Kereső toggle

Ugrás a sötétbe

Fodor: esélyt sem adtak politikai programom megvalósítására

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Nekem valójában esélyt sem adtak, hogy a politikai programomat megvalósítsam”– így értékeli Fodor Gábor a pártelnöksége időszakát. Az SZDSZ leköszönő elnökével arról beszélgettünk, hogy közel húsz év után miért hagyja ott a parlamentet.

Lemondott a pártelnökségről, majd a képviselőségről is. Most a politikai senkiföldjére került?

- Nem. Egyszerűen az történt, hogy visszaadtam a képviselői mandátumomat, mert így éreztem tisztességesnek. Pontot tettem egy szakasz végére az életemben. Az embernek képesnek kell lennie abbahagyni is a dolgokat.

A politikusi szakasz végére tett pontot?

- Ezt még korai lenne kijelenteni, de lehet, hogy így lesz. Nincs sem titkos, sem nyilvános tervem arra, hogy a politizálást hogyan folytassam. Nem akartam ugyanis ennek függvényévé tenni a döntést. Nem akartam, hogy azért ne hozzak meg egy számomra fontos lelkiismereti elhatározást, mert attól tartok, hogy nincs kiút, nem tudom, mit hoz a jövő. Sok tekintetben az elhatározásom ugrás a sötétbe.

Miért döntött így?

- Mert úgy éreztem, hogy ez az egyetlen becsületes út.

Mi okozta az ilyen mértékű elkeseredést?

- Láttam, hogy kell jönnie egy új elnöknek, akinek meg kell adni a lehetőséget, hogy bizalmi emberei legyenek a frakcióban. Én mint elnök nem kaptam meg azt a lehetőséget, hogy meglegyen a többségem a parlamenti frakcióban, hogy érdemi politikát folytathassak. Tudniillik érdemi politikát csak a frakcióval közösen lehet végezni.

Másrészt mélységesen felháborított, hogy a párton belül Kóka János és köre vezetésével obstrukció folyt, hogy ne működjenek a párt döntéshozó fórumai. Mindent megtettek, hogy a párt érdekeinek és többségének a véleményével szemben politizáljanak, például a vagyonadó ügyében. Így történhetett meg, hogy a frakció egy olyan tervezetet támogatott, amelyet az SZDSZ országos tanácsában elsöprő többséggel leszavaztak, és nem volt olyan szak-értőnk, aki támogatta volna a javaslatot. Ez az aktus egy nyílt szembefordulás volt a párttal. Ezt így tovább nem lehetett csinálni.

Köznapi módon, akkor most Ön politikai értelemben egy senki lett?

- Egyszerű ember vagyok, és nem leszek képviselő szeptembertől. Ennyi. Így éreztem becsületesnek. Szerintem egy embernek kell lennie bátorságának ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben hozzon meg egy olyan döntést, ami kockázatokat is jelent számára. A meggyőződésemet és az elveimet nem akarom soha feladni az életemben. Ma az SZDSZ frakciója olyan irányba megy, ami számomra vállalhatatlan. Döntésemmel példát is akartam mutatni.

A kockázat egzisztenciális jellegű, vagy politikai természetű? Ez utóbbi alatt azt értem, hogy félő: rendszerváltó politikusként azok sorsára jut, akik végleg eltűntek a süllyesztőben. Nyilván azért lett politikus, mert ez érdekelte, ez volt a szenvedélye, ez lett a hivatása!

- Volt már az életemben egy ilyen pillanat, amikor 1993-ban a Fideszből kiléptem. Mint emlékezetes, a Fidesz megváltoztatta a politikai irányvonalát, és elindult a liberalizmust elhagyó úton. Akkor is egyfajta senkiföldjére léptem.

Akkor majdnem biztos lehetett, hogy a balliberális oldalon van olyan formáció, amelyben érdemes politizálni. Ráadásul akkor a népszerűségi listákat vezette, tehát érdemesnek tűnt Önt - sportnyelven szólva - leigazolni. A kilépés is sikertörténetnek számított, mint egy olyan embernek a döntése, aki az elveiért otthagy egy népszerű pártot, hiszen akkor a Fidesz kiugróan népszerű volt. A mostani helyzet ennél ellentmondásosabb.

- Valóban ellentmondásosabb. Szerintem azok az emberek, akiknek fontosak az erkölcsi értékek, azok ugyanúgy értékelik ezt a lépést, mint akkor is tették. A hasonlóság annyiban adott, hogy akkor sem volt konkrét vízióm arról, hogy mit fogok a jövőben tenni. Energia és tettvágy ma is van bennem a politizáláshoz. Nem véletlenül lettem húsz évvel ezelőtt politikus, hanem elvi okokból. A szó nemes értelmében akartam tenni a hazámért, akartam tenni a köz szolgálatáért, a demokratikus Magyarországért és a piacgazdaság megteremtéséért. Engem ma is ez hajt. Soha nem voltak vállalkozásaim, nem üzleteltem semmikor. Az elvi meggyőződésem és a belső értékrendem tartott eddig a politikában.

Hangsúlyozom, tettvágy még mindig van bennem, noha nagyon szomorú vagyok a magyar közélet állapota miatt. Olyan problémákat látok, amelyek arra inspirálnak, hogy ha lehet, tegyek azért, hogy ne olyan irányba menjenek a dolgok, amelyek éppen kibontakoznak Magyarországon. A Magyar Köztársaság nagyon súlyos válságba került, melynek a tünete a Jobbik előretörése és a Fidesz hihetetlen népszerűsége.

Volt rossz előérzete, belső megérzése az EP-választás előtt, hogy baj lehet?

- Azt tudtam, hogy nehéz a helyzet, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.

Mikor hozta meg a távozásról szóló döntést?

- A pártelnökségről az EP-választás éjszakáján lemondtam. Nem akartam azon politikusok sorát gyarapítani, akik nem vonják le a konzekvenciát a vereségekből, és a végsőkig ragaszkodnak a pozícióikhoz. Én nem vagyok ilyen, demokratának tartom magam. Tudom, hogy nekem is van felelősségem az eredményben, noha nem én vagyok az egyetlen felelős ezért. Az SZDSZ nem az utóbbi fél évben romlott el.

Az EP-kudarc után úgy gondoltam, hogy mindenki észbe kap, és összeszedi magát a párt. Csalódtam, mert semmi sem változott, sőt még utálatosabb játszmák kezdődtek. A képviselőségről a küldöttgyűlés előtt két nappal mondtam le, azért, hogy ne úgy tűnjön, hogy az új pártelnök személye miatt távozom. Retkes Attila megválasztásának és eddigi tevékenységének semmi köze a döntésemhez.

A döntéséről előzetesen bárkivel is egyeztetett? Például korábbi politikai mentoraival vagy családtagokkal?

- Egymagam hoztam meg a döntést, majd a stábomat tájékoztattam erről. Senkivel sem konzultáltam.

Nehéz döntés volt?

- Már említettem, hogy nem tévedésből váltam politikussá. A mai napig minden egyes nap nagy megtiszteltetésnek érzem, ha beléphetek az Országgyűlésbe, így van ez, amióta az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain húsz évvel ezelőtt először átléptem a Parlament kapuján. A köz szolgálatát nemes ügynek és igazi hivatásnak tartom. Ráadásul úgy vélem, ehhez értek, és van tehetségem hozzá, minden hibámmal együtt.

Az 1993-as „kiugrás" és a jelenlegi között mi a különbség?

- Akkor sokkal jobb hangulat vette körül a politikát, volt egy pionír ethosza. Lendület volt a demokráciában. Másrészt az SZDSZ révén volt egy liberális értékrendű párt, amely a kilépésemet követően nem sokkal megkeresett, hogy segítsek nekik. Akkor a Fidesz volt a legnépszerűbb párt, 20 százalék feletti támogatottsággal, míg az SZDSZ 8 százalék körül stagnált. Egy év múlva a választásokon az SZDSZ 20 százalék feletti eredménnyel zárt, míg a Fidesz 7 százalékot ért el. Ez nemcsak nekem volt köszönhető természetesen, de ebben a sikerben nekem is szerepem volt.

Mint említettem, a Magyar Köztársaság válságban van, amelynek egyik okozója, hogy az SZDSZ már hosszú ideje nem képes megfelelni a liberális, polgári érzelmű szavazók elvárásainak. Kritikus a helyzet.

Két pártot fogyasztott el, vagy két párt fogyasztotta el Önt?

- Elveimet és karakteremet tekintve nem változtam, hanem az élet változott körülöttem. Érthetően sok minden változik az országban, hiszen a viharos 20. századi történelmi események miatt mi még csak tanuljuk a demokráciát. A Fidesz és az SZDSZ története ezért viharos. Ezt persze a saját életemben nehezen élem meg.

Az elmúlt hetekben szinte minden nap álmatlan éjszakáim voltak. Belül sok minden kavarog bennem, sok fájdalom és szomorúság van bennem. Fenntarthatatlan volt a helyzet számomra a Fideszben 1993-ban, és most az SZDSZ-ben is 2009-ben. Amikor tavaly pártelnök lettem, azt hittem, hogy lehet változtatni az SZDSZ politikáján és a belső működésén, de mint látjuk, ez nem sikerült. Szerintem én maradtam a régi.

Miben volt más Orbán Viktor, Kövér László és Áder János pártja, mint Pető Iván, Kuncze Gábor és Magyar Bálint pártja?

- A Fideszt azért hagytam ott, mert bár barátokként, iskolatársként kezdtük, de 1993-ra a belső demokrácia eltűnt a pártból. Az SZDSZ-be átlépve üdítő volt a szabadság, a demokratikus működés a vezető testületekben. Ellenben a hatékonyság nagyon hiányzott. Mi a Fideszben kategóriákkal hatékonyabban működtünk. Aztán az SZDSZ-ből is elillant a nyitottság, csak az előítéletek maradtak meg. A demokrácia és a hatékonyság hiánya vezetett odáig, hogy ide jutott az SZDSZ. Ezen akartam változtatni pártelnökként. Új politikai irányt dolgoztam ki, de olyan kegyetlen támadásokat kaptam, hogy ezt fel kellett függeszteni.

Az SZDSZ-frakció és a baloldali sajtó akadályozta meg a párt reformját, mert csak azt látták, hogy az általam képviselt politika megbuktathatja Gyurcsány Ferencet. Ha végigmegyek ezen az úton, akkor szétesett volna a párt, a párt egységéért inkább kompromisszumot kötöttem, mondván: főzzünk azzal, ami van! Az uniós választás megmutatta, hogy nincs mivel, az SZDSZ a jelenlegi állapotában már nem képes az 5 százalékos küszöb megugrására. Gyökeres megújulásra volna szükség.

A párt „nagy öregjei", Pető Iván, Magyar Bálint és Kuncze Gábor mennyiben segítették?

- Gúzsba kötve kellett táncolnom. Nekem valójában esélyt sem adtak, hogy a politikai programomat megvalósítsam. Miközben arról értekeznek, melyikük az „igazi" SZDSZ, a párt húszéves születésnapján meg sem jelentek. Bár a konfliktus elsősorban Kóka Jánossal vívott csatákban testesült meg. Sok tekintetben hasonló történet játszódott le Tölgyessy Péterrel és Demszky Gáborral.

És tényleg meg akarta buktatni Gyurcsányt?

- Nekem tavaly ősszel az volt az álláspontom, hogy mind az MSZP-nek, mind az SZDSZ-nek politikai fordulatot kell kezdeményeznie, hogy azt a hitelességi válságot kezelje, amelybe a koalíció már 2006 óta került. Gyurcsányt különleges tehetségű politikusnak tartom, nem a személye ellen dolgoztam, de azt érzékelni kell, ha valaki minden tehetsége ellenére már csak tehertételt jelent.

Ha sikerült volna már tavaly változtatnunk, így például Surányi Györgyöt megnyerni szakértői miniszterelnöknek, akkor szerintem mind a két párt, de ami még fontosabb: az ország is jobban állna ma. Hozzáteszem, láthatjuk, hogy Bajnai Gordon is rendkívül sok mindent elvégzett nagyon rövid idő alatt, úgy, hogy közben jóval nyugodtabb a közhangulat. Ha ezt a lépést korábban tesszük meg, más lenne a helyzet az országban. Sajnos tavaly még Gyurcsány is minden erővel ragaszkodott a pozíciójához, így az SZDSZ elitjének egy részével összefogva meg tudta akadályozni a fordulatot. Túl későn ért meg benne a belátás.

Mai napig az a meggyőződésem, hogy ha a programomat megvalósítjuk, akkor Magyarország előrébb tartana, és az SZDSZ is népszerűbb lenne.

Beszélt a saját hibáiról. Melyek ezek?

- Amikor megválasztottak elnöknek, egy egyértelmű, világos stratégiával vettem át az SZDSZ-t. Hibám abban áll, hogy e mögé a stratégia mögé nem tudtam többséget szerezni a pártban, elsősorban a frakcióban. Mikor ezt érzékeltem, nem ragaszkodtam a stratégia végigviteléhez, hanem a pártegység érdekében kompromisszumokat kötöttem: a párt egységének helyreállítását a program végrehajtása elé helyeztem. Ennek az lett a következménye, hogy elnökségem alatt is karakter nélküli, sodródó párt maradt az SZDSZ, ahogy az elmúlt tíz évben láttuk. Ma már persze okosabb vagyok, és megtanultam: nem feltétlenül kell mindenkivel megegyezni mindenáron.

Mi a véleménye az SZDSZ pártelnökválasztása utáni fejleményekről?

- Akik ebben a helyzetben vállalták az SZDSZ vezetését, azok a legnagyobb megbecsülést érdemlik. Kell, hogy legyen bennünk annyi erő és önbecsülés, hogy ha kell, saját árnyékunkat is átlépve véget vessünk az elmúlt hónap méltatlan küzdelmeinek, és adjunk esélyt azoknak, akik kellő energiát és elszánást éreznek magukban arra, hogy megpróbálják az SZDSZ-t feltámasztani.

Ezzel mindannyian tartozunk az SZDSZ-nek. Szomorúan tapasztalom, hogy az új vezetést méltatlan támadások sora érte. Kezdve onnan, hogy egyesek a párttal nyíltan szembehelyezkedve foggal-körömmel ragaszkodnak olyan pozícióikhoz, melyeket nem maguknak, hanem a pártnak köszönhetnek. Aztán voltak olyanok, akik csak az ürügyet keresték és találták meg az új elnök személyében, hogy távozzanak a pártból. Persze, akik jól ismerik az SZDSZ belső életét, pontosan tudják, hogy jól felépített, szervezett kiléptetés zajlik.

Csak sajnos azt nem értem, hogy akik ezt szervezik, miért nem állnak ki a nyilvánosság elé, és ha tényleg vállalhatatlan számukra az új elnök, miért nem ők lépnek ki vagy mondanak le azokról a pozícióikról, melyekben a pártnak köszönhetően ülnek. Sajnos azt látom, hogy sokakban nincs meg a morális bátorság sem az elmúlt időszak hibáival szembenézni. Természetesen, akikből elfogyott a hit és a meggyőződés az SZDSZ-szel kapcsolatban, elmehetnek, de azt nem tartom túl stílusosnak, hogy álindokok alapján még egyet utoljára rúgjanak azokba, akik ebben a szinte lehetetlen helyzetben magukra vállalták azt a feladatot, hogy megpróbáljanak valamit tenni. Régóta tudjuk, a sikernek sok gazdája van, a kudarcnak kevés.

És Ön gondolkodott azon, hogy a visszavonulás mellett az SZDSZ-ből is kilép?

- Számomra sokat jelent az SZDSZ. Az elmúlt másfél évtizedet ebben a közösségben töltöttem, itt politizáltam. Rengeteg ember van ebben a pártban, akiket a mai napig tisztelek és becsülök. Egyelőre nem tervezem távozásomat. Az új vezetésnek mindenképpen szeretném megadni azt az esélyt, hogy megkísérelje a lehetetlent, és megpróbálja feltámasztani az SZDSZ-t.

Holnap mit csinál?

- A kampány és az elmúlt hónap eseményei sokat kivettek belőlem. Úgyhogy ezen a héten az új elnökkel lezárjuk az átadás-átvételt, és utána néhány hetet gyermekeimmel és családommal szeretnék tölteni, akik mindennél többet jelentenek nekem.

Olvasson tovább: