Kereső toggle

Ninive tündöklése és bukása

Az első szuperhatalom fővárosa és építői

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Iszlám Állam január elején bejelentette, hogy amennyiben az Iraki Hadsereg támadást indít ellenük, lerombolják az ősi Ninive falait. A lapzártánkig elérhető információk alapján már meg is kezdték a több mint 2700 éves ősi építmény módszeres pusztítását. A mára a világörökség részét képező falak közül irányított birodalom egykor az ókori Egyiptomot és Babilont is leigázta.

A Tigris folyó partján fekvő Moszul Irak második legnagyobb városa. Lakóinak száma pár éve még közel azonos volt Budapestével. Az ősi Ninive területét fokozatosan kebelezte be az eredetileg csak a folyó túloldalán fekvő város. Az ókori város falai még ma is gyönyörűen kirajzolódnak bárki számára, aki a Google Mapsen Moszul felé barangol. A falakon belül számos asszír vonatkozású feltárás zajlott le, az egykori uralkodók palotáiból származó leletek a nyugat-európai múzeumok gyűjteményeit gazdagították. Ninive területén állt az iszlám hagyomány szerint Jónás próféta sírja. Az egyébként muszlim zarándokhelyen épült Jónás (Junisz) próféta mecsetét tavaly robbantotta fel az Iszlám Állam.

Jónás és a tetszhalott birodalom

Nemcsak a bibliai Jónás próféta, hanem a Teremtés könyve is említi Ninivét, mint a Nimród által épített egyik várost. A település földrajzi fekvéséből adódóan mindig fontos szerepet töltött be az ókori Mezopotámia történetében. Mivel két folyó találkozásánál feküdt, és a Tigris egyik gázlóját ellenőrizte, fontos kereskedelmi csomópont is volt. Bár Asszíria hagyományos fővárosa Assur volt, Ninive Istár istennő temploma miatt már a korai időszaktól kezdve kiemelt kultuszhelyként funkcionált.

A II. Jeroboám (Kr. e. 786–746) izraeli király alatt tevékenykedett Jónás próféta könyve azért érdekes számunkra, mert olyan adatokkal szolgál, amelyek viszonyítási pontként szolgálhatnak a város méreteivel kapcsolatosan. (Az első feljegyzett olimpiai játékok és Róma alapításának évtizedeiben járunk, bő kétezer kilométerrel keletebbre.) Ebben az időben az asszír birodalom  nem az ereje teljében levő hódító képét mutatja, hanem éppen belső viszályoktól szenved. A Kr. e. 9. századi gyors expanzió után stagnálás következett, amikor a helytartók kiskirályokként uralkodtak. Bizonyos magyarázatok szerint a Jónás könyvében szereplő Ninive királya is egy ilyen helytartó volt.

A város azonban már ekkor is jelentős méretekkel rendelkezett, ahogy azt a prófétai könyvben olvassuk: „Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó- föld” (Jónás 3:3). A méretek értelmezéséről természetesen megoszlanak a vélemények, bizonyos nézetek szerint ez nemcsak magát a várost, hanem az agglomerációt is magában foglalta. A lakosság számáról is tudósít a könyv, amikor Isten Jónással vitatkozik: „Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tíz-ezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!” (Jónás 4:11). A történet végét ismerjük: a város megtér, és ezzel elkerüli Isten ítéletét.

Az Újasszír Birodalom ezután kezdi meg szűk másfél évszázados dicsőséges korszakát. Innentől a Biblia beszámolóiban is megjelennek a hódító asszír uralkodók.

Az asszír III/III igazgatója

Ninive igazi metropolisszá Szín-ahhé-eríba (Kr. e. 704–681) idején vált. Nem csak a posztkommunista Kelet-Európában lehet titkos-szolgálati múlttal komoly pozíciókat szerezni, igaz, Szín-ahhé-eríba koronahercegként egyébként is a kijelölt trónörökös volt. Az viszont biztos, hogy a Bibliából Szanhéribként ismert uralkodónak óriási előnyt jelentett az asszír ügynökhálózat irányításában szerzett tapasztalata. Az agyagtáblákon fennmaradt levelezésből zavarba ejtően jól rekonstruálható az asszír besúgók tevékenysége. Az ügynöki jelentések mind a koronaherceghez futottak be, aki már ekkor Ninivében rendezkedett be.

Szín-ahhé-eríba apja II. Sarrukín (Kr. e. 721–705) egy hadjárat során elesett, és holtteste szerencsétlen módon nem került elő a harcmezőről. A tetem eltűnése olyan komoly negatív jelnek számított, hogy az új uralkodó mindent megtett a múlttal való szakítás érdekében. Egyrészt felirataiban következetesen hallgat származásáról, másrészt az éppen csak néhány éve befejezett, zöldmezős beruházásként indult Dúr-Sarrukínból Ninivébe helyeztette a birodalom fővárosát.

Gigantikus építkezéseiről a fennmaradt leleteken túl a király ékírásos beszámolója tudósít minket. A várost 12 kilométernyi városfal vette körül „a gonosz ellenség elrettentője” nevű külső fal mögött, egy még ennél is nagyobb, 15 méter magas vályogtégla fal állt, amely praktikusan „a fal, melynek félelmetessége az ellenséget letapossa” nevet kapta. A várost 15 kapun keresztül lehetett megközelíteni. Újonnan épült palotája szerényen „a palota, amelynek nincs párja” címet hordozta. A Délnyugati Palota néven ismert királyi lakhely 77 ezer négyzetméteren terült el. A termeit az uralkodó tetteit hirdető domborművek díszítették, amelyekből a British Museum őriz egy sorozatot.  A város és kertjei vízellátását több tíz kilométer hosszú csatorna- és vízvezetékrendszer biztosította. Stephanie M. Dalley, az Oxfordi Egyetem professzora egyenesen odáig megy, hogy az uralkodó által kialakított botanikuskertek és vadaspark azonos lehet a hagyományosan Babilonhoz kötött Szemirámisz függőkertjével. Ninive ebben az időben fejlődhetett 100-120 ezer lelkes metropolisszá.

Az érem másik oldala

Ugyanakkor az asszír hadsereg korának legrettegettebb hadigépezete volt. A deportálás az asszír hódítási politika alapvető technikája volt. A csodálatos palota és a káprázatos díszkertek építője így számol be az építkezésről: „Káldea, Arám, Mannai, Que, Hilakku, Philisztea és Türosz lakosságát, akik igámba (önként) fejüket nem hajtották, áttelepítettem, kosarat szállíttattam velük és téglát vetettek.”

Elődei deportálták Izrael máig elveszett tíz törzsét, és helyükre más népeket telepítettek be, aminek az eredménye a szamaritánus vallás kialakulása lett. Ez még Jézus idején is vallási feszültségekhez vezetett.

Azonban II. Sarrukín halálával az országszerte kitört lázadások problémája is rászakadt a 40 év körüli uralkodóra. Ugyanis a „vazallusi” eskü az uralkodónak szólt, így az uralkodóváltás és az esetleges trónviszályok időszaka az asszír iga lerázásának lehetőségével kecsegtette a leigázott népeket. Uralkodását emiatt főleg a különböző vazallusállamok megrendszabályozására vezetett hadjáratok jellemezték. Egy ilyen hadjárat alkalmával rombolta porig például a folyamatosan lázongó Babilont.

Ezékiás (Kr. e. 716–687), Júda királyának lázadása és az asszír büntetőhadjárat (Kr. e. 701), azért unikum az ókor kutatóinak, mert mind írott források, mind régészeti leletek tekintetében gazdag anyag áll rendelkezésre az eseménysor rekonstruálására. A Biblia három helyen is hosszan tudósít az eseményről, és ékírásos szövegekben is több utalás található a hadjáratra. Az egyik júdeai erőd, Lákis bevételéről készült domborművek díszítették Szín-ahhé-eríba ninivei palotájának egyik termét. Ezt az ostromot a helyszínen végzett régészeti feltárások is alátámasztják.

Mind a Biblia, mind az asszír beszámoló megerősíti az asszír pusztítást, viszont a hadjárat lezárásáról különböző képet tárnak elénk. A bibliai beszámoló szerint az asszír király 185 ezer katonát vesztett egy éjszaka alatt, amikor az Úr angyala vérfürdőt rendezett a táborban. A kutatók általában egy hirtelen kitört járvánnyal azonosítják az eseményt. A történteket – némileg pontatlanul – még Hérodotosz is megemlíti. Az asszír tudósítás erről mélyen hallgat, a beszámolót azzal zárja, hogy Jeruzsálemet ostromgyűrűbe zárták, és hatalmas adót gyűjtöttek be. De hiába a propaganda, az apokrif Tobit könyve is feljegyzi, hogy Szín-ahhé-eríba Ninivébe visszatérve bosszúból az apja által Ninivébe hurcolt zsidókkal kegyetlenkedett. A királlyal egyébként végül saját hataloméhes fiai végeztek, mivel Szín-ahhé-eríba kedvenc felesége fiát, Assur-ah-iddinát jelölte ki utódjának bátyjai helyett. „És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia Esárhaddon uralkodék helyette.” (2Kir 19:37)

Babiloni praktikák

A kitört trónviszályokból Assur-ahiddina (Kr. e. 680–669) került ki győztesen. Az állandó egészségügyi problémákkal küszködő király igyekezett minél többet megtudni a jövőről, ezért babiloni jósokat alkalmazott az udvarában. Uralkodása idején indult meg Egyiptom meghódítása, amit végül a babiloni tudományok iránt szintén érdeklődő fia, Assur-bán-apli (Kr. e. 668–627) vitt véghez, akinek a nevéhez köthető egy újabb építkezés: az úgynevezett Északi Palota Ninivében. Híressé viszont arról a több mint 30 ezer agyagtáblát tartalmazó „könyvtár” miatt vált, aminek nagy részét a British Museum raktárában őrzik. Kérésére a birodalom minden részéről (és különösen Babilonból) begyűjtötték és másolták szolgái a különböző agyagtáblákat. Azonban szembesülnünk kell a gigantikus projekt egyik praktikus oldalával is: Assúr-bán-apli rituálékat és varázsigéket gyűjtött, amiket a maga védelmére használhatott fel. Saját elmondása szerint Hammurapi király tábláit is olvasta, sőt még régebbieket is. Különösen büszke volt rá, hogy olyan kőtáblákat is tud olvasni, amelyek az özönvíz előtt íródtak. Az általa gyűjtött táblák közül került elő a Gilgames-eposz híres Vízözön táblája is.

Assúr-bán-apli után zűrzavaros időszak kezdődött, a birodalom aranykora véget ért. A virágzó város dicsősége együtt hanyatlott alá a meggyengült Újasszír Birodalommal. Ninive dicső épületeit 15 évvel később, Kr. e. 612-ben az egyesített méd–babiloni seregek porig rombolták. Ahogyan azt Náhum próféta korábban megjövendölte: „Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik meg rabolni. Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér; Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban. A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival: Íme, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat. Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.  És mind, a ki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?” (Náhum 3:1–7)

Olvasson tovább: