Kereső toggle

A multikulturalizmus kritikája

Mennyire reálisak a bírálatok?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Múlt heti számunkban írtunk a multikulturalizmus történetéről. Az Európai Unióban mára a multikulturalizmushoz való viszonyulás a tolerancia és a progresszivitás fokmérője lett: eszerint egy társadalom számára az az előnyös, ha demográfiai, kulturális és vallási területen minél inkább egyfajta pluralizmus valósul meg.

Gyakran hallani a multikulturalizmus érvrendszerének népszerű paneleit: lejárt a nemzetállamok ideje, a beszűkült monokultúrák helyett nyitott, befogadó társadalmakat kell megvalósítani; a bevándorláspolitika liberalizációjára van szükség; ha megnyitjuk a kapuinkat a különféle kultúrákból érkező migránsok előtt, a társadalmunk színesebb és értékesebb lesz; minél többféle kultúrát befogadunk, annál gazdagabbak leszünk mi magunk is.
Ez az Európai Unió hivatalos álláspontja is. Ezt képviselik a nyugat-európai országok, Németországgal az élen (még akkor is, ha Merkel német kancellár többször beszélt nyilvánosan a multikulti bukásáról). Ezt hirdeti Soros György személyesen és a különböző alapítványain keresztül is, emellett ez a mainstream balliberális politikai irányvonal Magyarországon. A multikulturalizmus hívei gyakran elmaradottnak, rasszistának és xenofóbnak (idegenektől félő, idegengyűlölő) bélyegzik azokat, akik nem fogadják el az álláspontjukat. De a kelet-európai társadalmakban élő emberek túlnyomó többsége elutasítja a multikulturalizmus doktrínáját. Sőt, a nemrégiben megtartott brit népszavazás eredménye rámutatott, hogy a nyugat-európai társadalmakban is éles vita zajlik ebben a kérdésben. Nézzük meg, melyek azok a fő érvek, amelyekkel bírálni szokták a multikulturalizmus eszméjét.

A nemzeti egység megbomlása

Eszerint az ellenérv szerint a multikulturalizmus megbontja a nemzetek egységét. Leépítjük az őshonos kultúrát, hogy a kisebbségi kultúrák számára helyet készítsünk. A multikulturális társadalmak – hangzik az ellenérv – megfosztották az embereket az etnikai identitásuktól: „angol vagyok”, „francia vagyok”, ez ma már nem árulja el valakiről, hogy milyen nemzetiséghez, valláshoz tartozik, illetve hogy honnan származik. A kritikusok szerint ez a gyakorlat az ember alapösztönével megy szembe – az ember társas lény, aki tartozni akar valahová. A multikulturalizmus így súlyos belső konfliktusokat eredményez a társadalmakban – ezt bizonyítják a statisztikák, melyek szerint az ilyen országokban egyre növekszik az erőszak a különféle nemzetiségek között.
Az egymás mellett élő megannyi kultúra mindig is harcolni fog a dominanciáért – törvényes és erőszakos eszközökkel egyaránt. A nemzetiségek gettósodni fognak, és párhuzamos társadalmak jönnek létre –, ez feszültségeket eredményez. Az emberek többsége képes együtt élni nagyon másféle emberekkel is, de az is elmondható, hogy a többség a saját kultúráját mindig preferálni fogja a többivel szemben. Nehéz letagadni, hogy a legtöbben jobban szeretünk olyan emberekkel együtt lenni, akik hasonlóan gondolkoznak, akiknek hasonló a világnézetük és az élettapasztalatuk, mint a miénk.  

Őslakosok üldözése és a „fordított migráció”

Egyesek azt nehezményezik, hogy miközben a bevándorlók kritizálhatják és akár nyíltan rasszisták is lehetnek a domináns etnikummal szemben, addig a politikai korrektség miatt lehetetlen az őslakosoknak nyíltan és tényszerűen kritizálniuk a migránsokat. Ennek eklatáns példája volt tavaly szilveszterkor a média hallgatása, amikor migránsok számos német városban nemi erőszakot követtek el több száz nővel szemben. Ha a bevándorlók nem integrálódnak, és egyre többen vannak, ez könnyen vezethet oda, hogy az őslakosok már nem érzik magukat otthon a saját hazájukban.

A bűnözés növekedése

Az integrálatlan bevándorlótömegek a bűnözés és a terrorizmus melegágyát jelentik – hangzik a következő ellenérv, amit a legszemléletesebben az Abdelhamid Abaaoud vezette, fiatal marokkóiakból verbuválódott molenbeeki terrorista szupersejt esete támaszt alá. Abaaoud és társai – többek között a korábban férfiprostituáltként és drogdílerként is tevékenykedő Salah Abdeslam – piti bűnözőkként élték le kamasz- és fiatal felnőttkoruk éveit Brüsszel rohamosan gettósodó kerületében, mígnem a kerületben tevékenykedő, szintén marokkói származású Khalid Zerkani szalafita prédikátor hatására csatlakoztak az Iszlám Államhoz. (Lásd: Így éltem Molenbeekben. Hetek, 2015. november 27; A gengszter-iszlám apostola. Hetek, 2016. április 22.)
A molenbeeki szupersejt a novemberi párizsi vérfürdő 120 és az idén márciusi brüsszeli robbantások 35 áldozatának haláláért felelős, de a bevándorlók lakta kerületek gettósodása és az ijesztő bűnözési mutatók közötti összefüggés a negyven éve a multikulti bűvkörében élő Svédország, vagy éppen Hollandia és Németország közvéleményét éppúgy foglalkoztatja, mint az Abaaoudék által sokkolt belga vagy francia társadalmat.

A kultúrák relativizálása

A kritikusok rámutatnak, hogy a multikulturalizmus hamis egyenlőséget feltételez a kultúrák között, és ezzel megkérdőjelezi a civilizációs fejlődés értékeit. Vannak más népcsoportok felé intoleráns kultúrák, léteznek a nők jogait súlyosan korlátozó kultúrák (például iszlám), továbbá léteznek a babonaságot a tudomány fölé, a varázslókat az orvostudomány fölé helyező kultúrák.
Sokan a liberalizmus és tolerancia alapján vallják a multikulturalizmust: minden kultúra felé legyünk toleránsak és befogadóak. De mely kultúrákat fogadnánk be a multikulturális utópiánkba, és melyeket nem? Mi van, ha egy kultúra meg akarja változtatni a mi törvényeinket, hogy azokat kevésbé liberálisakká vagy demokratikusakká tegye? És mi van azokkal a kultúrákkal, ahol a mai napig bestseller a Mein Kampf, vagy legitim érdekérvényesítő eszköz a terrorizmus?
Bizonyos kultúrák értékrendje és szokásai élesen eltérnek a mi nyugati elveinktől – és ezt a multikulturalizmus gyakran nem veszi figyelembe.
   
A nyugati civilizáció mint főgonosz

Ez az ideológia démonizálja azt, ha egy nyugati ember büszke a kulturális örökségére.
A domináns nyugati kultúrát minden fórumon relativizálni kívánja. Folyton a Nyugat bűneit hangoztatja, az értékeit elhallgatja. Mintha a világban levő minden rosszért a nyugati civilizáció lenne a felelős.
Ez a felfogás a nyugati országokat gyengíti a kultúrájukra büszke társadalmakkal szemben. Pedig a demokrácia, a jogállamiság, a női egyenjogúság, az állam és egyház szétválasztása, a tudományok tekintélye, az emberi szabadságjogok, a rabszolgaság eltörlése vagy a technológiai fejlődés mind a zsidó-keresztény civilizáció vívmányai.

Az őshonos kultúra erodálódik

A kritikusok szerint a multikulturalizmus egyfajta kulturális genocídium – az őshonos kultúra lassú halálra kárhoztatása. Emellett megfosztja az eredeti nemzetiséghez tartozó gyerekeket is attól, hogy a saját örökségüket, hagyományaikat és vallásukat megszerettessék velük.
Mivel tagadja a nemzeti kultúra elsőbbségét, a multikulturalizmus aláássa a közös történelemtudat kialakulását, és elősegíti az őshonos kultúra elfeledését. Egy fiktív, de egyáltalán nem abszurd példa: Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye hosszú ideje alapvető értéke a magyar irodalomnak. Egy multikulturális Magyarországon ezt is felül kellene vizsgálni – a regény egyes részei súlyosan sértően hatnának a muszlimhívő magyarok számára.
 
Munkaerő-piaci feszültségek

Vitathatatlan, hogy ha nagy számban megjelennek olyan munkavállalók a munkaerőpiacon, akik kevesebb fizetésért is elvégzik ugyanazt a munkát, amit az ott élő többi munkavállaló csak több pénzért végez el, a munkaadók őket preferálhatják a többiekkel szemben.
A tulajdonosok profitmaximalizálásának elve a kapitalizmus egyik fő jellemzője, ami végső soron azzal jár, hogy a munkaerőtöbblet miatt bizonyos munkákért járó fizetség csökkenni fog, így az őslakosok közül sokaknak kevesebb fizetésért kell elvállalniuk ugyanazt a munkát.
A munkavállalók mellett megjelenhetnek olyan vállalkozók is, akik sokkal kevesebb profitért is hajlandóak a termékeiket piacra dobni, vagy olyan munkakultúrából származnak, ahol megszokott a 100 órás munkahét, és a szabadnap fogalmát nem ismerik. Ezek a jelenségek komoly feszültségeket eredményezhetnek a munkaerőpiacon.
Sokak szerint a multikulturalizmus legnagyobb vesztesei a sikeres, jóléti társadalmak. A vendégmunkások dolgoznak, amivel pénzt keresnek, de csak annyit költenek, ami az alapvető szükségleteikre kell, a megtakarításaikat pedig hazaküldik. Ezzel a gyakorlattal nem járulnak kellőképpen hozzá a gazdaság egészséges körforgásához, működéséhez.

Egyenrangú kultúrák?
Boszorkányégetés, kannibalizmus, csonkítás

A multikulti hívei gyakran megfeledkeznek arról, hogy számos kultúra olyan gyakorlatot követ vagy követett a múltban, amelyek semmiféle tiszteletet nem érdemelnek. Néhány példa ezek közül:
– Pápua Új-Guineában évente mintegy 150 felnőttet és gyermeket égetnek el boszorkányság vádjával.
– A szintén új-guineai Dani-törzs tagjai közül sokan levágnak az ujjaikból, amikor a szeretteik meghalnak.
– A siíta muszlimok a Husszein imám meggyilkolására emlékező, Asúrának nevezett ünnepükön önmagukat ostorozzák meg, ilyenkor a felnőttek és gyerekek egyaránt megsebzik saját fejüket, hogy a vérük kifolyjon.
– Bizonyos kultúrákban a mai napig elfogadott a rabszolgatartás – a Földön ma több rabszolga van, mint bármikor a történelem során.
– Egyes ausztrál törzseknél a férfiasság elérésekor a fiúknak lándzsával kiütik egy egészséges fogukat.
– Bangladesben, Maliban, Mozambikban és Nigerben a lányok több mint felét gyermekkorukban kényszerítik házasságra.
– Szaúd-Arábiában és Iránban napjainkban is tartanak nyilvános kivégzéseket, előbbi országban a fő kivégzési módszer a lefejezés, ugyanúgy, mint az Iszlám Államban.
– A kannibalizmus gyakorlata még mindig létezik egyes törzseknél és bizonyos latin-amerikai bűnözői csoportoknál is.
– Szenegálban minden ötödik lány nemi szervét még gyerekkorban megcsonkítják, de a „női körülmetélésnek” nevezett barbárság a muszlim világ jelentős részén (így Egyiptomban, Szudánban, Szomáliában, Dzsibutiban), sőt bizonyos kopt keresztény területeken is (például Etiópiában) élő szokás a mai napig. (A muszlim világ más része, így Irán, Szaúd-Arábia vagy éppen Jordánia azonban ma már tiltja a borzalmas beavatkozást).
– Az Amazonas mentén élő Janomano törzs tagjai gyakran megeszik a meghalt szeretteik hamvait.
– A hindu családok évente legalább öt állatot áldoznak fel a gonosz szellemek távoltartása céljából.
– A hinduknál napjainkban is előfordul esetenként, hogy egy özvegy elégeti magát a férje temetésekor.
– A megkövezést mint kivégzési formát esetenként ma is alkalmazzák (leggyakrabban házasságtörőkkel vagy éppen homoszexuálisokkal szemben) az afgán, az iráni, a nigériai, a pakisztáni, a szudáni, a szaúdi kultúrákban.

Olvasson tovább: