Kereső toggle

Kétsebességes Európa

Interjú Róna Péter közgazdásszal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ömlik Németországban a pénz. 2011 végére a német gazdaság külkereskedelmi mérleg többlete a többi euróövezeti országgal szemben elérte az 1180 milliárd eurót – derült ki Róna Péterrel, az MNB felügyelőbizottságának tagjával készített interjúnkból. Az ismert közgazdásszal Európa és Magyarország gazdasági lehetőségeiről beszélgettünk, illetve arról, hogy miért nem igaz, hogy a görögök lusták és korruptak.

Görögország 130 milliárd euró hitelt kapott a közelmúltban, és mégis az összeomlás szélén áll. Hogy jutottak idáig, kik a felelősök, és mi itt a szerepe a közös valutának, az eurónak?

- 2009 júniusában, egy interjúban azt mondtam, hogy mire Magyarország eljut az euró bevezetéséhez, euró talán már nem is lesz. E mögött egy olyan elemzés állt, ami Görögország esetében hatványozottan érvényes, hogy tudniillik az euró komoly belső szerkezeti problémákkal lett összetákolva, azaz nem felelt meg a hatvanas évek elején felállított optimális valutaövezet elméletnek.  Ennek az elméletnek a megalkotói - köztük a magyar Balassa Béla - azt mondták, hogy ha nagyon eltérő fejlettségű országok kerülnek ugyanazon valutaövezetbe, ez az eltérés előbb-utóbb szétfeszíti a valutaövezetet, mert bebetonozza a fejlettebb gazdaságok versenyelőnyét a gyengébbekkel szemben. Az utóbbiak ugyanis egy közös pénz esetén elveszítik azokat az eszközöket, melyek a felzárkózásukban segíthetnék őket. Kialakul tehát egy ördögi kör: a fejlettebbek számára a közös valuta alulértékeltté válik, a fejletlenek számára viszont túlértékeltté. És ezt a helyzetet nem tudják javítani sem leértékeléssel, sem átmeneti védővámokkal, vagy más makrogazdasági eszközzel, hiszen ezek a lehetőségek a valutaövezethez történt csatlakozással megszűntek a számukra. A fejlett gazdaságokat a fejletlenek rovására további versenyelőnyhöz juttatja a számukra alulértékelt valuta - jelen esetben az euró. Ennek a folyamatnak a következtében az euró bevezetésétől 2011 végére a német gazdaság külkereskedelmi mérleg többlete a többi euróövezeti országgal szemben elérte az 1180 milliárd eurót.

Ennyivel tartozik az összes többi eurózónabeli ország Németországnak?

- Igen. Ez a német mérlegtöbblet a többiek számára ugyanekkor mérleghiányt jelent, amit finanszírozni kell. A finanszírozás viszont nem lehet végtelen.

Milyen eszközökkel lehetne ezt az egyensúlytalanságot kiegyenlíteni?

- Nincs ilyen eszköz. Az a német válasz, hogy a megoldás a megszorításokban rejlik, egyszerűen nem igaz. Megszorításokat nem lehet végrehajtani a gazdasági teljesítmény csökkenése nélkül, ha viszont a gazdasági teljesítmény csökken, az adósság csak tovább nő, hiszen a folyó kiadásokat is finanszírozni kell. És Magyarország számára mindez azért bír komoly jelentőséggel, mert a teljes magyar adósságállomány - az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság hitelei - kétharmad részben devizában van.

Ezért kellett 130 milliárdot adni a görögöknek, és ezért taksálják 100 milliárdra a spanyol bankrendszer feltőkésítésére fordítandó összeget?

- Igen, ám a bankok feltőkésítésével az előbb említett mechanizmust még nem állítottuk le, a reálgazdaságban az továbbra is működik.

Ha már létrehozták az Európai Uniót és azon belül az eurózónát, akkor tudni kellene, hogy mi a fejletlenebb országok felzárkózási pályája.

- Erre a két kérdésre az unió vezetői mindezidáig semmiféle értelmezhető választ nem adtak.

És mit gondol ön?

- Szerintem az Európai Unió egy jó dolog. Az ezen belüli felzárkózási pályának alapvetően olyannak kellene lennie, mint amit látunk Németország különböző fejlettségű tartományainak kiegyenlítése esetében. Ám az unión belül nincs ilyen mechanizmus.

Egy országon belül érthető, ha a fejlettebb régió támogatja a fejletlenebbet, de mi oka lenne egy államnak támogatnia egy másik államot?

- Nem kötelező támogatni, ám ez esetben ne legyen Európai Unió. Értem a felvetést, de egy unió csak akkor életképes, ha rendelkezik felzárkóztatási mechanizmussal.

De mi az üzlet a fejlettebbek számára abban, hogy felzárkóztatnak fejletlenebbeket?

- Az, hogy az ő fejlődési rátájuk is fokozódik, hiszen ha a gyengébbek felzárkóznak, teljesítőképességük és fizetőképes keresletük is növekszik, ezáltal az egész európai uniós piac erősebbé, fizetőképesebbé válik.

A valutaunió létrehozásakor korrekt célokat fogalmaztak meg, vagy már akkor is tudható volt, hogy ez hosszú távon sok fejletlen ország számára lesz előnytelen?

- A Szovjetunió összeomlását követően az európai periféria országai a csatlakozás céljával kopogtattak az eredeti hatok vagy kilencek ajtaján. Európa óriási nyomás alá került: nagy vita bontakozott ki a fejlesztés következő lépcsőjéről, hogy bővítés vagy mélyítés legyen. És aztán kompromisszumos megoldásként lett bővítés - minket és a periféria több országát is felvették - és lett mélyítés is: ezt úgy hívják, hogy eurózóna. Vagyis Maastrichtban lényegében már 1992-ben megalkották a kétsebességes Európát, ami azóta is nagyon komoly feszültségeket okoz.

Az eurózónához csatlakozott fejletlen országok vezetői nem tartottak azoktól a veszélyektől, melyek mostanra bekövetkeztek?

- Nem. Én 2002-ben a nyilvánosság előtt azt mondtam, hogy Magyarországnak nem érdeke az euró bevezetése, mert csak bajok származhatnak belőle. Ezzel a véleményemmel nagyon sokáig egyedül voltam, jobbára csak megvetést, gúnyt szült a hazai közgazdászok között. Hasonlóképpen kisebbségben lehettek az említett fejletlenebb országok közgazdászai, akik ellenezték a közös pénzt. Pedig a német márka bevezetését 1818-tól kezdődően egy ötvenhárom éves folyamat előzte meg: ennyi idő kellett a német tartományok integrációjához. Ugyanakkor az olasz egyesülés nyomán szinte napokon belül bevezették a lírát, aminek következtében a déli tartományokat egy kilátástalan gazdasági pályára állították, ahonnan nem tudtak kitörni, mert az akkori közös valuta, a líra, messze túlértékelt volt számukra.

Visszatérve a görögökre: számukra kedvezőbb lenne, ha kiszállnának az eurózónából?

- Egyértelmű: már rég ki kellett volna szállniuk.

Milyen következményekkel járna ez számukra a mindennapokban?

- A drachma újbóli bevezetése után 60-70 százalékos leértékelést kellene végrehajtaniuk, ami nyilvánvalóan súlyos inflációs gondokat okozna. Ám a kivezetést az eddig kapott 130 milliárd euró töredékéből, 35-50 milliárd euróból megoldhatták volna.

Az eurózóna elhagyásával kapcsolatos forgatókönyvek benzinhiányról, éhséglázadásról, az ország megbénulásáról szólnak. Ennek mennyi volna a realitása?

- Ezek egyáltalán nem reális feltételezések.

Ha Görögország összeomlás nélkül képes lenne elhagyni az eurózónát, az magában hordja annak veszélyét, hogy mások is követhetik?

- Igen. Vannak is ilyen félelmek, hiszen ha a görögök sikeresen kiszállnak, mások is mondhatják: fenébe az euróval!

Az tehát egyfajta ellenpropaganda, hogy ha a görögök nyomán mások kiszállnak, és emiatt megszűnik a valutaunió, az előbb-utóbb az európai unió széteséséhez vezet?

- Ez egyértelmű propaganda, hiszen komoly érdekek vannak az eurózóna fenntartása mellett. De ez egy nagyon összetett probléma. A németek például nem igazán akarják elismerni azt a versenyelőnyt, amire az euró bevezetése révén tettek szert, pedig ez vitathatatlan tény. Ezzel szemben ők erkölcsi alapról próbálják a válságot magyarázni: azzal, hogy a bajba került országok korruptak, az emberek lusták.

Tény, hogy a déli országokban magas a korrupció, tény, hogy felelőtlen gazdaságpolitikát folytattak.

- Mindez mégsem adhatja a helyzet komplex elemzését. Nem igaz például, hogy a görögök lusták. Azok a görögök, akiknek van állásuk, 8 százalékkal többet dolgoznak, mint a németek. Az, hogy kevesen dolgoznak, hasonló okokkal magyarázható, mint a magyarországi alulfoglalkoztatottság: a versenyképesség csorbulásával. Ha a gazdaság nem versenyképes, akkor nem jön be működő tőke, ezáltal pedig nem jönnek létre magas hozzáadott értékkel termelő munkahelyek, sőt, megszűnnek munkahelyek. A versenyképesség csorbulásában pedig a közös pénz óriási szerepet játszik, és ezzel a kör bezárult.

Az erős államok eleve úgy kalkuláltak, hogy a valutaunió révén majd kizsákmányolják a fejletlenebb országokat?

- Elég sokat beszélgetek német közgazdászokkal, és gonosz szándékot nem olvasok ki a mondandójukból. De az is igaz, hogy az önző ember nem feltétlenül veszi észre, hogy önző. És az is igaz, hogy egy közgazdász számára az az elmélet kedves, ami megegyezik az érdekeivel, bár lehet, hogy tágabb összefüggésben baj van az elmélettel.

Olvasson tovább: