Kereső toggle

Billy Graham hazatért

Jézus Krisztust vitte el a világnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Egy nap majd azt olvassák vagy hallják, hogy Billy Graham halott. Egy szót se higgyenek belőle. Sokkal elevenebb leszek, mint most vagyok. Csak a lakcímemet változtattam meg. Isten jelenlétébe léptem.” (Dr. Billy Graham)

„Egy nap véget ér a földi utazásunk. Bizonyos értelemben valamennyien hazafelé tartunk. Közben azért imádkozom, hogy együtt, te meg én, ne csak azt tanuljuk meg, miként kell megöregedni, hanem azt is, hogyan kapjunk ehhez kegyelmet és a sikeres célba éréshez szükséges isteni útmutatást.” – írta Billy Graham 2011-ben a Hazafelé című könyvében. Ekkor 93 éves volt, és a sikeres célbaérésig még közel hét év volt hátra, de az utolsó évek sem teltek el eseménytelenül: két – magyarul is megjelent – könyvében (Üdvösség; Ahol én vagyok – a mennyről és a pokolról) összegezte életművét.

„Ha nem tértél még meg, akkor azt mondom neked, hogy ha most nem teszed meg, egyszer vége lesz a nyárnak és a lehetőségeknek is, hogy az életedet átadd Jézusnak” – figyelmeztetett Graham, és ez a féltő felszólítás egész életét végigkísérte. Soha nem titkolta az emberek előtt, hogy Jézus Krisztus elfogadásának a tétje az élet és a halál közötti választás.

Ezt az üzenetet képviselte a híresek és hatalmasok felé is, mert még az amerikai elnököknek is szükségük van olyan emberekre, akik megértik őket, és akiknek feltehetik az élet legfontosabb kérdéseit. Billy Graham ilyen ember volt, aki az elmúlt 70 évben valamennyi hivatalban lévő elnökre nagy hatással volt, Harry Trumantól Donald Trumpig. Graham mindannyiuknak tanácsadója volt, mindannyiukkal együtt imádkozott, ismerte a házastársaikat és a munkatársaikat. Az elnökök hozzá fordultak, ha vigasztalásra és megerősítésre volt szükségük. „Honnan tudom, hogy a mennybe kerülök?” – akarta tudni Eisenhower. „Hisz Ön Jézus Krisztus második eljövetelében?” – kérdezte Kennedy (és Winston Churchill is, aki a londoni evangelizációja alatt üzent a lelkésznek). „Találkozom a szüleimmel, ha meghalok?” – tudakolta Johnson. Bill és Hillary Clintonnak a megbocsátáshoz volt szüksége segítségre. George W. Bush pedig azt kérdezte, vajon rosszabbak-e egyes bűnök másoknál. Eisenhower döntése, hogy indul az elnökválasztáson, Johnsoné, hogy visszavonul, Nixon visszatérése az országos politikába, George W. Bushé, hogy jó útra tér – mindezek Billy Graham személyéhez fűződnek, aki élete legutolsó szakaszában is megőrizte éleslátását, mert a 95. születésnapjára meghívta Donald Trumpot, akinek szintén barátja és tanácsadója volt. (Lásd keretes írásunkat.)

Kevésbé ismert azonban, hogy Graham élénken érdeklődött a jövő társadalmi-technológiai kihívásai iránt is. Szinte napra pontosan 20 éve, 1998 februárjában beszédet mondott a TED ismeretterjesztő konferencián, ahol a technológiai fejlődés és az univerzális emberi problémák viszonyát elemezte – máig érvényes módon.

Mint kifejtette, személy szerint csodálja a technológiai újításokat, és külön hálás az orvostudomány eredményeiért, amelyek neki is segítettek a betegségekkel szembeni küzdelemben. Ugyanakkor – hangsúlyozta az internetkorszak kezdetén – vannak olyan problémák, amelyeket a technológia nem tud megoldani. Dávid király – említette példaként – bevezette Izraelt a vaskorba, ami drámai változást hozott nem csak a mezőgazdaságban, hanem a harcászatban is. Hasonló hatást gyakorolt mindez az akkori izraeli generációra, mint a mikrochip feltalálása a miénkre – Dávid azonban a sikerek ellenére a zsoltáraiban rendszeresen írt azokról az emberi problémákról, amelyekre a technológiai fejlődés a mai napig nem tudott választ adni.

Billy Graham szerint az első ilyen az emberi gonoszság. Miközben megértjük az univerzum legmélyebb titkait, belátunk a tengerek mélyére vagy a távoli galaxisokba, nem szűnnek a háborúk, sőt, a saját családunkban sem tudunk feltétlenül kijönni egymással, és gyakran ott találjuk magunkat önpusztító szokásaink fogságában. Az ember még a legnagyszerűbb technikai találmányokat is képes rosszra használni, ám a probléma nem a technológiában van, hanem azokban, akik használják – állította az evangélista. „Hogyan változtathatjuk meg az embert?” – tette fel a kérdést, és a választ Albert Einsten, illetve Dávid szavaival adta meg. Előbbi úgy vélte, hogy „könnyebb megtisztítani a plutóniumot, mint az ember gonosz lelkét”, utóbbi pedig azt állítja, „Ő helyreállítja a lelkemet”. Vagyis a probléma belül van, a szívünkben és a lelkünkben, amit csak a Teremtő tud helyreállítani.

(Az összeálítást készítette: Kulifai Máté, Morvay Péter, Nagy Teodóra, Lukács Ibolya Anna, Sebestyén István)

A második probléma, amiről Dávid felismerte, hogy a technikai fejlődés nem tudja megoldani, az az emberi szenvedés. Graham megjegyezte, hogy a tudomány ugyan sokat tett a szenvedés bizonyos típusainak visszaszorításáért, mégsincs ember a földön, akinek ne lennének gondjai vagy aggodalmai. Az ősi kérdést, hogy miért szenvedünk, ma sem tudjuk megválaszolni, Dávid azonban ennek kapcsán is Istenhez fordul, és úgy fogalmaz: „Az Úr az én pásztorom”.

A harmadik megoldhatatlan probléma a halál, ami Graham szerint a mi generációnk tiltott témája. A legtöbb ember úgy él, mintha soha nem kellene meghalnia, és a technológia is hozzájárul a mítoszhoz, miszerint irányíthatjuk halandóságunkat. A képernyőkön Marilyn Monroe éppen olyan gyönyörű, mint amilyen személyesen volt, így akár azt is gondolhatjuk, hogy még él – példálózott az akkor 80 esztendős evangélista, aki szerint az élet legnagyobb meglepetése éppen a rövidsége. „Jó néhány híres ember halálos ágya mellett álltam már, beszélgettem velük. Láttam őket az agónia pillanataiban, amikor holtra voltak ijedve. Pedig néhány évvel korábban a halál át sem futott a gondolataikon” – jegyzi meg, és ezúttal is Dávid válaszát ajánlja a hallgatóság figyelmébe: „még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy”.

Graham végül személyes történetét mesélte el, miszerint egy napon el kellett döntenie, hogy mit kezd azzal az állítással, amit Jézus Krisztus mond magáról, miszerint ő az út, az igazság és az élet. „Vagy hazug volt, vagy őrült, vagy tényleg az volt, akinek mondta magát. Nem tudtam bebizonyítani, nem tudtam elvinni egy laboratóriumba, hogy kísérletekben igazolhassam, de azt mondtam, hogy hiszek neki. Erre bejött a szívembe, és megváltoztatta az életemet. És most kész vagyok arra, hogy amikor meghallom a hívását, elmenjek Isten jelenlétébe” – zárta beszédét az evangélista 20 évvel ezelőtt.

Az első 99 év

William Franklin Graham 1918. november 7-én született az Észak-Karolina állambeli Charlotte mellett, egy tejtermelő farmon. 16 évesen, egy utazó evangélista, Mordechai Ham szolgálata során kötelezte el magát Jézus mellett, 1939-ben avatták lelkésszé. Több főiskolán is tanult, végül a Wheaton Főiskolán szerzett diplomát antropológiából 1943-ban. A főiskolán ismerkedett meg Ruth Bell-lel, akit 1943-ban feleségül is vett. Ruth 2007-ben költözött el, 64 éves házasságuk alatt 5 gyermekük született. Országos ismertségét az 1949-es Los Angeles-i evangelizációsorozatnak köszönheti. A hatalmas vászonsátor alatt a tervezett 3 hét helyett 8 hétig tartottak az összejövetelek, ezalatt 350 ezren hallgatták meg az evangélistát.
„Amerika pásztorává” híres 1957-es New York-i ébredési összejövetel-sorozata emelte, amelyet a Madison Square Gardenben tartott. Ekkorra már tömegek hallgatták Billy Grahamet, sokan mégis szkeptikusan fogadták a tervet, hogy a hatalmas fedett csarnokban többhetes evangelizációsorozatot rendez. Billy Graham igehirdetése végül hosszú heteken keresztül megtöltötte nemcsak a Madison Square Gardent, hanem a Yankee Stadiont is, ahol 100 ezer ember hallgatta a prédikátort.
Graham jó kapcsolatot ápolt szinte valamennyi amerikai elnökkel, Trumantól kezdve egészen George W. Bushig. Különösen közeli kapcsolatban volt Dwight David Eisenhowerrel, Lyndon Johnsonnal (akiről úgy gondolták, hogy Graham egyik legközelebbi barátja), Richard Nixonnal, Reagenékkel és a Bush családdal is. 1983-ban Ronald Reagan elnök a Szabadság Érmet adományozta az evangélistának, ami a legmagasabb kitüntetés, ami civilnek adható.
Az amerikai történelemben ő volt az egyetlen prédikátor, aki tizenegy egymást követő, mind republikánus, mind demokrata elnök számára nyújtott spirituális támogatást. 1957-ben meghívta Martin Luther Kinget, hogy együtt hirdessenek Igét az ébredésről New York városában. Graham segítette ki Martin L. Kinget a börtönből, amikor az 1960-as években letartóztatták.
Graham már többször is látható volt a Gallup listáján, amelyen a legnagyobb tiszteletnek örvendő férfiak és nők szerepelnek. 1955 óta 55-ször szerepelt a listán, többször, mint bárki más a világon.

Rodney Howard Browne a Heteknek

Dr. Rodney Howard Browne, korunk egyik világhírű evangélistája a Heteknek küldött üzenetében így búcsúzott Billy Grahamtől:
„Dr. Billy Graham hazatért, hogy Jézussal legyen. Újra találkozott drága feleségével és mindazokkal, akik előtte mentek el. Semmi kétség nincs bennem, hogy a mennyben ma bejelentést tettek arról, hogy megérkezett Billy Graham. Mindazok a milliók pedig, akik a szolgálata nyomán tértek meg, felállva üdvözölték. A mi drága Jézus Krisztusunk találkozott vele, és azt mondta: „Jól van, jó és hű szolgám, elvégezted, üdvözlünk itthon.” Köszönöm neked, Dr. Graham, az életedet és a szolgálatodat. A filmjeiden keresztül inspiráltál engem, a hatéves dél-afrikai fiút. Néztem, ahogy a kórus a Just as I Am című dalt énekli és csorogtak a könnyeim. A Billy Graham Association szolgálatán, filmeken, újságokon, könyveken és televíziós műsorokon keresztül tömegeket érintettél meg. Köszönöm, köszönöm, hamarosan találkozunk.”

Donald Trump újra visszahozta a Graham családot a fehér házba

„Senki sem hasonlítható hozzá. Minden vallásos és keresztény embernek hiányozni fog, egy nagyon különleges ember volt” – így emlékezett meg az amerikai elnök az elköltözött Billy Grahamről. Bár úgy tűnhet, hogy az üzenet mindössze egy egyszerű tiszteletadás Trump részéről, az elnök kapcsolata a Graham családdal hosszú évekre nyúlik vissza.
2005-ben például a 60. születésnapjára Donald Trump nagyon szeretett volna egy Bibliát a világhírű pásztor személyes üzenetével, így a mostani tanácsadója, Paula White kért egyet Billy Grahamtől. Egy nagygyűlésen azt állította, az ajándékában egy prófétai üzenet is szerepelt, amit az akkor még milliárdos vállalkozónak címzett. A lelkész családjával a 2010-es évek elején került kapcsolatba, amikor egy televíziós interjú után felkereste Franklin Grahamet, az idős tiszteletes fiát. Ettől a ponttól kezdve Trump közösségi oldalain is egyre gyakrabban tűntek fel Billy Grahamtől átvett idézetek a bibliaolvasásról, munkáról, bátorságról és Istenről. A teológiai üzeneteken túl Trump méltányolta Billy Graham politikai szerepvállalását is, egy Twitter-üzenetében például azt dicsérte, hogy aktívan jár közben Mitt Romney akkori elnökjelölt érdekében a keresztény szavazók körében.
Az egyre szorosabb kapcsolat eredményeként a Trump házaspárt meghívták Billy Graham 95. születésnapjára is 2013-ban. Az akkori felvételeken jól látható, hogy az Egyesült Államok elnöke felesége társaságában közvetlenül a tiszteletes közelében kapott helyet, az est csúcspontján pedig Michael W. Smith vezetésével a vendégsereg elénekelte neki a „Boldog születésnapot!”. Később Trump úgy nyilatkozott, Graham „élete és munkássága világszerte milliók számára jelentett reményt és hitet”. Franklin úgy emlékezett vissza, hogy annak ellenére, hogy apja jól ismerte a milliárdos üzletembert, nem sejtették, hogy indulni fog az elnökségért.
Donald Trump a 2015-ben induló kampányidőszakban sem feledkezett el a Graham családról, és a pátriárka felköszöntéséről. „Rengeteg csodálatos dolgot köszönhetünk neki, többek között fantasztikus családját is. Szeretlek Billy!” – írta két évvel ezelőtt a Twitteren. Habár a 100. életévéhez közeledő evangélista már évek óta nem vett tevékenyen részt a közéletben (Barack Obamát is csak egy rendkívül rövid időre tudta fogadni), a 2016-os választás mégis fordulatot hozott. A Washington Post meg is emlékezett erről a 2017 év eleji beiktatással kapcsolatban, amelyen Franklin Graham is beszédet mondott. A lap arról értekezett, hogy Donald Trump a győzelmével ismét bevitte a Graham családot a Fehér Házba. Franklin ugyan formálisan nem fogalmazott meg támogatást a republikánus jelölttel kapcsolatban, körútján azonban igyekezett mozgósítani a keresztény szavazókat. Apjához képest még inkább konzervatív irányba fordult, és szorgalmazta a keresztény hívők még aktívabb közéleti szerepvállalását is. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Franklin Graham már korábban is szerepelt elnöki beiktatáson, még 2001-ben az ifjabbik George Bush győzelme után.) A 64 éves lelkész a 2016-os győzelemmel kapcsolatban úgy nyilatkozott, szerinte Isten keze és hívők millióinak imái is nagy szerepet játszottak Trump váratlan sikerében.

Olvasson tovább: