Kereső toggle

„A szélsőjobb tudatosan beépült a szurkolók közé”

Beszélgetés George F. Hemingway magyar származású amerikai üzletemberrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ilyen a világ” – mondja George F. Hemingway, aki szerint nincs miért meglepődni azon, hogy a gazdasági szféra szereplői a futball támogatása által akarnak tetszeni a regnáló hata- lomnak. Az Egyesült Államokban befutott üzletember úgy véli, a stadionfejlesztések az egész ország számára nagy lehetőséget jelentenek, és van abban logika, hogy a futball ügyének felkarolásával szerezzenek szavazókat politikai pártok. A Hemingway Group és a Budapest Honvéd FC első embere a renitens szurkolók megzabolázása érdekében egész szektorokat záratott már be, és ultrákat tiltatott ki a stadionból, mondván, a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben csak kemény eszközökkel lehet fellépni.

Az elmúlt időszakban éles bírálatokat kapott az Orbán-kormány azért, mert a gazdasági nehézségek ellenére kiemelten támogatja a sportot, különösen a labdarúgást és a hazai profi futballt…

– Bocsánat, álljunk csak meg itt! A professzionális hazai labdarúgást a jelenlegi kormány egy fillérrel sem támogatja. Ezt minden alkalommal visszahallom, pedig alapvető tudatlanság vagy hazudozás lehet ennek az alapja.

Általánosabban kérdezem akkor. Van létjogosultsága, társadalmi haszna annak, hogy az állam belenyúl a sport világába?

– Hadd hozzak fel két példát erre válaszul, mindkettőt az Egyesült Államokból. Először is vegyük Los Angelest. Érdemes gondolni a Staples Center felépítésére, vagy arra, hogy most húznak fel ott éppen egy óriási stadiont több százmillió dollárból. (800 millió dollárból – a szerk.) A költségek jelentős részének finanszírozása állami, önkormányzati pénzekből tevődik össze. Tekintsünk most el egy pillanatra az olyan, olykor demagóg politikai szövegektől, mint hogy a fiatalok nevelésében, a helyi közösségek építésében ezek milyen szerepet játszhatnak, és hasonlók. Meg kell érteni, hogy egy városnak egy ilyen létesítmény a gazdasági központjává tud válni. Éppen azért támogatják ezeket a fejlesztéseket az amerikai államok is, mert ezek óriási, földrengéserejű hatással lehetnek egy város agglomerációjára. Los Angeles teszi ezt, amely egy lüktető város. A másik példa Detroit, amely mostanában gondokkal küzd, haldoklik – szintén ilyen beruházásokban látják a felemelkedés útját. És hadd jegyezzem meg itt, hogy például klubom, a Honvéd egy nullszaldós évben is több mint kétszázmillió forint adót fizet be az állam kasszájába. Na, most képzelje el, micsoda óriási potenciált jelent egy stabil sportklub vagy egy stabil sportlétesítmény egy régió számára! Ez az egész úgy kell Magyarországnak, mint egy falat kenyér!

Amikor a felcsúti vagy mezőkövesdi stadionról hallok, elsőre az „átkos” rendszer ugrik be, amikor a vezetők azt mondták: „Márpedig termesszünk itt narancsot, vagy vigyünk ide egy vasgyárat”, még akkor is, ha sehol a közelben nem volt alapanyag, a narancshoz pedig nem jó az időjárás.

– Nézze, a kétezres években Orbán Viktor magánszemélyként kezdeményezte a futball-utánpótlás támogatását, és csinálja mindmáig. Akár szeretik Orbán Viktort, akár nem szeretik, ez, amit a fociban csinál, jó. Minden vadhajtásával együtt is. Persze populista módon lehet úgy érvelni, hogy „jó dolog-e az, hogy stadiont építenek, miközben éhező gyerekek vannak az országban”. Nyilván ez nem tetszik, de a kérdés valójában nem így merül fel. Stadionok pedig máshol az országban is épülnek. És még egyszer hangsúlyozom, a profi labdarúgást közvetlenül nem támogatják.

Azért az mégiscsak feltűnik az embernek, hogy van egy-két focicsapat Orbán Viktor „közelében”, amely látványosan erősödik gazdaságilag. Elsősorban a Videotonra gondolok. De ott van a Ferencváros is, ahol egy-két éve még majd milliárdos adósságról beszéltek, most pedig már arról szól a fáma, hogy másfél milliárdos költségvetésből gazdálkodnak, és épül az új Fradi-stadion – állami pénzből. Mindeközben 2011 óta a Fradi elnöke Kubatov Gábor, a Fidesz politikusa.

– Valóban, van egy-két klub, amely mögött nagyon erős tőkeerővel rendelkező szponzor áll, azonban ezek tudomásom szerint nem állami cégek. Tegyük fel a kérdést: lehetséges, hogy ezek a cégek azért támogatják ezeket a csapatokat, mert Orbán Viktorhoz kötődnek? Igen, lehetséges! De hát ez a világ. A dolgok így működnek, és minden országban vannak hasonló jelenségek. Amikor bizonyos személyek, vállalatok azért folytatnak karitatív tevékenységet, mert úgy gondolják, hogy ez a mindenkori hatalmon levőknek tetszik.

Nem sok ez egy kicsit mégis? Nemrég voltak azért hasonló jelenségek a földosztásokkal, trafikokkal kapcsolatosan is. Az Ön érdekeit nem sérti ez például? Hiszen a sport versenyegyenlőségről is szól. Miért járjon ki egy szurkoló, ha egy-két csapat már eleve ki van jelölve külön elbánásra?

– Nézze, a helyes gondolkodásmód az, hogy örülni kell annak, ha a másik is gyarapodik. Mert ha az országnak, a városnak, a labdarúgásnak van egy pozitív fejlődése, akkor az hosszabb távon nekem is jó lesz. Másrészt pedig a dolgok változnak. Három év múlva talán már nem Kubatov Gábor lesz a Fradi elnöke…

Az élet sokszor egyéni kezdeményezéseken múlik. Azon, hogy felmerülnek ötletek, tervek, és azt csinálják is, nyomják előre. Amíg nincsenek egyéni kezdeményezések, és amíg az egyéni kezdeményezések körül nem áll össze egy összefogás, nem történhetnek előrelépések.

Mintha ezek az egyéni kezdeményezések azonban csak Orbán Viktor köréhez kapcsolódnának.

– Magyarországon ez valahogy benne van a közegben. Ez volt a Horthy-rendszerben, a Rákosi-rendszerben, a Kádár-rendszerben. Az emberek az államtól várják a vattacukrot. Biztos vagyok egyébként abban, hogy például a Fradi-stadion felépítése nem Orbán Viktor elképzelése volt. Állami pénzekről van szó, tehát végső soron a döntés felelőssége az övé, természetesen. Ettől azonban nem kell megbotránkozni. Úgy gondolom, hogy helytelen az ellenzéktől, ha ez ellen a folyamat ellen kíván propagandát folytatni. És vissza is fog ütni. Hiszen ezzel az üggyel híveket lehet nyerni. Ha 2010 után nem kapunk támogatást, ma nem lenne utánpótlás, nem lennének akadémiák, fele annyi gyerek rúgná a labdát, mint ma. Minden más csak demagógia.

Az akadémiák működtetésével, a stadionépítésekkel, a sportág támogatásával mit érhetünk el, mi lehet a reális cél a belátható jövőben?

– Öt-tíz éven belül Magyarország elérheti az európai középmezőnyt, például Belgium szintjét. Az pedig nem kérdés, hogy az országnak gazdaságilag nagy hasznot hozhat ez. Látni kell azért valamit! Tiszteletre méltó, hogy van egy nagyszerű vízilabda-válogatottunk vagy egy jó győri kézilabdacsapat. Azonban ezeket a sportágakat valójában csak néhány országban játsszák igazán. Ellenben a futballt ma már kétszáz ország űzi komolyan. Vagy beszélhetünk arról is, hogy az összes magyar versenysportoló hatvan-hetven százalékát a labdarúgók teszik ki! A maradékon osztozik a többi. Nem véletlen, hogy a futball „a nép játéka”. Ráadásul a magyarok kifejezetten alkalmasak a kombinatív játékra, ami a focira az egyik legjellemzőbb. Ha valaki hibát akar találni a kormányban, az persze találhat. Úgyis ez a módi. „Az ellenségem ellensége az én barátom” – ez a jellemző gondolkodásmód kicsit itthon, ahol mindent elleneznek az emberek.

Más téma. Nyilván Ön is hallott róla, hogy a háborús bűnös Csatáry Lászlót éltető transzparenst feszítettek ki a Ferencváros egyes szélsőséges hívei, éppen a köztudottan zsidó kötődésű MTK elleni mérkőzésen.

– Csak ott vannak hosszabb távon ehhez hasonló jelenségek, ahol a vezetők nem állnak ennek ellen és nem tesznek kemény lépéseket.

Elképzelhető, hogy eddig ez azért nem volt meg, mert a vezetőkből is hiányzott az ezektől a megnyilvánulásoktól való belső elhatárolódás?

– Nemhogy elképzelhető, hanem egyszerűen tényleg nem volt. Nem volt ellenállás bennük. Történelemkedvelő emberként én már megállapítottam, hogy Magyarországon egyszer már volt egy nyilas rendszer, ami nem működött. Ezeknek a támogatóit tehát nem szabad még egyszer visszaengedni.

Általánosan elfogadott vezetők már szinte csak Észak-Koreában vannak. Nem az a fontos, hogy egy vezetőt mindenki elfogadjon és szeressen. Az embert nemcsak a barátairól lehet megítélni, hanem az ellenségeiről is. Én nem bánom, hogyha ilyen emberek, akik ilyen eszméket terjesztenek és vallanak, nem kedvelnek engem. Kontrollálni kell az „antiroma”, antiszemita és más hasonló, gyűlöletkeltő megnyilvánulásokat, mert ha nem tesszük, ezek a tendenciák erősödni fognak.

Egy korábbi cikkben foglalkozott a Hetek azzal, hogy a rendszerváltás óta tendenciózusan megjelennek a futballszurkolók között olyan egyének, akik szándékosan kívánnak botrányt okozni, közéleti felzúdulást kelteni, céljuk pedig a jelenlegi társadalmi-politikai rendszer lejáratása.

– Ezt én is biztosnak tartom. Ma vannak szélsőjobboldali csoportok, akik most is azt tartják céljuknak, hogy a politikai vezetőket lejárassák. Látni kell, a szélsőjobb tudatosan beépült a futballszurkolók közé, és ezt meg kell szüntetnünk. Ez a feladat egyébként mindenképpen a klubvezetőkre hárul, nem az MLSZ-re, nem a kormányra.

Ön az utóbbi időszakban legeredményesebben szereplő futballakadémia vezetője is egyben, ahol szigorú életvezetési követelmények mellett a tizenéves kor közepétől pallérozzák a fiatalokat bentlakásos rendszerben. Miért lát ebben perspektívát?

– Minden évben magunkhoz veszünk 25 fiatalembert, akiknek aztán 4-5 éven keresztül próbáljuk egyengetni a pályáját. Kissé olyanok vagyunk, mint a pótszülők. Próbálunk mindent megadni nekik, ami nekünk volt, vagy szerettük volna, hogy meglegyen. De arra is odafigyelünk, hogy semmi olyat ne kapjanak, ami árt, káros egy fiatalember számára. Itt elsősorban erkölcsi dolgokra gondolok. Én úgy szeretnék rátekinteni erre az egészre, hogy ha visszagondolok azokra a fiatalokra, akik itt, nálunk megfordulnak, akkor lássam, adtunk nekik valamit, jobb embert faragtunk belőlük. Az, hogy jó focistát, talán csak másodlagos dolog.

Egykor beszélgettem az akadémiákról az azóta már elhunyt Varga Zoltánnal, néhai olimpiai bajnok labdarúgóval. Azt mondta, hogy az a probléma az akadémiákkal, hogy sokszor úgy működnek, mint a csirketelepek. Még amikor a tojáshéj a fiatalok fenekén van, máris árusítják ki őket külföldre.

– Én nem hinném, hogy ez így zajlana egy akadémia esetében is. A magyar labdarúgásnak próbáljuk termelni a játékosokat, és ez a későbbiekben látszódni fog. Lassanként érezhetővé válik az akadémiák működése, hiszen több fiatal került oda az első osztályba is az utóbbi időszakban.

Már évekkel ezelőtt diagnosztizálták a magyar fiataloknál, hogy tizenévesen még fel tudják venni a versenyt a külföldi fiatalokkal, érződik rajtuk a tehetség, a képesség, aztán mire odakerülnek, nem tudják megállni a helyüket a felnőttek között.

– Ez valóban így van. Talán az átmenet nincs megfelelően biztosítva, de nem tudom ezt biztosan. Mindenesetre próbáljuk orvosolni ezt. Őszintén szólva, nem vagyok biztos abban, hogy tudjuk, mi a probléma valójában, és hol követjük el a hibát. Viszont próbálunk odafigyelni arra, hogy ez a felnövekvő korosztálynál ne fordulhasson elő.

Azért is kérdeztem ezt, mert Ön fiatalon az Egyesült Államokban tudott sikeres pályát befutni. Mit lát különbségnek, miért tudnak ott sokan egyéniségekké válni, megerősödni, pályát befutni, és mi az, ami hiányzik nálunk?

– Általában két hibát követnek el az USA megítélésével kapcsolatosan az emberek. Vagy túlzásokba esnek sokan, és valóságos mennyei királyságként írják le Amerikát, vagy szinte azonosítják a gonosszal. Egyik sem helyes. Ami a fiatalok esetében más, az sokszor a felelősség. Például ott már tizenévesen is sokszor dolgozniuk kell. Így pedig jobban, hamarabb megismerik a valós viszonyokat. Azt például, hogy a főnök utasítást ad, akinek nem lehet visszaszólni – mert ő a főnök. Megtanulják, hogy mi a tolerancia, a befogadás is, hiszen a legkülönfélébb származású, vallású emberekkel kell együttműködniük. Fontos az is, hogy megtanulják, mi a szégyen. Hogyha valamit rosszul csinálnak, akkor azt szégyelljék. És szintén fontos, hogy önbizalomra tesznek szert. Ezáltal pedig nem az államra, nem a nagybácsira várnak, hanem bízhatnak magukban, van kezdeményezőképességük.

Vannak azonban rossz dolgok is. Például a szülők iránti tisztelet Magyarországon még jobban él talán, mint ott, és a bűnözői kultúra terjedése is nagyobb gond náluk. Egyébként úgy látom, nagyon-nagyon sok jó van a magyar gyerekekben. Azt gondolom, hogy az itteni viszonyok, maguk a felnőttek okozzák sokszor a fiatalok fejlődésében a problémát, a gátakat.

Olvasson tovább: