Kereső toggle

A megoldás mopeden érkezik?

Az Irish Times athéni tudósítója az új görög kormányról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Görögországon a világ szeme, már lassan két hete. Merevek az álláspontok, és nyitva van még a kérdés, hogy ki enged előbb: az eurózóna vezetése vagy az újonnan megválasztott görög kormány, amely zászlajára tűzte a költségvetési megszorítások megszüntetését.  Damian Mac Con Uladh-dal (képünkön), az Irish Times athéni tudósítójával beszélgettünk, aki hosszú ideje figyelemmel kíséri a Radikális Baloldal Koalíciójának (Sziriza) tevékenységét.

Milyen ember az új görög kormányfő, Alekszisz Ciprasz?

– Magánemberként nagyon nyitott személyiség, nagyon megnyerő, olyasvalaki, aki hallgat az emberekre, vagy legalábbis azt a benyomást kelti. Úgy gondolom, hogy ez a sikerének kulcsa, ezért van ott, ahol van. Középiskolás kora óta politizál, de a sikerének igazi titka a személyisége. Ez segítette a párton belül is a pályafutását. Egy olyan környezetben, ahol többnyire idősebb férfiak a politikusok, ő egy frissítő szellő a politikai palettán. Nem visel nyakkendőt, autó helyett mopeden jár, ami nagyon új.

Ez lehet a pénzügyminiszter, Janusz Varoufakisz lazasága mögött is?

– A választásokig igazából senki nem hallott a főáramú politikában Varoufakiszról, Ciprasz volt az, akit a Szirizával azonosítottak. De azóta, hogy megjelent a színen, ő áll a reflektorfényben. És nem csak a ruhái miatt. Minden új, az, ahogy megközelíti a dolgokat, ahogy képviseli, amiben hisz.

Mi a helyzet a másik kormánypárttal, a Független Görögökkel? Eleve az egész felállás nem szokványos – szélsőjobb és radikális baloldal együtt –, de összességében az is érdekes, hogy néhány kezdeti nyilatkozattól eltekintve nem sokat hallani róluk.

– Nem lehet egyértelműen bekategorizálni ezeket a pártokat, mert mindegyikben vannak olyanok, akik inkább középre helyezhetők, és olyanok is, akik sokkal kintebb állnak, mint a párt nagy része. A Független Görögök a görög politikai életben nem a legszélsőségesebb jobboldali párt. Ennél van „még jobboldalibb” formáció is, és nem az Arany Hajnalra gondolok, amely egyértelműen neonáci. A Független Görögöket a korábbi kormánypárt ex-miniszterhelyettese vezeti, és a legtöbb tagja is ebből a jobbközép, illetve jobboldali irányból jön. Nacionalista párt, tradicionális külpolitikát képvisel, és fizikailag semmiképpen sem lehet agresszívnak nevezni, inkább csak verbálisan. Nem űzik azt a fajta utcai politikát sem, amely egyébként jellemző a szélsőséges pártokra. Egyértelműen megszorításellenes, nagyon keményen beszél a németekről, de nem erőszakos a szó fizikai értelmében. Az tény, hogy nem nagyon nyilatkoztak a kormányalakítás óta, de elmondható erről a kormányról, hogy semmi sem szokványos körülötte. Nagyon sok embert meglepett, hogy egy baloldali párt koalícióra lép egy olyan párttal, mint a Független Görögök, inkább arra számítottak, hogy egy centrista párttal jön majd létre kormánykoalíció. Nagyon gyorsan is történt, és ráadásul egyetlen dologban értenek egyet, a költségvetési megszorítások megszüntetésében. Minden másban megvan a klasszikus baloldali–jobboldali ellentét. Viszont annyiban is nagyon egyedi, hogy a kisebbik kormánypárt lényegében egy biankó csekket adott át a nagyobbiknak a vitás ügyekben is, például a második generációs bevándorlóknak adott állampolgárság kérdésében. A Független Görögök vezetője megmondta, hogy ebben a kérdésben például a Sziriza ellen fog szavazni, de nem fog kilépni a koalícióból akkor sem, ha Ciprasz a Paszok párt támogatásával átviszi a törvényt. Ebben a kormányban nincs egyetértés a koalíciós partnerek között. 

Az új kormányban a Független Görögök egy miniszteri posztot kaptak, mégpedig a védelmi miniszterét, és talán négy vagy öt miniszterhelyettesi posztot. Ettől valószínűleg igen boldogok, mert itt Panosz Kammenosz ideológiai meggyőződése kifejezésre juthat. Nem nyilatkoznak erről sem sokat, annyit mondtak, hogy biztosítani fogják, hogy nemzeti és vallási kérdésekben a kormány ne térjen el egy bizonyos iránytól, de ahogy már mondtam, az is biztos, hogy a vitás kérdések miatt nem fogják beborítani a kormányt.

Úgy tűnik, hogy a bevándorlók kérdése nem is annyira fontos, mint az, hogy enyhítsenek a megszorításokon. Viszont úgy tűnik, hogy a harcos retorika nem annyira hozza meg a várt eredményt. Tudatában vannak a választók, hogy mivel is játszik a kormány, mi lesz abból például, ha az Európai Központi Bank elzárja a pénzcsapokat, ahogy fenyegetőzik is ezzel?

– Senki nem tudja előre megmondani, mi lesz. Az emberek természetesen tudják, hogy nagyon komoly a helyzet, de azért akkor sem dől össze a világ, ha történetesen az EKB nem ad több pénzt, vannak más lehetőségek is. Most a tárgyalási időszak következik. A Sziriza a „remény üzenetével” nyerte meg a választásokat. A szavazók legnagyobb része viszont nem gondolja, hogy Ciprasznak sikerül mindent megvalósítani a választási ígéretekből. A legtöbben azt mondják, hogy ha tízből hármat sikerül neki átvinni, azzal már boldogok volnának. Ez nem teszi túl magasra a lécet. Viszont öt év drákói költségvetési szigor után az emberek teljesen kimerültek. Elegük van, és nem hiszik, hogy az előző kormány egyáltalán próbált volna tárgyalni az ország érdekében. A múlt héten készült egy felmérés, amely alapján a választók 72 százaléka mondja, hogy a jelenlegi irány a megfelelő, és támogatják az új kormánypolitikát. Ebben 43 százalékot képviselnek az előző kormány szavazói, akik nem a Szirizára szavaztak. Az, hogy sikeres lesz-e a Trojkával szemben, más kérdés, de az lényeges, hogy az emberek úgy látják, hogy a mostani megközelítésnek kellett volna érvényesülni már öt évvel ezelőtt is, és reménykednek abban, hogy lesz ebből valami.

Persze a külső szemlélő azt mondja, hogy a makacsság nem hoz eredményt, de ezt nem tudhatjuk, mert lehet, hogy túl nagy árat fizetne az eurózóna azért, ha hagynák borulni Görögországot, vagy akár ha a görögök ki is lépnének az eurózónából, amit nyilvánvalóan senki nem akar. Egyelőre mindenki makacsul ragaszkodik a saját megközelítéséhez, viszont Ciprasz emellett azért enged elég mozgásteret a kompromisszumoknak is. A hétvégén bejelentette, hogy be fogják vezetni a képviselt kormányprogramot, de nem jelölt meg semmilyen határidőt. Ez jelent egyfajta mozgásteret, ha engedményekre kényszerítik.

Mit gondol, ki veszít többet? Ciprasz, ha végül enged a nyomásnak, vagy Európa, ha a legrosszabb forgatókönyv lép életbe, görög bankcsőddel és társadalmi válsággal?

– Erre nehéz válaszolni, mert még sosem lépett ki senki az eurózónából. A görög társadalom pedig azt mondja, hogy a dolgok borzasztóan állnak már most is. Sőt, vannak, akik azt mondják, hogy egy ilyen törés kell ahhoz, hogy újra lehessen kezdeni. A lényeg, hogy a dolgok nem mehetnek úgy tovább, ahogy most, mindenképpen változás kell, akár tárgyalásos úton, akár radikális módon.

Segített a kormánypártnak, hogy Obama elnök az oldalukra állt a konfliktusban?

– Igen, nagy lökést adott az új kormánynak, hogy az amerikai elnök egyértelműen kijelenti, hogy nem lehet egy olyan országban további megszorításokat bevezetni, ahol egyáltalán nincs gazdasági növekedés. Az amerikai nagykövet találkozott Ciprasszal, és akkor az volt az üzenet, hogy Görögországnak együtt kell működnie a rá kiszabott programmal, de ez a nyilatkozat reményt keltő volt, egyértelmű üzenettel bizonyos európai partnerek számára.

Most, hogy a múlt hét villámlátogatásai után a kormányfő és a pénzügyminiszter visszatért Görögországba, mit mondanak, mi az utak legfőbb tanulsága, eredménye, hogy értékelik?

– Varoufakisz esetében egyértelműen sikerről beszélnek. Neki ugyanis sikerült saját látásmódját óriási tömegek felé közvetíteni. Már 2008 óta publikál írásokat saját megoldási javaslatáról a blogjában, amiről a legtöbb ember nem tudott. A rengeteg sajtótájékoztató lehetőséget adott neki arra, hogy közvetlenül képviselje ezt a partnereik felé, de arra is, hogy egyenesen elmondja azt Európa többi polgárának. Például Németországban Varoufakisz nem az újságíróknak beszélt a sajtótájékoztatón, hanem közvetlenül a német néphez, legalábbis az volt a célja, hogy átmenjen az üzenete. A görögök szerint sikeres volt az út, ugyanis visszahelyezte a görög problémát a köztudatba. És ahogy már mondtam, az itteni emberek folyamatosan ahhoz hasonlítanak mindent, hogy mi volt eddig, és felteszik a kérdést, hogy miért nem lehetett ezt öt évvel ezelőtt már megtenni.

És Varoufakisz nem destruktív módon közelíti meg a kérdést, hanem folyamatosan hangsúlyozza, hogy megoldást akar, amelyet Európa és Görögország is el tud fogadni. És ebben hisz is, nem csak szerepet játszik. Én ugyan nem ismerem személyesen, de azt elmondhatom, hogy maximálisan hiteles ember.

Igen, annak, amit mond, van értelme, valódi megoldást jelenthet az adósság átalakítása, nem beszél arról, hogy el kell engedni az eddigi hiteleket.

– Voltak olyan hangok, amelyek szerint meggondolta magát, és már nem adósságeltörlésről beszél. Viszont ha megnézzük, mit képviselt a választások előtt, illetve a kampányban, egyértelműen látszik, hogy a fő üzenet az volt, hogy működőképes megállapodást akar, mindegy, hogy azt adósságátütemezésnek, adósságcsökkentésnek, vagy bármi másnak hívják. Az üzenet már ekkor is nagyon pragmatikus volt. A Sziriza hálás lehet, hogy a kormányban tudhatja, holott nem tagja a pártnak.

A hétvégén bemutatott kormányprogram is azt mutatja, hogy változás van. Vannak elemei, amelyekre senki nem számított, például a miniszteri gépjárműpark értékesítése, amelyekre akár legyinthetnénk is, mert nem biztos, hogy jelentős hatással vannak a költségvetésre. Fontos viszont hallani, amikor a miniszterelnök azt mondja, hogy az őt védő rendőrök 30 százalékát áthelyezteti inkább az utcai szolgálatba, hogy inkább az embe-reket védjék. Emellett nagyon fontos az adóelkerülőkkel szembeni üzenet is. Ezt a görögök már sokszor hallották, de úgy tűnik, a Sziriza keményvonalas lesz a kérdésben. Például a magán-tévécsatornák eddig szinte teljesen illegálisan működtek, és egyetlen görög kormány sem mert ez ellen tenni. Ez a mostani azonnal lépéseket tett a megadóztatásukra, és ez egyértelműen új irányt jelent. De a puding próbája az evés, majd meglátjuk, hogy mi fog működni a gyakorlatban is.

Az újságok írtak arról, hogy az izraeli kormány aggódik amiatt, hogy az új görög kormány inkább palesztinpárti, és ez gondot jelenthet. Ez valóban így van?

– Én is láttam a német sajtóban olyan megjegyzéseket, hogy a Sziriza, vagy Varoufakisz antiszemita, mert valamikor húsz éve mondott valamit a gázai helyzetről. A Sziriza egy tipikus baloldali párt. Az európai baloldal köztudottan palesztinpárti. De nem gondolom, hogy ez egy központi kérdés volna, maximum annyit tudok elképzelni, hogy azt fogja képviselni, hogy történjen békekötés Izrael és a palesztinok között. Az előző kormány nagy hangsúlyt tett arra, hogy jó kapcsolatokat építsen ki Izraellel. Viszont ha engem kérdez, abban a kormányban sokkal több olyan személy volt, akit a múltbeli kijelentései alapján antiszemitának lehetne nevezni, mint a Szirizában. Vannak olyanok, akik kormányra kerülésük előtt valóban antiszemiták voltak, és ezt nem én állítom róluk, hanem például az athéni zsidó közösség.

Olvasson tovább: