A világtörténelem eddigi legnagyobb, csaknem 3000 emberáldozatot követelő terrortámadásának 2001. szeptember 11-én a becslések szerint mindössze 400-500 ezer dollár költségvonzata volt, amiből 300 ezer dollár érkezett banki átutalások formájában. Többek közt ez a megdöbbentő adat irányítja napjainkban a figyelmet a terrorizmus finanszírozásának kérdésére. Gál István Lászlót a terrorizmus elleni büntetőjogi védekezés eszközeiről és ezek hatékonyságáról kérdeztük.
Tanulmányában azt írja, az öngyilkos merényletek megoldhatatlan probléma elé állítják a hagyományos büntetőjogot. Miben látja ezt a megoldhatatlanságot?
- Annak ellenére, hogy az öngyilkos merénylet a terrorizmus legveszélyesebb formája, a büntetőjog a kilátásba helyezett szankcióval nem tud a potenciális elkövetőre visszatartó hatást gyakorolni. A visszatartó hatás két tényezőtől függ: a kilátásba helyezett szankció súlyosságától és az adott bűncselekmény felderítési mutatójától. De hogyan tartsuk vissza az öngyilkos merénylőt? Még ha a legsúlyosabb büntetést helyeznénk is kilátásba, lenne-e visszatartó ereje annak, ha kijelentjük: az elfogott öngyilkos merénylők halálbüntetésre számíthatnak. Vagy ha a merénylőnek esetleg azt is be kell kalkulálnia, hogy az akció végrehajtása közben lelövik? Az öngyilkos merénylőt a büntetőjog jelenlegi eszköztárával nem lehet visszatartani, egyszerűen azért, mert nincs veszítenivalója. A legtöbb, amit veszíthet, hogy nem a tervezett helyen és időben, hanem pár kilométerrel arrébb és kicsit korábban vagy később hal meg. A büntetőjog tehát csődöt mond az egyik legsúlyosabb modern bűnözési formával szemben. És ezzel a szituációval sajnos analógiát mutat a terrorizmus finanszírozása elleni szabályok hatékonyságának a kérdésköre is.
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás költségeinek mértéke azt sejteti, hogy az akciókhoz felhasznált költségek eltörpülnek az okozott kár nagysága mellett.
- Az akciók kivitelezéséhez valóban elég egy „kisebb" összeg. A közvetve vagy közvetlenül felhasznált költségek három nagy csoportja a műveleti költség, az adminisztratív költség és a merénylők családtagjainak adott dotáció. Az al-Kaida bevételeinek körülbelül 10 százalékát költi műveleti költségekre, és az elmúlt évek szomorú példái is ezt az alacsony költségtényezőt igazolják. 1993. február 26-án a World Trade Center ellen egy gépjárműben elrejtett, 680 kg súlyú bombával követtek el merényletet. Ennek költsége 18 ezer dollár volt, hatan meghaltak, és több mint ezer sebesült volt. A 2002. október 12-én végrehajtott Bali szigeti robbantás becsült bekerülési költsége 20-35 ezer dollár volt. Az eredmény 190 halott és 309 sebesült. A 2003. november 15-én és 20-án Isztambulban végrehajtott pokolgépes akciók 40 ezer dollár körüli összegbe kerültek. 27 halott és 450 sebesült maradt a helyszínen. 2004. március 11-én Madridban robbantak bombák. Ezt az akciót 10 ezer (spanyol becslések szerint 60 ezer) dollár költségvetéssel tudták a merénylők kivitelezni. A mérleg másik oldalán 191 halott és több mint 1500 sebesült volt. 2004. november
2-án megkéselték és lelőtték Theo Van Gogh holland filmrendezőt, akit az iszlámról vallott radikális nézetei miatt korábban már többször megfenyegettek. Bár ebben az esetben „csak" egy halálos áldozattal járt a támadás, de költsége elképesztően alacsony, 100 dollár volt! 2005. július 7-én Londont érte támadás. 700-an megsérültek, 38-an életüket vesztették. A támadás teljes költsége mindössze 15 ezer dollár volt.
Ezek után természetesen hangzik a kérdés, hogy mi az értelme a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemnek?
- A terroristákat nagyon nehéz feladat elvágni a pénzügyi forrásaiktól, de nem lehetetlen. Szerencsére van ilyen példánk is. Az 1993-as WTC elleni merénylet után az egyik elfogott elkövető, Ramzi Yousef bevallotta, hogy nagyobb bombát akartak használni, de nem volt rá pénzük! Ráadásul a nyomozásban az egyik kulcselem az volt, hogy a terroristák vissza akartak kapni egy letéti díjat, amit a merényletet megelőzően a robbantáshoz használt furgonért fizettek. Másrészt a terrorszervezetek működési költsége sokkal nagyobb, mint az egyes műveletek végrehajtásáé. Az a terrorszervezet, amelyik nem jut kellő mennyiségű anyagi erőforráshoz, lassan elsorvad.
A dzsihád legütősebb fiókszervezete
A nyugati és izraeli titkosszolgálati források bin Ladent már 1994-95-ben úgy emlegették, mint a terrorizmus kulcsfinanszírozóját. Az al-Kaida esetében ennek az alapját azok a legálisan működtetett cégek biztosították, amelyeket bin Laden 1991-96 között Szudánban hozott létre. A szervezet Afganisztánban született meg, röviddel a szovjet kivonulás előtt. Oszama bin Laden a szaúdi királyság nem hivatalos képviselőjeként tevékenykedett a szovjet–afgán háború utolsó napjaiban a „Szovjetellenes Multinacionális Afgán Dzsihádnál”. Nem sokkal megérkezése után, még 1988-ban, Abdullah Azzam nevű társával együtt alapította meg az al-Kaidát. 1988-tól Pakisztánban vendégházakat, kiképző táborokat üzemeltettek. Ezeket a kiképzőtáborokat a CIA közvetlenül nem támogatta, hanem az USA-ban élő „baráti muszlim közösségek” segítettek a finanszírozásban. Ha a CIA – ahogy állítják – a kiképzőtáboroknak közvetlenül nem is juttatott anyagi forrásokat, biztosnak tűnik, hogy a „baráti muszlim közösségeket” használta fedésként a finanszírozási tevékenységhez. A szovjet kivonulás után bin Laden visszatért Szaúd-Arábiába, majd 1990-ben, a Sivatagi Pajzs hadművelet megindulásakor Szudánba települt át, ahol – mint már említettük – valóban cégalapításba kezdett. Az al-Kaida működésének harmadik fázisa ezek után újból Afganisztánhoz kötődik, 1996-tól bin Laden valódi terrorista hálózatot épített ki itt. 2001-ig hozzávetőleg 20 ezer mudzsahid harcost képeztek ki Afganisztán kies vidékein. 2001. szeptember 11. után a szervezet magja 3-4 ezer főről néhány százra apadt, a többit az amerikai katonák és ügynökök likvidálták vagy elfogták. Ennek ellenére az al-Kaida más hálózatokkal, sejtekkel és terrorista szervezetekkel együtt ma a Globális Dzsihád Mozgalom (GJM) megalapítójaként a legkeresettebb és legveszélyesebb nemzetközi terrorszervezet. Ráadásul a 2003-as iraki háború új életet lehelt a mozgalomba, hiszen bin Laden a második iraki háborút úgy kommunikálta, hogy „a keresztény-cionista koalíció harmadik világháborút indított az iszlám nemzet ellen”.
Mennyire hatékony az Egyesült Államok „war on terror" politikája a terrorszervezetek belső működési mechanizmusának fényében?
- A „war on terror" politika meghirdetésekor más volt a terrorszervezetek belső struktúrája, mint ma. A hatékony romboló tevékenységhez életre hívott szervezeti formák egyébként kísértetiesen hasonlítanak az üzleti szervezetek által kialakított szervezeti és működési formákhoz. A gyakorlatban két alakzatot használnak. A parancsnok-beosztott típusú, hierarchikus szervezetet, illetve a hálózati típusút. Napjainkban a terrorszervezeteknek reagálniuk kell arra, hogy a jogi szabályozás következtében folyamatos külső nyomás nehezedik rájuk. Emiatt a hálózati típusú szervezeti formák kerültek előtérbe. Virtuális hálózatokat hoznak létre, amelyekben a részt vevő terrorista sejtek többnyire a saját maguk által biztosított forrásokból finanszírozzák a működésüket. Kapcsolatuk a központtal nagyon laza. A vezető feladata csak az, hogy világképet és ideológiát szolgáltat, és stratégiákat javasol. Ezt azonban soha nem konkrét csoporttagok irányába teszi, hanem általánosságban. Tehát inkább ösztönzésről, nem parancsról van szó. A virtuális hálózat előnye a terroristák számára, hogy a funkciók megtöbbszöröződése révén erősebbé válnak a külső behatásokkal szemben, és egy sejt vagy csoport kiesése esetén nem omlik össze az egész hálózat. Az internet segítségével virtuális közösségek alakulnak, így a tagok, az egyes terroristák és terrorista sejtek személyes találkozás nélkül kommunikálhatnak, sőt a minimális érintkezés miatt számukra előnyös az is, hogy az ilyen szervezetekbe rendkívül nehéz beépülni. Van azonban egy komoly - számukra - hátrányos elem is a hálózati felépítésben: komplex feladatok megoldására nem vagy csak nagyon nehezen képesek. Erre a célra inkább a hierarchikus típusú szervezet alkalmas. A hierarchikus felépítésű terrorszervezetek azonban sebezhetőbbek, ezért szinte kizárólag csak olyan államokban tudnak működni, amelyeknek a központi kormányzata gyenge. A CIA becslése szerint jelenleg mintegy 50 ilyen államot találunk, amelyeknek közel felében működnek is hierarchikus szervezeti struktúrával rendelkező terrorista csoportok.
Mekkora tételt tesz ki a merénylők családtagjainak adott támogatás?
- Ezt az általában egy összegben fizetett anyagi dotációt, illetve életjáradékot a Hamasz esetében 5 ezer dollárra becsülik, de Szaddam Husszein annak idején 25 ezer dollárt ajánlott az öngyilkos merénylőknek „sikerdíjként". Mindez azonban a terrorista támadások költségét nem növeli meg jelentősen. Egyrészt az öngyilkos merénylők jelentős része jó körülmények között élő családból származik, így esetükben az anyagi ösztönzésnek nincs jelentős szerepe, másrészt a „sikerdíj" nem minden esetben a terrorszervezet vagy terrorista sejt költségvetését terheli, mint ahogy ezt Szaddam Husszein példája is mutatja.
Egy becslés szerint 2001. szeptember 11. előtt a fegyveres terrorszervezetek számára rendelkezésre álló pénzmennyiség az egész világra vetítve összesen 500 milliárd dollár lehetett, amelynek forrása harmadrészben legális üzleti tevékenység, illetve adomány volt, kétharmada azonban bűncselekményekből, elsősorban kábítószer-kereskedelemből származott.
- A terrorszervezetek természetszerűen nem riadnak vissza attól, hogy költségeiket egyéb bűncselekményekből származó anyagi haszonból fedezzék. A columbiai paramilitáris szervezetek és gerillák bevételeinek 60-90 százalékát a kábítószer-kereskedelem adja. Az iszlám terrorista szervezeteket ráadásul néhány fatva (iszlám vallási vezetők állásfoglalása - a szerk.) kifejezetten felhatalmazza arra, hogy a dekadens Nyugattal szemben folytatott küzdelmükben a kábítószer-kereskedelmet eszközként használják fel. Jelentős bevételforrás az emberrablás is. Az Üzbég Iszlám Mozgalom például 5 millió dollár bevételhez jutott négy japán geológus szabadon engedéséért cserébe, miután 1999-ben elrabolták őket Kirgizisztánban.
Az embercsempészet is jövedelmező tevékenység a terroristák számára. Ahhoz, hogy egy bangladesi vagy egy kínai állampolgár eljusson Nyugat-Európába, 20-25 ezer dollárt is kell áldoznia. Az ilyen bűncselekménytípusok kimerítő felsorolása azonban lehetetlen. 2002-ben az IRA állítólag 11 millió dollár bevételhez jutott különféle bűncselekmények, elsősorban dohánycsempészet elkövetése révén, míg az al-Kaida európai pénzügyi bevételeinek a nagy része hitelkártyacsalásokból származik. Titkosszolgálati becslések szerint ez az összeg havonta eléri az 1 millió dollárt.
Adományra a terrorista szervezetek nemcsak magánszemélyek és más szervezetek, hanem egyes államok részéről is számíthatnak. A terrorizmus finanszírozása elleni büntetőjogi szabályozás elsődlegesen a magánszemélyek adományaira fókuszál. Megoldhatatlan probléma elé állítja azonban a büntetőjogot az az eset, ha államok támogatnak terrorista célokat. Nem mindegy, hogy az állami dotáció milyen formában - közvetlen vagy közvetett pénzügyi juttatás -, milyen fedéssel - kereskedelmi ügylet, humanitárius segítség stb. - és milyen katonai-gazdasági erővel rendelkező államtól származik.
De a terrorizmus finanszírozásában egyre fontosabb szerepe van a legális forrásoknak. Főként az európai dzsihádista sejtek egyre inkább támaszkodnak legális bevételeikre, például arra, amit törvényes munkahelyükön keresnek meg. A szeptember 11-ei támadás volt az utolsó merénylet, amelyet az al-Kaida finanszírozott teljes egészében, 2002-ben a globális finanszírozás megszűnt! A mai robbantások döntő többsége önfinanszírozó sejtek akciója.
Névjegy
Gál István László egyetemi adjunktus (PTE-ÁJK, Büntetőjogi Tanszék) jogi végzettsége mellett diplomás közgazdász, gazdasági büntetőjogi szakjogász és európajogi szakjogász végzettséggel rendelkezik. 2005-ben szerezte meg a PhD tudományos fokozatot, 2010-ben habilitált. Elnöke a pécsi Gazdasági Büntető-jogi Kutatóintézet Szakmai Kollégiumának, tagja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Pénzmosás Elleni Munkacsoportjának.
