Kereső toggle

Büszkeség és balítélet

A melegkultúra és a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A melegkultúra és a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás Az antikultúra ideológusai szeretik a Szentírás kinyilatkoztatását abszolút igazságnak tartó zsidó és keresztény hívőket maradi, anakronisztikus, a történelem süllyesztőjében elveszett, szánalmas embereknek bemutatni. Miközben nyilván ők a progresszív, modern, forradalmi, jövőbe mutató új világot képviselik. Ez azonban súlyos tévedés.

Érdekes és fontos kérdés (ami egy külön írást érdemelne), hogy vajon kiknek és miért fontos a hagyományos értékek (házasság, család, gyermekvállalás, stb.) felszámolása, lejáratása, miközben a különböző eltorzult, természetellenes magatartásokat népszerűsítik, értéknek állítják be. Ma már – főképp a nyugati kultúrában – szinte biztos befutó filmrendező, divattervező vagy zenei sztár lesz az, aki ezt a „modern” nézetet propagálja (minden olvasó tudna erre példákat felhozni), míg a másik oldalon állók kriminalizálva, démonizálva vannak. Mindenesetre azért súlyos tévedés mindez, mivel a Szentírás kijelentései nem idejétmúlt, használhatatlan, értelmetlen igazságok, hanem pont fordítva: igazából a jövőben fognak beteljesedni, manifesztálódni, míg a bűnös, torz, degenerált magatartások fel lesznek számolva, Isten terve és akarata szerint. A zsidó és keresztény reménység szerint a Messiás jövőbeni uralma alatt az emberiség Isten törvénye szerint fog élni. Ekkor tele lesz a Föld boldog, tiszta, egymáshoz hűséges – egy férfi és egy nő szövetségén álló – házaspárral, boldog családokkal és gyermekekkel.

Az ősi példa

Ezzel szemben a szodomai esemény – a Bibliában szereplő első leírás a homoszexualitásról és Isten ezzel kapcsolatos álláspontjáról – nagyon is régi (közel négyezer éves) történet. Péter és Júdás apostolok újszövetségi levelükben ezzel kapcsolatban arról írnak, hogy Isten azzal, hogy a súlyos perverzitásban élő Szodoma és Gomora városait hamuvá égette, intő példát adott azoknak, akik a jövőben hasonló istentelenséget fognak cselekedni. A példaadás pedig azt jelenti, hogy a Teremtő nem fog minden esetben ilyen mértékű ítéletet gyakorolni ezekkel a bűnökkel kapcsolatban (bár tagadhatatlan, hogy például a kánaáni népek ítélete, a Római Birodalom bukása vagy Pompeii pusztulása visszavezethető az ottani, akkori szodomai állapotokra is). Szodoma ítéletével Isten mintát, példát adott, örök emlékeztetőül mindenkinek, hogy mint mennyei Törvényadónak és igaz Bírónak mi erről a magatartásról, életmódról a véleménye. Éppen ezért nem Ő fog megtérni a „modern” világhoz, és bocsánatot kérni az idejétmúlt törvényeiért, hanem a világnak kell szembenéznie súlyos torzulásaival, lázadásaival, tévelygéseivel.

Ennél a pontnál kell megjegyezni azonban, hogy ugyanez az Isten felkínálta az egész emberiség számára a megbékélés, a bűnbocsánat, a szabadulás, változás lehetőségét is. Ennek drasztikus ára az volt, hogy a Fiát, az emberré vált Krisztust, a názáreti Jézust feláldozza, aki ezt elvállalta és meg is tette. Vagyis a bűneink miatti jogos, igazságos és kárhoztató ítélet (az Istentől való elválasztottság, a szenvedés, az átkok, a betegségek, a szegénység, a halál és az elkárhozás) a velünk azonosuló, bűneinket magára vevő Jézust érte. Hogy azután, aki elfogadja a bűntelensége és ártatlansága miatt feltámadott Jézust, a benne való hit által megigazuljon, megszabaduljon, és Isten tökéletes akarata, eredeti terve szerint, helyes, boldog, kiegyensúlyozott életet éljen, sőt üdvözüljön. És ez ugyanúgy szól a homoszexuális embertársainknak is, mint a házasságtörő, bálványimádó, alkoholista, drogfüggő, tolvaj, hazug, okkult vagy gyűlölködő, vagy bármilyen más bűnökben élő embereknek is. Isten szeretete az, hogy elküldte a Messiást, hogy minden ember, aki Őt segítségül hívja, megszabaduljon. De mindez nem azt jelenti, hogy megváltozott a véleménye, visszavonta a törvényeit, vagy elnéző a bűnökkel szemben, hanem az ítélet előtt időt és lehetőséget adott az emberiségnek a változásra – immár kétezer évet. 

Isten az eredeti állapotokat akarja helyreállítani az ember életében, ami a szexuális területre is vonatkozik. Vagyis mivel ő teremtette (és találta ki) a férfit, a nőt, a nemiséget és a szexualitást, – ezért mint Tervező – meg is határozta az ezzel kapcsolatos normákat.  Amióta Lucifer Sátánná vált, igyekszik azt sulykolni, hogy Isten törvényei rosszak, korlátoznak, megfosztanak, ellenben az Istentől független élet boldoggá tesz, vagyis „tedd azt, ami jól esik, amire vágysz, légy a magad ura (vagyis Isten)”. Na és persze azt is, hogy nincs olyan, hogy bűn, és éppen ezért nincs semmilyen következménye a bűnök elkövetésének. Ezzel szemben az igazság az, hogy Isten az, aki felemel, életet ad és ezért boldoggá tesz, a törvényei pedig valójában védelmeznek, és nem korlátoznak.

A tiltott gyümölcs, amit Ádám és Éva a Sátán manipulációja hatására kívánatos, kellemes, jó dolognak látott, tényleg a halálukat, elvetésüket eredményezte. Isten mindig igazat mond, és mindig jót akar az embereknek. Ő tudja, hogy az embernek mi a rossz, mi a jó, mi az, ami árt, mi az, ami épít, és ez igaz a szexuális területre is. Lehetetlen, hogy az Isten törvényét áthágó cselekedetekkel, életmóddal boldog tudjon lenni az ember. Még ha ad is érzelmi, fizikai, átmeneti élményt a bűnös cselekedet, de súlyos, maradandó következményekkel jár.

Pál apostol (nem véletlenül) a Rómaiakhoz írt levelében fejti ki, hogy a homoszexualitás valójában ítélet, az emberi természet degenerálódása, melynek gyökere az, hogy az emberek az Isten tisztelete, imádása és a hálaadás helyett állatokat, embereket kezdtek imádni. Emiatt a szívük besötétedett, elkezdtek okoskodni (létrejöttek a humanista színezetű, hazug ideológiák, eszmék, filozófiák, tanok, vallások), az emberi természetük megromlott, és így a saját nemük iránt gerjedtek, megkapva emiatt való ítéletüket. Az ateista humanizmus az embert teszi Istenné, a legmagasabb szintű abszolútummá, és ebből származik a baj, hiszen ez alapján, amit jónak gondol, érez az ember, azt meg is teheti, mert nincs fölötte se Isten, se abszolút törvény.

 „Annak okáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra, mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre. Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvevén önmagukban. (Róma levél 1:26–27).

Pál apostol továbbá természetellenesnek is nevezi a homoszexualitást, vagyis az így élő emberek nemcsak Isten szellemi, erkölcsi, hanem – a szintén Isten által meghatározott – természeti törvények (így a természetes szaporodás törvénye), ellen is vétenek. Egy kisgyermek is érti: az állatvilágban sem lenne szaporodás, ha azonos nemű állatok élnének csak együtt. De maguk a homoszexuális, leszbikus emberek sem élhetnének, ha nem lettek volna különböző nemű szüleik, apjuk és anyjuk.

A Teremtő nem ismeri el

Mit állít Mózes törvénye és az Ószövetség a ma – főleg a mainstream nyugati kultúrában – olyannyira ünnepelt magatartásokról, például a transzgender ideológiáról, a perverzitásokról, homoszexualitásról, az LMBTQ-mozgalmakról? A Bibliában ezek a cselekedetek igen súlyos, elmarasztaló ítélet alá esnek. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás egyenesen utálatos (tehát szörnyű, Istent is undorral eltöltő) bűnöknek tartja ezeket, melyek az Ószövetség idején halálbüntetést vontak maguk után. Ennek célja az volt, hogy elrettentsen mindenkit ezektől, illetve hogy ne terjedjenek, ne fertőzzenek az ilyen bűnök. „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosság az.” (3Mózes 18:22) „Ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal hálnak: utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk. (3Mózes 20: 13).

Nem mellékes megjegyezni azt sem, hogy itt a hálás, együtthálás és nem a megismerés kifejezés szerepel. A Biblia határozottan megkülönbözteti ugyanis a legitim, tehát az egymással szövetségi viszonyban levő férfi (férj) és nő (feleség) szexuális kapcsolatát a törvénytelen, házasságtörő vagy természetellenes kapcsolattól. Az utóbbit a „vele hál”, az előbbit az „ismeri, megismeri” kifejezéssel jelöli a Károli-féle magyar nyelvű Biblia is, nagyon helyesen követve az eredeti nyelvet. Vagyis ezzel azt is jelzi Isten, hogy nem ismeri el az azonos nemű házasságkötést. Megdöbbentő, milyen pontosan látta már jó előre Isten, amit Ézsaiás prófétán keresztül meg is fogalmaz, hogy az ilyen emberek – a szodomaiakhoz hasonlóan – nem szégyellni, hanem büszkén kérkedni fognak romlott cselekedeteikkel (lásd: „büszkeség napja”): „Arcuk tekintete tesz ellenük bizonyságot, bűneikkel Szodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák.” (Ézsaiás 3:10)  Pedig Isten hatalmas és irgalmas, aki nemcsak kész megbocsátani, de meg is tud gyógyítani, szabadítani mindenkit, aki hittel járul Ő hozzá. „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek, a töredelmes és bűnbánó szívet, óh, Isten, nem veted meg!” (51. Zsoltár 9.) „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, meg fog menekülni.” (Róma levél 10:13.)

Ezért is kell hirdetni az evangéliumot minden embernek, melyben Isten szeretete, szabadító és gyógyító ereje, valamint igazsága egyaránt benne foglaltatik!

Egyre aktuálisabb az Istennek Lót számára adott üzenete, annál is inkább, mert Jézus előre megmondta, hogy a visszajövetele előtti világ Lót idejéhez (vagyis a szodomai világhoz) fog hasonlítani. Isten azt mondta neki: „Kelj fel, mentsd meg az életedet, hogy el ne vessz a városnak bűnei miatt, hátra ne tekints, meg ne állj!” Az, hogy mekkorát tévedtek a szodomai világba belekeveredett, és ezért Isten figyelmeztetését cinikus megvetéssel fogadó rokonai, nem sokkal Lót kimenekülése után kiderült. A Biblia egyértelmű állítása, hogy a (szodomai) világra jönni fog (újra) Isten ítélete, és mindenkinek számot kell adnia. Biztosak lehetünk abban, hogy a Messiás előtt már senki nem lesz – dübörgő zenére, félmeztelenül zihálva – büszke a gonosz cselekedeteire. Amíg nem késő, el kell szakadni azoktól a cselekedetektől, amelyeket Isten törvénye bűnnek mond. Isten ugyanis az embert igen, de a bűnös cselekedeteit nem szereti. Aki azt hiszi, hogy Jézus elfogadja és szereti őt homoszexuálisként, az vakmerő csúsztatással veszélyes öncsalásba viszi bele megát. Ugyanis a bibliai, valódi Jézusból egy maga képére, ízlésére formált hamis Jézus-képet hoz létre, amely viszont már nem az, aki segít, hanem egy nem létező, kitalált, hamis hit vagy eszme, Jézus nevével.

Olvasson tovább: