Kereső toggle

Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot? (3. rész)

A munka becsülete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Rotterdam belvárosa. A jólét forrása a szorgalmas munka volt, amit a Biblia kedveltetett meg a protestánsokkal.

Két hete kezdtük el Alvin J. Schmidt 2004-es könyvének ismertetését. A nyugalmazott amerikai szociológiaprofesszor How Christianity Changed the World című munkájában azokat a mélyreható változásokat mutatta be, amelyek az új hitnek köszönhetően pozitívan hatottak az emberi civilizációra. Most a könyv soron következő fejezeteit foglaljuk össze.

A görögökhöz hasonlóan a rómaiak sem becsülték sokra a kétkezi, fizikai munkát. Alantas tevékenységnek látták, amely a társadalmi ranglétrán alul állóknak volt fenntartva. Az első századi híres politikus-ügyvéd, Cicero egyenesen úgy vélte, hogy a betevőért végzett munka nem méltó egy szabadon született úriemberhez. A Római Birodalomban ugyanis a fizikai munka a rabszolgák feladata volt, akiknek amúgy is az volt a dolguk, hogy uraik élvezetének eszközei legyenek. Elődeiknél, a görögöknél gyakori életképnek számított, hogy a férfiak sétálva, netán ücsörögve az állammal kapcsolatos témákról csevegtek, és nem tették kezüket az eke szarvára. Ebbe, a fizikai munka iránt lenéző, ellenséges környezetbe robbant be a kereszténység, amely radikálisan újat hozott ezen a területen is.

Aki nem dolgozik…

A Mester maga is ácsként dolgozott földi szolgálata megkezdéséig, az első tanítványok között kérges tenyerű halászokat találunk, és az új hit terjesztésének legfontosabb munkatársa, az Újszövetség nagy részének szerzője, a sátorcsináláshoz értő Pál apostol is fizikai munkát végzett. A How Christianity Changed the World megjegyzi, hogy a rómaiak – más egyéb mellett – a munkához való hozzáállásuk miatt is sokszor undorral reagáltak az első keresztények viselkedésére. A negyedik században keletkezett Apostoli Alkotmányok című irat Pál apostol thesszalonikabeliekhez írt levelére hivatkozva ítéli el a restséget, a hatodik századi bencés szerzetesek pedig a mindennapi munkavégzést spirituális fejlődésük fontos elemének tartották. Nem véletlen, hogy a restség bekerült a középkori egyház által számon tartott hét fő bűn közé.

A reformáció még ennél is továbbment. Nemcsak hogy Istennek tetszőnek látta a munkát, hanem Isten szolgálatának. Ez a könyv szerint azzal a forradalmi gondolattal járult, hogy a munkák között nem tettek különbséget, hiszen azt Isten dicsőségére és az embertársaik javára fordították. Úgy vélték, hogy a munka keresztény kötelesség.

Ahogy olvashattuk, a rabszolgamunkával élő antik világban szóba sem jöhetett, hogy rendesen megfizessék a munkásokat. Az első keresztények viszont zsidó háttérből jöttek, és ismerték a mózesi törvény szavát: „Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat!” Ehhez jöttek Jézus szavai arról, hogy „méltó a munkás a maga jutalmára”, vagyis a dolgozó embernek bért kell fizetni. Ez egy olyan erős elv, hogy a keresztény civilizációban óhatatlanul elvezetett a szakszervezetek létrejöttéhez, hiszen azok nem mást csinálnak, mint a méltányos bért próbálják kialkudni a munkáltatónál. Schmidt feltételezi, hogy ha a Názáreti mondása, üzenete nem épült volna be annyira mélyen a társadalomba, szakszervezetek sem léteznének.

Még egy fontos hatása volt a keresztények munkáról vallott felfogásának: az elit, valamint a kenyéren és vízen élő réteg között megjelent a középosztály, amely nélkül nincs erős és stabil társadalom. Ez az a réteg, amely közelről láthatja a szegényebbek szenvedését, és segíteni tud rajtuk, illetve a középosztály feltörekvő tagjaitól érkezik sokszor az az impulzus, ami egy-egy nagyobb, pozitívabb társadalmi, technikai vagy tudományos áttöréshez szükséges. Mindez csak úgy lehetséges, hogy a munkára tömegesen máshogy tekintenek, mint az antik világ gazdag polgárai.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: