Kereső toggle

Millenniumi fordulat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyugati világban a keresztények missziós tevékenységük egyre nagyobb hányadát helyezik át a virtuális térbe, ám az egyház növekedését nem az új kommunikációs forma és nem is ez a térség adja – állapította meg két, frissen megjelent tanulmány.

A digitális kor soha nem látott módon kiszélesítette a keresztények számára az evangelizációs csatornákat – állíthatjuk joggal, ha csak technológiai oldalról nézzük a lehetőségeket. Hiszen míg a közösségi média előtti időkben nemigen tudtunk kapcsolatba lépni egyszerre több száz vagy akár több ezer ismerősünkkel, ma ezt minden további nélkül meg tudjuk tenni. A keresztények kétezer éve igyekeznek beteljesíteni a Jézustól kapott nagy küldetést, hogy elmondják az evangéliumot minden nemzetben, minden népnek.

Ha a fenti állítás fenntartások nélkül igaz, akkor elméletileg a digitális technológiával leginkább ellátott, fejlett társadalmakban kellene ma a leghatékonyabban működnie a keresztény bizonyságtevésnek. A valóság azonban kissé másként fest, mint azt a világhírű George Barna Intézet társadalomkutatói legújabb felmérésükben megállapították. Ha a magukat nem kereszténynek vallók oldaláról nézzük az eredményeket, elégedettek lehetünk a hívők aktivitásával, hiszen közülük 58 százalék nyilatkozott úgy, hogy kapott már Facebookon legalább egy személytől olyan üzenetet, amelyben az illető megosztotta vele a hitét. További 14 százalék pedig valamilyen más közösségi platformon szerzett hasonló tapasztalatot. Ez így együtt 72 százalék, ami kimagasló eredménynek számít, még akkor is, ha nem fedi le a teljes társadalmat.

Ezek a számok persze nem tartalmazzák azt, hogy milyen hatékonysággal jutottak el a digitális üzenetek a megszólítottakhoz, csak azt jelzik, hogy a virtuális térben – sok-sok minden más tartalom mellett – a keresztény üzenetek is érzékelhetően jelen vannak. Míg azonban a hívők egy részét fokozott aktivitásra sarkallja a Facebook (28 százalék tesz bizonyságot a hitéről a közösségi oldalakon), közben jelentősen csökkent azok száma, akik a valódi térben beszélnek hitükről ismerőseiknek (csupán a keresztények 12 százaléka mondta azt, hogy a digitalizált világban is előnyben részesíti a személyes beszélgetéseket).

Nem meglepő módon korosztályonként is változik a kép. A legfiatalabbak, a millenniumi generáció tagjai közül 58 százalék mondta azt, hogy szerintük a digitális evangelizálás könnyebb, mint a személyes tanúságtétel. A náluk 10-15 évvel idősebbek (az X generáció) körében érdekes módon még nagyobb, 64 százalék ez az arány, ami azt jelzi, hogy a technológia iránti bizalom a mai 30-35 év körüliek esetében a legerősebb. A középkorú babyboomerek viszont csak 39 százalékban lelkesednek a Facebook-evangelizációért.

A digitális bizonyságtétel azonban – szemben a személyes beszélgetéssel – általában nyilvános, de mindenképpen ellenőrzött, és hosszú távon dokumentált. Vagyis – a filmekben gyakorta elhangzó mondatot használva – amit mondunk (leírunk), később felhasználható ellenünk. Eddig jobbára keresztény lelkészek és közéleti szereplők esetén lehetett tapasztalni azt, hogy évekkel, vagy akár évtizedekkel korábban elmondott szavaikért bírálták őket a véleményszabadságot egyre szűkebbre fogó digitális és médiaközegben. Ez óvatosságra inti a keresztényeket, különösen a mai tizen- és huszonéveseket, akik közül a Barna Intézet felmérésében 58 százalék nyilatkozott úgy, hogy „a technológia és a digitális interakciók óvatosabbá tettek abban, hogyan osztom meg a hitemet”.

Ezt a „hangtompítót” már korábban is lehetett érzékelni egyes nyugati lelkészek igehirdetéseiben és nyilvános megnyilatkozásaiban, de az újdonság, hogy a fiatal hívők tömegei is méricskélik azt, mennyit engedhetnek meg maguknak a nyilvános hitvallásból. Csak egy példa: mint arról mi is írtunk, Kaliforniában hamarosan életbe léphet a teljes tilalom a homoszexuális orientáció megváltoztatásának lehetőségéről. Ez azt jelenti, hogy egy volt meleg vagy leszbikus, aki megtér, és a hitét követve megváltoztatja az életmódját, nem tehet erről nyilvánosan bizonyságot, sőt, még egy gyülekezeti fórumon vagy akár négyszemközt sem beszélhet az életében beállt fordulatról. (Természetesen az ellenkező irányú változásokról bárki szabadon beszélhet, sőt ünneplésben is részesülhet a média részéről.)

De miközben a legfejlettebb társadalmakban a bizonyságtevés hangsúlya a digitális térbe helyeződött át, a kereszténység növekedése az elmúlt évtizedekben pont azokban a térségekben volt a legdinamikusabb, ahol szűkösebbek voltak vagy éppen teljeséggel hiányoztak a technikai feltételek ehhez a váltáshoz. Mint a The Washington Post elemzése megállapította, a kereszténység centruma „délre és keletre vándorolt”. Mondhatnánk, ahogy az első században, úgy ma is a kereszténység földrajzi értelemben a centrumból a civilizációs peremvidékek felé terjedt tovább.

Ez a mozgás egyértelműen egybeesett a pünkösdi mozgalommal elindult új ébredési hullámokkal. A 20. század elején a keresztények 80 százaléka Észak-Amerikában és Európában élt, ma azonban csak 40 százalékuk, miközben a kereszténység globális létszáma is 600 millióról 2 milliárd fölé emelkedett. Ha összehasonlítjuk ezt a világ népességének növekedésével (1,8 milliárdról 7 milliárd főre), azt látjuk, hogy a keresztények aránya nagyjából változatlan maradt. De 1980 óta több keresztény él a déli féltekén, mint északon, ami példátlan fordulat az eredetileg Jeruzsálemből indult és a Római Birodalmat meghódító vallás történetében. Dél sikere a latin-amerikai és afrikai ébredéseknek köszönhető. A másik hangsúlyváltás a délkelet-ázsiai kereszténység előretörése, ahol a Pew Reasearch Kutatóintézet becslése szerint 2025-re a keresztény hívők száma elérheti a 460 milliót.

A számok mögött megállapítható, hogy – amint az első századokban, úgy ma is – a kereszténység növekedése a Szent Lélek mozgását követi. A neves amerikai szociológus, Peter Berger 20 évvel ezelőtt írt tanulmányában a globális kultúra négy pillére közül egyiknek a protestáns pünkösdi-evangéliumi mozgalmat nevezte. Fontos technikai közvetítő közeg ma a közösségi média is, de a valódi eredményeket a Szellem erejével párosuló hit hozza el a fejlett társadalmakban is.

Olvasson tovább: