Kereső toggle

Az élet győz a halál felett

Magyar diákok Auschwitzban, a 30. Élet Menetén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

30 éve, 1988-ban mintegy 120-an vettek részt az első meneten, Jom Hasoá-n, a Nemzetközi Holokauszt emléknapján. Azóta a résztvevők száma a százszorosára nőtt: 2018-ban 12000 ember – pontosan annyi, mint ahány zsidó embert elpusztítottak egy nap alatt a táborban – sétált végig a 3,2 km-es egykori halálúton Auschwitzból Birkenauba.

A Nemzetközi Élet Menete elsődleges célja, hogy a holokauszt eseményeit látva, résztvevőit a közöny, a rasszizmus és az igazságtalanság elleni harcra buzdítsa. Az alapítók célja továbbá, hogy megerősítsék a zsidó identitást, a nemzetek Izraellel való kapcsolatát javítsák, és annak vezetőivel való együttműködésre ösztönözzenek. Idén a menetet Reuven Rivlin izraeli államelnök vezette a lengyel államfővel együtt. De nemcsak hivatalos vendégek járták végig az Élet Menetét: ott volt például a Chelsea korábbi vezető edzője, Avram Grant – aki maga is egy holokauszttúlélő fia – és a csapat több játékosa.

Bennünket, magyarokat egy 200 fős delegáció képviselt, velük utaztunk mi is. Az első nap a múltról és a gyászról szólt: a hivatalos esemény előtti napon végignéztük Auschwitz és Birkenau táborát, a mélyen megrendítő élmény utáni nap azonban már az élet győzelméről szólt. A meneten minden évben számos túlélő is részt vesz, akik visszaemlékezésükkel, a múlt borzalmainak felelevenítésével hívják fel figyelmünket arra, hogy harcoljunk a ma jelenlevő antiszemitizmus ellen. Felszólítanak arra, soha ne engedjük, hogy a jövőben ehhez hasonló tragédia megtörténjen. Csoportunkkal együtt Birkenauban, egy barakkban hallgattuk meg az idén 90 éves Forgács János bácsi auschwitzi túlélő visszaemlékezését, aki később izgatottan mesélte nekünk, hogy itt tudta meg: születésnapi ajándékként az Élet Menete magyarországi alapítványa megajándékozta egy jeruzsálemi úttal, így lányával részt vehet majd az ott folytatódó Élet Menetén is.

Bár minden egyes visszaemlékezés a számok mögött levő életeket elevenítette meg, felmerülhet a kérdés, miért fontos bevállalni ezt a lelkileg és fizikailag is megterhelő utat, és miért nem elég, ha könyvekből, filmekből tájékozódunk a témáról. A választ az auschwitzi tábor barakkján olvasható George Santayana-idézet adja meg, miszerint „Akik nem emlékeznek a múlt hibájára, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt”. Azzal, hogy ott jártunk, ahol az áldozatok szenvedtek, és azt láttuk, amit ők láthattak, könnyebben együtt tudtunk érezni. A holokauszt így többé már nem csupán fogalom, hanem valóság a számunkra. Ugyanakkor megértettük, hogy minél többet hallunk róla, annál kevésbé tudjuk felfogni, miként volt képes az emberiség olyan mélyre süllyedni, hogy – költőnk szavait idézve, ki maga is áldozattá vált – „önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra”. Megérteni talán teljesen sohasem fogjuk, de kötelességünk tenni azért, hogy a múlt borzalmai ne merüljenek feledésbe,  hiszen köztudott, hogy a második világháború idején a passzív tömegek tétlensége nagyban előremozdította a nácik tervének megvalósítását. 

Fontos szembenézni azzal is, hogy minket, magyarokat súlyos történelmi felelősség terhel a holokauszt során elkövetett bűneink miatt. Horthy Miklós kormányzása alatt nemzetünk számos tagja kollaborált a németekkel, és a nácikkal együttműködve a legaktívabban vett részt a deportálásokban. Ezzel cserben hagytuk több százezer zsidó honfitársunkat, nem álltunk ki értük, kihátráltunk nemzetünk hűséges állampolgárai mögül, akik aktívan harcoltak és küzdöttek velünk hosszú történelmünk során. Úgy gondoljuk, hogy az Élet Menetén való részvétel a legkevesebb, amit tehetünk annak érdekében, hogy a minket terhelő felelősségből törlesszünk. 

A nemzetközi menet napján, április 14-én aztán Auschwitz hirtelen megváltozott. A haláltábor megtelt reménnyel, fiatalok és idősek együtt emlékeztek a halottakra, és ünnepelték az életet. A világ minden tájáról érkezett résztvevők azt üzenték a jövőnek: nem felejtünk, az újabb és újabb generációk is emlékezni fognak. A menet immár harmincadjára indult el a sófár hangjára – nem véletlenül. A kosszarvból készült kürt, a sófár ugyanis önmagában jelképezi a zsidó vallást, hagyományokat, történelmet és mindazt, amit a nácik 74 éve el akartak pusztítani. Ahogy a sófár hangja visszhangzott a barakkokról, jelképesen porrá zúzta a náci ideológia alapjait. Rivlin izraeli államelnök megindító beszédében így fogalmazott: „Nem Auschwitzból Birkenauba vonultunk. Nem is Auschwitz-1-ből Auschwitz-2-be. 

A halálból az életbe meneteltünk.

A holokausztból az újjászületésbe, Auschwitzból Jeruzsálembe.” 

Ezzel az emlékezéssel együtt járt a vigasztalódás is. Mindenki emlékezett valakire: a Birkenaut átszelő sín tele volt táblákkal. Voltak olyanok, akik neveket írtak rá, levelet címeztek dédnagyszüleiknek, azoknak, akik nem ünnepelhették velünk az életet, az ismeretlen ismerősöknek, akikért meneteltünk. Azzal, hogy láttuk Auschwitzot és Birkenaut, élő tanúivá és nagyköveteivé váltunk a tragédiának. Ezt mi már sose felejtjük el, és nem engedjük, hogy a túlélők utolsó generációjával az áldozatok emléke is feledésbe merüljön. 

A megemlékezés végén, mielőtt elhagytuk volna a világ legnagyobb temetőjét, Izrael államának himnusza, a Hatikvah csendült fel. Ezzel betöltötte egész Birkenaut a reménység, és annak az igazsága, hogy Isten kiválasztott népét soha senki nem lesz képes eltörölni a föld színéről. Nem csupán túlélték a vészkorszakot, hanem 2016-ban először, a világon élő zsidó népesség újra elérte a holokauszt előtti évtized létszámát, a 16 millió főt, sőt, azóta jóval túl is haladta azt. Az előttünk álló évforduló pedig arra emlékeztet, hogy Izrael immár 70. éve a zsidó nép gyönyörű hazája.

 

Élet menete Budapesten is

2003-ban néhány zsidó fiatal megalapította a magyar Élet Menete Alapítványt. Az első megemlékezésen pár tucat fiatal vett részt, ám 2015-ben már az ország legkülönbözőbb tájairól érkeztek olyan emberek, akik az antiszemitizmus helyett a békét választják, a gyűlölet helyett a szeretetet, akik bátran hirdetik: Soha többé Soá-t!  
Az alapítvány jótékonysági koncerteken és fontos kulturális eseményeken kívül céljának tekinti az ismeretterjesztést, a magyarországi vészkorszak bemutatását is. Diákoknak és felnőtteknek egyaránt érdekes interaktív kiállításokat szerveznek, hogy soha ne merüljenek feledésbe a zsidóságot ért borzalmak és a magyar nemzet felelőssége. Az egyik legnépszerűbb programot a Vagonkiállítás nyújtja. Ezt egy olyan marhavagon belsejében alakították ki, mint amilyenben zsidók millióit hurcolták el. Az ilyen programokon a látogatók időnként még egy túlélővel is elbeszélgethetnek, hogy hiteles tanúktól hallják a sokszor elképesztő élettörténeteket. Az alapítvány minden évben megrendezi a budapesti Élet Menetét is.
Idén erre május 13-án kerül sor, ahová minden kedves érdeklődőt várnak, hogy együtt emlékezzünk és emlékeztessünk.

 

 

Olvasson tovább: