Kereső toggle

Török érdek, magyar jövő?

Interjú M. Soós Tamás orientalistával, turkulógussal, az egri Eszterházy Károly Főiskola tanárával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Évekig lakott Törökországban, ahol az ankarai követség titkáraként dolgozott. Nyolc évig a Kőolajbeszerző Iszlám Kommersz Társaság külkereskedelmi vezetője, majd egy bécsi székhelyű iszlám tudományos oktatási intézet munkatársa. Hazaköltözése óta muszlim közösséget szervez Egerben, és a város főiskoláján orientalisztikai képzést indít iszlámtudomány-oktatással a török állam pénzén. Ide delegálja keleti nyitással foglalkozó diplomatáit a Jobbik is, hogy elsajátítsák az iszlám diplomácia, levelezés és etikett fogásait. Az orientalista kevesli a magyar iszlám spiritualitását, és Amerikát tartja felelősnek az európai muzulmán közösségek beilleszkedési zavaraiért.

Az interjú egyeztetetése során azt mondta, hogy nagy a baj a hazai muszlim közösségben. Mire gondolt?

– A magyar iszlám problémája jelen pillanatban kezelhetetlen. Először is nagy probléma a spiritualitás hiánya, ami alatt a lelki tanítást és a tudomány ismertetését értem. Az iszlám, mint a legtöbb messianisztikus, egyistenhitű vallás, tudományos alapokon nyugszik. Óriási az irodalma, a nyelvi kultúrája, a történelmi háttere, ebből adódik a spiritualitása és a nagysága. Ahhoz, hogy valaki jó hívő legyen, nagyon kell ismernie, miben hisz. Sajnos a magyar iszlám közösségek ezt a mély megismerést elmulasztották. Éppen ezért hozok létre most Egerben egy kis muszlim közösséget: ez a város erre van predesztinálva a minaret és a mecset által. Szóval az embereknek békés iszlámot kell adnunk, tudományt, szép köntöst, jó turbánt, csillogó szemű imámot és koráni bölcsességet. Ez az iszlám fogja vonzóvá tenni a fiatalok számára is a hitet, és lehet, hogy egyszer csak sokan fogják mondani: olyan sok élményem, olyan sok gondolatom támadt belőle, hogy muszlim leszek. Magam is így voltam annak idején.

A másik, amit a hazai iszlámnak rovok fel, az a merkantilista „karitatív” tevékenységük. Ez kupeckedés. Hogyan lehet az – kérdem én –, hogy pár száz fős iszlám közösségeknek annyira „sikeres” a karitatív tevékenységük, hogy a vezetőik Mercédesszel, Audival járnak, külföldi bankszámlákkal bírnak, orvosi műszereket visznek ki Magyarországról, miközben itt magyar emberek halnak meg ezek hiányában? Ha mi magyar iszlám hívők vagyunk, akkor kutya kötelességünk lenne itt végezni a karitatív tevékenységünket.

Van, aki szerint az iszlám világot definíciós problémák miatt is nehéz megérteni. Mást ért ugyanazon fogalom alatt egy európai nem muszlim, és mást egy muszlim. Ön szerint miből adódnak az iszlámmal kapcsolatos félreértések?

– Az iszlám legnagyobb ellensége a vulgarizmus. Olyanok írnak és mondanak róla véleményt, akik félműveltek ezen a téren. Ez egy igen összetett vallás, amely magába olvasztja a kereszténység, a judaizmus, sőt a buddhizmus és a hinduizmus bizonyos elemeit is. Rendkívül hosszas tanulmányozás szükséges ahhoz, hogy a Korán bölcsességével azt tudjuk mondani, hogy már tudjuk értelmezni a szöveget. Második probléma az arab nyelvből adódik. Az arab szövegeket, úgy, mint a hébert, csak szövegkörnyezetében szabad elemeznünk. Amikor a Korán azt írja, „hogy harcolj, pusztítsd el”, akkor az is oda van ám írva, hogy mindezt a magad védelmében tedd. Csak azt elfelejtik lefordítani. Harmadik probléma az életünket és az emberiséget veszélyeztető politikai csürhe. Le meri ezt írni? Elérkezett a történelmünk egy olyan pontra, ahol olyan emberek alakítják a politikát, akik az életben az intrikáikkal és a szószátyárkodásukkal sehol nem állnák meg a helyüket.

A Korán pragmatikusan úgy fogalmaz, hogy ha ellentmondást találunk a szövegben, akkor a később írott gondolat felülírja a korábbiakat. Az iszlám kritikusai ezzel kapcsolatosan arra mutatnak rá, hogy a Korán korai szakaszában vannak a békésebb kijelentések, míg a későbbiekben a harcosak, így aki komolyan veszi a szöveget, az automatikusan radikalizálódik.

– A Korán, ahogyan az lejegyeztetett Abu Bakr gyűjteménye által, ma is ugyanaz. Azt lehet magyarázni, vannak hozzá az úgynevezett tevszirek, kifejtések, vannak különböző korszakok, politikai, szultanátusi, kalifátusi magyarázatok, értelmezések, amelyek az adott szituációban éppen a legjobbak voltak. Ezt nem vitatom. Ez szuverén joga annak, aki ismeri a szent könyvet. De annak, aki csak kommentárokból és hozzászólásokból próbálja leszűrni az igazságot, az tartózkodjon ettől, mert teljesen hamis úton jár.

Amikor szörnyű dolgokat követnek el az iszlám nevében, akkor miért nem hallani felháborodott hangokat, tiltakozásokat a „békés” iszlám világból?

– De hát fel volt háborodva az iszlám világ!

Erről nem sok hírt lehetett olvasni.

– A Charlie Hebdo megtámadása valójában egy politikai akció volt, amit a liberális Európa és az amerikai fegyverkezési politika robbantott ki azért, hogy még véletlenül se tudjunk konszenzusra jutni. Az a lényeg, hogy a gyarmatosítókat most szorongatják az egykori gyarmatosítottaik. Európa nagyon alkalmas terep erre a konfliktusra.

Azt akarja mondani, hogy a gyarmatosítók és gyarmatosítottak közötti ellentétek nem is az iszlámból fakadnak?

– Ez a 21. század nagyon nagy dilemmája. A politikusokat tartom azért felelősnek, hogy az elmúlt hetekben egyetlen józan hang nem hangzott el az EU-n belül, hogy „na, de kérem, uraim, 1,7 milliárd embert, a második legnagyobb világvallást sértegetjük”. És miért van ez? Mert Amerika gazdasága úgy van beállítva, hogy ha valaki háborúskodik, akkor a fegyvert tőle veszi, ha pedig elveszti a háborút, akkor ő építi újjá. És még kamatokat is nyer. Tehát maga az erkölcstelen politika az oka ennek a szituációnak. Úgyhogy nemcsak a vallási vezetők, hanem a politikusok is felelősek.

A másik ilyen neuralgikus kérdés a saría alkalmazása a nyugati világban.

– A saría annyit jelent, hogy út. Az iszlám nem vallás, hanem életmód. Az állam és a vallás szétválasztása egy nyugati, neofita baromság, ami a francia forradalom idiotizmusa. Ilyet nem lehet megtenni az iszlámmal, mert a Korán az öltözködéstől a viselkedésig, a lelkünk üdvéig egy mindenre kiható tanácsos könyv. Amikor a muszlimok azt mondják, hogy saríát akarnak, habzó szájjal mutogatnak rájuk, hogy ezek szerencsétlen, félrevezetett emberek. Pedig csak azt akarják, hogy az ő lelkük törvénye szerint valósuljon meg az életük.

Mi van abban az esetben, ha egy nem iszlám berendezkedésű államban ütközik az állam törvénye a saría törvényével?

– Nekem, magyar muszlimként kutya kötelességem a magyar törvények betartása.

Akkor is, ha az a saríának ellent mondana?

– Akkor is. Ha egy olyan országban, ahol kereszténység van, és kisebbségben vagyok, nehogy már kivonuljak a nagytemplom elé azért, mert saríát akarok. Egyébként meg nincs is akkora különbség a saría és a keresztény vezetés között. Persze vannak muszlimok, akik szívesebben hőzöngenek emiatt, de van egy arab mondás: „száz üvöltő dervis még nem csinál háborút.”

Egri muszlimként, egy történelmileg ennyire emblematikus városban hogyan viszonyul ön a patriotizmus kérdéséhez?

– Nagyon is kényes kérdést tett fel, ez az egyik legkényesebb az összes közül. A patriotizmus fontos dolog. Nagyon lelkesen érkeztem haza, miután bejártam a világot. De rá kellett jöjjek, hogy ez már nem az én városom. Erről az jut eszembe, amikor Jézus kiűzi a kufárokat Jeruzsálemből. Egerben haladni, építeni, robogni, alkotni nem lehet. Bort termelni, stadiont építeni, huszadrangú futballcsapatokat támogatni, azt lehet. De nemzetközi szinten a városért küzdeni szinte reménytelen.

Pedig láthatóan nagy erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Török–magyar kapcsolatok, török pasa sátra, mecsetépítési tervek, hogy csak néhányat említsek.

– De nagyon-nagyon fáradt és kiábrándult is vagyok, mert ez a város mindenkit támogat, de minket soha. A közgyűlés most is elutasította a kérvényünket a költségvetési tárgyalásokon. Kértünk egy kis támogatást a Magyar–Török Baráti Társaságnak, hogy folytathassuk a szoborkert építését, de semmi.

Ugyanakkor úgy tűnik, a török állam nagyon is aktívan támogatja a céljaikat.

– Nem fenyegetés, amit mondok, de két alternatíva áll előttünk. Ha ugyanis teljesen áttesszük a török államra a finanszírozásunkat, akkor nem leszünk többé Magyar–Török Baráti Társaság, hanem egyértelműen a Török Köztársaság nonprofit képviselete leszünk, amely az ő programjaikat szervezi Magyarországon. Majd velük szépen kialakíttatjuk a tereket és a létesítményeket, a város pedig szégyellheti magát. Vegyük már észre a kor szavát: csapódnunk kell a 21. század nagy birodalmaihoz. Csak emlékezzen, mit mondott Putyin a Törökországon keresztül érkező gáz kapcsán. Hogy lehet egy ilyen ország, mint Ukrajna miatt konfrontálódni az oroszokkal? Putyin meg fog egyezni Iránnal és Törökországgal, és abban a pillanatban csapást fog intézni Európára meg a zsidó államra. De nem is akármilyet. A világ hatalmi tengelye át fog rendeződni. El akarnám kerülni azt, hogy Magyarország két vesztes világháború után megint egy bukó hatalomhoz kösse a szekerét. Törökország fiatal ország, tele fiatalokkal, erővel, az EU pedig hanyatlik, el van öregedve, erőtlen, puhány, szerencsétlen és hisztérikus. Évek óta azt magyarázom, hogy a török tőke nem imperialista, mert még akkor is épített, amikor hódítani jött. De itt mindenki ellenség, legyen az albán, török, orosz, csak az nem ellenség, amit az EU ránk testál. Az EU fel akarja áldozni Magyarországot a hordának. Hát én kimondom, ha beleírja, ha nem. Amíg ezt az országot külpolitikai szinten is úgynevezett szabadkőművesek vezetik, addig itt ne várjuk a nemzeti érdekek megvalósulását.

Azért vannak megvalósult együttműködések is. Elég, ha csak az egri főiskolára gondolunk.

– Hogyne! Orientalisztikai képzés indul, iszlámtudomány-oktatással, cserediákprogramok török egyetemekkel, saját akkreditációkkal rendelkező nyelvvizsga-programok. Ezeket a török állam finanszírozza, a főiskola ingyen kapja. A kulturális örökség tanszékkel közösen szeretnénk kialakítani egy különleges képzést is, ahol hat-nyolc hallgatóval foglalkozunk majd rendszeresen. Nem is szabad többel, mert ez egy elitképzés. Tudni kell hozzá több nyelvet, jártasnak kell lenni a történelemben, művészetekben. Továbbá külügyes kollégák is érkeznek a főiskolára. Például jobbikos diplomaták jönnek úgynevezett iszlám diplomácia, levelezés és etikett képzésre. Gyöngyösi Márton kérte ezt kifejezetten a rektor úrtól, még mint a külügyi bizottság alelnöke.

Térjünk egy kicsit vissza az iszlámhoz, amely szerint azt a területet, ahol már megvetette lábát a vallás, a kalifátus részének kell tekinteni. Mi a helyzet Egerrel?

– Hohó! Álljunk meg! A kalifátus az, ahol van kalifa. A kalifa pedig annyit jelent, hogy Mohamed leszármazottja. Ez legfeljebb olyan hódoltságkori terület, melyet az Oszmán Birodalom magához csatolt. Attól, hogy a hódoltsági terület egy iszlám birodalomhoz csapódott, még nem lesz kalifátus.

Akkor nincs összefüggés az adott helyen meglévő iszlám emlékek, épületek és az iszlám területi igényei között?

– Nincs, ez csak annyit jelent, hogy az iszlám egy adott helyen jelenlevő spirituális vagy múltbeli valóság. A magyarok egy része már eleve muszlimként települt be a Kárpát-medencébe. Csak az erőszakos Szent István-i politika szüntette ezt meg.

Mit gondol az egyre növekvő török gazdasági, szociális offenzíváról, befolyásról az iszlám világon belül?

– Az arab világ behódolt Erdogannak. A török elnök kitűnő szónok, egy igazi sármőr, aki fel meri vállalni a konfliktusokat, és hatékonyan tudott fókuszálni a vallási és nacionális érzésekre is.

Hogyan tekintsünk a török kormány megkülönböztetett érdeklődésére Magyarország iránt? Ez az általános gyakorlat vagy minket valamiféle testvérnépnek tartanak?

– Ezt nem tőlem kéne kérdezni, de azt, mint a Magyar–Török Baráti Társaság elnöke kimondhatom, hogy a Török Köztársaság tervei között kiemelt figyelem irányul a magyar kapcsolatokra. Ennek megvalósulása már csak elgyávult politikusainkon múlik.

Olvasson tovább: