Kereső toggle

Pecsét a szíven, hűség a gyakorlatban

Interjú dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeutával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Lehet-e kettesben időt tölteni a másik nem tagjai közül olyasvalakivel, aki nem a házastársunk?” Már az ilyen és ehhez hasonló kérdések feltevése is érthetetlen sokak számára manapság, a hagyományos értékek és párkapcsolatok felbomlásának az idején. Mégis vannak olyanok, akik fontosnak tartják házasságuk megőrzését, még akkor is, ha óvintézkedéseik másokat megdöbbentenek. Például Mike Pence, az USA alelnöke is meghúzta a maga határait: a feleségén kívül egyetlen más nővel sem hajlandó kettesben vacsorázni. Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeutát arról kérdeztük, hogy van-e értelme az ilyen szabályoknak, és fenntartható-e ezek segítségével a hűség a mindennapokban?

– Önnek mi a tapasztalata: az emberek érzik annyira értékesnek a házasságukat, párkapcsolatukat, hogy annak megvédése érdekében óvintézkedéseket tegyenek?

– Nagyon eltérő módon viszonyulnak az emberek a házasságukhoz. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbben magától értetődőnek veszik, hogy van mellettük valaki, hogy van kivel megosztaniuk az életü-ket. A határvédelem érdekében csak kevesen tesznek előre tudatos lépéseket, hiszen sebezhetetlennek gondolják magukat. Mivel nem áll kifejezetten szándékukban megcsalni a másikat, úgy gondolják, velük ez sohasem történne meg. Így nem is figyelnek oda, hogy kivédjék az esetleges helyzeteket, mígnem egyszer csak…

– Mi tesz értékesebbé a felek számára egy házasságot? Számít a neveltetés, vallásos háttér vagy az, hogy nagy szerelem következtében vágtak bele a kapcsolatba?

– Mindenki szerelmes az esküvője napján, ilyenkor mindenki nagyon értékesnek tekinti az egymással való kapcsolatot. Olyan ez, mintha egy magas összegű bankbetéttel indulnának neki a közös életnek. Aztán, ahogy telik az idő, egyre többet vesznek le a számláról, és a tartalékok észrevétlenül kiapadnak. Amikor a bankbetét átmegy mínuszba, jön a krízis. Kétségtelenül vannak tényezők, amelyek hatnak a kapcsolat megélésére. Ilyen az érzelmileg intelligens szülői háttér. Bizonyítottan jobb minőségű házasságot valósítanak meg felnőttként azok a gyerekek, akiknek a szülei maguk is ápolták a házasságukat, képesek voltak kifejezni az érzelmeiket, és erre a gyerekeiket is megtanították, továbbá nem áldozatai, hanem irányítói voltak az érzelmeiknek. Ugyancsak fontos tényező, hogy az egyszülős családokban felnövő gyerekek maguk is nagyobb hajlandóságot mutatnak később a válás iránt.

A kutatások egyértelművé tették, hogy a vallásosságnak is protektív hatása van a megcsalással és a válással szemben – ugyanakkor markáns különbség van azok között a párok között, akik vallási kötelességből kitartanak egymás mellett akkor is, ha boldogtalanok, és azon párok között, akik számára a közösen megélt hitélet és közösen vallott lelki értékek gazdag erőforrást jelentenek a kapcsolatuk folyamatos megújításához.

– Egy tartós, stabil kapcsolat kialakítása, fenntartása sok belefektetett időt igényel és lemondásokkal is jár. Az emberek tudatában vannak annak, hogy az eredményekért ezen a területen is „meg kell dolgozni”, és hajlandóak-e esetleg lemondani a kapcsolat építése érdekében bizonyos dologról?

– A kapcsolat hosszú távú kiegyensúlyozott működéséhez a kutatások szerint minimálisan a következő időegységek szükségesek: heti egy este, havi egy nap, negyedévente egy hétvége, évente egy hét. Igen, ez olyan befektetés, amelyhez tudatosság és olykor áldozatvállalás is kell. De hát nem ér meg ennyit életünk legfontosabb kapcsolata? Sok párral találkoztam már, akiket az a romantikus mítosz hajt, hogy a szerelemben semmit sem kell tudatosan tenni. Ha jó volt a választás és igazi a szerelem, akkor minden megy magától. Ha már valamit tudatosan kell tenni érte, akkor az a szerelem hanyatlásának a jele. Pedig a mindennapi életben nagyon is sok mindent teszünk tudatosan, akkor is, ha az érzéseink mást diktálnának. Nem minden reggel megyünk kitörő lelkesedéssel dolgozni, de az elménkkel tudjuk, hogy ez a helyes, ezért megtesszük. Nincs kedvünk este 10-kor átnézni a gyerek házi feladatát, de az elménkkel tudjuk, hogy ez a helyes, ezért lázadás nélkül tesszük a dolgunkat. A szerelemben nem jó tanácsadó, ha mindig azt tesszük, amit kellemesnek érzünk; néha azt kell tennünk, amiről az elménkkel tudjuk, hogy az a helyes.

– Egyre gyakoribb a „nem javítjuk, hanem cseréljük” szemléletmód. Az emberek sokszor már az elromlott kapcsolatról is mint „kidobandó” dologról gondolkodnak…

– Ez nagyon igaz. Az „eldobós kultúra” észrevétlenül belopózott a kapcsolatokról való gondolkodásunkba is. A felszínesen gondolkodó emberek könnyen beáldoznak egy kapcsolatot, ha az bizonyos tekintetben nem nyújt 100 százalékot a számukra. A mélyebben gondolkodó emberek tudják, vagy már tapasztalták, hogy bárkivel is lennének együtt, mindenkivel szemben lennének különbözőségeik, feloldhatatlan konfliktusaik. Ők azonban megtanultak küzdeni egy kapcsolatért. Megoldani a megoldható konfliktusokat, és megtanulni együtt élni azokkal a különbözőségekkel, amelyeket nem lehet kibékíteni egymással.

– Az Ön „Megcsalás nélkül” című könyvében szerepel az az állítás, hogy egy ember magatartásából nagy biztonsággal előre megjósolható, hogy meg fogja-e valamikor csalni a házastársát. Itt pontosan mire gondol?

– Fontos szempont, hogy mennyi szabad gyököt hagy valaki maga körül. Azok az emberek, akik feltűnően kedveskednek mindenkivel; akik szeretik megérinteni a másikat, aztán ott felejteni a kezüket a másik karján; akik kétértelmű poénokkal dobálóznak, amelyeknek szexuális felhangja is van; akik belemennek „vékony jég” helyzetekbe, azok sokkal nagyobb valószínűséggel keverednek bele egy viszonyba, mint mások. Sokan házasokként is regisztrálnak társkereső oldalakra, csak hogy „teszteljék az értéküket a húspiacon”.

– Ön szerint problémát jelent-e, hogy a korábbi szabályok fellazultak? Például egy fiú és egy lány korábban csak felnőtt jelenlétében találkozhatott, és nem is volt rá nagyon lehetőség, hogy házas férfi vagy nő kettesben legyen olyasvalakivel, aki nem a házastársa.

– Kétségtelen, hogy sok minden megváltozott. Ám nem minden változás rossz. Ma többet tudunk a kapcsolatok működéséről, mint valaha a történelem során. Hihetetlen kutatási eredmények vannak a kezünkben, sok százezres, sőt milliós mintavétellel. Minden eszköz a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy csodálatos házasságot és gyönyörű családi életet valósíthassunk meg. Ezzel együtt régen is voltak megcsalások, ha akarták, akkor is kijátszották a gardedámokat, akkor is előfordultak családon belüli bántalmazások. Ugyanígy ma is vannak fiatalok, akiknek elveik vannak, és ezek mellett az elvek mellett ki is tudnak állni. Vannak felnőttek, akik komolyan gondolják a házassági fogadalmukat, akik odafigyelnek a kapcsolatukra és rendszeresen ápolják azt, akik egy jó lelki örökséget hagynak a gyermekeikre, ami generációkra meghatározza egész családok életét.

– Van értelme saját szabályok felállításának? Beválhatnak-e a Mike Pence által megszabott saját határok?

– Mindenképpen! Mindenkinek a saját életére szabva kell végiggondolnia, hogy hol vannak kísértési területei, és miként lehet azokat kivédeni. Ezt nagyon befolyásolja a szakmai háttér is. Azoknál a pároknál, akikkel együtt dolgoztam, sok közös pontot figyeltem meg, amely újra és újra színterévé vált a megcsalásnak. Ilyenek a férfi autója, a céges ottalvós csapatépítő tréningek, a szakmai konferenciák, a túl közeli irodai kapcsolatok. Ha valaki nem tudja, melyek a veszélyes helyzetek, kérdezze csak meg a házastársát, neki biztosan van tippje…

– Mit tanácsolna azoknak, akik ezeket a szabályokat saját szabadságuk megsértésének érzik? És mi a véleménye arról, ha valaki mások szabadságát félti a határok felállításától? Például úgy gondolja, hogy a nők jogait sérti, ha nem lehetnek kettesben egy férfival?

– A házasság intézménye eleve megköveteli bizonyos szabadságok feladását. Ez rosszul hangzik egy olyan társadalomban, ahol az egyéni szabadság a legfőbb érték. Ám ahhoz, hogy egy emberrel igazán mély, beteljesítő kapcsolatra juthassak, el kell magam köteleznem mellette. Ezzel együtt pedig nemet mondok minden más nőre a világon. Hogy ez lemondás-e? Határozottan igen. Ugyanakkor ez nem egy rám kényszerített lemondás, hanem egy önként vállalt korlátozása a teljes szabadságomnak egy nagyobb jó érdekében. Ehhez egyáltalán nem kell valaki másnak a jogait korlátoznunk. Nem írhatjuk elő senkinek, hogy mit tegyen, kivel találkozzon. Önmagunkért azonban felelősséget vállalhatunk, sőt felelősséget kell vállalnunk. Én magam döntöm el, hogy valakivel kettesben utazok-e az autómban. Az én döntésem, hogy megérintem-e, megölelem-e a másikat, vagy hogy egy rendezvényen elmélyült bizalmas társalgásba kezdek-e vele. Senki más felett nincs hatalmam, de önmagamért felelős vagyok. 

– Ön azt írja, hogy a megcsalás „akkor kezdődik, amikor rést hagyok a kapcsolatunk pajzsán”. Mik okozhatnak réseket?

– Minden energia, amelyet a kapcsolaton kívül csatornázunk el, gyengítheti a kapcsolatot. Ha valaki más 20 százalékot kap belőlünk, akkor a házastársunknak már csak maximum 80 százalék jut. A házasság hosszú távú működéséhez azonban 100 százalék kell. Ahogyan egy megcsaló férfi mondta: „Ha mindazt az energiát, amelyet a viszonyom leplezésére fordítottam, a házasságomba fektettem volna, akkor még mindig házas lennék.” Sok minden okozhat rést a pajzson. Okozhatja a megszokás, a figyelmetlenség, a titkolózás, a bizalmatlanság, a munka előnyben részesítése a kapcsolattal szemben, a hobbiba való túlzott beletemetkezés. Egyszóval ezer dolog rést üthet a pajzson. Mindezek közös ellenszere azonban a bizalmon alapuló tudatos odafigyelés és a kapcsolaton való közös munka.

– Mit tehet az, aki tudja, hogy vannak „rések”, de nem tudja őket „befoltozni” (például nincs meg a lelki vagy a testi harmónia a kapcsolatban)?

– Van olyan helyzet, amikor már önerőből nehéz megújítani a kap-csolatot. Ilyenkor jön képbe a külső segítség. Azonban ehhez is szükség van egy minimális bizalomra és a kapcsolat iránti elköteleződésre.

A párterápia nagyon sokat tehet a kapcsolatra terhelődött konfliktusok feloldásában, a befagyott mintázatok megváltoztatásában és új viszonyulási módok kialakításában. Segíthet új célokat kitűzni, és teljesen új, tudatosabb irányt adhat a kapcsolat további alakulásának. A párterápia mellett hatékony alternatíva lehet egy párkapcsolati tréningen való részvétel is, amely új készségekkel ruházza fel a párokat, és amelynek hatása akár 5 évig is kimutatható a felek egymáshoz való viszonyulásában.

– A szabályok kijelölése és betartása nem üthet vissza? Például nem keltheti-e fel „párkapcsolati ragadozók” figyelmét, vagy a túlságosan merev emberről nem gondolhatják-e, hogy fél a másik nemtől?

– Egy csúcsragadozót ingerelhet, ha valakit nem tud levenni a lábáról, de azt gondolom, ez egy extrém élethelyzet. A legtöbb ember nem kerül ilyen helyzetbe. A legtöbb emberben az elvek melletti kiállás, a határok védelme tiszteletet vált ki. Mindez azonban nem szabad, hogy valakit önteltté vagy túlzottan magabiztossá tegyen. Ahogyan a bibliai bölcsesség mondja: „Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen!”

Olvasson tovább: