Kereső toggle

Az elnök imája

Bűnbánatot tartott Idi Amin utódja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2012 végén Yoweri Museveni ugandai elnök megrázó nyilvános bűnbánatot tartott az ország függetlenségének 50. évfordulóján megrendezett nemzeti imanapon. „Itt állok, hogy lezárjam a múlt gonoszságát, különösen az ország vezetése által ötven éven át elkövetett bűnök sorát most, országunk új életének kezdetén: Saját nevemben és elődeim nevében állok itt ma, hogy megtérjek, és bocsánatot kérjek!” – mondta az államfő az amerikai mintára megrendezett szertartáson. A Heteknek nyilatkozó ugandai lelkész szerint nehéz megítélni, hogy Museveni kampánycélból vagy valódi fordulat reményében tartotta beszédét, de a megfogalmazott célokat mindenképpen támogatják.

A fohász során az anglikán vallású keresztény elnök hosszú listát nevezett meg az országot terhelő legsúlyosabb bűnökről, amelyek – szavai szerint – „nagyban megnehezítették a nemzeti összetartást, és késleltették Uganda politikai, társadalmi és gazdasági átalakítását”. A bűnök sorában – európai fülnek szokatlanul – elsőként a bálványimádást és a boszorkányságot említette, majd így folytatta a vétkek sorát: ártatlanok vérének kiontása, politikai képmutatás, korrupció, vesztegetések, törzsi ellenségeskedések, lustaság, szexuális kicsapongások és a kiszolgáltatottak elnyomása. Museveni végül a 33. zsoltár szavaival ajánlotta fel az országot Istennek: „Boldog (áldott) az a nép, akinek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának.”
Uganda múltja valóban súlyos bűnökkel terhelt. Az 1962-ben bekövetkezett felszabadulás után kilenc évvel a gyarmati hadsereg egy volt tisztje, a muzulmán Idi Amin Dada ragadta magához a hatalmat. Diktatúrája kezdetén a nyugati világ szívélyes politikai partnereként, Izrael által is támogatott szövetségesként ismerhette meg. De Amin az 1972-es müncheni olimpián meggyilkolt izraeli sportolók kapcsán már olyan levelet küldött Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárnak, amelyben Hitlert méltatta a zsidók kiirtására tett erőfeszítései miatt, a palesztin terroristákat pedig méltó utódként üdvözölte.
Néhány évvel később, az Air France járatának eltérítésekor Amin szívélyesen üdvözölte az „igazságos ügyért harcoló” palesztin géprablókat, akik a repülőgépet Ugandába irányították. Az entebbei túszdráma végül pozitív véget ért – a legendássá vált izraeli mentőakció szinte az összes túszt kiszabadította. A krónikus személyiségzavarban szenvedő Amin – akit kannibalizmussal is meggyanúsítottak – tömegesen irtotta politikai ellenfeleit, ahogy az őket támogató törzseket is. A gazdaságot működtető ázsiaiakat kitoloncolta, és a keresztény felekezeteket betiltotta. Közel egy évtizedig tartó rémuralmának végül a tanzániai hadsereg véget vetett, de az országban ezután sem következett békés időszak. A fordulatot az egykori marxistából lett Nyugat-barát elnök, Yoweri Museveni hozta el. Az 1986 óta hatalmon lévő államfő több sikeres reformprogramot indított, egyebek mellett az AIDS megfékezésére és az ingyenes alapfokú oktatás bevezetésére. Miközben a szomszédos Ruandában népirtás folyt, Museveninek sikerült visszaszorítania az országot megtizedelő polgárháborút, így az elnököt a kilencvenes években széles körű nemzetközi elismerés övezte. Nevét sokan Nelson Mandela mellett emlegették: Madeleine Albright amerikai külügyminiszter szerint Museveni a „remény fáklyája”, míg a New York Times egyenesen „Afrika Bismarckjának” nevezte. Az ezredforduló után alábbhagyott a lelkesedés: bár Museveni a sorozatos választási győzelmeket viszonylag nyílt versenyben érte el, a homoszexualitás visszaszorítására tett radikális intézkedéseit „fundamentalista szélsőségnek” bélyegezték Nyugaton.

Uganda válaszúton

Uganda vallási vezetőinek nagy része üdvözölte az elnök nyilvános bűnbánatát, sőt voltak, akik egyenesen isteni eredetűnek tekintették az imát. Mások szerint viszont az imanapon elhangzottak nem őszinteséget, hanem sokkal inkább felülről elrendelt vallási egyesítési kísérletet takarnak, ami által az elnök a hatalomból való távozását követően is jelentős hatalmat tarthat majd kezében. Az elnöki posztot négy cikluson keresztül megtartó Musevenivel szemben ugyanis mind többen fogalmaztak meg kritikát Ugandában is. Az elnök egyre kevésbé tolerálja a bírálatokat, az egyik rivális jelöltnek például azt üzente, hogy ha nem vonja vissza vádjait, „hat láb mélyen találhatja magát”. Ennek fényében az ellenzék a nemzeti bűnbánatot is bírálta, mondván, Museveni olyan fundamentalista rendszert akar megvalósítani, amelyben a hitelvek megválasztása összefüggésben van a társadalmi ranglétrán való előrejutással, és attól tartanak, hogy a vallási intolerancia árthatna az ország nemzetközi megítélésének.
Ugyanakkor az elnök eredményei figyelemre méltóak: több mint negyedszázada tartó regnálása alatt társadalmi és gazdasági stabilitást – sőt a szomszédos országokkal szemben kiemelkedő befolyást – tudott létrehozni. A korábban általános, fegyveres konfliktus az ország északi területére korlátozódott, ahol az elnök megbuktatására törekvő Lord’s Resistance Army (LRA – az Úr Ellenállási Hadserege) bázisa van. A magát messiásnak tartó Joseph Kony hírhedt gyerekkatonái és terroristái rémuralmat valósítottak meg a térségben, ahol a farmerek félnek visszatérni otthonaikba és tovább művelni a földjüket – inkább a több tízezer fős menekülttáborokban, ENSZ-segélyen tengődve várják, hogy a konfliktus véget érjen. Mindez árnyalja az elnök nyugalomba vonulását sürgető véleményeket, különösen, hogy nincs olyan hasonló katonai felkészültséggel rendelkező vezető, aki kezelni tudná a fegyveres konfliktust.
Ellentmondásos a gazdasági helyzet is. Az ország kiaknázatlan kőolajmezői, természeti kincsei, vonzó turisztikai adottságai gyors növekedést tesznek lehetővé. A gazdaság az utóbbi években is kimagasló eredményeket produkált. Az évi 7-8 százalékos növekedés ellenére a lakosság életminősége alig javult, és Uganda továbbra is a világ egyik legszegényebb nemzete maradt. A fellendülés a legtöbb ember számára nem teremtett kihasználható munkalehetőséget, mert zömmel a befektetői szférában volt érezhető, ahol a döntéseket gyakran befolyásolja a korrupció.
A túlnépesedés miatt Ugandában óriási probléma az iskolázatlanság is – a népesség 30 százaléka írástudatlan. Az emberek nagy része a legutóbbi időkig a törzsi életforma szerint, nagy családokban élt, ahol több feleségtől sokszor húsz-harminc gyerekük született – akik nem jutottak semmilyen örökséghez. Számukra csak a tradíciók, boszorkánydoktorok, törzsi varázslás, halottak tisztelete maradt – amiket az elnök szintén megnevezett bűnbánatában.
A parlament, felismerve ezt a szükséget, széles körű programot hirdetett meg, aminek keretében a következő években tízezer tanítót képeznek ki és állítanak hivatalba. Az oktatásban keresztény szervezetek is jelentős munkát végeznek, sokszor jóval megelőzve a kormányzat célkitűzéseit. A neoprotestáns Victory Church alapítója, Joseph Serwadda az Amin-rendszer bukását követően tért vissza hazájába, és a semmiből építette fel a ma már több száz helyi közösséget, árvaházat, iskolákat működtető gyülekezetét. Más felekezetekkel együttműködve, országszerte 4-5000 csoporttal látja el a kormányzat által megvalósítani kívánt feladatot.

Csodák és vallásüldözés

Ennek a keresztény szövetségnek a részeként működik a fővárosban, Kampalában a Joseph Senoga Richard által 2005-ben alapított Restoration Ministries is. Senoga animista családba született, de már gyerekkorában a kereszténység felé fordult, és az ezredforduló környékén önálló misszióba kezdett.
A Hetek kérdésére Senoga elmondta, szolgálata legnehezebb részének azt tekinti, hogy az embereknek a hit mellett segítséget nyújtson az új életforma kialakításához. Ez alapvetően egzisztenciateremtést jelent, de gyakori az olyan eset is, amikor radikális változásra van szükség, és az illetőnek teljesen el kell szakadnia az addigi életkörülményeitől, amelyeket sokszor a prostitúció vagy kábítószerfüggőség határozott meg.
Az ugandai lelkészeknek számolnia kell a vallásos fenyegetésekkel is. Bár az országban a muzulmánok kisebbséget alkotnak, néha mégis úgy lépnek fel, mintha az iszlám saría jogrend uralkodna – főleg azokkal szemben, akik elhagyják hitüket, és keresztényként kívánnak élni.
Jól példázza ezt a 2012 karácsonyán megtámadott Umar Mulinde esete. Az ünnepről hazatartó lelkészt volt közössége néhány tagja „Allahu Akbar” (Allah nagyobb) kiáltások közt savval öntötte le. Mulinde súlyos égési sérüléseket szenvedett, és elvesztette egyik szemét is. A támadás oka nemcsak Mulinde muzulmán származása és hitének elhagyása volt, hanem az is, hogy az utóbbi időben nyíltan támogatta Izraelt. A Mulindééhez hasonló esetek sajnálatos módon nem egyediek. Bár napjainkban inkább a milliárdokkal támogatott emigráció – a demográfiai mutatók feldúsításával megvalósított hódítás – a trend az iszlám terjesztésére, némely területen, ahol a szélsőséges irányzatok jutnak nagyobb befolyáshoz, az erőszakos jelenségek felerősödhetnek.
Senoga szerint a muzulmán térhódítás leginkább a befektetésekben mérhető, amelyek megélhetést biztosítanak azoknak, akik iszlám hitre térnek. A mecsetek, iskolák építése, személyes segélyek folyósítása, valamint olyan cégek létrehozása, amelyek hosszú távú perspektívát jelentenek az alkalmazottaknak, ennek a stratégiának a részei.
A névleges keresztény szemlélet és a muzulmán befolyás sok embert megközelíthetetlenné tesz az igehirdetők számára. Ennek ellenére Senoga közössége tavaly 1500 fővel gyarapodott. A vonzerőt sokan az igehirdetések alkalmával tapasztalható természetfeletti eseményeknek tulajdonítják, amelyek leginkább rendkívüli gyógyulások formájában jelentkeznek. A közelmúltban egy vak nő és egy paralízisben szenvedő férfi gyógyult meg, valamint egy süketnéma kislány ejtette ámulatba az összegyűlteket, amikor mindenki hallatára hangos énekkel mondott hálát gyógyulásáért.
Senoga elismeri, hogy Uganda az erőfeszítések ellenére az élet minden területén problémákkal küzd: háborúk, árvák százezrei, éhezés, járványok, oktatás hiánya, és hosszan lehetne folytatni a sort. A lelkész szerint azoknak, akik hitbéli meggyőződésük szerint be akarják tölteni küldetésüket, éjt nappallá téve, szüntelen munkában kell állniuk.
Mint mondta, az effajta hozzáállás jóval túlmutat a kormányzati szándékokon. Senoga nagyon fontosnak nevezte az elnök nemzeti imanapon elmondott szavait, mert – mint mondta – nehéz ugyan megítélni, hogy őszinte hangú beszédével Museveni saját jövőjét kívánta-e megalapozni, vagy valóban az országot kívánja új korszak felé lendíteni, „de lényegét tekintve ez mindegy is. Szavai az egész ország nyilvánossága előtt hangzottak el, egy olyan üzenettel, ami megerősíti mindazokat, akik a megfogalmazott célokért már amúgy is harcban állnak...” – állítja az ugandai lelkész.

Olvasson tovább: