– Pártoktól független műhelyként határozzák meg magukat, mégis részt vesznek Gyurcsány Ferenc új könyvének kiadásában. Ráadásul Önt a miniszterelnök egyik tanácsadójaként is szokták emlegetni. Mi a célja a Demosnak?
– Szociológusként évek óta arról írok, hogy hihetetlen sebességgel változik a világ, a folyamatokat szokták az információs társadalom koraként jellemezni, amely a gazdasági élettől kezdve a kultúráig, a politikáig minden megváltoztat. A hagyományos liberális, konzervatív és szociáldemokrata ideológiák ebben az új világban nem működnek, nem lehet velük választást nyerni, és nem lehet általuk társadalmakat sikeresé tenni, sőt menedzselni sem. A Demos a
balliberális mezőnek kíván támogatást nyújtani, olyan "gondolatcsomagokkal", közpolitikai vázlatokkal, rendezvényekkel és képzésekkel, amelyek segítenek az új folyamatok megértésében, és a modernizációban.
– Szóval Gyurcsány Ferenc számára kívánnak "agytrösztködni"?
– Gyurcsányt mint az általam az egyetemen tanított Giddens-könyvek magyar kiadóját ismertem meg. Meglepett, hogy egy magyar tőkés fontosnak tartja, mi több, pénzt áldoz arra, hogy Tony Blair-féle új baloldali ideológia atyjának, Giddensnek a könyvét kiadassa. A jó viszonyunk ezen alapszik, de nem vagyok tanácsadója, bár megtisztelő lenne számomra. A Demos intézményesen nem kötődik egyetlen párthoz sem, tehát független, de ez nem jelent értéksemlegességet. Olyan műhely kívánunk lenni, mely hatni kíván a közvéleményre, hogy az álproblémák helyett a valódi kihívásokkal foglakozzon a közélet.
– Milyen "gondolatgyártó" műhelyek léteznek Magyarországon, szóval "kik" jelentik számukra a konkurenciát?
– Bármilyen meglepő, a híresztelésekkel ellentétben a baloldal ezen a területen rosszabbul áll, mint a jobboldal, hiszen az elmúlt tíz évben Orbán Viktor köré a Fidesz egy szervezett intézményi hálót épített ki, amelybe beletartoznak könyvkiadók, Századvég Politikai Iskola, Professzorok Batthyányi Köre, a polgári körök, és némely történelmi egyházak által működtetett felsőoktatási intézmény is. Bár szerintem a "termékük", a magyar jobboldali ideológia avítt és eklektikus, az európai jobboldali pártokétól, különösen az amerikai republikánus gondolkozástól messze áll. Mi több, némely eleme egymásnak tökéletesen ellentmond. A baloldali műhelyek korábban az egyetemekhez voltak valamelyest köthetőek, de mára szétszóródtak, és tudjuk azt is, hogy az egyetemi világban olykor évtizedek telnek el, míg egy új látásmód megjelenik.
– Nincs könny? feladatuk, hiszen a Demos első "termékét", a "Honnan hová – Stratégia Audit 2005" cím? munkájukat olvasva számomra egy jobboldali gondolkozású Magyarország képe rajzolódott ki. A százhúsz oldalas kiadványuk legalább háromszáz statisztikai adatokra és közvélemény-kutatásokra alapuló grafikont tartalmaz, melyekből kiderül, hogy a magyarok a legtradicionálisabban gondolkodó kelet-európai nemzet.
– A politikai elitnek, így a baloldalnak is ismernie kell azt a közeget, amelyben "működik". Valóban a magyar társadalom értékszerkezete mondhatni férfias, a bizonytalanságot nem szerető jellegű. Mindez azonban nem jelent determinizmust arra, hogy csak jobboldali politika lehet sikeres Magyarországon. A magyarok értékvilága lényegesen bonyolultabb annál, mintsem leírható legyen bal- és jobboldali közhelyekkel.
– Az Audit grafikonjai alapján Münchausen báró szint? hazugságnak tűnik az összes politikai párt által rendszerint megígért adócsökkentés. Európában nálunk az egyik legalacsonyabb a foglalkoztatási szint, magyarán kevesen képesek adót fizetni. A társadalom öregszik, az elkövetkező években egyre többen lesznek nyugdíjasok, miközben kevés gyermek születik. Emellett európai összehasonlításban kiugróan magas a tartósan betegek és fogyatékosok aránya, tehát nagyon sokan vesztették el a munkaképességüket. Tehát kevesen tartanak el sokakat.
– Ezek a valódi problémák, és nem az, hogy a baloldal hazaáruló vagy sem, illetve kinek milyen szőlője vagy üdülője van. Az lenne a tisztességes a politikusok részéről, ha olyan projekteket dolgoznának ki, amelyek ezekre a problémákra kívánnak választ adni. Egyébként összetett az egész kérdéskör, mert szerintem munkaképtelenség területén nem ennyire rossz a helyzet, hanem nagyon sok az olyan "statisztikai adat", aki megkente az orvosát a leszázalékolásért. Ez a jelenség a kádári összekacsintás továbbélése, "én nem dolgozom, te nem fizetsz, és mindenki elvan", közben viszont tönkremegy az ország. Ezek a számok az elmúlt ötven év és a rendszerváltás nyomorúságáról szólnak.
Szimpatikusnak tartom ezért Gyurcsány törekvéseiben, hogy ő nemcsak adócsökkentést ígér, hanem a rendszeren is próbál változtatni, mint például a Száz lépés programban jövedelmek kifehérítése, a táppénz-rendszer "frissítése". Az igaz, ha nem történik mentális váltás, például a demográfiai helyzet és a foglalkoztatottsági szint nem javul, akkor nem lehet jelentős adócsökkentést végrehajtani. Ez esetben minden ilyen ígéret csak populista handabanda.
2005. 09. 16. (IX/37)
