolgáltatását" – jelentette ki az elnök mindazokra utalva, akik terrorcselekményekkel fenyegetik Amerikát és a világ más országait. Bár az izraeli–palesztin konfliktust külön nem emelte ki beszédében, név szerint említette a Hamasz, a Hezbollah, az Iszlám Dzsihád és a Dzsais-i-Mohammed mozgalmakat.

"Remélem, hogy minden nemzet csatlakozik felhívásunkhoz, és megsemmisíti a terrorista élosködoket, akik fenyegetik országukat és a miénket" – hangoztatta Bush. 

Második célkituzésként említette annak megelozését, hogy a terrort támogató országok tömegpusztító fegyverekkel fenyegethessék Amerikát, vagy akár barátait, szövetségeseit. "Egyesek e rezsimek közül nagyon is hallgatnak szeptember 11-e óta, de mi ismerjük valódi arcukat" – jegyezte meg Bush. 

A beszéd a fenyegetést jelento, illetve terrorizmust támogató országok közé sorolta Észak-Koreát és Iránt, valamint Irakot, amelynek az elnök az elobbi kettonél is nagyobb figyelmet szentelt beszédében, s mindhárom országot a gonoszság fegyverének nevezte. 

Irak több mint egy évtizeden keresztül munkálkodott az anthrax, az ideggáz és a nukleáris fegyverek kidolgozásán, több ezer lakosát ölte meg mérgezo gázokkal, és miután beleegyezett a nemzetközi ellenorök fogadásába, utóbb kiebrudalta oket az országból – sorolta az amerikai elnök Irak buneit, nyíltan utalva arra, hogy az országnak van rejtegetnivalója a civilizált világ elol. Bush kemény szavai arra engednek következtetni, hogy Amerika a közeljövoben valóban Irak ellen fordítja terrorizmusellenes eroit. "A gonoszság a nagyobb jóval legyozheto" – emelte ki az elnök, aki beszédében kifejtette továbbá, hogy a harcot folytatni kell, mert ha abbamarad, akkor az ország biztonsága hamis alapokon nyugodna, és legfeljebb csak ideiglenes lehet. A szeptember 11-ei események egységbe kovácsolták Amerikát és törvényhozóit. A háború megnyerése, a nemzet védelme és a munkalehetoségek megteremtése azonban megköveteli, hogy mindenki felülemelkedjék a pártoskodáson, és ne mint republikánus vagy demokrata cselekedjék, hanem elsosorban mint amerikai. Bush megemlítette, hogy bár a háború rengeteg pénzt emészt fel, a katonáknak meg kell kapniuk a legjobb fegyvereket és egyéb felszereléseket, ezért megemeli a védelmi költségvetést. "Bármennyibe kerüljön is országunk védelme, megfizetjük" – jelentette ki tapsvihar közepette, hozzátéve, hogy az ország biztonságára fordított eloirányzatot is majdnem kétszeresére növelte, ami a legnagyobb arányú növekedés az utóbbi húsz évben. Bush elnök nem feledkezett el a gazdasági pangásról és a munkanélküliség növekedésérol sem, kijelentvén, hogy a háború megnyerése, az ország biztonságának szavatolása és a gazdaság újjáélesztése az elsodleges megfontolások közé tartozik, de ezeknek a terveknek keresztülvitele – ha rövid idore is – költségvetési hiánnyal fog járni. Ennek ellenére a munkalehetoségek megteremtését létfontosságúnak minosítette. 

Az amerikai elnök érdekes módon egyetlen szóval sem említette Oszama bin La-dent, sem az Enron vállalatot, pedig határozott célzásokat tett mindkettore beszédében. Felhozta azonban, hogy a jelenlegi megpróbáltatásoknak van jó oldaluk is, mivel a közös veszély kiküszöböli a régi vetélkedéseket. Amerika együttmuködik Oroszországgal, Kínával, Indiával, ahogy eddig még sohasem. "Európai, ázsiai, afrikai, latin-amerikai barátainkkal és szövetségeseinkkel megmutatjuk, hogy a terror eroi nem tudják megállítani a szabadság terjedését… Ellenségeink mások gyermekeit küldik öngyilkos merényletek és gyilkosságok elkövetésére… Mi a szabadságot választjuk és az emberi élet tiszteletét… Mi tudjuk a szabadság árát. Mi megmutattuk a szabadság erejét. Ebben a nagy összetuzésben, amerikai honfitársaim, látni fogjuk a szabadság gyozelmét" – fogalmazott beszéde végén Bush elnök. 

A demokraták részérol Richard A. Gephard, a képviseloház kisebbségi vezetoje válaszolt pártja nevében az elnök beszédére. Talán Bush rendkívül nagy népszerusé-gének köszönhetoen, avagy a terrorizmus ellen folyó harc egyesíto ereje folytán szinte semmiféle pártellentét nem merült fel. Gephard elsosorban is fejet hajtott a fegyveres erok harcoló tagjai elott, majd így folytatta: "Ez nem az ujjal mutogatás idoszaka, avagy a szokásos politizálásé... Meg kell találnunk az utat egymás tiszteletben tartásához, illetve az egymás iránti bizalomhoz, és együtt kell dolgoznunk, hogy megoldhassuk azokat a hosszú távú kihívásokat, amelyekkel Amerika szembenéz." Szokatlanul békés volt a hangulat a két párt között, különösen, ha fontolóra vesszük, hogy 2002 az idoközi választások éve.


Kellemes meglepetés

Amikor egy évvel ezelott az Egyesült Államok elnöke elfoglalta hivatalát, az amerikai zsidó közösség aggodalommal tekintett a Fehér Házzal való kapcsolatának jövoje elé. Tizenkét hónap alatt azonban megváltozott a hozzáállásuk, mára az elnök lelkes támogatóivá váltak a terrorizmus elleni harcban – írja a Jerusalem Post címu izraeli napilap George W. Bush elso évét értékelo cikkében. 



Ennek oka leginkább abban keresendo, hogy Bush Izrael iránti támogató politikája kelloképpen meglepte oket, hiszen leginkább arra számítottak, hogy folytatni fogja apja Izraellel kapcsolatos ellentmondásos politikáját. Különbözo zsidó szervezetek képviseloi nem felejtik el megjegyezni, hogy az elnök sokkal pozitívabban viszonyul Izraelhez, mint ahogy azt bárki várta volna, és Izrael iránti barátságát személyes szinten is kinyilvánítja. Dicséretükben utalnak a támogatás konkrét példáira is: arra, hogy Bush nem hívta meg Arafatot a Fehér Házba; a Hamaszhoz kapcsolódó jótékonysági szervezetek megszüntetésére; arra a döntésére, mely szerint Amerika csak alacsony szinten képviseltette magát a rasszizmusellenes durbani konferencián, amely Izraelt kívánta elítélni rasszizmusért; a korábban példátlan mértéku stratégiai dialógusra és Izrael rakétaelhárító rakétarendszere, az Arrow ígért támogatásának jelentos megnövelésére a következo években; végül arra a döntésre, 

hogy a külügyminisztérium megjutalmazza az amerikaiakat meggyilkoló palesztinok elfogását információkkal segíto személyeket. 

Az elnök szimbolikus értéku tetteit talán még ennél is jobban értékelik a zsidó vezetok: Bush elso alkalommal tartott menóragyújtást és Hanukka-partit a Fehér Házban, Ariel Saron izraeli miniszterelnök volt az el-

so közel-keleti vezeto, aki meghívást kapott a Fehér Házba, és az új elnök elso díszvacsoráját Móse Kacav izraeli elnök tiszteletére rendezte. 

Bush kedvezo szereplése valóban meghozta gyümölcsét az amerikai zsidó közösség körében: egy közelmúltbeli felmérés szerint munkájával a zsidó szavazók mintegy nyolcvan százaléka elégedett, ami választási esélyekre átszámítva azt jelenti, hogy e kör Bush jelentos támogatója lehet a 2004-es választásokon. A megkérdezettek közel fele Bushra szavazna a következo választásokon – a republikánus jelöltek eddig általában a zsidó szavazatoknak mindössze negyedét-harmadát tudták megszerezni. 

Az amerikai zsidó szervezetek vezetoi közül többen kiemelték, hogy alábecsülték Bush személyes elkötelezettségét Izrael iránt, és annak mértékét, ahogy vallási meggyozodése kihat erre a kapcsolatra is – ami különösen szeptember 11-e után lett nyilvánvalóvá. "Bush a világot jó és rossz, szövetségesek és ellenségek kettosségében értelmezi – jegyezte meg egyikük. – Az o világnézete szerint Izrael szövetségesnek számít."

Olvasson tovább: