Kereső toggle

Lucifer misszionáriusa

A New Age alapítói (3. rész): Alice A. Bailey

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Helena Blavatsky a 19. század második felében megismertette a Nyugattal a „Titkos Tudományt”, amibe - könyvei szerint - egy tibeti „felsőbb mester” avatta be telepatikus úton (A szellememberek írnoka. Hetek, 2014. július 25.). Mielőtt Blavatsky 1891. május 8-án Londonban meghalt, utolsó, transzállapotban mondott szavai ezek voltak: „Tartsátok megszakítás nélkül a láncolatot! Ne engedjétek, hogy kudarcot valljon az utolsó megtestesülésem!” Négy évvel később egy brit keresztény arisztokrata család tizenöt éves lánya előtt megjelent egy ismeretlen személy, aki felszólította, hogy készüljön fel arra a feladatra, amit „neki kell majd véghezvinni”. Ez a lány, a későbbi Alice A. Bailey lett a teozófia 20. századi legnagyobb hatású szerzője, aki írásaival a modern kori New Age és ezoterika szinte valamennyi irányzatát megtermékenyítette.

Bailey Manchesterben született 1880-ban, eredeti neve Alice LaTrobe Bateman volt. Ősi és gazdag brit család gyermekeként szülei alapos, anglikán hit szerinti nevelésben részesítették, de – mint önéletrajzában később írja – „azok az évek, amelyek a legnagyobb fizikai kényelmet és luxust nyújtották a számomra, amikor szabad voltam bármiféle anyagi gondtól, ugyanakkor egy nyomorúságos időszak, a csalódás, a magány és a boldogtalan felfedezések évei voltak a számomra”.

Anyja hatéves korában meghalt, apja pedig a kor brit tradíciójának megfelelően csak látogatóként volt jelen a magányos kislány életében. Mire Alice tizenöt éves lett, már túl volt két öngyilkossági kísérleten. A kétségbeesés időszakai között buzgón járt vasárnapi iskolába és istentiszteletekre, sőt – mint később feljegyezte – számos „ébredési összejövetelen” is részt vett, ahol „láttam, amint az emberek (a spirituális élmények hatására) elvesztik az önuralmukat”.

1895. június 30-án aztán ő maga is átesett Skóciában egy olyan megtapasztaláson, ami teljesen megváltoztatta az életét. Bailey így írt erről: „Ezen a vasárnapon kivételesen nem mentem el a templomba a rokonokkal. Egyedül maradtam otthon a szolgákkal. A szalonban ültem és olvastam, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó, és belépett egy magas férfi, nagyon elegáns európai ruhában, de fehér turbánnal a fején.” A férfi leült Alice mellé, és elkezdett beszélni hozzá. Elmondta, hogy a lányra fontos feladat vár a jövőben, de ehhez neki is fel kell nőnie. „Ha önbizalmat gyűjtök, akkor megbíznak majd bennem, és beutazom az egész világot, hogy sok országban végezzem »a Mester munkáját«” – így emlékezett vissza Alice a turbános férfi jövendölésére, amit döbbenten hallgatott.

A jelenet néhány perc múlva véget ért. Az idegen felállt, és amilyen titokzatos módon megjelent, úgy távozott, de előbb még az ajtóból visszanézett Alice-ra, aki azt érezte, mintha egy más világba került volna. „Azt hittem, olyan történt velem, mint amit Jeanne d’Arc élt át, és hallucinálok vagy látomást láttam Jézusról. De húsz évvel később rájöttem, hogy a látogatóm valóságos lény, nem Krisztus, hanem az egyik legfelsőbb Mester, aki Krisztus közvetlen környezetéhez tartozik, és az Ő megjelenését készíti elő.” A titokzatos férfi „K. H. Mester” néven ismertette meg magát, és azt állította, hogy tanítványokat keres az emberek között,  ezért jött el Alice-hez is. (Az illető később Djwhal Khul néven jelentkezett, és Bailey azt állította, hogy ő diktálta számára mind a huszonnégy könyvet, amit életében írt.)

Azt, hogy milyen feladatra kapott elhívást, Alice csak később ismeri meg, addig csupán annyit tud, hogy lesz célja az életének. Amint befejezte tanulmányait, csatlakozott a YMCA keresztény karitatív és missziós szervezethez, amelynek elnöke történetesen saját nagynénje volt. Az 1844-ben alapított YMCA a fiatalokat akarta megnyerni az evangélium számára, és világszerte különböző oktatási, sport- és kulturális programokat, klubokat szervezett a számukra a nagyvárosokban. A szervezet munkatársai azonban a közösségi munka mellett aktív missziós tevékenységet folytattak, így Alice Baileynek is lépten-nyomon bizonyságot kellett tennie keresztény hitéről.

A fiatal nő kitűnt buzgalmával: „Nagyon sikeresen mentettem az embereket, bár utólag visszagondolva, lehet, hogy azért engedtek nekem, mert látták, milyen kitartóan és őszintén győzködöm őket, és ezért igyekeztek mielőbb megszabadulni tőlem” – írta Alice önéletrajzában, amelyet évtizedekkel később az általa alapított szervezet, a Lucis (eredeti nevén: Lucifer) Trust jelentetett meg.

A missziós munka mellett azonban Alice várta, hogy újra meghallja a „Hangot”. Ebben az időszakban egyre inkább úgy érezte, hogy a lelkeket nem Istennek, hanem épp ellenkezőleg, a Biblia haragos Istenétől kell megmentenie. Később így emlékszik vissza erre a vívódásra: „A keresztény egyház Istene... azt várja az emberektől, hogy kiengeszteljék haragját, féltékenyen őrzi előjogait, miközben Ő maga saját fiát is képes volt meggyilkoltatni, valami ködös terv érdekében, amelynek a célja állítólag az emberiség megmentése volt.” Továbbra is hitt azonban „Krisztusban” mint az emberiség jótevőjében, akiről ekkor még úgy gondolta, hogy „a vallás béklyóitól” megszabadított Jézusban találta meg.

Üzenet a Mestertől

Bár Alice Bailey fokozatosan meghasonlott keresztény hitében, ezt kívülről sokáig senki nem vette észre. A huszonéves lány kitűnt kortársai közül: „Kivételesen jó klasszikus műveltséggel rendelkeztem, folyékonyan beszéltem franciául és meglehetősen jól olaszul is; emellett elég pénzem volt ahhoz, hogy kényelmesen éljek... igazán mélyen ismertem a Bibliát, jó ízléssel öltözködtem, és meglehetősen előnyös külsővel is rendelkeztem.” Ez az önbizalommal teli, már-már kérkedő leírás éles ellentétben áll az alig egy évtizeddel korábbi önmarcangoló, szuicid tinédzser képével. „Mindenre volt válaszom, és pontosan tudtam, hogy mikor mit kell tenni” – írta önmagáról.

A 10 pontos terv

  1. Távolítsuk el Istent és az imát az oktatási rendszerből.
  2. Csökkentsük a szülői tekintélyt a gyermekek felett.
  3. Romboljuk le a zsidó-keresztény illetve a tradicionális családi struktúrát.
  4. Ha már szabaddá válik a szex, tegyük legálissá és egyszerűvé az abortuszt.
  5. Tegyük egyszerűvé és legálissá a válást, hogy felszabadítsuk az embereket az életre szóló házasság koncepciója alól.
  6. Tegyük alternatív életformává a homoszexualitást.
  7. Alacsonyítsuk le a művészetet, hadd váljon elszabadult vaddá
  8. Használjuk a médiát az emberi gondolkodás befolyásolására és megváltoztatására.
  9. Hozzunk létre egy (globális) hitközi mozgalmat.
10. Vegyük rá a kormányzatokat, hogy mindezeket az elveket törvényekbe foglalják, és győzzük meg az egyházakat, hogy ők is támogassák ezeket a változásokat.

A buzgó fiatal misszionárius beutazta Skóciát és Írországot, majd huszonkét évesen a brit hadsereg lelkészi szolgálatához is csatlakozott. A katonák sorban jöttek tanácsért Alice-hez, aki maga is meglepődött azon, milyen hatással van másokra. Úgy érezte, hogy amikor szól, már nem a saját ismereteit és tapasztalatait osztja meg, hanem valami mélyebb kijelentést, ami belülről fakadt föl benne.

Alice a brit hadsereg melletti szolgálata révén hamarosan távolabbi országokba is eljutott. Huszonhét éves volt, amikor 1907-ben megismerkedett jövendőbeli férjével, Walter Evansszel. Miután összeházasodtak, Amerikába költöztek, ahol Evanst lelkésszé szentelték az episzkopális egyházban. Alice érdeklődését azonban nem elégítette ki a tradicionális vallásosság és a lelkészfeleség szerepe. Ellátogatott az ekkor népszerűsége csúcspontján lévő amerikai evangélista, Billy Sunday összejöveteleire is. Sunday sikeres baseballjátékosból lett az ország legismertebb evangéliumi igehirdetője, miután Chicagóban részt vett egy utazó evangélistacsoport rögtönzött istentiszteletén. Azonnal megtért, és olyan erős vonzalmat érzett Jézus szolgálatára, hogy feladta évi 3500 dolláros profibaseball- szerződését, és elszegődött a chicagói YMCA szervezetéhez segítőnek havi 83 dollárért.

A volt sportoló gyorsan kitűnt, mert miközben a programokban segédkezett, bizonyságot tett a fiataloknak, akik sorra megtértek Jézushoz, köztük olyanok is, akik előtte el akarták dobni maguktól az életüket. Sunday azonban úgy érezte, hogy elhívása csak akkor lehet megalapozott, ha elmélyíti bibliai és teológiai ismereteit. Ezért igyekezett képezni magát, és még évtizedekkel később is, amikor már országszerte ünnepelt evangélista volt, hangsúlyt tett arra, hogy evangelizációs körútjai között legyen ideje a tanulásra és felkészülésre. Ennek is köszönhető, hogy pályafutása élete végéig töretlen maradt. (Feljegyzések szerint Billy Sunday több mint 20 ezer sátras összejövetelt tartott, és személyes igehirdetésére – ez még a tömegkommunikáció előtti kor volt – mintegy másfél millió ember fogadta el Jézus Krisztust.) A századforduló utáni két évtizedben az evangélista olyan ismert lett, hogy rendszeresen kapott meghívásokat a Fehér Házba is, ahol együtt vacsorázott többek között Theodore Roosevelt, majd Woodrow Wilson elnökökkel.

A Titok

2006-ban jelent meg A Titok című bestseller, ami a teozófia világnézetét vegyíti számos népszerű pszichológiai technikával, többek között a pozitív gondolkodás módszerével. A 21 millió példányban elkelt és 44 nyelvre lefordított könyv azt hirdeti magáról, hogy olvasóit megtanítja a „vonzás törvényére”, így ha megfelelő erővel tudnak valami pozitív dolgot vagy eseményt maguk elé képzelni, akkor azt „behívhatják’ az életükbe. A mű egyike a számtalan New Age és ezoterikus világnézetre épülő könyvnek, amelyet Alice A. Bailey művei ihlettek.

Alice-t azonban csak a külsőségek vonzották Billy Sunday szolgálatához. Ekkor már érlelődött benne a nagy váltás, és ennek az irányát is felismerni vélte, amikor megismerkedett Helena Blavatsky írásaival. Az orosz származású Blavatsky határozta meg a teozófia („isten bölcsessége”) hitvallását: a rejtett (okkult) ismeretek megismertetését a nagyközönséggel, hogy az emberiség felkészülhessen egy „új korszakba” való átmenetre. Alice úgy érezte, hogy a teozófia továbbfejlesztése az, amire az ismeretlen mesterétől az elhívást kapta.

Harmincöt éves volt, amikor úgy döntött, hogy elválik férjétől. Bár önéletrajzában ezt azzal indokolta, hogy Evans elhanyagolta őt és három gyermeküket, azt is leírja, hogy ő maga is a külön utat kereste: „1915-ben egy teljesen új szakasz kezdődött az életemben... ekkor kezdtem felfedezni magamban a képességet, ami fáklyaként világította be életemet és gondolataimat.”

A „fényt” egy teozófiai előadássorozat erősítette meg benne, amelyet Blavatsky egykori titkára tartott a „Titkos Tanításról”. Bár személyesen soha nem találkozhattak, Alice hamarosan Blavatsky személyes tanítványának tekintette magát, akinek feladata tovább folytatni az emberiség felkészítését az „új korszak” és „Krisztus megjelenése” számára. Ekkor már végleg szakított az evangéliumok Jézusával is, és „Krisztust” egy tökéletes megvilágosodást kapott mesternek tekintette: „Megtudtam, hogy ő a Mesterek Mestere, a szellemi vezetők feje, aki egyszerre hasonlatos az angyalokhoz és az emberekhez is” – írta Alice, aki úgy érezte, hogy hirtelen új megvilágításban látja az egész Bibliát. Ismét meghallotta Mestere hangját (a közvetítést ő clairaudenciának, „tisztánhallásnak” nevezte), aki elmagyarázta neki, hogy a mennyben „Isten városának tizenkét kapuja van, és ki az egyiken, ki pedig a másikon lép be, hogy aztán az egész emberiség összetalálkozzon a város főterén”. Ebből a képből fejtette ki később a New Age egyik alapvetését, ami azt hirdeti, hogy „sok út vezet Istenhez, és mindenkinek meg kell találnia a saját szellemi ösvényét”.

Lucis hírnöke

1921-ben újra férjhez ment, ekkor már új világnézetének megfelelő társhoz. Foster Bailey a Teozófiai Társaság amerikai szervezetének főtitkára volt, aki meg volt győződve arról, hogy Alice az igazi örököse Blavatsky szolgálatának, mert az orosz arisztokrata okkultistához hasonlóan közvetlenül a tibeti „Legfelsőbb Mesterek” egyike irányítása alatt tevékenykedik. Alice javasolta azt, hogy a Társaság helyezze át székhelyét Kaliforniába. Az új központot a húszas évek elején Hollywoodban hozták létre, a dombok között, ahol ma az ikonikus „Hollywood” felirat látható. A teozófusok arról voltak meggyőződve, hogy a helyszín az „Új Édenkert” lehet az emberiség számára. Bár egy évtizeddel később – ekkor már Bailey külön utakon járt – a központot áthelyezték Hollywoodból egy távolabbi kaliforniai településre, a teozófusok a mai napig büszkék arra, hogy ők alapították Hollywoodot.

Alice azonban nem volt elégedett a Teozófiai Társaság munkájával, mert túlságosan sekélyesnek tartotta azt. Ezért javasolta a Társaság Ezoterikus Szekciójának spirituális megújítását, amit azonban nem mindenki nézett jó szemmel a szervezetben. A vita oda vezetett, hogy a Teozófiai Társaság elnöke meggyanúsította Alice-t, hogy csak kitalálja a tibeti mesterrel való kommunikációját, és végül ki is záratta a Bailey házaspárt a szervezetből.

Alice és férje ezt követően New Yorkba költöztek, ahol saját ezoterikus iskolát alapítottak Arcane School néven. Erdetileg ennek az iskolának a kiadóvállalata volt az 1922-ben létrehozott Lucifer Publishing Company, amely 1925-től Lucis Trust néven működött tovább. Bár bevallják, hogy a névváltoztatás oka a nagyobb elfogadottság megszerzése volt, a Lucis Trust honlapja ma is elismeri, hogy a kiadót Lucifer tiszteletére nevezték el, és mai elnevezése is ugyanezt a gondolatot fejezi ki. („Lucifer” a latin lucem ferre, „fényt hordozni” kifejezésből származik, míg a „Lucis” jelentése „fényből való”.) A közel százesztendős intézmény célja az „emberi elme képzése olyan spirituális alapelvek és értékek felismerésére és gyakorlására, amelyekre egy stabil és független világtársadalmat lehet építeni”. A kiadó gondozza az alapítók, Alice és Foster Bailey műveit, továbbá könyvtára gyűjti a világon megjelenő „okkult és ezoterikus műveket a legszélesebb témakörökben”.

A Lucis Trust honlapja így méltatja az alapítókat és a névadót: „Alice és Foster Bailey a teozófia elkötelezett tanítványai és tanítói voltak. Arra törekedtek – a nagy tanítóval, Helena P. Blavatskyval összhangban –, hogy mélyebb megismerést nyerjenek a Lucifer által hozott áldozatról. Ez a szellemi tradíció Lucifert az egyik »szoláris angyalnak« tekinti, olyan felsőbbrendű lények egyikének, akik a Vénuszról szálltak alá (emiatt nevezik egyesek őket úgy, mint »aláhullottak«) a bolygónkra több korszakkal (aeonnal) ezelőtt, azért, hogy az akkor élő »állatember« számára értelmet és tudást hozzanak. A teozófia nem a bűnbe vagy szégyenbe történő bukásnak látja ezen angyalok leszállását, hanem egy nagy áldozat kifejezésének, amint azt a ‘Lucifer‘ (Fényhozó) név is jelöli.”

Alice Bailey „Lucifer áldozatát” az emberiség történetének legnagyszerűbb pillanatának látta, amelyet a későbbi korok – különösen a judaizmus és a kereszténység – igyekezett „besározni”. Ahogy Blavatsky tagadta a jó és rossz elválaszthatóságát, úgy Bailey is azt hirdette, hogy bár Lucifer lázadása Isten ellen irányult, célja az emberiség megsegítése volt. Szerinte Lucifer azzal emelkedett ki a többi mennyei lény („Isten fiai”) közül, hogy kész volt vállalni a konfliktust a mennyben és áldozatot hozni, így lett az emberiség fejedelme. Jézust is ebben az összefüggésben látja, mint aki „nem valamiféle jelképes halállal, hanem a tanításaival szolgálta az emberiséget”. Megváltásra szerinte amúgy sincs szükség, mert „nincs büntetés, nincs pokol, és ezért nem is kell semmiféle erőszakos engesztelés sem”.

ENSZ-kampány a Sötét Erő ellen

Alice Bailey 1937-ben adta ki a Nagy Fohász (The Great Invocation) című könyvét, amelyet sokan a New Age megszületésének tekintenek. A mű középpontjában egy mantra (imaforma) áll, amelyet a szerző az „Új Kor és az Egész Emberiség” érdekében kapott tanítómesterétől. A fohász középpontjában „Krisztus Földre való visszatérése” áll, amelynek mindenki részévé válhat: „A központból, ahol Isten akaratát ismerik / Vezérelje cél a sok kis emberi akaratot / Az a cél, amit a Mesterek ismernek és szolgálnak.”

Bailey nyomán a New Age hívei ezt a Krisztust várják, mint Isten „avatárját” (megtestesítőjét), aki – mint azt a Lucis Trust által kiadott Krisztus újbóli megjelenése című könyv írja – „a Vízöntő korának világtanítója” lesz, és „eljövetele küszöbön áll, hogy beteljesítse a korszakokon át az emberiségnek adott isteni kijelentést”. Ezt a Krisztust – aki a „spirituális hierarchia feje” és a „világmindenség legfőbb kormányzója” – nem sajátíthatja ki egyetlen vallás sem, mert „a Krisztus az egész emberiségé”.

A Nagy Visszatérést és az Új Kor hajnalát – vagyis a Felsőbb Mesterek Tervének megvalósulását –Bailey szerint legerőteljesebben a „Sötét Erő”, a „Kozmikus Gonosz” emberiségre gyakorolt hatása késlelteti. Szerinte a „Sötét Erő” itt a földön a judaizmus és képviselői, a zsidó faj elhúzódó és káros történelmi jelenlétében érhető tetten. Igen, bármilyen meglepő, a New Age prófétája meggyőződéses rasszista és antiszemita volt, nem véletlenül kapott külön terjedelmes szócikket a Richard S. Levy által szerkesztett Antiszemitizmus: Az előítéletek és üldözés történetének enciklopédiája című kötetben. Bai-ley persze hangsúlyozta, hogy nem az egyes zsidókkal van baja, hanem azzal a negatív hatással, ami által az emberiség boldogulását akadályozzák. Emiatt tartja szükségesnek eltávolításukat a Földről, hogy – mint a Nagy Fohászban szerepel – „bezáruljon a gonoszság lakóhelyének minden ajtaja”. Antijudaizmusa ideológiai alapú: a zsidókat az árja civilizáció megjelenése előtti korból itt maradt, alsóbbrendű „gyökérfajnak” tartja, akik idegenek, és ezért nincs helyük az Új Kor emberiségében.

Annak ellenére, hogy a szervezet alapítója már a második világháború előtt a „zsidókérdés” teljes és radikális megoldását javasolta, a Lucis Trustot nemhogy szélsőjobboldali, rasszista intézménynek minősítenék, épp ellenkezőleg: a legnagyobb megbecsülésnek örvendő amerikai civil szervezetek közé tartozik. A World Goodwill (Világméretű Jóakarat) elnevezésű alapítványuk régóta szorosan együttműködik az ENSZ-szel, és Ban Ki Mun főtitkár felkérte a szervezetet, hogy vegyen részt a 2015-ben kezdődő új, globális

ENSZ-program kidolgozásában, amelynek célja az „emberiség fenntartható növekedésének” biztosítása. A Lucis Trust székhelye New Yorkban a Wall Streeten van, Londonban pedig szintén a pénzügyi központ szívében, a Cityben, míg harmadik székhelyük a svájci Genfben található. 

Bár Alice Bailey 1949-ben meghalt, huszonnégy könyve számtalan későbbi ezoterikus bestsellernek lett lett az alapja. A szerző méltán tekinthető a New Age -mozgalom nagy prófétanőjének, hiszen olyan ezoterikus fogalmakat alkotott meg, mint az aura (a testet vagy egyes részeit körülvevő szellemi kisugárzás) vagy a „channeling”, a természetfeletti információk továbbítása emberi médiumokon keresztül  – ami az ufóhívők egyik kedvenc témája lett – és így tovább.

Alice Bailey konzervatív kritikusai szerint halála előtt egy tíz pontból álló programot hagyott hátra, amit írásaiból – köztük Az oktatás az Új Korban (Education in the New Age) című munkájából – állítottak össze. Nem nehéz belátni, hogy ez a program – amelyet Bailey műveiben úgy emleget, mint a tanítómestereitől kapott Terv (mindig így, nagybetűvel) – nagyban meghatározta a huszadik század második felének destruktív kulturális-társadalmi folyamatait.

Alice Bailey a korszakváltásról

„Ennek okáért elkülönítünk (ha egyáltalán használhatjuk ezt a kifejezést) három olyan tevékenységet, amelyek felé a Krisztus e jelen időben dedikálta önmagát:
1. A világ vallásait minden lehetséges módon át kell rendezni úgy, hogy az ósdi teológiát a maga szűklátókörű fókuszával és az olyan nevetséges hitelveivel, miszerint megismerhetik az Isten észjárását, mind ellensúlyozni lehessen annak érdekében, hogy a jövőben az egyházak is
a szellemi inspiráció befogadóivá válhassanak.
2. Ugyancsak minden lehetséges módon fokozatosan fel kell számolni az ortodox zsidó hitet a maga elavult tanaival, az elkülönülésre fektetett hangsúlyával, a nem zsidók iránti gyűlöletével együtt azért, mert nem ismerik el a Krisztust [a Világtanítót]. De itt nem esek abba a hibába, hogy ne ismerném el azokat a zsidókat szerte a világban, akik felfogják a gonoszt, és nem ortodox módon gondolkodnak; ők ugyanannak a szellemi hitnek az arisztokráciájába tartoznak, mint amelyikbe a Hierarchia is tartozik.
3. Felkészülni az Új Korszakot bevezető kinyilatkoztatásokra, és lefektetni az új világvallás alapjait, ami akkor fog megtörténni, amikor a Hierarchia megjelenik a Földön, és megadják azokat a végső nagy kinyilatkozásokat, amelyek kijelölik az új világvallás végleges vonalát.” 
(Alice A. Bailey: The Externalisation of the Hierarchy, 1957, Lucis Publishing Company, 544–545. o.)

Olvasson tovább: