Kereső toggle

Interjú Stumpf István politológussal, volt kancelláriaminiszterrel

Hibáztunk, elrontottuk, lebecsültük

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Hogy alszik mostanában?

– Jól alszom, különösen ha reggelente Sári lányunk mellénk bújik. Bár kétségtelenül nehezen élem meg a mostani időket: már régen az elmúlt időszak politológiai feldolgozásával, a választások elemzésével kellene foglalkoznom, de minderről elvonja a figyelmemet az a politikai indíttatású boszorkányüldözés, aminek egyetlen célja, hogy végre találjanak valakit, akit le lehet csukni, és azt lehessen mondani, hogy az elmúlt négy évben ezek loptak, csaltak, hazudtak. De mivel mindeddig nem tudtak semmilyen törvénytelenséget bizonyítani, egyre dühödtebben mozognak. A legújabb fejlemény, hogy a Fővárosi Ügyészség – bűncselekmény hiányában – megtagadta a nyomozást azzal az egymilliárdos informatikai támogatással kapcsolatosan, amit az Építőipari Kht.-nak adtunk, vagyis igaztalannak bizonyultak ezek a vádaskodások is. 



Stumpf István. "Mindkét olalnak megvannak a héjái." Fotó: Somorjai L.

– 1994-ben nem indultak vizsgálatok az előző kormánnyal kapcsolatban, pedig akkor is az MSZP került hatalomra. Nem tartja lehetségesnek, hogy a Fidesz kormányzási stílusával magára haragította a szocialistákat? 

– Lehet, de a szocialisták pont az ellenkezőjét ígérték a választóknak. Sok egyéb mellett azzal nyerték meg a választást, hogy egy durva, negatív kampány során rásütötték a Fideszre, hogy mást tett, mint amit ígért, agresszíven elfoglalta az összes pozíciót. Medgyessy Pétertől hosszú idézeteket lehetne hozni, hogy a választás után nem kezdődik újra az élet, hogy nem lesz politikai boszorkányüldözés. Ennek éppen az ellenkezője zajlik.

– Úgy gondolom, Önnek kellene hogy legyen olyan kapcsolatrendszere, hogy egyszerűen átszól, ugyan szálljatok már le rólam, hát együtt tanultuk ezt a szakmát, ismerjük egymást harminc éve…

– Ez a világ nem így működik. Amikor egy politikai gőzhenger beindul, akkor nincs megállás. De ezzel együtt nagyon remélem, hogy a politikai boszorkányüldözés befejeződik: ahol szabálytalanságokat találnak, ott állapítsák meg a felelősséget, de hagyjuk abba a sárdobálást, az előző kormány pocskondiázását, a közigazgatás megfélemlítését. Nem vall civilizált nemzetre, ha a politika mögött álló gazdasági erők a versenytársakkal történő leszámolásra használják fel a kormányzati pozíciókat. Ami pedig engem illet, biztos vagyok benne, hogy a saját felelősségi körömbe tartozó ügyekért helyt tudok állni. 

– Nem elég, hogy volt munkahelyét, a Miniszterelnöki Hivatalt vizsgálják, a sajtó egy része most házbérlése miatt is rászállt Önre…

– Miután terven felül megszületett Sári lányunk, aki a negyedik gyermekünk, elgondolkodtunk, hogyan oldjuk meg a lakáskérdést. Azt kértem a családtól, hogy amíg miniszter vagyok, hagyjanak békén a költözéssel, mert bármit csinálunk, akár elcseréljük a meglévő lakást, akár nagyobbat veszünk helyette, akár kölcsönt veszünk fel és építkezünk, így is, úgy is címlapsztori lesz belőle. Abban maradtunk, hogy a választás után lépünk, amikorra eldől, mi lesz velem. Végül a bérlés mellett döntöttünk, és most egy olyan házban lakunk, ami egyszerre a lakhelyem és a munkahelyem is. Nem értem, miért akkora probléma, hiszen a valóban magas bérleti díj kétharmada bejön a két bérbe adott budai lakásunkból, a többit pedig a kutatással és oktatással foglalkozó kft.-m fedezi. 

– Mi nem látjuk problémának, az viszont érdekelne, hogy ebben a helyzetben hogyan értékeli, hogy a Magyar Nemzet négy éven át cikksorozatot közölt hasonló ügyekben akkori ellenzéki politikusokkal kapcsolatban? 

– Azt gondolom, mindkét oldalnak megvannak a héjái. És elég hatékonyan működnek. 

– Már utalt a szocialisták választási győzelmének egyes okaira. Önök hibáztak valamiben?

– Igen. Miközben a kampányban erőteljesen összpontosítottunk azokra az aktív rétegekre, amelyek egyébként is a Fideszt támogatták, nem helyeztünk hangsúlyt a bizonytalan szavazók megnyerésére. Ebből a szempontból elrontottuk a választási stratégiát, ráadásul súlyos hibát vétettünk akkor is, amikor lebecsültük Budapest szerepét, ahol a választók közel egyötöde él. 

– Biztosak voltak a győzelemben?

– Az Orbán-kormány megítélése éppen a választások előtt volt a legjobb. Emellett decemberben elfogadtuk a zárszámadási törvényt, amelyben 300 milliárd forintról döntöttünk: ennek a pénznek jelentős részét köztisztviselői béremelésekre fordítottuk, de jutott belőle a Széchenyi terv kiegészítésére és az egészségügyi rendszer fejlesztésére is. Úgy gondoltuk tehát, hogy az ország gazdasági állapota, a jó kormányzati teljesítmény és ezek a materiális juttatások jelentős mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a választók újra bizalmat szavazzanak nekünk. 

– Nem gondolja, hogy azért vesztettek, mert az a magatartás, amit Ön az utóbbi öt percben tanúsít, nevezetesen, hogy ki tudta mondani a "hibáztunk", "elrontottuk" szavakat, a négy év alatt egyetlen Fidesz-vezetőre sem volt jellemző? Ami pedig Budapestet, az első súlyos vereségük helyszínét illeti, az itt élő emberekhez több információ jut el, mint mondjuk egy faluba. Úgy tűnik, a fővárosiak nem ettek meg mindent a kormánypropagandából…

– Mi valóban hittünk abban, amit csináltunk, még akkor is, ha sokan ebben kételkedtek. Persze az ellenzék is keményen dolgozott a negatív hangulatkeltés érdekében, emlékezzenek csak például a 23 millió román munkavállalóval történt ijesztgetésre a Nastase–Orbán-megállapodást követően. Ezzel szemben a Fidesz pozitív kampányt folytatott, az elmúlt négy év eredményeivel próbált hatni a választókra. 

– Mi érintette Önöket a legérzékenyebben ebből az úgynevezett negatív kampányból?

– A legdurvább támadás az Orbán Viktorról készült könyv volt, annak megírási technikája és a kampányban történő felhasználása. Ezt elmondtam Kéri László barátomnak is: mivel gyakorlatilag ő vezette a szerző kezét – hiszen Kéri nélkül ezt a könyvet nem lehetett volna így megírni –, ezzel egy olyan morális Rubicont lépett át, amit elég nehéz megbocsátani. Mert a tényszer? állításokat hipotézisekkel és vádaskodásokkal keverték, ami által sikerült Orbán Viktort olyan főgonoszként bemutatni, aki gyerekkora óta a könyv által démonizált autoriter szerepre készült. Emellett sorolhatnék néhány olyan durva inszinuációt, a magánélettel összefüggő rágalmakat, melyek ellen azért nem lehet védekezni, mert a mélyütés kategóriájába tartoznak. 

És mindezen túl van egy nagyon érzékeny dolog, amin rendkívüli módon fel is vagyok háborodva, de az az igazság, hogy nagyon nehéz szociológiailag leírni. A választási csalásokra gondolok: nagyon sok ember konkrét tapasztalata volt, hogy a választásokon – fogalmazhatunk durván – csaltak vagy kijátszották a törvényeket. 

– Mi történt? 

– Az MSZP, arra hivatkozva, hogy a Fidesz választási csalásra készül, felállította a saját szavazatszámláló rendszerét. Ez azonban ténylegesen nem csak a szavazatszámlálást szolgálta, hanem a választásnapi mozgósítást, amely a magyar törvényekbe ütközik. A szavazatösszesítő rendszer és az angol Munkáspárttól vásárolt szoftver segítségével mind a tizenegyezer választókörzet eseményeit nyomon tudták követni. A szocialista szavazóköri delegáltak a választói jegyzékből pontosan látták, kik nem voltak még szavazni, és ezt jórészt mobiltelefonon- jelezték a központnak. A szocialisták központi szerverébe előzetesen betáplált adatokból pedig azt lehetett tudni, hogy a még nem szavazók közül kiket érdemes aktivizálni, akár személyes megkereséssel, akár telefonon. 

– Ez törvénytelen?

– Intézményesen, egy párt által szervezett módon, a választások napján, gyakorlatilag kampányolva a kampánycsend idején a magyar jogszabályok szerint törvénytelen. Vannak országok – például az USA –, ahol ez törvényes: Ron Werber, a szocialisták kampányfőnöke egyébként külön fejezetet szentelt a választásnapi mozgósításnak a választási aktivisták részére összeállított felkészítő anyagban.

– Ha csalás történt, miért nincs ebből rendőrségi ügy?

– Azért, mert másnap négy órakor lejárt a fellebbezési határidő, és nagyon nehéz ezt az egészet egységesen bizonyítani. És persze senki nem merte megkockáztatni, hogy a választások napján elmenjen oda, ahol a központi számítógép volt, és az alkotmány nevében lefoglalja a gépet és ellenőrizze az adatforgalmat és a telefonálásokat. Mindenesetre több száz bejelentés történt, de késve. Talán kiadnak egy könyvet a történtekről, mást már nem tehetnek. És talán meglepő lesz a következő állítás is, de valójában a polgári körök kezdeti csíráit is ez a felháborodás és düh hívta életre az első forduló után, és ennek állt az élére Orbán Viktor. Tehát nem Orbán kezdett polgári köröket szervezni: nem tehetett mást, mint hogy az elégedetlen és csalódott tömegek élére álljon. 

– Jó, játsszunk el azzal a gondolattal, hogy választási csalás is közrejátszott a tavaszi eredményben…

– Nem ezen múlt a dolog, de ez is közrejátszott.

– …de akkor miért nem született szoros eredmény az önkormányzati választásokon? Miért kaptak – ahogy Ön fogalmazott – ekkora maflást? 

– A Fidesz-szimpatizánsok úgy gondolták, hogy a Fidesz ki fog állni az általuk fontosnak tartott jogorvoslati lehetőségek mellett. Nem azért vádolták a Fideszt a saját szavazói, mert folyamatosan azt mondta, hogy újra kellene számolni a szavazatokat, hanem, mert nem elég hatékonyan és keményen képviselte a választási csalással kapcsolatos felülvizsgálati igényeket. Úgy érezhették, hogy ez egy tehetetlen párt, hiába kormányzott négy évig, ezt a problémát se tudja orvosolni. Részben tehát megbüntették, részben jó néhányan nem mentek el szavazni októberben: elsősorban a fiatalokat és a kisgazda érzelm? szavazókat nem sikerült mozgósítani az önkormányzati választásokon. És a harmadik ok, hogy a Fidesznek nem volt világosan végiggondolt választási stratégiája, két hónappal a választások előtt nem láttunk egyetlen Fidesz-plakátot sem, talán a fővárosban volt egyedül érzékelhető nyoma a polgári pártok kampányának. 

– Mint egykori MSZMP-tag, hogy érezte magát, amikor Kövér László például azt a kijelentést tette, hogy "internacionalista kutyából nem lesz nemzeti szalonna"? Vagy mit szól Orbán Viktor október 23-ai beszédéhez, melyben Orbán a magyarországi szocializmust a hitleri nemzetiszocializmus unokatestvérének nevezte? 

– Nem kívánom az ő szavaikat minősíteni, és az utóbbi nem is pontosan így hangzott el. Az antikommunizmusról való vita régi vita köztünk: hogy csak nyersen lehet-e hitelesen fogalmazni, hogy ki kell-e mondani mindent fehéren-feketén. Kövér Lászlót azért szeretjük, mert ő világosan és egyértelműen beszél: ezért vannak nagyon komoly támogatói.

– Önt nem bántotta egy-egy ilyen mondat?

– Ez náluk fiatalkori szocializációs sajátosság. Tőlem távol áll ez a beszédstílus, de így fogadjuk el egymást. Ugyanakkor tény, hogy Kövér démonizálása nagyon nagy sikereket hozott a szocialistáknak a választási kampányban, hozzájárulhatott, hogy jelentős szavazórétegek ódzkodtak a Fidesztől.

– Politológusként hogyan értékeli a Medgyessy-kormány eddigi teljesítményét?

– Váratlanul érte őket a győzelem, nem volt átfogó társadalom- és gazdaságstratégiájuk, ezért bontották száz napokra az őszi politikai szezont. Túlígérték magukat a kampányban, de nem volt választási lehetőségük, szét kellett osztani több mint 320 milliárd forintot. Ezzel sikerült jelentős társadalmi csoportok szavazatait megvásárolni az önkormányzati választásokra. Sikeresen kommunikálnak, jól jöttek ki Medgyessy D–209-es ügynökbotrányából is. A kielégítetlen klientúraigények miatt felduzzasztották a Miniszterelnöki Hivatalt, visszahozták a régi, kipróbált kádereket az állami cégek élére. Valójában még nem kezdtek el kormányozni. Az első igazi erőpróba a költségvetési vita és az EU-csatlakozás előkészítése lesz.

– Honnan vették a béremelések alapjául szolgáló 320 milliárdot?

– Azt talán senki nem vitatja, hogy a polgári kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően ennyi pénz benne volt a gazdaságban, szemben az "üres kasszát vettünk át" vádaskodásokkal. De ekkora összeget nem lehet következmények nélkül szétosztani, mert ez veszélyezteti a gazdasági növekedést, és jelentősen megnöveli a hiányt.

– Ez nagy tragédia?

– Ha a Fidesz egy százalékkal megnövelte volna a négy és fél százalékos hiányt, ettől zengett volna a sajtó. A Medgyessy-kormány három hónap alatt 8,7 százalékra növelte a hiányt: az Orbán-kormányban ez fővesztéssel járt volna, a hitelminősítő intézetek azonnal szankciókat helyeztek volna kilátásba.

Olvasson tovább: