Kereső toggle

Büszkeség és balítélet

A melegkultúra és a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A melegkultúra és a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás Az antikultúra ideológusai szeretik a Szentírás kinyilatkoztatását abszolút igazságnak tartó zsidó és keresztény hívőket maradi, anakronisztikus, a történelem süllyesztőjében elveszett, szánalmas embereknek bemutatni. Miközben nyilván ők a progresszív, modern, forradalmi, jövőbe mutató új világot képviselik. Ez azonban súlyos tévedés.

Érdekes és fontos kérdés (ami egy külön írást érdemelne), hogy vajon kiknek és miért fontos a hagyományos értékek (házasság, család, gyermekvállalás, stb.) felszámolása, lejáratása, miközben a különböző eltorzult, természetellenes magatartásokat népszerűsítik, értéknek állítják be. Ma már – főképp a nyugati kultúrában – szinte biztos befutó filmrendező, divattervező vagy zenei sztár lesz az, aki ezt a „modern” nézetet propagálja (minden olvasó tudna erre példákat felhozni), míg a másik oldalon állók kriminalizálva, démonizálva vannak. Mindenesetre azért súlyos tévedés mindez, mivel a Szentírás kijelentései nem idejétmúlt, használhatatlan, értelmetlen igazságok, hanem pont fordítva: igazából a jövőben fognak beteljesedni, manifesztálódni, míg a bűnös, torz, degenerált magatartások fel lesznek számolva, Isten terve és akarata szerint. A zsidó és keresztény reménység szerint a Messiás jövőbeni uralma alatt az emberiség Isten törvénye szerint fog élni. Ekkor tele lesz a Föld boldog, tiszta, egymáshoz hűséges – egy férfi és egy nő szövetségén álló – házaspárral, boldog családokkal és gyermekekkel.

Az ősi példa

Ezzel szemben a szodomai esemény – a Bibliában szereplő első leírás a homoszexualitásról és Isten ezzel kapcsolatos álláspontjáról – nagyon is régi (közel négyezer éves) történet. Péter és Júdás apostolok újszövetségi levelükben ezzel kapcsolatban arról írnak, hogy Isten azzal, hogy a súlyos perverzitásban élő Szodoma és Gomora városait hamuvá égette, intő példát adott azoknak, akik a jövőben hasonló istentelenséget fognak cselekedni. A példaadás pedig azt jelenti, hogy a Teremtő nem fog minden esetben ilyen mértékű ítéletet gyakorolni ezekkel a bűnökkel kapcsolatban (bár tagadhatatlan, hogy például a kánaáni népek ítélete, a Római Birodalom bukása vagy Pompeii pusztulása visszavezethető az ottani, akkori szodomai állapotokra is). Szodoma ítéletével Isten mintát, példát adott, örök emlékeztetőül mindenkinek, hogy mint mennyei Törvényadónak és igaz Bírónak mi erről a magatartásról, életmódról a véleménye. Éppen ezért nem Ő fog megtérni a „modern” világhoz, és bocsánatot kérni az idejétmúlt törvényeiért, hanem a világnak kell szembenéznie súlyos torzulásaival, lázadásaival, tévelygéseivel.

Ennél a pontnál kell megjegyezni azonban, hogy ugyanez az Isten felkínálta az egész emberiség számára a megbékélés, a bűnbocsánat, a szabadulás, változás lehetőségét is. Ennek drasztikus ára az volt, hogy a Fiát, az emberré vált Krisztust, a názáreti Jézust feláldozza, aki ezt elvállalta és meg is tette. Vagyis a bűneink miatti jogos, igazságos és kárhoztató ítélet (az Istentől való elválasztottság, a szenvedés, az átkok, a betegségek, a szegénység, a halál és az elkárhozás) a velünk azonosuló, bűneinket magára vevő Jézust érte. Hogy azután, aki elfogadja a bűntelensége és ártatlansága miatt feltámadott Jézust, a benne való hit által megigazuljon, megszabaduljon, és Isten tökéletes akarata, eredeti terve szerint, helyes, boldog, kiegyensúlyozott életet éljen, sőt üdvözüljön. És ez ugyanúgy szól a homoszexuális embertársainknak is, mint a házasságtörő, bálványimádó, alkoholista, drogfüggő, tolvaj, hazug, okkult vagy gyűlölködő, vagy bármilyen más bűnökben élő embereknek is. Isten szeretete az, hogy elküldte a Messiást, hogy minden ember, aki Őt segítségül hívja, megszabaduljon. De mindez nem azt jelenti, hogy megváltozott a véleménye, visszavonta a törvényeit, vagy elnéző a bűnökkel szemben, hanem az ítélet előtt időt és lehetőséget adott az emberiségnek a változásra – immár kétezer évet. 

Isten az eredeti állapotokat akarja helyreállítani az ember életében, ami a szexuális területre is vonatkozik. Vagyis mivel ő teremtette (és találta ki) a férfit, a nőt, a nemiséget és a szexualitást, – ezért mint Tervező – meg is határozta az ezzel kapcsolatos normákat.  Amióta Lucifer Sátánná vált, igyekszik azt sulykolni, hogy Isten törvényei rosszak, korlátoznak, megfosztanak, ellenben az Istentől független élet boldoggá tesz, vagyis „tedd azt, ami jól esik, amire vágysz, légy a magad ura (vagyis Isten)”. Na és persze azt is, hogy nincs olyan, hogy bűn, és éppen ezért nincs semmilyen következménye a bűnök elkövetésének. Ezzel szemben az igazság az, hogy Isten az, aki felemel, életet ad és ezért boldoggá tesz, a törvényei pedig valójában védelmeznek, és nem korlátoznak.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: