Kereső toggle

Tanulni kell megtanulni

– vallja Árvai Péter, a Prezi ügyvezetője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Budapesten, a Prezi igen impozáns belvárosi irodájában találkoztunk Árvai Péterrel. A megbeszélt időponthoz képest egy kicsit várnom kellett, mivel még nem végzett az előttem érkező riporterrel, ám amikor befejezte, hozzám lépve már el is kezdte mesélni, hogy ahol most vagyunk, az régen istálló volt: itt voltak a lovak, amik a generátort hajtották a negyedik emeleten található telefonközponthoz, amikor még a telefonos kisasszonyok egyenként kapcsolták a különböző hívásokat. Kicsit elérzékenyülve megemlíti, hogy az ő nagypapája és nagymamája is ebben az épületben dolgozott akkoriban. Itt ma egy modern előadóteret alakítottak ki, ahol bárki – akár a kedves olvasó is – bármiről tarthat előadást.

Egy éve működik a Bridge Budapest. Milyen eredményeket értek el? 

– A Bridge Budapestet három sikeres magyar cég, a Prezi, a LogmeIn és a Ustream alapította. Ezzel egyrészt az a célunk, hogy a fiataloknak megmutassuk, milyen egy globális perspektívában gondolkozó céghez csatlakozni, ami az ötletei révén gyorsan tud növekedni, és nagy hatással van a világra. Eddig hat fiatal élte ezt át bostoni és San Franciscó-i irodáinkban, egyikük pedig alighogy hazajött, már el is kezdett céget építeni. Az is célunk, hogy minél több ember halljon néhány történetet arról, hogy Magyarországon is el lehet érni komoly sikereket. Most maximum ott tartunk, hogy az emberek hallottak egy példát arról, hogy ez lehetséges, de ott még nem, hogy értenék, ezt hogyan kell csinálni, illetve hogy bíznának magukban, hogy akár ők is képesek erre. Amíg nem tudjuk elérni, hogy büszkék legyünk arra a tudásra és azokra az eredményekre, melyeket képesek vagyunk Magyarországon megvalósítani, addig nincs a munkánk befejezve.

Hallani, hogy az USA-ban vannak úgynevezett technológiai „evangélisták”. Lehet azt mondani, hogy Önök lettek a magyar startup „evangélistái”?

– Lehet ezt mondani, de igazából nem az a cél, hogy a startupot népszerűsítsük. A cél az én fejemben az, amit az imént említettem, hogy egy olyan országban éljünk, ahol büszkék vagyunk azokra az eredményekre és arra a tudásra, amivel ezeket létrehozzuk. Ne történelmi dolgokra vagy félrevezető érzésekre épüljön az esetleges hamis büszkeségünk. Véleményem szerint csak egy dolog jöhet szóba: a kemény munka. El kell jutnunk addig a pontig, ahol már van önbizalmunk és hitünk arra, hogy ezzel a kemény munkával elérünk dolgokat. Ez egy nagyon nagy kihívás most a magyar társadalom számára. Felméréseink szerint a fiatalok 45 százaléka ma véglegesen elhagyná az országot, mert azt gondolja, hogy itt nincs lehetőség. Szerintem ez nem így van, hiszen van erre ellenpélda, de az is igaz, hogy sokkal több olyan helyzet vesz körül bennünket a magyar társadalomban, ami azt sugallja, hogy úgyis mindegy, nem fog sikerülni.

Talán az Önök példájának is köszönhetően van azért egy kialakulóban lévő startup-láz Magyarországon, viszont vannak olyan szakemberek, akik szerint az úgynevezett dotcom-lufi kipukkadásával a startupok ideje is lejárt.

– Hadd mondjak erre egy ellenpéldát: Észtország, ugyanúgy, mint Magyarország, cinikusan jött ki a rendszerváltásból. Pici ország, az emberekben nem nagyon volt hit a jövőben, de akkor jött a Skype (Észtországban kifejlesztett kommunikációs szoftver, amit 2005-ben először az e-Bay vett meg 1,9 milliárd euróért – a szerk.). Nagyon sikeressé vált, nagyon sok pénzt hozott az országba, de nem a pénz volt a legfontosabb, hanem az a példa, hogy az észtek képesek versenyképessé válni a világpiacon nem a tapasztalat alapján, hanem a kreativitás és a tudás alapján. Pár hónapja a The Economist Észtországot jelölte meg Európa legvállalkozóbb országaként, és nem Svédországot, nem Angliát, nem Németországot. Ezt azért fontos megérteni, mert nálunk mindig azt hallani, hogy milyen jó lenne, ha úgy mennének a dolgok, mint Amerikában vagy Angliában vagy Svédországban, közben már vannak régiók, melyek a jövő tekintetében túlhaladták ezeket az országokat.

Gyakran hallani Öntől, hogy a mai gazdaságban a kreativitás nyer a tapasztalattal szemben. Ez mit jelent? A tapasztalat ezek szerint nem fontos?

– Nagyon fontos a tapasztalat, de a kreativitáshoz képest kezd egyre kevésbé fontos lenni. Azok az emberek, akik a tapasztalatra hivatkozva akarnak pozíciókat vagy létjogosultságokat igazolni, egyre kevésbé fognak sikeressé válni. Az utóbbi húsz évben radikális változás figyelhető meg a gazdaságban. A szüleim például egy olyan világban nőttek fel, ahol azt mondták nekik, hogy ha elmész egyetemre, akkor kapsz egy jó munkát, életed végéig dolgozol, lesz egy kis házad, maximum még egy kocsid, majd nyugdíjba mész, és minden jó lesz. Ha azonban valaki a mai világot megfigyeli, akkor ez már nagyon megváltozott. Egyrészt eltűnt az élethosszig tartó munka lehetősége.

Másrészt, ha megnézzük, hogy a sikeres cégek átlagéletkora hogyan változik, akkor jól látható, hogy ez az utóbbi időkben intenzíven csökken. 1960-ban a világ legsikeresebb 500 cégének átlagéletkora 60-70 év volt. Ma már ez 18 év, és a jövőben szerintem még fiatalabbak lesznek. Ez azt jelzi, hogy a gazdaság egyre gyorsabban pörög, a változások egyre gyorsabban történnek, amiből arra következtetek, hogy a kreativitás még fontosabb lesz a jövőben. Eddig is azt mondtuk, hogy a jó ötlet nagyon fontos, de valószínűleg egyre fontosabb lesz, hiszen képesnek kell lennünk a gyorsan változó környezethez olyan érdekes dolgokkal alkalmazkodni, melyek értéket jelentenek az emberek számára. El kell fogadni, hogy ez a gyors változás része lesz a világ működésének, amit nem lehet visszatartani, akármennyire is akarjuk. A hatvanas éveket már nem lehet visszahozni, hiába is nosztalgiázunk róla. Azt viszont lehet, hogy befektetsz a képességeidbe, és be mersz vállalni rizikós ötleteket.

Önök a cégüket 2009-ben alapították, amikor már elindult a globális pénzügyi válság. A válság ideje alatt érték el a világsikert. Ez jelentheti azt, hogy a krízis megmutatta a működő gazdasági modellt, mint ahogy a vihar megmutatja a jó kapitányt?

– Azt gondolom, hogy válság alatt könnyebb sikeres vállalkozást indítani. Ugyanis ha az ember akkor hozza létre a vállalkozását, amikor minden jól megy, lehet, hogy nem építi bele azokat a puffereket vagy gondolkozásmódot, ami segíthetne akkor, amikor a gazdaság egy picit kibillen az egyensúlyából. Ha valaki megszokja azt az életstílust, hogy például naponta ezer forintból jól meg tud élni, az jól él akkor is, amikor kétezer forintot is költhet. Ha viszont valaki megszokja, hogy kétezer forintot költ naponta, és utána vissza kell lépnie, és csak ezer forintot költhet, akkor rosszul érzi magát. Ennyi.

Sikeres startupperként hogy látja, mik voltak azok a hiányosságok, amiket a gimnáziumban már meg kellett volna tanulnia? Mit tanácsolna a fiataloknak, mit tanuljanak, hogy valamikor majd sikeres vállalkozók legyenek?

– Ez egy nagyon jó kérdés, még senki sem kérdezte meg tőlem. Én azt mondanám, hogy a legfontosabb dolog az attitűd: megtanulni egy jó hozzáállást a különböző élethelyzetekhez. Ha elfogadjuk, hogy egyre gyorsabban változik a gazdaság, és azt is, hogy a kreativitás nyer a tapasztalattal szemben, akkor mi a fontos, és mit tudsz igazából kihozni egy iskolából?

Én biztos azt mondanám, hogy tanuljanak nyelveket.

– Kommunikálni az ötleteidet: alap. Igen, ez igaz.

Fontos valamilyen versenyképes szaktudást is szerezni…

– Jó, ezzel is egyetértek.

Külföldi szakemberek szerint az üzleti kultúra elsajátításában is komoly lemaradásunk van.

– Rendben, ez mind igaz, de ha elfogadjuk, hogy a technológiák is változnak, és a szaktudásod tíz év múlva már irreleváns, akkor valószínűleg az sokkal fontosabb, hogy hogyan tanulsz tanulni. Ha valamit tanultam a kreativitásról – amúgy a Prezi-felhasználóktól –, akkor az a következő három fontos kérdés: képes vagy-e megtalálni a belső motivációdat, hogy miért csinálsz dolgokat; képes vagy-e sérülékennyé tenni magad, azaz be mersz-e vállalni igazi rizikót; illetve képes vagy-e az alapvető fogalmakat átértelmezni, átfogalmazni az elfogadott megoldásokat. Azt gondolom, ha erre a három kérdésre az a válaszod, hogy igen, akkor valószínű, hogy kreatív vagy, valószínű, hogy valamilyen startuppal foglalkozol… és valószínű, hogy Prezit használsz.

Korábban mondta, hogy fontos momentumok lehetnek egy sikeres startupper vagy vállalkozó életében a megrázkódtatások. Miért? Jobban beleégeti a motivációt az emberbe?

– Ez biztos, hogy része. Honnan lehet erőt venni, hogy az ember igazán nagy dolgokat bevállaljon? Ezek az élethelyzetek emocionális reakciót – jót vagy rosszat – váltanak ki. Én például a Prezi előtt egy egészségügyi szolgáltatáson dolgoztam Svédországban, amit azután kezdtem el, hogy láttam a papámat meghalni, utána pedig a mamám lett beteg, és megtapasztaltam, milyen nagy problémák vannak az egészségügyben. Ekkor nagyon rosszul éreztem magam, nagyon sérülékeny voltam, és úgy éreztem, tennem kellene valamit, hogy ezen változtassak.

Megdöbbentett és nagyon furcsának találtam azt, hogy bemegyek egy boltba, és ott a fogkrémekre mindenféle összetevő rá van írva, amik alapján össze tudom őket hasonlítani, de ha elviszem a mamámat egy életmentő műtétre egy kórházba, akkor nulla információm van arról, hogy az adott kórház vagy orvos vagy műtét mennyire biztonságos, mik a rizikók, hogyan tudom összehasonlítani egy másik klinikával. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy a törvényalkotók milyen sok energiát beletettek abba, hogy a fogkrémgyártók ezt az információt megadják nekünk, de ha az életedet megmentő műtétről van szó, akkor úgy vannak vele, hogy majd megoldódik valahogy. Enyhén szólva felborultak a prioritások, ezért szerettem volna valamit tenni ennek megváltoztatására. Egyszerűen elkezdtem összegyűjteni az adatokat arról, hogy milyen mutatókkal működik a svéd egészségügy, hogy például egy forgócsontműtétnél egy laikus is össze tudja hasonlítani az „A” kórházat a „B” kórházzal.

Önöknek San Franciscóban van a másik irodájuk. Nemrég olvastam egy írást, ahol Ady – 100 évvel ezelőtt – pont az ottanival hasonlítja össze a magyar mentalitást, mondván, az ott élők egy súlyos természeti katasztrófa után elhatározták, hogy egy év alatt újra felépítik a várost. Ady szerint ez itt egy utcakövezésre sem lenne elég idő. Megvan még ez a különbség?

– Ez egy elég provokatív kérdés, és azon gondolkodom, hogy megpróbálok belőle kilépni. Azért az érdekes, hogy kik költöztek Amerikába. Olyan emberek, akik úgy gondolták, itt tudják hagyni Európát, és könnyebb lesz ott építeni valamit, ahol van helye az építésnek. Ilyen módon valóban van egy szelekció az amerikai kultúrában, azaz azok az emberek, akik odaköltöztek, inkább vállalkozó típusok, inkább kreatívabbak. Akik maradtak, azok valamilyen szinten elégedettek voltak a helyzettel. Nem gondolom, hogy muszáj ennek így maradnia. Pár jó példával nagyon is lehetséges ezen változtatni. A legjobb dolgok is abban a pillanatban halnak meg, amikor a kitalálója azt mondja, hogy úgyis mindegy.

Minden eredmény egy pici ötlettel és valamennyi önbizalommal kezdődik. Nincs olyan cég, nincs olyan épület, nincs olyan család, ami ne arra épült volna, hogy valaki egyszer azt gondolta, hogy ezt most megcsináljuk közösen, és akkor ebből lesz valami, ami megéri. Sajnos most még be van építve a magyar kultúrába az „úgyis mindegy, nem fog sikerülni” gondolat. Amerikában pont az ellenkezője épült ki: bárki is vagy, bármit meg tudsz csinálni. Szerintem mindkettő mentalitás extrém.

Nemrégiben előadást tartott az Európai Bizottságban arról, hogyan lehetne Európa innovatívabb. Miről beszélt?

– Egyrészt arról, hogy mennyire fontos, hogy mielőbb tegyük meg a szükséges gazdasági változtatásokat Európában, mert jelen pillanatban nagyon le vagyunk maradva a világhoz képest. Az IT-iparágban például a legnagyobb cégeknek csak a tizede európai. Másrészt ötletet adtam arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezen változtatni: szerintem a pozitív példákon át.

Olvasson tovább: