Kereső toggle

„A háború kellős közepén vagyunk”

Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gerillaháború címmel jelent meg Békés Mártonnak, a Terror Háza kutatási igazgatójának új könyve, amelynek első része a gerilla-hadviselés kialakulásáról (a Napóleon elleni spanyol felkelésről), a második az 1956-os forradalomról, a harmadik pedig a szerző szerint napjainkban zajló világ-polgárháborúról szól. Békés Márton szerint hiába a technológiai, katonai és anyagi fölény, a Nyugat ma nincs abban a mentális állapotban, hogy győztese legyen az említett világ-polgárháborúnak.

– Megjelent a gerilla-hadviselésről, gerillákról, terroristákról szóló könyve. Mikor kezdett el a témával foglalkozni?

– Tulajdonképpen 2006-ban.

– Ez összefüggött az ön által egyébként gerillaháborúként leírt 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójával?

– Nem, de az időbeli egybeesés kétségtelen. 2006 októberében jelent meg életem második cikke az akkori Magyar Nemzetben. Az volt a címe, hogy Meddig tarthat még a gerillaháború Irakban? Emlékezetes, hogy 2003 májusában George W. Bush győzelmet hirdetett a Szaddám Huszein megdöntéséért indított iraki háborúban (amivel egyébként én nagyon nem értettem egyet, és utólag igazolva is látom ezt az álláspontomat).

– Mi volt a problémája ezzel a háborúval annak elindításakor?

– Alapvetően a demokráciaexport. Az kezdettől nyilvánvaló volt, hogy Szaddám Huszein rendszerének esélye sincs az amerikaiak ellen. Ezt a katonai struktúrát könnyű volt lerombolni, a szó klasszikus értelmében háborús győzelmet lehetett aratni, de a demokrácia meggyökerezéséhez egy adott területen évszázadokra van szükség. Jó példa erre maga az Egyesült Államok, ahol a Mayflower megérkezésétől másfél évszázad telt el a függetlenségi háború kitöréséig, majd újabb hosszú évtizedeknek és egy polgárháborúnak kellett jönnie, míg a szövetségi állami berendezkedés stabilizálódott. Egy országot nem lehet átbombázni a demokráciába. Másrészt nem létezett olyan ok, amely alátámasztotta volna a háború megindításáról született döntést.

Mindenesetre 2006-ra már látszott, hogy a kétségtelen háborús győzelem ellenére az Egyesült Államok képtelen úrrá lenni az Irakon eluralkodó káoszon. A 2006-os cikkben az állt, hogy Irakban kontrollálhatatlan gerillaháború zajlik, részben az állam ellen, részben az állam ellen harcoló nem állami szereplők között. Arra persze senki nem gondolhatott 2006-ban, hogy a polgárháborúból az egész emberiséget fenyegető, Hitlerhez, Sztálinhoz és Pol Pothoz hasonló – Hannah Arendt-i értelemben vett – politikai gonosz emelkedik majd ki, amit neveznek vahabita fundamentalizmusnak vagy szalafita dzsihádizmusnak, és amelynek legszélsőségesebb képviselője az Iszlám Állam.

A gerillaháborúk kérdése tehát több mint egy évtizede foglalkoztat, maga a könyv azonban másfél éves munka eredménye.

– Az első nekifutás apropója tehát Irak volt. És a könyvé?

– A könyvé egyértelműen 1956, pontosabban a forradalom hatvanadik évfordulója. Lehetőségem volt dolgozni az ’56-os Emlékév megszervezésén, ami életem legjobb munkája volt. Sokat foglalkoztam a forradalom és szabadságharccal, és arra jutottam, hogy ’56 politikai és katonai lefolyása összefügg egymással, így nem is tárgyalható elkülönítve. Vagyis, ha egy nagyvárosban zajlott egy többségében munkások által vívott felkelés, mint történt ez Budapesten 1956-ban, akkor annak biztosan van politikai jelentősége!

– 1956 és 1989 között a hivatalos történetírás – érthető módon – ha egyáltalán szóba került, megbélyegezte ’56-ot. Ez a Kádár-rendszer születésének körülményeit tekintve végül is érthető. Az már meglepőbb, hogy az ön által említett réteg, a forradalmat megvívó munkásoké 1989 után sem került az ’56-ról szóló viták középpontjába. Ennek mi az oka?

– Az Emlékév nem csupán megemlékezett ’56 hatvanadik évfordulójáról, hanem megünnepelte azt. Hozzám ez a perspektíva áll közel; a rendszerváltoztatás utáni 20 évben uralkodó absztrakt ’56-narratíva viszont távolról sem. Nekem 1956 Angyal István, Mansfeld Péter és a 8. kerületi cigány szabadságharcosok forradalmát jelenti.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: