Kereső toggle

A kereszténységgel van problémájuk

Interjú Andrea Williamsszel, a brit Keresztény Jogi Központ vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mivel a kereszt, illetve a feszület a kereszténység szerint nem kötelezően viselendő vallási jelkép, ezért a munkáltatók megtilthatják a hordását, valamint elbocsáthatják a jelképhez ragaszkodó alkalmazottaikat – így érvelt a londoni kormány abban a perben, amelyet két brit hölgy indított a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán, miután fegyelmi eljárás alá vonták, illetve elbocsátották őket a kereszt viselése miatt. Andrea Williams, a Keresztény Jogi Központ vezetője szerint az ilyen és hasonló döntések nem általában a vallásszabadságot csorbítják, hanem kifejezetten a keresztényeket marginalizálják.

Mit gondol, hogy egy olyan országban, ahol tradíciója van a vallási toleranciának, miért lett ekkora feszültség a kérdés körül?

- Ennek a dolognak egyáltalán nem kellene szóba kerülnie. Amikor a kormány kimondja, hogy a kereszt nem keresztény szimbólum, és hogy tilos nyilvános helyen viselni, az rossz. Annak a szabadsága, hogy bárki ilyesmit viseljen nyilvános helyen, alapvető emberi jog kellene hogy legyen. A politika elmozdult a keresztény hittől az elmúlt ötven évben, és ezt folytatta a Blair-Brown-kormány és most a Cameron-kormány is. A keresztény elvekkel ellentétes jogalkotás egyre erősebben jelenik meg a törvényhozásban is. Védik a homoszexualitást, és diszkriminálják a keresztény alapelveket.

Gondolja, hogy összefüggés van a kereszt viselésének kérdése és a homoszexuális házasságok kérdése között, amit a brit katolikus egyház vezetői is élesen bíráltak?

- Természetesen van összefüggés, mivel ez is hozzátartozik a keresztény értékek tagadásához. Először az azonos neműek élettársi kapcsolatát próbálják elfogadhatóvá tenni, aztán következik a melegházasság, és a végén újradefiniálják a család fogalmát, és ezzel teljes mértékben beillesztik ezeket a keresztényellenes nézeteket a társadalomba, ami elfogadhatatlan.

Salisbury püspöke, Nicholas Holtam kijelentette, hogy az anglikán egyháznak jóvá kellene hagynia az azonos neműek házasságát. Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben nem egységes az egyházi álláspont. Mit gondol erről a kérdésről?

- Ez valóban elég nagy problémát okoz, az anglikán egyházon belül viszont ő kisebbséget alkot. A homoszexuális házassággal kapcsolatosan a yorki érsek arra figyelmeztette a kormányt, hogy mielőtt bármilyen javaslatot elfogad, először az egyház jóváhagyását kellene megszereznie, ami pedig egyelőre sokkal inkább elutasító, mint támogató.

Egyes vélemények szerint a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog egyre inkább háttérbe szorul Nagy-Britanniában a többi emberi joghoz képest. Ez valóban így van?

- Ez általánosságban nem igaz. Ugyanis amikor egy nővért, aki harminc évig zavartalanul viseli a nyakában a kereszténységére utaló keresztet, arra kényszerítenek, hogy azt ne viselje tovább, viszont mindemellett igen engedékenyek hasonló kérdésben a muzulmán hidzsáb vagy a szingh turbán viselésével kapcsolatosan, az azt mutatja, hogy nem általánosságban a lelkiismereti szabadsághoz való jog a probléma, hanem a kereszténység önmagában.

Meg kell nézni, milyen frontokon intéznek támadást a kereszténység ellen. Az emberi élet védelme az első kérdés, az 1967-es abortusztörvény óta több mint hétmillió magzatot öltek meg Nagy-Britanniában. Mindemellett újra próbálják definiálni a család fogalmát úgy, hogy abba beleilleszkedjen a homoszexuális partneri viszony. Nem tisztelik azt a lelkiismereti szabadságot, hogy egy közösség a vasárnapot tartja Isten imádása napjának, és most már a hit nyilvános kifejezése is egyre kevésbé lehetséges. Ki kell mondani, hogy ebben az országban teljes fronton támadják a keresztények vallásszabadsághoz való jogát.

Ez nagyon szomorú, mert ezek az emberek elfelejtik ennek a nemzetnek az alapját, a fundamentumát, amire a jogi és társadalmi rendszer egyaránt felépül. Elvadultak az emberek, elszakadtak a keresztény gyökerektől.

Az Evangéliumi Szövetség nemrégiben megvádolta a független Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottságot azzal kapcsolatban, hogy nem lép fel a vallási diszkriminációval szemben. Mit gondol, miért nem hallatják a hangjukat a jogvédők?

- Egyrészről, ha a kisemberek felemelik a hangjukat, elveszíthetik a munkájukat, ezért mindenki csendben van. A politikusok esetében pedig fennáll az a veszély, hogy a következő választáson nem kapnak elegendő szavazatot, vagy mivel a parlamenti pártok nagy része támogatja például a melegházasságot, így az azzal szembeni fellépés miatt könnyen elveszíthetnek akár egy befolyásos pozíciót vagy egy jobb lehetőséget a párton belül. Így ha nem muszáj, erről a kérdésről senki nem beszél.

A két hölgy, akik a vállukra vették a kormány döntésével szembeni ellenállás terhét, és akiket Önök is segítenek, azt az elutasítást kapták, hogy a kereszt viselése, mivel az nem kizárólagos keresztény szimbólum, nem tartozik az Európai Emberi Jogi Egyezmény védelme alá...

- Abban igaza van a kormánynak, hogy a kereszt nem kizárólagos kifejezője a keresztény hitnek, sőt a Biblia tiltja is, hogy Istenről bármilyen képet vagy jelet viseljenek magukon a keresztények. Az viszont, hogy valaki ezt a szimbólumot viselhesse, alapvető jog akkor is, ha az nem vallási előírás. Amikor valami már tilos, akkor indulnak el azok a folyamatok, amelyek a végén teljesen kiiktatják azokat a jogokat, amelyeket egy demokráciában a polgároknak egyenlő módon kellene birtokolniuk.

Mit gondol, mi lehet a megoldás? Hogyan lehetne visszafordítani ezt a tendenciát?

- Folytatni kell a fellépést ezek ellen a döntések ellen, nyíltan fel kell szólalni, és beszélni kell Jézus Krisztusról. Nem szabad hagyni, hogy megfélemlítsenek bennünket. Az is fontos, hogy az egyház a dolog élére álljon, hogy legyen egységes vezetés az egyházban, ami az utóbbi időben egyáltalán nem volt jellemző. Az egyházaknak meg kellene találniuk a hangjukat, és össze kellene fogniuk, hogy sikeresen tudják terjeszteni az evangéliumot.

Olvasson tovább: