Kereső toggle

Gladiátor házi őrizetben

Interjú Tasnádi Péterrel, a magyar grillező válogatott szövetségi kapitányával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tikkadt rendőrök támasztják az URH-s kocsi oldalát. Tasnádi Pétert figyelik, aki a szemben lévő lakásban tölti házi őrizetre enyhített előzetes letartóztatását. Az erkélyen ülünk le beszélgetni, néhány méterre a Tasnádit őrző rendőröktől. Távolabb egy fehér furgon áll. Tasnádi szerint onnan hallgatják le, puskamikrofonnal. Ha így van, nincs is szükségünk a diktafonra, majd a végén elkérjük a felvételt a fiúktól. Tasnádi nevet. Piros edzőcipőt visel, pólót és rövidnadrágot. Beszélgetésünket csak néha szakítja meg egy izmos fiatalember felbukkanása, valamint Ica néni, aki porszívózik és ágyneműt cserél a vállalkozó átmeneti lakásán.



Képzelje el, ha hátrébb szorulnánk a ranglétrán – mondta a grillező kapitány Fotó: Somorjai L.

– Alighogy szabadlábra került, ismét Önnel van tele a sajtó, ráadásul több ízben a magánélete intim részleteit is kiteregették. Nem volna célszer?bb egy kicsit meghúznia magát? 

– Dehogy húzom meg magam.

– Felvenni egy kis polgári imázst…

– Nem játszom meg magam.

– Templomba menni…

– Voltam ott is. A tanácsadóim, akik átlagemberek, azt mondták, menjek el az Operába, hogy erről is írjon a sajtó. Azt feleltem nekik, az Opera ott van a Moulin Rouge közelében, azt fogják írni, hogy eltévedtem. Nem kell megjátszani az embernek magát. Annak kell látszani, akik valójában vagyunk. A Moulin Rouge-ba egyébként mindenki elmegy, Orbán Viktor is.

– Ebben nem vagyok biztos.

– Mindenki volt a Moulin Rouge-ban, miniszterelnökök, királyok. 

– Én nem voltam.

– Maga nem is lesz miniszterelnök.



***



– A börtönben mi volt a legroszszabb?

– A bizonytalanság, hogy nem tudtam, meddig tart. Bekerül az ember, és úgy tudja, hogy ártatlan, és ugyanakkor látja, hogy 983 napig mégis bent lehet tartani ilyen súlyos vádakkal, és közben azt sulykolják a közvéleménybe, hogy huszonöt évet is kaphat. Ebbe a legtöbb ember belerokkan, akár öngyilkos is lehet.

– Önt is tönkretették?

– Szó szerint, anyagilag és lelkileg is tönkretettek. Az más kérdés, hogy túléltem, és olyan fából faragtak, hogy ha földre küldenek, akkor fölkelek és leporolom magam. 

– Ki tudja heverni az elmúlt három évet, vagy ez már maradandó?

– Nálam nincs semmi maradandó. Nagyobb erővel fogok támadni, mint valaha.

– Ezt hogy érti?

– Úgy, ahogy látja: a nyilvánosságot igénybe véve hevesen ostorozom őket, és harcolni fogok, sőt, nincs távol az az idő sem, hogy szervezzek majd valamilyen ellenállást azok ellen, akik a hatalom árnyékában vagy a hatalmat fölhasználva fosztogatták az országot, és gyakorlatilag az igazi szervezett bűnözést takargatták.

– A kormányváltással sokan kikerültek a pozíciójukból. 

– A csápjaik ott maradnak. Maximum az történt, hogy Pintér Sándor már nem miniszter, de gondolja el, hogy hány embert tett ő be különböző fontos helyekre. Ezek az emberek időzített bombaként fognak működni az elkövetkezendő négy év alatt.

– Ennek némiképp ellentmond egy korábbi nyilatkozata, amiben azt állította, hogy Pintér most a szocialistáknak viszi az adatokat a Fideszről meg Orbánról. Akkor most kinek dolgozik?

– Dolgozik ő mindenkinek, ez nem mond ellent semminek. Most ide dolgozik, de ha ez nem jön össze, akkor fognak az időzített bombák fölrobbanni, de ezt képletesen mondom. 

– Személyes ellenfelének tekinti Pintér Sándort?

– Az ember, aki négy évet elrabolt az életemből, aki a tönkremenetelemért küzdött és többször meg akart öletni, gondolom, hogy személyes ellenfél.

– A tárgyalása során Ön átadott egy dossziét a bírónak, amelyről azt állította, bizonyítékokat tartalmaz a megöletésével kapcsolatos előkészületekről. Majd kijelentette, hogy amennyiben a magyar hatóságok nem foglalkoznak záros határidőn belül az üggyel, kiteregetik a sajtó számára. Azóta eltelt egy év, nem foglalkoztak az üggyel, viszont Önök sem teregették ki. Miért történt így?

– Nem azt mondtuk, hogy kiteregetjük a sajtó számára. Én azt mondtam, hogy hat különböző ügyvédi irodában és külföldi sajtó szerkesztőségében elhelyeztük ezeket az iratokat, hogy ha Magyarországon nem foglalkoznak ezzel a történettel, akkor meg fogjuk tenni azokat a lépéseket nemzetközi szervezeteken keresztül, melyek által elérhető, hogy Pintér Sándort végül felelősségre vonják.

– Ezért kérdeztem, hogy meddig várnak?

– Nem várunk semeddig, nem erről van szó. Azokat a bizonyítékokat, amiket mi a hatóságok elé tártunk, úgy ítélte meg az ügyészség nyomozó hivatala, mely Pintér Sándor befolyása alatt áll, hogy nem megalapozottak, ezért megtagadták a nyomozást. Mivel azóta kormányváltás volt, megint megpróbáljuk elindítani az ügyet, hátha sikerül. 

– Tud valamit az ügyészről, aki a vádat képviselte Ön ellen? Merthogy a vádbeszéd napjára megbetegedett, és le kellett cserélni. 

– Esze ágában nem volt megbetegedni. Az ügyészségtől eredő információkat kaptunk arról, hogy az ügyész átdolgozza a vádiratot, vagyis a vádbeszédben jóval kevesebb bűncselekménnyel fog megvádolni, mint a tárgyalások során, mert az eredeti vádak nem állnak meg. Magyarul azért tették félre az ügyészt, hogy ne az enyhített vádbeszéd hangozzon el.

– Úgy tudom, ki akar vándorolni. A folyamatban lévő ügye miatt vagy más okból? 

– Mert látom, hogy ebben az országban nem fognak békén hagyni, és szeretnék én is békében élni.

– Azt nem tudom, mennyire élt békés életet, de hogy feltűnő volt, az biztos.

– És miért baj az?

– Nem baj, de lehet, hogy többeket irritált. Nem gondolta, hogy gondja lesz ebből? 

– Úgy gondoltam, hogy ha én megkerestem ezt a pénzt, akkor el is költhetem. A rendszerváltozás óta arról beszéltek, hogy a tervgazdálkodást felváltják piacgazdaságra, azt mondták, hogy kapitalizálódunk, mindenki megtalálhatja a saját számítását, a magántulajdon és a személyi vagyon nem lesz bűn. Én is úgy gondoltam, hogy megpróbálok sok pénzt keresni, és sikerült is. És tisztességesen kerestem a pénzt, erről most már bírói ítéletem is van, igaz, hogy csak elsőfokú, de az rögzíti, hogy Tasnádi Péter nem követett el gazdasági bűncselekményt. Márpedig az 550 milliós adócsalás és sikkasztás elég súlyos vád volt ellenem.

– Momentán másfél millió adóhiánya van. 

– Szerintük. Mert azt is tudjuk bizonyítani, hogy nincs. 

– Úgy gondolja, hogy még kedvezőbbé válhat az ítélet?

– Engem fel kellene menteni, mert mérlegelés alapján ítélt el a bíró: az ítélet indoklásában az állt, hogy Tasnádi Péter érdekében állt, hogy megverjék XY-t. Ez elég kétséges bizonyítás, arról nem beszélve, hogy a magyar Btk. azt írja, hogy a vádlott bűnösségét minden kétséget kizáróan kell bizonyítani. Összességében a bíró, egy ilyen óriási nyomás után tizenhárom vádpontból kilencet ejtett. Maradt három önbíráskodásra való felbujtás és egy vétség, ez a másfél millió. 



*** 



– Miért A Keresztapa a kedvenc filmje?

– A hangulata tetszik. Egy igazi keresztapa az Egyesült Államokban vagy Olaszországban meghatározó tényező volt, és jelenleg is az. Ott nem szégyenkeztek a politikusok, művészek mutatkozni vele, mert a keresztapa pont attól az, hogy soha nem lehetett megfogni semmilyen bűncselekménnyel, ugyanakkor mindent el tud intézni. Engem egyébként nem az motivál, hogy mennyi pénzem volt vagy van, vagy lesz, hanem maga a siker. Úgy élek és úgy viselkedek, hogy én mindenben, amit csinálok, a legjobb akarok lenni, ez mindenben így van. Ha pénzszerzés, akkor abban, ha most itt futóversenyt rendeznénk, akkor abban, és ha társasjátékot játszok a tízéves gyerekekkel, akkor azokat is le akarom győzni. Nyerni akarok, és kész. 

– És ha eléri, az meddig teszi Önt boldoggá?

– Semeddig, mert megyek tovább. 

– Miért volt szüksége testőrökre?

– Jól mutatnak.

– Tehát félnivalója nem is volt?

– Kitől? Mitől? Gladiátor voltam, engem nem tud megvédeni egy testőr, én megvédem magam. 

– Mikor kellett legutoljára megvédenie magát?

– Fogalmam sincs, nem volt senkivel nagy konfliktusom. Egész fiatal koromban kisportolt, kigyúrt pali voltam. Amikor pedig már hírnév van, az védi meg az embert. Egyébként mindig körülvettek fiatal, erős emberek. Én támogattam ezeket az embereket, ők meg szerettek, tisztelnek, ennyi az egész.

– Az egyik ilyen fiatal vádlott-társa, Szentpéteri Lajos hét és fél évet kapott. Miatta nem érez lelkiismeretfurdalást?

– De érzek, mert ha nem mellettem van, akkor ő soha nem kap hét és fél évet, sőt lehet, hogy börtönbe se kerül, mert ilyen verekedésekért, amikért őt elítélték, mást nem ítélnek el. Ezért érzek lelkiismeret-furdalást. 

– Saját magát miben tartja tehetségesnek?

– Jó a szervezőkészségem. És szeretem a nőket.

– Ez tehetség dolga?

– Az bizony. 

– Ön hisz az Ószövetségben, a hetedik parancsolat viszont azt mondja: ne paráználkodj.

– Nézze, Salamonnak több száz fős háreme volt.

– Salamon éppen emiatt fejezte be dicstelenül az életét. 

– Nem ezért, hanem mert fölrúgta a szövetséget Istennel, és bálványokat kezdtek imádni.

– Azokat a bálványokat, melyeket a feleségei hoztak be. 

– Neki behozták a feleségei, de engem nem tudnak így befolyásolni a nők.

– Mit jelent az, hogy lenullázták? A cégeit csak nem vehették el Öntől?

– Nem, de a cégek nem működnek.

– A tartalékait éli föl ezekben az években? A családot el kell tartani…

– Milyen családot? A feleségem lelépett, és a pénzemmel lépett le. Úgyhogy most én szorulok eltartásra, nem ő.

– Ha az elsőfokú ítélet emelkedne jogerőre, menyi időre kellene visszamennie?

– Tizenhárom hónapra.

– Hogy gondol a közeljövőre?

– Sehogy. Ami lesz, az lesz.

– Hetente kétszer négy óra kimenője van a házi őrizetből. Mire használja ezt az időt? 

– Ezen a héten egy órát voltam az irodámban, ott üzleti ügyeket tárgyaltam, egy órát voltam orvosnál, két órát voltam a Moulin Rouge-ban, két órát voltam a tévében interjún, és két órát töltöttem egy barátomnál. 

– Mérik stopperral, ha kimegy?

– Mérik, sőt végig jönnek utánam, és kameráznak mindent. 

– Valahol olvastam, hogy versenyszerűen grillezik. Ez örömet okoz önnek? 

– Nem. Ez nemzeti érdek: én vagyok a magyar grillezőválogatott szövetségi kapitánya, és most lesz az Európa-bajnokság. Harmincnégy ország vesz rajta részt, és ha én nem vagyok ott, akkor Magyarország rosszul szerepel. Képzelje el, ha hátrébb szorulnánk a ranglétrán. Kész tragédia. 

– Tényleg, a focivébén kinek drukkol?

– Azt sem tudom, hogy van.

– Nem olvas újságot?

– Csak azokat a cikkeket, amik rólam szólnak.

Olvasson tovább: