Kereső toggle

Kőkemény következetességet ígér Gergényi Péter rendőrfőkapitány

A látható légió

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szeptembertől feláll az úgynevezett URH rendőri szolgálat, és harminc gépkocsival, valamint közel háromszáz fős állománnyal a város különböző pontjait fogják ellenőrizni – jelentette be minap Gergényi Péter. A dandártábornok azt is hozzátette: a látható rendőrség megvalósítása nem jelent pluszköltséget a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, mert átcsoportosítással oldják meg az új állomány szerveződését. A tábornok közlése szerint a turisták által látogatott helyeket kell elsősorban megtisztítani a bűnözőktől.



A Rendőrtiszti Főiskola végzős hallgatóinak tiszti eskütétele. Az irodából az utcára vezénylik őket Fotó: MTI

Ezzel tovább növekedett azon intézkedések sora, melyeket az új rendőrfőkapitány kinevezése óta elrendelt, hogy a rendőrség presztízsét helyreállítsa Budapesten. A fővárosiak ebből elsősorban azt érzékelhetik, hogy mivel számtalan "irodista" rendőrt az utcára vezényeltek, így több az egyenruhás a forgalmas központokban és a főutak mellett. Gergényi Péter, a BRFK új vezetője lapunknak adott nyilatkozatában elmondja, hogy ő semmi mást nem követel meg a munkatársaitól, csak a törvények és a szolgálati szabályzatban leírtak pontos betartását. Azt viszont kőkeményen. Ezzel a következetességgel a korrupció is visszaszorítható, a budapesti polgárok biztonságérzete pedig erősen javítható.


– Sokan sokfélét írnak és mondanak Önről mostanában. Ön milyen embernek látja saját magát?

– Etikátlan lenne bármit is mondanom magamról. A kollégák közül bárkiről véleményt tudok mondani, de magamról hadd ne én beszéljek. Engem ítéljenek meg önök. Különben egy egyszerű, törvénytisztelő rendőr vagyok a nyolcezer-hétszáz fős állományból. Egy következetes ember. Huszonhárom évet szolgáltam Budapesten és környékén. Elég nagy gyakorlattal és jónak mondható helyszínismerettel rendelkezem. Voltam főkapitány Hajdú-Biharban, Nógrádban és Bács-Kiskun megyében. Jövőre lesz negyvenéves a munkaviszonyom.

– Alkalmasnak tartja magát arra, hogy egy nyolcezer fős csapatot úgy irányítson, hogy az itt élők biztonságérzete megnőjön?

– Az alkalmasságomat az országos főkapitány úr és a miniszter asszony dönti el. A nagyon szigorú, mondhatnám nulltoleranciás vezetés híve vagyok. Ez az egyik garanciája lehet annak, hogy a most megkezdett három évre szóló programomat – a munkatársaimmal együtt – meg tudjam valósítani. Betöltöttem már minden létező beosztást a rendőrségnél. Utcai járőrként kezdtem, voltam közlekedési vizsgáló, bűnügyi technikus, nyomozó, főnyomozó, bűnügyi osztályvezető, kapitányhelyettes, kapitány, és most főkapitány. És azzal "áltatom" magam, hogy ismerem Budapest körülményeit.

– A miniszter asszony milyen feladatok elvégzésére nevezte ki Önt?

– Korrekt volt a felkérés, pontosan elmondta, mit vár tőlem. A közlekedési morál javítását, a korrupció
visszaszorítását, az ügyek feldolgozási idejének gyorsítását, közterületeken, pályaudvarokon látható rendőri jelenlét megteremtését, a reagálóképesség növelését.



Eltúlzottnak vélem, hogy mindenki a rendőrök korruptságáról kiabál Fotó: Somorjai L.

– Mennyi ideig gondolkodott?

– Tizenöt másodperc alatt döntöttem.

– Honnan tudja ilyen precízen?

– Onnan, hogy közben számoltam magamban.

– Örült a felkérésnek?

– Igen nagy megtiszteltetésnek vettem.

– Azt mondják, Önt mindenhova azért hívják, hogy rendet csináljon.

– Én nem rendet tenni megyek, hanem dolgozni. Ide is dolgozni jöttem.

– Hogyan fogja tudni a rendőri korrupciót visszaszorítani?

– Budapesten amit két ember tud, az már nem titok. Másrészt, a rendvédelmi szolgálat titkos és nem titkos módszereit következetesen alkalmazzák. Így, ha nem is felszámolható, de csökkenthető a korrupció.

– Azt mondta, amit két ember tud, már nem titok Budapesten. De akkor titok marad, ha mindkét rendőr megkapja a maga tízezresét.

– A nagy számok törvénye alapján nagy lesz a lebukási lehetőség. Állítom, hogy az állomány kilencvenkilenc százaléka becsületes, egyenruhához h? ember. 

– Mikor az arca még nem volt ilyen ismert, és nem hivatali autóval utazott, a közlekedésiek egyszer sem próbálták rávenni, hogy a helyszínen rendezzék a számlát?

– Nem, soha.

– Mennyit vezetett az elmúlt harminc évben?

– Túl vagyok a kétmillió kilométeren. Ez alapján én ezt a problémát másképp látom, mint a közvélemény. Eltúlzottnak vélem, hogy mindenki a rendőrök korruptságáról kiabál. 

– Fizetésemelést tud adni a beosztottainak?

– Én is havi fixért dolgozom. Mindenkinek, aki idejön dolgozni, tudomásul kell vennie, hogy annyit keres, amennyit. Döntse el, hogy rendőr akar-e lenni vagy civil. Adott esetben persze, ha van egy kiváló rendőr, anyagilag is el tudom ismerni. Aki viszont megbukik vagy lebukik, az abban a pillanatban adhatja is vissza az egyenruháját. Nem másnap reggel, hanem még aznap éjjel. Én semmi mást nem kívánok a munkatársaimtól, csak a törvények és a szolgálati szabályzatban leírtak pontos betartását. Egy fikarcnyival se többet. Azt viszont kőkeményen.

– E kőkeménységével érdemelte ki a vasprefektus jelzőt?

– Ezt döntsék el a kollégáim. De minden ellenkező híresztelés ellenére, én is emberből vagyok. Az viszont igaz, hogy akár megyét, akár kapitányságot vagy főosztályt vezettem, mindig is az eredményesség érdekelt.

– Nem tart attól, hogy hátranéz, és egyszer csak azt látja, hogy elfogytak a katonái?

– Mikor kezdő vezető voltam, pontosan ettől tartottam. Attól, hogy a rend, a fegyelem és a szigor miatt, amit kétségtelenül megkövetelek és diktálok, otthagynak az emberek. Nem így történt. Ha most utólag megnézi a volt állomáshelyeimet, szinte mindenhol teljes létszámmal dolgoztunk. Először tényleg elmennek azok, akik ezt nem tudják vagy nem akarják felvállalni, akik nem szeretnek dolgozni. De ugyanannyian odajönnek mások, akiknek ez a hozzáállás tetszik, és akik szeretik
hosszú távon a kiszámíthatóságot. Mindig előre megmondom, mi a mérce, és azt is, mi az, amit pontosan kérek vagy követelek. És nálam ez lesz a mérce holnap is és holnapután is. Annakidején, úgy húsz-harminc évvel ezelőtt én csodálkoztam a legjobban, hogy ez a mentalitás is vonzó lehet. Az idő engem igazolt. 

Én semmi mást nem kívánok 

a munkatársaimtól, csak a törvények 

és a szolgálati szabályzatban leírtak 

pontos betartását. Egy fikarcnyival 

se többet. Azt viszont kőkeményen.

– Otthon, gondolom, nem dandártábornokként viselkedik?

– Ritkán vagyok otthon, és akkor is főleg alszom.

– Ma például hányra jött dolgozni?

– Kérem szépen, négy órakor keltem, és negyed hétkor itt voltam az irodámban.

– Budapest főkapitánya ezek szerint nem Budapesten lakik?

– Nem. Kecskemétről járok be mindennap, amíg el nem készül a pesti lakásom. A mesterektől függ, mert festenek. 

– Hánykor szokott hazaérni?

– Általában tizenegy óra és éjjel egy óra között.

– Azt mondta, négykor kel. Akkor három-négy órát alszik naponta. Ez nem tesz jót a szívnek.

– Tudom, de hál\' Istennek jó állapotban van.

– Mit szeret leginkább csinálni a munkáján kívül? Van hobbija?

– Rajongok az operáért, nagy zenebarát vagyok. Édesapám óriási lemezgyűjtő volt. A legtöbb operát öt-hat különböző előadásban hallgatta. Verdi, Wagner, Bartók, Puccini művei megvoltak például a milánói, a bécsi és a New York-i opera előadásában, a legjobb dirigensekkel. Ráadásul a nagybátyám elektromérnök volt, és így már harminc-negyven évvel ezelőtt is a legjobb hangtechnikai berendezéseket szerelte föl apám dolgozószobájába. Így már kisgyerekként hihetetlen jó minőségben tudtam zenét hallgatni nála. 

– Gondolom, ezek még bakelitlemezek voltak.

– Persze, ahogy illik. Gyakran mondta apám: na gyere, öltözz föl, este megnézzük, hogy a Traviatát hogyan éneklik az Operaházban. Így örököltem meg tőle a zene iránti vonzalmamat. Szép gyerekkorom volt. Megelégedett ember vagyok.

– Polgári családból származik?

– Igen. 

– Vidéken született?

– Nem, a nyolcadik kerületben.

– Hogyan fogadta a családja, hogy rendőrnek állt, és nem jogász vagy orvos lett?

– Nemtetsző csodálkozással. Aztán megszokták. Kiskoromtól kezdve rendőr akartam lenni.

– Tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász nem?

– Nem. Tizennégy éves koromtól határozottan és kizárólagosan csak rendőrként tudtam elképzelni a jövőmet.

– Mi izgatta magát ennyire ebben a pályában?

– Nem szeretem a bűnt.

– Ez túl szépen hangzik.

– Pedig igaz. Sőt, a családom sem szerette. Az is elképzelhetetlen volt, hogy a családunk bármilyen bűnös tevékenységgel akár csak egyet is értett volna. Én rendőr voltam mindig is, az is maradok.

– Szülei élnek még?

– Sajnos egyikük sem. A szoros családot tekintve ketten vagyunk a fiammal.

– Ketten is fognak Pestre költözni?

– A fiam egyetemista, felnőtt fiatalember, és már van lakása.

– Szokta dicsérni a beosztottait?

– Hogyne, jutalmazni is.

– A közvetlen főnökével, az országos rendőrfőkapitány úrral milyen a viszonya?

– Kiváló. Egyről beszélünk, és egyet akarunk. Értjük egymást. Emellett nagyon régi barátok vagyunk.

– A BRFK-n minden igazán fontos döntést személyesen Ön hoz meg?

– Egy parancs kiadását megelőzően konzultálok a különböző szakterületek élén álló parancsnoktársaimmal. Ha valamelyikük véleménye, ötlete jobb az enyémnél, akkor azt adom utasításba. A döntés kötelessége, joga, de a felelőssége is az enyém. Ha az utasítást kiadtam, onnantól kezdve kötelező érvény? mindenki számára. Akkor már nem érdekel, hogy kinek tetszik, vagy kinek nem. Ez egy abszolút hierarchikus fegyveres testület.

– Fegyvert hord magánál?

– Soha. 

– Nem is hordott?

– Nyomozó koromban, de akkor is csak akciókor. És van még öt perce.

– Magára bízom ezt az öt percet.

– Rosszul jár.

– Akkor nem bízom magára. Meddig lesz főkapitány?

– Nem tudom. Ameddig a kinevezésre jogosult miniszteremnek bírom a bizalmát.

– És ha teszem azt, hirtelen menesztenék a belügyminiszter asszonyt?

– Nézze, az első kiemelt jelleg? feladatomat Boross Péter miniszter úrtól kaptam. A következőt Kuncze Gábor miniszter úrtól. Főtisztviselővé Orbán Viktor miniszterelnök úr nevezett ki. Budapest főkapitányává Lamperth Mónika belügyminiszter asszony tett. Láthatja, elég független vagyok a politikai széljárástól.

– Valóban az?

– Abszolút. Olyannyira, hogy a politika nem is érdekel.

– Nehezen látok a mondatai mögé.

– Ezzel az észrevételével megtisztelt. Az én esetemben ez csak így működhet.

Olvasson tovább: