Kereső toggle

„Csak egyfajta iszlám létezik”

Interjú Bill Warner valláskutatóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ha az iszlámról akarunk beszélni, többre van szükségünk véleményeknél. Azokból van már éppen elég. Tényalapú megközelítésre van szükség, ami az értelemre apellál és koherens. Továbbá ugyancsak szükség van egy olyan magyarázatra, amely rendszerszerű, és az iszlám egész történetét mutatja be nyíltan és kertelés nélkül. Létezik tudományos igényű, tárgyilagos vizsgálati módszer az iszlám tanulmányozására, amely nem függ véleményektől. Mindössze három szöveg számít: az iszlám bibliájaként számontartható trilógia” – állítja Dr. Bill Warner, aki 16 könyvet írt az iszlám alapjairól. Ezekből most az első három magyarul is megjelent.

Warner professzor, Ön három új könyvének a bemutatójára érkezett Budapestre. Miről írt ezekben?

– Könyveim középpontjában az iszlám bibliájaként számontartható trilógia, a Korán, a Szíra (Mohamed élete) és a Hadísz (tetteinek és szavainak gyűjteménye) állnak. Igyekszem elmagyarázni az embereknek azt, hogy mit mondott Mohamed és mit mondott Allah. Ezek a könyvek a kritikus gondolkodás és a statisztikai módszertan alkalmazásával könnyen és gyorsan felfedik a politikai iszlám valós természetét. Nem a vallás, hanem a politika a témájuk, ezért a nem muszlimok szempontjából közelítenek és a káfirokra (hitetlenekre) vonatkozó doktrinális elvekre fókuszálnak.

Az iszlám hatalmas téma, és a legtöbb fontos könyve arab nyelvű. Miért tartja fontosnak mégis, hogy tanulmányozzuk a mai időkben az iszlámot?

– Talán meglepő, ha azt mondom, hogy nem a Korán, hanem Mohamed életének a tanulmányozásával kell kezdenünk a tanulást. Őt kell ugyanis legelőször megértenünk. Sokan alapvető dolgokkal sincsenek tisztában az iszlámmal kapcsolatban. Úgy gondolják például, hogy az iszlám tanításokat a Korán tartalmazza, holott ez csak egy töredéke azoknak. Sokkal többet tudhatunk meg ebből Mohamedről, mint Allahról.

A Korán leszögezi, hogy mindenkinek azt a tökéletes mintát kell követnie, amelyet Mohamed próféta mutatott. Ebből az irányból, Mohamedtől kezdjük tehát a tanulást.

Szeptember 11-e után hangzott el George W. Bush híres mondása, mely szerint az „iszlám a béke vallása”. Azóta szinte minden politikus ezt ismételgeti. Egyetért ezzel? Mit mondana egy olyan személynek, aki szerint az iszlám a béke vallása?

– Fontos lenne, hogy mindenki megértse, mit képviselt Mohamed. Hadd foglaljam össze nagyon röviden az életét. Pályafutása elején Allah prófétájaként Mekkában prédikálta az iszlámot tizenhárom éven keresztül. Ez alatt 150 embert térített meg. Ezt követően Medinába költözött a mekkaiak sürgetésére. Ott vált politikussá és dzsihádistává. Ettől kezdve élete végéig folyamatosan harcolt, és mire meghalt, a térségben minden arab muszlim lett. Mit érthetünk meg ebből? Lehet, hogy az iszlám a béke vallása, de a dzsihád politikája.

Egy másik gyakran idézett különbségtétel, miszerint nem szabad a radikális iszlámot és a terroristákat radikális iszlamistaként emlegetni, mert ezzel pontosan az olyan radikális iszlám csoportok kezére játszunk, mint az Iszlám Állam. Hillary Clinton az utolsó televíziós vitájukon épp ezzel vádolta Donald Trumpot, hogy a terroristákat segíti, amikor radikális iszlamistákat emleget. Valóban kétféle iszlám létezik: egy mérsékelt és egy radikális? Kell-e és szabad-e ilyen különbséget tennünk?

– Hadd szögezzem le, hogy a radikális szót az iszlám nem ismeri. Ezt a szót a nem muszlimok használják. Minden muszlimot az iszlám alapján kell megítélnünk, ahogy egy jó keresztény esetében is azt nézzük, hogy mennyire követi a Bibliát. Ugyanezt a kérdést feltehetjük a muszlimokkal kapcsolatban is. Vajon mennyire követik az iszlám szent könyveit? Ezért én sem használom a radikális szót, ahogyan nem használom a terrorista kifejezést sem. Amikor ugyanis radikális muszlim terroristáról beszélünk, akkor valójában egy dzsihádistáról beszélünk. Azért fontos a megfelelő kifejezés használata, mert ez írja a tettei mögött lévő ideológiát, mint például amit az Iszlám Állam követ.

Gyakran halljuk azt is, hogy nincs iszlám terrorizmus, mert a legtöbb terroráldozat maga is muszlim, ami szám szerint igaz is. Egyetért Ön ezzel? Miért támadnak muszlim terroristák muszlimokra?

– A dzsihádnak több formája van. Van a káfírok, vagyis a nem muszlimok elleni dzsihád, de van a megtisztulásért folytatott dzsihád is. Ennek a lényege, hogy feljogosít az olyan muszlimok elleni támadásra, akik nem elég jó muszlimok. A statisztika érdekes képet mutat, eszerint szeptember 11-e óta minden egyes megölt káfírra körülbelül két megölt muszlim jut. Ez azonban mind a dzsihád része, mert a dzsihádnak sok formája létezik. Zajlik a hitetlenek ellen, de zajlik az ideológiai tévelygések ellen is. Ezért látjuk azt, hogy muszlimok ölnek muszlimokat, olyanokat, akiket nem tekintenek elég jó muszlimoknak.

Európában – különösen Németországban – kezdeményezések indultak az „euroiszlám” megteremtésére. A feltételezések szerint ez az újfajta iszlám egyesítené az iszlám hagyományos elveit és kötelezettségeit a mai európai kultúrával, beleértve Európának a felvilágosodás utáni értékeit és tradícióit, mint például az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia és a nemek közötti egyenlőség. Realista ez a törekvés? Meg lehet reformálni az iszlámot és összhangba lehet hozni a kultúránkkal?

– Úgy gondolom, hogy Erdogan török elnök igazat mondott akkor, amikor kijelentette, hogy csak egyfajta iszlám létezik. Az iszlám politikát a Korán tartalmazza. Az iszlámnak nincs szüksége a mi civilizációnkra, már rendelkezik egy civilizációval, amiről Allah kijelentette, hogy minden civilizációk közül a legjobb. Miért akarna tehát egy muszlim felcserélni valami olyat, ami a legjobb, olyanra, ami alacsonyabb rendű? Ezért én nem értek egyet a kérdésben szereplő feltételezéssel. De ennél fontosabb, hogy maga az iszlám is elutasítja ezt a gondolatot.

Mindenfajta reformra történő felhívás hiábavaló tehát?

– Miért akarnának megreformálni valamit, ami már tökéletes? Ez ellentétes lenne az iszlám lényegével. Az iszlám nem emberi gondolatok gyűjteménye, hanem az a doktrína, amit a Korán, a Szíra és a Hadísz tartalmaznak. Másként megfogalmazva, az iszlám az, amit Allah és Mohamed képvisel.

Látjuk, hogy Európában milyen gesztusokat igyekeznek tenni a muszlimok felé. Tanárok mecsetlátogatásra viszik a diákjaikat, iszlám imákat tanítanak nekik, és még a karácsonyi ünnepségekről is készek lemondani. És nem csak Nyugat-Európában. Tavaly nyáron az egyik legnevesebb budapesti gimnázium iszlám tematikájú nyári tábort szervezett tinédzsereknek. Az ilyen gesztusok meg tudják változtatni azt, hogyan gondolkodnak rólunk a muszlim emberek?

– Ön muszlim embereket említett, én azonban nem elsősorban muszlim emberekről írtam, hanem az iszlám doktrínájáról. Sajnos az európaiak kiszolgálják azt, amit az iszlám követel tőlük, ezért önként vetik alá magukat alacsonyrendűként az iszlámnak. Szerintem az európaiaknak bátraknak és büszkéknek kellene lenniük a civilizációjukra. A muszlimoknak megvan a saját civilizációjuk, és ez a politikai iszlám. Nem hiszem, hogy fel kellene adnunk magunkat, és alkalmazkodnunk kellene az iszlámhoz. Sokkal hasznosabb, ha tanulmányozzuk Mohamed életét és a Koránt, hogy megértsük, miről szól a saría.

Mennyi időt vesz igénybe Ön szerint az, ha valaki kellő mértékben meg akarja ismerni az iszlám tanításait?

– Régebben ez egy nagyon nehéz, hosszú és komplikált téma volt, mert az iszlám alapvető könyveit soha nem foglalták össze áttekinthető és érhető formában. Én úgy dolgoztam fel az iszlám tanításokat, hogy egy villanyszerelő vagy autóbuszsofőr is tanulmányozhassa Mohamed életét, a Koránt és a saríát. Nem arra törekedtem, hogy az embereknek a gondolkodását változtassam meg, hanem segíteni akarok abban, hogy mindenki megérthesse, miről szól az iszlám, és aztán maga dönthesse el, hogy mit gondol.

Nem tart attól, hogy a leegyszerűsítések elfednek valamit a lényegből? Gondolom, találkozott ilyen kritikákkal. 

– Én nem azt állítom, hogy a könyveim a Koránt tartalmazzák, hanem azt, hogy aki elolvassa ezeket, utána könnyebben hozzá tud kezdeni ahhoz, hogy saját maga tanulmányozza a Koránt. Ezek oktatási segédletek, és mindenki összevetheti ezeket az eredeti forrásszövegekkel. Arra biztatom az olvasóimat, hogy ők maguk járjanak utána annak, hogy igazam van-e vagy sem.

Hogyan változtatta meg a migrációs válság az iszlámról alkotott képet Európában? Mit tapasztal: könnyebb ma erről a témáról beszélni vagy sem?

– Ahhoz, hogy ezt eldönthessük, fontos megértenünk, hogy egy muszlim egészen mást ért a migráció alatt, mint mi. Mi azt mondjuk, hogy valaki például emigrált Angliából Amerikába, mondjuk politikai vagy gazdasági okokból. Az arab név erre a fogalomra a hidzsra. Nézzük meg, mit is jelentett a hidzsra Mohamed éle-tében. Mohamed békés ember volt, mielőtt Mekkából Medinába költözött volna. Amikor megérkezett Medinába, megváltozott. Az a vallás, amit sikertelenül hirdetett Mekkában, hatalmas sikert hozott a számára Medinában. Az iszlám naptár nem a Korán születésével kezdődik, hanem Mohamednek a Medinába való migrációjával, a hidzsrával. Ez hozta el ugyanis a politikai sikert az iszlám számára. Ezért jobb, ha ahelyett, hogy magunkból indulnánk ki, vajon igazunk van-e vagy sem, Mohamedre figyelünk, ő pedig azt tanítja, hogy a hidzsra megelőzi a dzsihádot.

Hogyan befolyásolja az iszlám terjedése a kereszténységet? Milyen reakciókat tapasztal Ön?

– Ez szomorú téma. A Korán két különböző nézetet tartalmaz a kereszténységről. Eleinte szeretettel beszél a keresztényekről, de az utolsó szakaszban ez megváltozik. Tudnunk kell, hogy a Koránban számos egymásnak ellentmondó kijelentés van, és a később születettek a meghatározók. Az utolsó vers pedig azt mondja, hogy a keresztényeket alá kell rendelni a muszlimoknak, adókkal kell sújtani és megszégyeníteni őket, hogy dimmiként éljenek a saría törvényei alatt. A másik, amit szintén láthatunk, hogy az iszlám fegyverrel hódította meg a keresztény országokat, és ez ma is zajlik. Hajdan a mai Törökország keresztény többségű volt, csakúgy mint Észak-Afrika és Irak. De teljesen eltűnt a buddhizmus is Afganisztánból. A tapasztalat az, hogy azokon a területeken, amelyeket az iszlám meghódít, előbb-utóbb a civilizáció is teljesen megváltozik. Ezt nevezem én az iszlámmal történő „eláztatásnak”. Szeretném, ha a gondolatok és nézetek terén indulna meg egy küzdelem arról, hogy mi is valójában az iszlám. Ezáltal fékezni tudjuk az akadálytalan terjedését, és túl tudjuk élni kulturális szempontból a jelenlegi időszakot. Mert ahol ez nem történt meg, ott mind eltűnt a kereszténység. Az iszlámnak nem is kell többségbe kerülnie, elég, ha a muzulmánok aránya eléri a 20-25 százalékot egy társadalomban, ahhoz, hogy a befogadó társadalom egyre inkább iszlamizálódjon. Ezért kell időben felvenni a nézetek és gondolatok terén a küzdelmet.

Mi az iszlám célja Európával?

– A céljaikat a Szíra és a Korán világosan kifejti, és ez nem más, mint Európa meghódítása az iszlám számára, és a bennszülött lakosság teljes áttérítése az iszlámra. Látjuk ennek példáját Afganisztánban, amely – mint említettem – buddhista ország volt. Az iszlám példátlan szenvedést hozott ebbe a nemzetbe. Nemcsak a halottakra gondolok, hanem az őshonos kultúra teljes megsemmisítésére is. Nézze, szeretem Amerikát, és nem tartom bajnak, ha muszlimok érkeznek az országunkba, de úgy kell jönniük, mint vendégeknek, nem mint behatolóknak, akik beköltöznek, és követelőzni kezdenek. Elvárják, hogy a társadalmi többség elfogadja az étkezési szokásaikat, a divatjukat és azt, ahogyan a nőkkel bánnak. Ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni a kultúránkat, befogadóknak kell lennünk, de meg kell mondanunk a vendégeinknek, hogy tiszteljék azt, akik vagyunk.

Ha előretekint, hogyan látja, megállítható vagy akár vissza is fordítható Európa iszlamizációja? Az oktatáson kívül mit tehetünk ennek a veszélyes folyamatnak az ellensúlyozására? 

– A tények oktatásával kell kezdenünk: mi az iszlám doktrínája, és mi az iszlám történelme. Kevesen tudják például azt, hogy 60 millió keresztényt öltek meg a dzsihádok során. Az egyház elfeledkezik a közel-keleti és az észak-afrikai keresztények szenvedéseiről. Európa sorsa attól függ, hogy az európaiak felébrednek-e arra, hogy milyen értékes civilizációjuk van, és kiállnak-e ezért. Olyan régóta hallgatunk erről, és becsuktuk a szemünket, hogy ne ismerjük meg az iszlámot. Magyarországon nem szabad elfeledkezni a százötven évnyi török uralomról, és arról, hogy ez milyen szenvedést okozott a magyaroknak.

Dr. Bill Warner: Mohamed élete, a Szíra (részlet)

Mohamednek szokása volt hónapnyi hosszan visszavonulni, hogy egyedül legyen, és gyakorolja a kurajs vallást. A visszavonulást követően aztán szertartásosan, imádkozva körbejárta a Kábát. Negyvenévesen e szokását gyakorolva elkezdett látomásokat látni és hangokat hallani. A látomásait először ramadán havában, alvás közben kapta – és olyan élénkek voltak, mint a felkelő Nap. Mohamed azt állította, hogy Gábriel angyal jött el hozzá egy darab brokáttal, amin írás állt, és fölszólította, hogy olvasson. „Mit kéne olvasnom?” – kérdezte Mohamed, mire az angyal megszorította, és azt mondta: „Olvass!” Mohamed újra megkérdezte: „Mit kéne olvasnom?” Az angyal újra megszorította erősen, és ismételten fölszólította: „Olvasd!” Mire a válasz ismét: „Mit kéne olvasnom?” Az angyal azt mondta: „Mondd vissza: a te Urad nevében, Aki az embert teremté vérrögökből – majd így folytatta: – mondd vissza: a te Urad a legnagylelkűbb, Aki megtanított használni a tollat, és megtanította az embert arra, amit az nem tudott.”
Hadídzsa, Mohamed felesége embereket küldött, hogy keressék meg férjét. Miután megtalálták, hazavitték. Mohamed azt mondta Hadídzsának: attól tart, hogy megtébolyodott, vagy esetleg elragadtatott költő lett belőle, és hogy mindkét dolog gyűlöletes számára. Hadídzsa elküldte őt az unokatestvéréhez, aki keresztény volt. Az unokatestvér mondta Mohamednek, hogy ő egy próféta. Hadídzsa megkérte Mohamedet, hogy szóljon neki, amikor Gábriel legközelebb újra eljön. Amikor Mohamed szólt neki, hogy Gábriel eljött, Hadídzsa maga mellé ültette férjét a jobbjára. Majd megkérdezte tőle: „Látod most Gábrielt?” Mohamed azt mondta: „Igen.” Eztán Hadídzsa megkérte Mohamedet, hogy üljön át a baljára, és megkérdezte, hogy látja-e Gábrielt, és Mohamed igennel felelt. Majd azt kérte tőle, hogy üljön az ölébe, és újra megkérdezte, hogy még mindig ott van-e Gábriel. A válasz ismét igen volt. Eztán Hadídzsa levetette a ruháit, és még egyszer megkérdezte, hogy még mindig ott van-e Gábriel. Mohamed azt mondta: „Nem.” Mire Hadídzsa így szólt: „Örvendjünk, akkor ő egy angyal, nem ördög.”
Mohamed felesége volt az első, aki áttért a muszlim hitre. A kezdetektől bátorította Mohamedet, és hitt benne. Egy percig sem gondolta róla, hogy megtévedt vagy megőrült volna. Kisvártatva aztán megszűntek Mohamed látomásai, és a hangokat sem hallotta többet. Lehangolttá vált, és elhagyatottnak érezte magát, ám a látomások újrakezdődtek. Mohamed új felfogásban, új szabályok szerint kezdett imádkozni. Először két leborulást hajtott végre minden imádságnál. Később imádságonként négyszer borult le. Aztán egyszer, amikor egy hegyen volt, kapott egy látomást, amiben Gábriel megmutatta neki, hogyan végezze a szertartásos mosakodást az imádkozás előtti megtisztuláshoz. Hazament, és megmutatta Hadídzsának, hogy hogyan kell végezni az imaszertartásokat, Hadídzsa pedig utánozta őt. Mohamed, a felesége, valamint az unokaöccse, Ali, elkezdett a Kábánál úgy imádkozni. Imáikba beleépítették a mosakodás és a leborulások új rituáléit. Egy látogató rákérdezett erre az új szertartásra. Ő volt az első idegen, akinek azt mondták, hogy ez egy új vallás, aminek Mohamed a prófétája.
Arábia ősi helyi vallásainak forrásai és prófétái ismeretlenek voltak. Az arabok által ismert népek közül a zsidóknak voltak prófétái; Mohamed volt az első arab, aki prófétának mondta magát. Az új vallást iszlámnak nevezték, aminek a jelentése alávetés / behódolás. Azokat, akik csatlakoztak az iszlámhoz, muszlimoknak hívták, ami annyit tesz, hogy „azok, akik behódoltak / alávetették magukat”.
A valláshoz egy új elemet adtak. Bárkinek, aki visszautasította Mohamed kinyilatkoztatásait, örök büntetés lett az osztályrésze. A Mohamed és követői által meghódított területeken csak az iszlám volt elfogadott vallás.  A muszlimok kijártak imádkozni Mekka peremére, hogy egyedül legyenek. Egy napon a kurajsok egy csoportja odament hozzájuk, és elkezdte csúfolni őket, amiből verekedés kerekedett. Szaed, egy muszlim, fölkapta egy teve állkapocscsontját, és véresre ütötte vele a kurajsok egyikét. Ehhez az erőszakos eseményhez kapcsolódik az iszlám első vérontása.

Olvasson tovább: