Kereső toggle

Az is baj, ha gazdag, az is, ha szegény

Interjú Lakatos Attila Borsod megyei cigány vajdával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Két órán keresztül panaszolták, hogy cigányok fosztották ki őket. És a
tizenhét, fiatalkorúak által elkövetett rablásból tizenhét cigány tettes volt.
Ezért kérdeztem azt, hogy a cigány vezetők szerint mi ez, ha nem cigánybűnözés.
Talán arab?”



Lakatos Attila (balra)

Ön nemrégiben azt mondta egy fórumon, hogy igenis van cigánybűnözés. Miért
vállalta fel ezt az állítást?

– Egy korábbi fórumon a közbiztonság volt téma. Ügyészek, bírák, rendőrök,
önkormányzati és cigány képviselők vettek részt rajta. A jelenlévő
százötven-kétszáz idős ember két órán keresztül arról panaszkodott, hogy őket a
cigányok rabolták ki. És elhangzott az is, hogy egy hétvégén a tizenhét
fiatalkorúak által elkövetett rablásból tizenhét cigány tettes volt. Ezért
kérdeztem azt, hogy a cigány vezetők szerint mi ez, ha nem cigánybűnözés. Talán
arab?

De nem az a baj, hogy én mint cigány vajda kimondtam azt, amit mindenki tud,
hanem az, hogy a felelősök nem tesznek ez ellen semmit. Meg kell keresni az
okokat, de nem azért, hogy ezeket az embereket elítéljük, üssük agyon, hanem
hogy próbáljuk őket jó útra téríteni.

Milyen reakciókat kapott, a hivatalos cigány vezetők mit szóltak?

– Horváth Aladár állítólag annyit mondott a tévében, hogy én egy önjelölt
kiskirály vagyok. Rendben van, a vajda tényleg nem hivatalos titulus, de akkor
vegyék úgy, hogy egyszerű cigány állampolgárként mondtam el a véleményemet.
Ehhez jogom van.

Mint vajdának mekkora tekintélye van? Hány emberre tud hatni?

– Mondok egy példát. A nyáron Szikszóról telefonáltak egy szombati napon,
hogy másnap felvonul a Magyar Gárda, és segítsek, mert a cigányok nagyon félnek.
Kimentem a helyszínre és láttam, hogy tényleg nagyon félnek. Megnyugtattam őket,
hogy másnap itt leszek az emberekkel egy órára. Kettőre jött a gárda. Csak három
közeli faluba mentem el, és így is ezerkétszáz cigány állt a hátam mögött: egy
szavamba került. És az ezerkétszáz cigány fegyelmezetten állt, énekeltük a
himnuszt, miközben velünk szemben a gárda mindennek lehordott minket. Ha ezt a
cigányság bármelyik vezetője meg tudja csinálni, letérdelek előtte.

Ezek szerint eléggé nagy a tekintélye. Miből fakad?

– Engem Borsod megyében mindenki ismer, azért választottak meg. Az
avatásomon ezerötszázan voltak. Egyébként a rendszerváltás előtt kereskedő ember
voltam, de akkor váltani kellett, mert jöttek a multicégek, és meghaltak a
piacok, megszűnt a kereskedés. Építési vállalkozó lettem, negyven-ötven
embernek adok munkát. Nemcsak cigányoknak, magyaroknak is. Nálam az számít, hogy
ki hogy dolgozik.

Miféle ügyekben keresik meg a vajdát, meddig terjed a hatásköre?

– Például rengeteg családi ügyben is hívnak. Nemrég hatszáz cigány akart
egymásnak menni, két teljes család. Fölhívtak, vajda gyere ki, mert baj van,
tegyél rendet. Elmentem, két óra hosszát beszéltem az egyik családdal, két óra
hosszát beszéltem a másikkal, este tízre kibékültek a cigányok. Úgyhogy egyetlen
pofon nem volt, hála Istennek.

Hol húzódnak a vajdaság korlátai? A bűnözést nyilván nem tudja
visszaszorítani…

– Hát, egyedül biztosan nem. A választott cigány vezetők viszont nem tesznek
semmit. Miután a gárdafelvonulást megoldottuk Szikszón, azt mondta nekem a
rendőrség illetékese, hogy ilyet ők a kisebbség vezetőitől még nem láttak.

Mert akkor, amikor én kimentem az ezerkétszáz cigánnyal, eljött Horváth Aladár
és Kolompár Orbán is. Kolompár elkezdett beszélni a cigánysághoz, de a cigányok
mindennek lehordták – megmondom az őszintét. Horváth meg verset idézett a
cigányságnak József Attilától – mindennek lehordták őt is: „Takarodjatok haza,
mi nem értetek jöttünk ki, mi a vajdáért jöttünk!” Ilyeneket kiabáltak. Meg azt,
hogy mikor bajban vagyunk, akkor ti hol vagytok, hány embert hoztatok ide?
Szinte elzavarták őket.

Engem behívatott a polgármester, és elmondta, hogy a hivatalos cigány vezetők
ellenem kampányoltak, hogy ne fogadjanak el, mert a vajda nincs hivatalosan
bejegyezve. De azt is elmondta, hogy látják, hogy én jót akarok, és nem anyagi
érdekből.

Én azt szeretném, hogy amikor lesznek unokáim, ők úgy nőjenek fel, mint én:
együtt jártunk a magyar gyerekekkel iskolába, nem kellett minket a tanárnak
megverni, mi tiszteltük a tanárt: szóval egymás mellett élni és élni hagyni.
Megállni, elbeszélgetni egymással. Mert az tűrhetetlen, hogy a cigány gyerek
megveri a tanárt. Nemrég azért hívtak, menjek már ki, mert Zsolcán egy cigány
gyerek pofon vágta a tanárt.

Tett egy megjegyzést a már idézett fórumon: azt mondta, hogy a cigánygyerekek
az Úristentől sem félnek, és sokuk nincs megnevelve. A nevelés viszont nem függ
az anyagi helyzettől, tehát egy szegény ember is meg tudná tanítani a gyerekét
arra, hogy a tanárt nem verjük fejbe. Ezen a téren mi a gond?

– Ez is a szegénységből fakad. Az a gyerek, aki Zsolcán pofon vágta a
tanárt, előző éjjel nem aludt, mert a család otthon bulizott meg veszekedett.


A cigányság, akik közé kijárok, teljesen kivan idegileg. Miért veszekednek? Mert
a cigány ember reggeltől estig otthon van, nem jár dolgozni. Mindennap azon
gondolkodik, mit adjon a gyerekeknek enni. Nincs családi élet, nincs béke,
szeretet a családban. Nem családként élnek. Csak az ideg van.

Az ötvenéves cigányt, aki életében nem járt iskolába, most már ki nem robbantjuk
otthonról, mert negyven éve ott ül a kályhánál. És ahol ilyen a családfő, ott
nincs tekintély, a gyerekei nem hallgatnak rá, és ezért neveletlenek a cigány
gyerekek, ezért mondtam, hogy az Úristentől sem félnek. Így függ össze a
szegénység és a neveletlenség.

Az én időmben, amikor a cigánysoron éltünk, reggel fél nyolckor kiürült a
cigánytelep, minden cigány ember ment dolgozni. Mert azt fontos tudni, hogy a
cigány embernek kutya kötelessége volt eltartani a családját. És erre voltak
büszkék: az asszonyt nem engedtük el dolgozni soha, annak az volt a dolga, hogy
a gyereket nevelje, mosson, főzzön, takarítson.

És az a baj, hogy a vezetőink nem érzik a problémát, mert sosem voltak
szegények. Én olyan szegény gyerekként nőttem fel, hogy sokszor enni nem volt
mit. Heten voltunk testvérek, de akkor is jártunk iskolába, meg dolgoztunk.

Ezek szerint van kitörés a szegénységből.

– Mert így neveltek a szüleim. De a tömegekkel akkor szúrtak ki, amikor jött
a rendszerváltás, és odavágták a cigányoknak a segélyt, amit gyűlölök. Akkor azt
mondta az állam, hogy válasszanak maguknak vezetőket a cigányok, legalább nem
lesz velük problémánk. Itt rontották el az egészet, a segéllyel, meg azzal, hogy
közülünk kellett vezetőt választani. Mert azok hamar elfelejtettek minket.

A rendszerváltás után a cigány családok megkapták a segélyt, az első négy-öt év
jól telt, mert volt egy kis tartaléka a cigányoknak, mivel korábban dolgoztak.
De akkor azt mondták: már nem kell dolgozni, jön a segély, ugyanúgy élünk, mint
eddig. De hamar elfogyott a tartalék pénzük, a segély meg kevés lett, mert
elkezdtek emelkedni az árak. És még ekkor, több év elteltével sem figyelt senki,
hogy ebből a segélyből nem tudnak majd megélni.

Ezek szerint a cigányok is hibáztak, nem ismerték fel a bajt.

– Pontosan erről van szó: nem ismerték fel. A cigány vezetőket tartom ezért
felelősnek, mert az, hogy az állam nem foglalkozott velünk, mert mással volt
elfoglalva, az rendben van. No de a vezetőink, akiket erre választottunk meg,
miért nem jelezték, hogy a cigányság fölélte a tartalékait, eltelt öt év, és már
a lakásukra vesznek fel hitelt. Mert máshogy nem tudnak megélni, munkát viszont
nem kapnak. Az OTP kezdi elszedni a házakat a cigányoktól. Anarchia van, az
egész rendszer összedőlt.

Milyen kiutat lát? Lát egyáltalán megoldást?

– Munka, munka és munka. Vissza kell vezetni a cigányokat a munka világába.
Hogy családként éljenek, keressenek pénzt, ne segélyért kuncsorogjanak.

Erre rendszerint az a válasz, hogy sok roma nem rendelkezik megfelelő
szakképesítéssel, ezért nem jut munkához.

– Én írtam a miniszterelnöknek, meg a szociális miniszterasszonynak is:
sztrádaépítés, parkrendezés – ilyen feladatokat kortól, nemtől függetlenül el
tudnának látni. Kapálni, kaszálni a cigány ember is tud, ahhoz nem kell egyetem.
Az állami tulajdonban lévő területek, erdők, parkok, sztrádák gondozását például
odaadhatnák a cigányoknak.

Kapott választ?

– Körülbelül arról szólt, hogy értsem meg, az ilyen munka is le van osztva.


Mit tapasztal, a magyarság körében mekkora a cigányellenesség?

– Nemhogy általános, hanem egyre rosszabb. Egy kis falu polgármestere nemrég
azt mondta, hogy vajda, aki itt korábban nem gyűlölte a cigányokat, mert nem
volt fajgyűlölet, most az is gyűlöli. De erről a média is sokat tehet, mert a
tudósítások hatására az is egyre jobban haragszik a cigányokra, akiket nem
loptak meg. Mert ha egy cigány ellop valamit, nem azt mondják, hogy a Pista
lopta el, hanem azt, hogy a cigányok lopták el. Ebben az országban nagyon sok
jómódú cigány él normálisan, őket nem mutatja be a média. Vagy ha mutatja, abból
az lesz, hogy na, honnan van pénze a cigánynak, biztos betörő vagy rabló vagy
maffiózó. Amikor koszosak vagyunk, putriban élünk, akkor meg jön a büdös
cigányozás. Ha van a cigánynak, az a baj, ha nincs, az a baj. Higgye el, sokszor
éjszakákat nem alszom.

Lát esélyt a probléma kezelésére?

– Ha belátható időn belül nem lesz munkalehetőség itt, Borsod megyében, nem
akarok túlozni, de polgárháború lesz, ez biztos.

Olvasson tovább: