Magyar György ügyvéd és Ambrus Attila alias Viszkis Fotó: Somorjai L.
– A Viszkis-ügy legújabb fejleménye, hogy pert indított a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága ellen, mert nem járultak hozzá, hogy Ambrus Attilával interjú készülhessen egy magazinban. Mitől annyira súlyos ez a jogsértés, hogy bírósághoz fordult?
– Amennyiben az interjú elkészül Ambrus Attilával, lehetőség van arra, hogy a szakma megismerje védencemet. Ha megismeri, akkor üzleti ajánlatot tud tenni. Ha létrejön az üzlet – például film készül Ambrus életéről –, abból árbevétel keletkezik, az pedig az okozott kár megtérítésére fordítható. Ez a legjelentősebb enyhítő körülmény, amely nagymértékben csökkentheti a büntetést.
– Mennyivel?
– Ezt pontosan nem tudjuk. Egy biztos: ha a gyanúsított vagy vádlott megtéríti az általa okozott kárt, amit a bíróság megállapított, akkor a büntetését nagymértékben enyhíteni kell.
– Ha valamilyen csoda folytán viszszatérítene minden elrabolt forintot, lehet, hogy meg is úszná a büntetést?
– A megúszás nem valószínűsíthető, mert a tényállás ettől tényállás marad, de a büntetés kiszabása körében vannak súlyosbító és enyhítő körülmények.
– Ambrusnál már megszületett az ítélet.
– Elsőfokú ítéletünk van, másodfokra mindkét fél fellebbezett. Az ügyészség azért fellebbezett, mert szeretnék, ha el nem követett emberölésekért is felelőssé tennék. A védelem is fellebbezett, mert mi azt mondjuk, hogy amiben ő bűnös – a bankrablássorozatban, amit el is ismert –, azért a tizenöt év börtön túlzott, tehát mérséklést kérünk, és a mérséklési indítvány alátámasztására a kár megtérítése igenis pozitív hatással lenne.
– Meddig van erre lehetőség?
– Értelme akkor lenne, ha a másodfokú ítélethirdetés előtt megtörténne.
– Ha jól értem tehát, ön szerint azért nem engedik szerepelni Ambrust, hogy ne tudja mérsékelni az okozott anyagi kárt, és ezáltal rövidíteni a börtönéveket? Erről volna szó?
– Eltalálta. Indirekt módon a börtönéveket lehet így meghosszabbítani. De az ő esetén túlmutat az az alkotmányos probléma, ami engem jogászként izgat, nevezetesen, hogy a börtönparancsnokságnak nincs joga az elítéltek véleménynyilvánítási szabadságát korlátoznia.
– Egy laikus számára nem meglepő, hogy egy rabnak a börtönparancsnok, vagy más börtöntiszt ad vagy nem ad különböző engedélyeket, kedvezményeket.
– Ambrus Attila sajtóval való kapcsolatát a bírói szakban – és amíg nincs jogerős ítélet, addig bírói szakban van – csak a bíróság szabályozhatja, engedélyezheti vagy tilthatja meg, és nem a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, amely ezt a jogot magának vindikálja. Természetesen egy ilyen interjúban is vannak korlátok, olyan témák – például a fogva tartás körülményei –, melyeket nem érinthetnek, de a konkrét ügyben ez nem is volt kifogás. A magazin magánjelleg? interjút akart készíteni Ambrus Attilával, 100 kérdést küldtek be hozzá, hogy válaszolja meg. Ő megírta a válaszokat, azonban a szerkesztők nem kapták vissza. A helyzet olyan, mintha a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága szerkesztené az újságot. Jogot sért, ha a büntetés-végrehajtás parancsnoksága úgy dönt, hogy Ambrus nem nyilatkozhat arról, hogy szereti-e a töltött káposztát, vagy 43-as hokicipőben korcsolyázott-e annak idején.
– Mivel indokolták az interjú megtiltását?
– A büntetés-végrehajtás biztonságával, Ambrus Attila veszélyességével, és azzal, hogy nem kell a bűnözést népszerűsíteni. Ezek azonban álérvek, valószínűleg kicsinyes bosszúról van szó. Most, hogy a büntetés-végrehajtás karmai között van, megszorongatják, mert ő az a fiatalember, aki hat éven át gúnyt űzött a rendőrségből, ő az, aki a legjobban őrzött "várból" is megszökött.
– Ön szerint egy ilyen nagy presztízsveszteséget is okozó bűnözővel szemben hogyan kellene viselkednie a hatóságoknak?
– Álláspontom szerint a rendőrség az egész Ambrus-ügyhöz rosszul állt hozzá. Nem véletlen, hogy ebben a "rabló-pandúr" játékban a rabló lett szimpatikus az embereknek. A rendőrség valószínűleg jobban járt volna, ha azt mondja, hogy igen, ez egy furfangos bűnöző, de mi mégis elfogtuk. Ezzel szemben kitalálták, hogy amikor kitört egy bezárt OTP-ből az utolsó rablásánál, akkor embert akart ölni, meg rendőrökre tüzelt, és hogy később a börtönben meg akarta vesztegetni az őröket. Nehezen viselték el, hogy a Robin Hood-os elemek miatt az általános szimpátia a fiatalember oldalára állt.
– Bűnpártoló nemzet lennénk?
– Nem arról van szó, hogy a magyar társadalom etikai érzéke hibás lenne, és a bűnt támogatnánk. Egyszerűen szimpatikusabb volt több okból: rafináltnak, sportosnak, sármosnak tűnt, és még valaminek, emberek közül valónak. Olyasvalakinek, aki vállalta a cselekedeteit, sőt büszke volt a cselekedeteire, és azt mondta, hogy bíráim elé is állok, börtönbe is megyek, mert hedonista életformámat úgy tudtam csak megvalósítani, hogy mások pénzéhez nyúltam. Vállalom, tessék engem ezért felelőssé tenni. Az embereknek ez szimpatikusabb, mint azok a fehérgalléros bűnözők, vagy azok a vagyonokat lenyúló személyek, akiket még ma is a sötétben keresgélünk, és évek óta tapogatózunk privatizációban, meg házépítésben, meg még nem tudom mi mindenben.
– Gyakran találkozik vele?
– Nem, mert Sátoraljaújhelyen van, a kapcsolatot telefonon és levélben tartjuk. Kollégáim, helyetteseim szoktak lemenni időnként hozzá.
– Megtört már Ambrus?
– Nem, erről nincs szó. A leveleiben szokott kifogásokat és panaszokat előterjeszteni, ha méltánytalanság éri, de ami igazságos, azt elviseli. Egy kis zárt egységben is megcsinálja a napi hatszáz guggolását és ezer fekvőtámaszát.
– Kitüntetett pozíciót foglal el ügyfelei között? Szimpatikusabbnak tartja más ügyfeleinél?
– Nincs jogom ahhoz, hogy az ügyfelek között rangsort állítsak fel. Semmivel sem több és semmivel sem kevesebb, mint bárki más. Az ügyvédnek emocionálisan azonosulnia kell az ügyek érdekében, de mindig a szakmai keretek és a tisztesség határain belül.
– Vállalna olyan ügyet, amelyben tudja a gyanúsítottról, hogy elkövette a bűncselekményt, ugyanakkor látja, hogy jogi eszközökkel ki lehet bújni a felelősségre vonás alól?
– Vállalnék. Ez a foglalkozásom, ez olyan, mint másnak a keresztrejtvényfejtés. Az ügyvéd és az ügyész harca a bíróságon egy párbaj.
– Az igazság ellenében is? Tehát, ha tudja, hogy az ügyfele tört be abba a lakásba, de azt is tudja, hogy nincs elég bizonyíték, és így ki lehet őt mosni ebből?
– Igen, és nem a bűnt pártolnám abban az ügyben sem, hanem annak a személynek a védelmi lehetőségeit világítanám meg a bíróság előtt. A védőnek ugyanis az a dolga, hogy az arra nem képes elkövetőnek a pozitív arcát mutassa be a bíróságnak. A negatívat bemutatja a nyomozás és az ügyészség. A bíró pedig azért van ott, és azért független, hogy ezeket mérlegelje és ítéljen. Következésképpen a védő nem a bűnt pártolja, amikor odaáll egy tudván tudott elkövető mögé, hanem arra törekszik, hogy a bíróság lássa meg a mögöttes tartalmi részleteket, lássa meg, hogy mi volt a motivációja az elkövetőnek, mi volt a szándéka, mik az alanyi körülményei.
– Mindez egy gyilkosra is vonatkozik?
– Igen, ez még gyilkosságra is vonatkozik. Az etikai érzékem, meg az általános etikai érzék természetesen nem tűri, hogy valaki a más élete árán érvényesítse az érdekeit, ügyvéd ezt nem támogatja, de az ügyvédnek ebben a helyzetben is kötelessége, hogy felderítse, és rámutasson azokra a motivációkra, amelyek az elkövető szubjektumából fakadnak. Vagy esetleg a sértetti közráhatás hangsúlyozása, mert lehet például valakit úgy megölni, hogy azt kiprovokálja. Nem mindegy, hogy nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért vonnak felelősségre valakit, vagy erős felindulásban elkövetett emberölésért. Az utóbbit meg lehet úszni 6 évvel, az előbbiért életfogytiglant is adhatnak. A védőnek itt van a szerepe. Teljesen mindegy, hogy a vádlott elkövette azt a cselekményt, vagy nem. De még ha tudom is, hogy ő követte el, akkor sem mondhatom meg.
– Ez a védői titok?
– Igen. A védői titok magasabb fokú, mint az ügyvédi titok. Ügyvédi titok, hogy Ön elmondja nekem, hogy a feleségével nem él jól. Én nem vagyok jogosult erről ország-világ előtt számot adni. A védői titok ennél sokkal több. Ha tudom, hogy mi történt, sem adhatok róla számot, mert azzal hátrányos helyzetbe hozom a védencemet. A jog szerint viszont senki nem köteles magát bűncselekménnyel vádolni. Mindenki jogosult hazudni, amikor vádolják. A védő ettől nem válik hazuggá, hanem a védelmi taktikában segít.
– Profitált Ön valamit a Viszkis-ügyből?
– Anyagi értelemben semmit, annyi talán változott, hogy cserélődött az ügyfélköröm. Sokan jönnek hozzám, hogy nekünk is ilyen ügyvédre lenne szükségünk, és viszonylag elrontott ügyeket akarnak idehozni.
– Miért jó, ha "halott" ügyeket hoznak? Nem biztos, hogy azokban van a pénz.
– A pénz nem érdekes, az én szakmámban és az én koromban nem olyan meghatározó. Már öregember vagyok, megélek, mert van egzisztenciám, viszont szakmailag ezek jórészt kihívások.
– Van összefüggés a Viszkis védelme által Önnek jutott hírnév és legújabb politikai szerepvállalása között? A Harmadik Oldal Magyarországért szervezetre gondolok, melynek Ön az elnöke, s amely szervezet részt kíván venni a jövő évi választásokon.
– Nincs összefüggés, a politika régi szenvedélyem. A rendszerváltás után, látva a pártosodást azt mondtam, hogy nem kell az embereket pártokba csoportosítani, hanem meg kell hagyni a szabad gondolkodás lehetőségét, a civil társadalomnak pedig az önszerveződés lehetőségét. A jelenlegi kiélezett belpolitikai csatározásban a Harmadik Oldal Magyarországért egy sziget lehetne, mert az ott politizáló vagy ott fellépő személyek nem acsarkodással és a hatalomért való küzdelemmel töltenék az idejüket, hanem – mivel már sikeres, ismert emberekről van szó –, a szakmaiságukat és az élettapasztalatukat tudnák bevinni a parlamentbe, és nem az ideológiákat.
– Mostanában egyre többen állítják ugyanezt: Orbán Viktor azt mondta, hogy mindent a nemzet érdekében tett, és ez így lesz ezután is, Medgyessy Péter azt mondja, ő már sok mindent elért a civil életben, és nem politikusként akar meggazdagodni.
– Mi is ezt mondjuk, a különbség az, hogy ha ezt pártpolitikai alapon teszik, akkor a képviselőnek pártszerűen kell viselkednie, és a pártideológiának megfelelően kell szavaznia, így sokszor nem a választói érdekeket képviseli.
– Az emberek nagy része kormány–ellenzék felosztásban gondolkodik. Melyik oldalt erősíti az, aki a Harmadik Oldalra szavaz?
– Egyiket sem, ezért Harmadik Oldal. Gondoljon egy háromszögre: a bal oldali szára is a csúcs felé tör, a jobb oldali szára is a csúcs felé tör. De mindkét szár a harmadik oldalon áll, az az egész alapja.
– Ez kicsit zsákbamacskának tűnik, másrészt az elmúlt három évben láthattuk, hogy az tud bármiről dönteni, aki hatalmon van.
– Miért mondja ezt? Budapesten a III. és a IV. kerületben tizenkét éve független polgármester ül a polgármesteri székben. Mellette csatároznak a pártok, de a döntéshozatalnál a polgármester függetlenségének, "harmadik oldalasságának" óriási jelentősége van. Nem fából vaskarikáról, hanem igazi függetlenségről van szó.
– Mi a programjuk lényege?
– Az áll a filozófiánk középpontjában, hogy az emberek többsége nem szeret kettéosztott társadalomban élni. Ez a társadalom nem elég erős ahhoz, hogy kettéválasszák, az emberek többsége szeretné a konszenzust, a nyugalmat, a saját családja békességét, nem akar állandóan acsarkodó vitákról hallani. A gazdaságért kell politizálni, hiszen az emberek akkor érzik jól magukat egy társadalomban, ha a jólétük biztosított. Nem kell őket adóval agyonvágni, ha jól megy a gazdaságnak, tessék őket engedni alkotni. Van egy bölcs mondás: kreatív embert nem lehet rövid pórázon tartani.
– Szinte már közhely, hogy a választások a médiában dőlnek el. Oda viszont rendkívül nehéz bekerülnie egy parlamenten kívüli szervezetnek, ha másért nem, az iszonyatos árak miatt biztosan.
– Valóban a médiában dőlhetnek el a választások, hiszen a magyar néző sajnos dobozvilágban él. Hazamegy a panelbe, első doboz, bekapcsolja a televíziót, második doboz, és kinyitja a harmadik dobozt: az a sör, és fölteszi a lábát, és azt hiszi, hogy jól érzi magát. A pénzzel kapcsolatban annyit mondanék, hogy saját és támogatói tőkével indulunk. A mi képviselőjelöltjeink nem várnak arra, hogy egy nem létező székházat eladjunk, és a pénzt szétosszuk kampányra és plakátra. A mi erőnk abban van, hogy helyben ismert és sikeres embereink indulnak a választásokon.
– Hány százalékra számít?
– Nagyon nehéz kérdés, legfőképpen attól függ, hogy hányan mennek el választani, hogy a médiahatás hogyan fog érvényesülni a két nagy tömb relációjában, mi lesz a kis pártok sorsa, beolvadnak-e a nagy tömbökbe, vagy önmaguk erejét mutatják meg. Ha önmaguk erejét mutatják meg, akkor a Harmadik Oldal is szimpatikus lesz. A célunk az, hogy 2002-ben letegyük a névjegyünket, megismertessük a választókkal, hogy nem csak rosszak közül lehet választani.
– Kupa Mihály szerint most "arctalanok és arcátlanok" ülnek a parlamentben. Egyetért ezzel?
– Szellemesek ezek a megjegyzések. Nekem a legfőbb problémám az, hogy a képviselők elszakadtak a társadalomtól. Tudja, hogy összesen hány párttag van Magyarországon? Száz-százhúszezer. Azért ha jól számolom, marad még 9 millió 900 ezer párton kívüli. Őket szeretnénk mi képviselni.
2001. 06. 09. (V/23)
