Kereső toggle

Anglikán szakítópróba

Lemondásba menekült a canterburyi érsek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nyolc évvel megbízatásának lejárta eltt lemondott Rowan Williams canterburyi érsek, az anglikán egyház feje. A brit lapok Williams lemondása legfbb okának a homoszexuális papok és a ni püspökök felszentelése körüli huzavonát tartják. Az érsek reménytelenül rldött saját liberális nézetei és az egyházfként tle elvárt szerep között, emellett politikai ügyekben is többször vitatott módon szólalt meg.

Rowan Williams tíz éve került az anglikán egyház élére a 104. canterburyi érsekként. A cambridge-i végzettségű oxfordi professzort az anglikán egyház nagy reménységének tartották, Williams azonban nem váltotta be a hozzá fűzött nagy reményeket. Regnálása alatt az egyház számos szakadáson ment keresztül világszerte, a hívek egy része anglikán reformmozgalmakhoz, egy másik része pedig a katolikus egyházhoz csatlakozott.
Rowan Williams érsekké való kinevezése előtt saját egyházának radikálisai közé tartozott, és a nyolcvanas években még azon is elgondolkodott, hogy kilép az anglikán egyházból, tiltakozva az ellen, ahogyan az a homoszexuális kérdést kezeli. Erre nem került sor, ehelyett távol tartotta magát az egyház fő irányvonalától, és a walesi egyház érseke lett, ahol – mellesleg – felszentelt homoszexuális lelkészeket.
George Carey, az előző canterburyi érsek idejében Rowan Williams liberális nézetei miatt a legkevésbé kedvelt püspökök közé tartozott. Műveltsége és intellektuális képességei alapján azonban Carey távozása után Williamset találták legalkalmasabbnak az érseki szék betöltésére. Rowan Williams ekkor ötvenkét éves volt, kétszáz éve nem töltötte be ilyen „fiatal” püspök az érseki széket, és közel százharminc éve nem volt olyan canterburyi érsek, akinek gyermekei iskolás korúak lettek volna. Williams érkezésével sokan gondoltak arra, hogy friss levegő jön be az egyházba, igaz, ezt mindenki másként értelmezte. A liberálisok elsősorban arra gondoltak, hogy sor kerül a női püspökök felszentelésére, és ami szerintük még ennél is fontosabb, a nyíltan homoszexuális püspökök beiktatására. És bár Williams magánemberként ezt valószínűleg nem ellenezte, a canterburyi érseknek már egy több mint nyolcvanmilliós világegyház szempontjait kellett figyelembe vennie, amelyet a homoszexuális püspökök kinevezése végletesen megosztott.
Az egyház konzervatív szárnya ugyanis nem volt hajlandó elfogadni a homoszexuális püspökök kinevezését, emiatt világszerte több gyülekezet lépett ki az anglikán egyházból. Rowan Williams sorsa már nem sokkal kinevezését követően megpecsételődött azzal, hogy először támogatta a nyíltan homoszexuális Jeffrey John kinevezését Reading püspökévé, majd a felháborodást látva mégis visszakozott. Ebben az ügyben Williams tekintélye szertefoszlott, a konzervatívok igazolva látták a canterburyi érsekkel szembeni ellenérzéseiket, a liberálisok számára pedig nem volt elég következetes, hiszen Jeffrey John nevét saját maga vette le arról az elődje által megalkotott „feketelistáról”, amely szerint Johnt soha nem nevezhetik ki püspöknek. Az evangéliumi szárny hívei viszont úgy érveltek, hogy ha Jeffrey John nem lehet Reading püspöke, miért maradhat hivatalban Williams, aki gyakorlatilag osztja John nézeteit.
Williams visszakozása ellenére az evangéliumi szárny soha nem tudta igazi vezetőként elfogadni, sok lelkész úgy nyilatkozott, hogy nem engedné meg, hogy Williams a gyülekezetében prédikáljon, mert nem akarja a híveket hamis doktrínák veszélyének kitenni. Erre az elutasításra végül 2003-ban látványosan sor került, amikor a Blackpoolban megtartott Nemzeti Evangéliumi Anglikán Kongresszuson azt még megengedték neki, hogy elmondja a nyitó imát, de prédikálni már nem adtak neki lehetőséget. (Sokan az ima alatt is egy másik helyiségbe mentek át, hogy ne kelljen vele közösségben lenniük.)
Az események folyása egyre kellemetlenebb helyzetbe hozta Rowan Williamset, a tét ugyanis már nem csupán az angliai egyház, hanem a világegyház egyben maradása volt. 2003-ban az anglikán egyház amerikai szárnya, az episzkopális egyház püspökké nevezte ki a nyíltan homoszexuális Gene Robinsont. Ezt követően sokan azt követelték, hogy az episzkopális egyházat zárják ki az anglikán közösségből. Ennek Williams nem tett eleget, annyit sikerült elérnie, hogy az episzkopális vezetők ígéretet tettek, hogy több homoszexuális püspököt nem szentelnek fel. Ennek ellenére sok gyülekezet elhagyta az episzkopális egyházat, és a konzervatív anglikán mozgalmakhoz csatlakoztak.
Az évek során Williams többször megszólalt politikai ügyekben is, ezekből azonban számos alkalommal negatívan jött ki. Legrosszabbul fogadott politikai megnyilvánulására 2008-ban került sor, amikor úgy nyilatkozott, hogy bizonyos körülmények között az iszlám saría törvényeit is lehetne alkalmazni a brit törvénykezésben.
Williams egyházfőségének egyik mélypontjára 2009-ben került sor, amikor a Vatikán ígéretet tett azoknak az anglikánoknak a befogadására, akik nincsenek megelégedve egyházuk irányvonalával, és vissza szeretnének térni Róma kebelébe – Williams minderről a bejelentésből szerzett tudomást.
Rowan Williams lemondásának közvetlen kiváltó oka egy újabb kudarc: a canterburyi érsek egy olyan Anglikán Szövetség kidolgozásán fáradozott, amely lehetetlenné tette volna, hogy valamelyik ország anglikán közössége saját hatáskörben homoszexuális püspököt nevezzen ki. Annak ellenére, hogy a szöveg többéves egyeztetés után került az egyházkerületekhez szavazásra – a szavazás még folyamatban van –, eddig több ellenzője volt, mint támogatója. Williams ezután döntött úgy, hogy átadja az irányítást, ő pedig 2013 januárjától a híres cambridge-i Magdalen College professzora lesz.

Cameron két névből választhat

David Cameron lesz az els miniszterelnök, akinek a canterburyi érsek kiválasztásában csak formális szerepe lesz. Korábban a miniszterelnök akár személyes döntést is hozhatott a kérdésben, ahogyan ez Harold Macmillan esetében is történt, aki Michael Ramsey-t jelölte canterburyi érseknek 1961-ben. A jelölési folyamat azóta két reformon is átesett, elször 1977-ben, majd 2007-ben. Ez utóbbi reform során Gordon Brown korábbi miniszterelnök úgy döntött, hogy bár az anglikán egyház államegyház, de semmi sem indokolja azt, hogy a miniszterelnök befolyást gyakoroljon a jelölésre és a kiválasztásra. Ennek megfelelen David Cameron javaslatot tesz majd a jelölbizottság tagjaira, azt követen, hogy meghallgatta saját miniszterelnök-helyettese, Nick Clegg és az ellenzék vezetje, Ed Miliband, valamint Tony Baldry egyházügyi felels javaslatát. A bizottság két nevet fog a miniszterelnöknek javasolni: egy preferált és egy „tartalék” jelöltet különleges helyzetre, a miniszterelnöknek pedig a preferált jelölt nevét kell majd a királyn elé terjesztenie. A jelölési folyamat várhatóan szre fejezdik be, az év végéig még Rowan Williams gyakorolja az egyházfi jogokat.

KonzervatívŰutódotŰvárnak

Rowan Williams – aki az év végéig még hivatalában marad – lemondásakor azt nyilatkozta, hogy utódjának „egy ökör alkatával és rinocérosz brével kell rendelkeznie”, hogy sikeres legyen feladatában.
Az egyik legersebb jelölt az anglikán egyház megüresedett vezeti székében az ugandai származású, az evangéliumiak közé sorolt yorki érsek, John Sentamu, aki Idi Amin diktatúrája ell menekült el 1974-ben. Sentamu, akit a fogadóirodák jelenleg a legesélyesebb jelöltnek tartanak, a BBC kérdésére, hogy szeretne-e canterburyi érsek lenni, csak annyit válaszolt a riporternek, hogy „most komolyan beszél?”.
John Sentamu lehet, hogy nemigen vágyik a canterburyi érseki székre, de talán mégis lesz az, akinek sikerül egyben tartania a megtépázott anglikán egyházat. Az egyháznak ugyanis lehet, hogy éppen az erskezŐ vezetnek ismert yorki érsekre van szüksége, szemben Rowan Williamsszel, aki a beszámolók szerint hajlamos volt a hosszadalmas helyzetértékelésekre és egyeztetésekre. Sentamu ráadásul nem fél hangot adni a véleményének, ezért kellett elmenekülnie Ugandából is, ahol a diktatúra kritikája miatt az élete is veszélyben volt. Nemrégiben a kormánynak a melegházasság bevezetésével kapcsolatos terveit kritizálta, ami viszont rosszul jöhet neki a kiválasztási folyamat során. A kormány kritikája ellenére éppen Sentamu a tory képviselk favoritja, akik arra kérték David Cameron miniszterelnököt, hogy a szokásnak megfelelen egy liberális érsek után, most egy konzervatívat válasszon. A miniszterelnökhöz ez ügyben forduló képviselk egyik f hangadója, Peter Bone azt nyilatkozta, hogy olyan canterburyi
érseket szeretnénk, „aki nem azért utasítja el a melegházasságot, mert az szociálisan elfogadhatatlan, hanem azért, mert morálisan rossz”.
Egy másik esélyes jelölt a szintén evangéliumi szárnyhoz tartozó, de a katolikus-anglikánokkal is jó viszonyt ápoló Christopher Cocksworth.
A közepesen esélyesek között tartják számon Richard Chartrest, London érsekét, akinek legnagyobb hibája, hogy nem szentel fel nket. Chartrest, akit kiváló prédikátornak és kiemelked intellektusnak tartanak, a nagyközönség leginkább a William herceg és Kate Middleton esküvjérl ismerheti: mondta a prédikációt a jeles eseményen. London érseke kiváló kapcsolatot ápol a királyi családdal, mindemellett rövid ideig a Daily Telegraph egyházügyi tudósítója is volt.
A liberálisok jelöltjének számít Nicholas Baines, Bradford érseke, aki eredetileg nyelvész volt, mieltt 1987-ben felszentelték volna. Bainest kiváló kommunikátorként tartják számon, saját blogja van, és rendszeresen szerepel a BBC – Radio 2-n. Ennek megfelelen leginkább az újságírók favoritja.

Olvasson tovább: