Kereső toggle

Friderika ünnepi koncertre készül

Nekünk fogja elmondani

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Legutóbbi nagyszabású koncertjén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Somló Tamás „az ország diszkrét bája"-ként aposztrofálta Friderikát, aki ahelyett, hogy a hagyományos karriert követné, egyenesen új műfaj bevezetésén dolgozik a magyar közönség számára. Most ismét önálló estre készül, ezúttal a Budapesti Kongresszusi Központban. Nemrégiben egy tehetségkutató televíziós versenyen ismét előkerült az a dal, ami 1994-ben ismertté tette Friderika hangját, és a Kinek mondjam el vétkeimet ismét könnyeket csalt mind a zsűri, mind a műsorvezető szemébe, nem csoda, ha a közönség annak idején megjegyezte a nevét. A műfaj azóta változott, az őszinteség maradt. Nagyjából tíz éve „teszteli" országszerte azt a műfajt, amit újrafogalmazva szeretne a magyar közönséggel megismertetni, és az ünnepi koncerten is hallhatunk majd tőle: ez a gospel.

Amikor a Margitszigeten felléptél, a közönség egy új Friderikát ismerhetett meg, főleg azok, akik az Eurovíziós fesztiválról ismerték a hangodat. Mit jelent számodra ez az új műfaj?

- Olyannyira új ez a műfaj, hogy igazából a gospelnek nem is azt a stílusát képviselem, amit néhol elvárnának. Ehhez a stílushoz már sokaknak fűződik valamilyen képe, általában a fekete énekesek által bemutatott zenei világot és tartalmat gondolják mögé, de igazából a négy evangéliumról van szó és a mögötte lévő tartalomról.

Tapasztalatod szerint nyitottak erre nálunk az emberek?

- Nyitottak lennének, csak még nem tudják, mire lehetnének nyitottak. Nagyjából tíz éve próbálgatjuk bevezetni itthon, és megszerettetni a nagyközönséggel, amikor fellépünk nagyobb és kisebb városokban. Nem azt a hagyományos fekete zenei stílust képviseljük, amit a rádióban is sokat hallhatnak, ezt néha számon is kérik rajtunk, mondván, hogy ők nem erre a gospelre gondoltak. Ilyenkor el tudom mondani, hogy én mire gondolok, hogy azok, akik azt a bizonyos gospelt éneklik, azok is ugyanazt a tartalmat képviselik és fejezik ki, amit én megpróbálok lefordítani...

Friderikára?

- (nevet) ...magyar nyelvre, mert így jön ki igazából a valódi tartalma, akkor csomagolódik ki az az üzenet, amit hordoz.

Hogyan születik egy jó gospel dal, a te esetedben például?

- Legtöbbször úgy, hogy egy külföldi dal egyszerűen megfog, és szeretném elénekelni. Először még az van bennem, hogy kár lefordítani, de aztán úgy érzem, hogy akkor nincs meg benne számunkra az üzenet, egy kicsit olyan, mint az üres víz, nincs benne a sűrűje. Ha saját dalról van szó, akkor is hasonló a folyamat. Először megszületik a dallam, és utána jön hozzá a szöveg.

És mit lehet tudni az alkotómunkáról, a csapatról, a folyamatról?

- Régen nem gondoltam volna, hogy egyszer szöveget vagy dalt fogok írni. Nálam ez valahogy az otthoni éneklésből alakult ki. Egy ponton rácsodálkoztam arra, amit éppen dudorásztam: jé, ez egy dal! Dudorászás közben kialakult egy kis szöveg is hozzá. Ez segít aztán a memorizálásában. Én nem szoktam lekottázni a dalokat, ez valahogy nem alakult ki nálam, inkább a szövegről jegyzem meg őket. Eleinte bátortalan voltam, csak felénekelgettem otthon, aztán, és ez nagyon bizalmas dolog, megmutattam a zongoristánknak, Takács Zsoltnak. Ő belelkesedett, tetszett neki, és elkezdett megszületni a dal ruhája, arra a vázra, ami otthon már megmutatta magát. Ha aztán azt látom, hogy a többi zenész is átveszi, akkor szépen, mint a karácsonyfára, rákerülnek a díszek, és „meghangszerelődik" a dal.

Mit tapasztalsz azzal kapcsolatban, hogy az evangéliumi szövegeket burkoltan vagy burkolatlanul szeretik inkább hallgatni?

- Én azt látom, hogy ugyanúgy, mint a beszédnél, az a fontos, hogy minél maibb legyen. Ha olyan szavakkal vagy kifejezésekkel fejezném ki magam, ahogy a Bibliában van, vala és ehhez hasonlók, akkor távolságtartás alakul ki. Tehát minél modernebben kell megfogalmazni ezeket a dalokat és szövegeket, és zeneileg sem érdemes leragadni a gregoriánnál vagy a hagyományos egyszál gitárnál. A mai ízlés egyfajta monumentalitást vár el a zenétől, azt nem veti ki a fül, a magáénak tudja érezni a hallgató. A mostani koncert ugyan a helyszín miatt kicsit inkább unplugged jellegű lesz, de most is igyekszünk annyi monumentalitást biztosítani a dalokhoz, ami érdekessé teszi.

Több helyen is megfordultál az országban, de nagy koncerted legutoljára öt éve volt. Tervezed, hogy az új műfaj érdekében gyakrabban vállalj ilyen fellépéseket?

- Én azt gondolom, ez az üzenet azért nem csak a muzsikán múlik majd. Az elmúlt öt év egyébként sok újdonságot hozott, már nemcsak feleség vagyok, hanem anyuka is. Megtiszteltetés és felelősség, hogy egy fiatalember jövője rám van bízva, és nem szeretném elrontani. Azon kívül a családomon túl van egy másik hátországom is, a Hit Gyülekezete és a Vidám Vasárnap című műsor, ahol minden vasárnap énekelek többedmagammal. Van tehát már egy vonal, ahol számítanak rám, és ez nagyon megtisztelő és jó dolog. Nagy előny számomra, hogy olyan dalokkal léphetek ki ebből a hátországból, amiket itt már megszerettek, így bátrabban lehet megpróbálni őket más közönség előtt is. Nagyon örülök az ilyen ünnepi lehetőségeknek, mint ez a mostani koncert, de érzem azt is, hogy kezdek érni, és nem kell nagyon ráállnom a karrierre ahhoz, hogy menjenek a dolgaim, inkább hagyom, hogy vigyen az élet.

Tudom, hogy meglepetésnek szánod a koncertet, de azért megkérdezem, nagyjából milyen programra számíthatunk?

- A meglepetés maga a koncert, és úgy fog összeállni a program, hogy készülünk karácsonyi dalokkal is, de nem visszük túlzásba, és nem hagyományos karácsonyi dalokat fognak hallani tőlünk, hanem most íródott külföldi dalokat éneklünk el magyarul. Aztán pedig a tőlünk már szinte elvárt slágereket is szeretnénk elénekelni, hiszen a Feltárcsáztad a szívem például hogy is maradhatna ki! 1998-ban ez volt a legtöbbet játszott magyar dal. Nemrégiben egy tehetségkutató versenyen ismét felbukkant az az eurovíziós dal, amivel akkor negyedik helyezést értem el, úgyhogy most összeszedem magam, és újra elénekelem a Kinek mondjam el című dalt is. Ehhez azért kell erőt gyűjtenem, mert nem egy könnyű dal, nem éneklés szempontjából, inkább tartalmilag, de nagyon aktuális, fontos és örökérvényű, és erre is szükség van. Örülök, hogy a tehetségkutató révén újra előtérbe került, és drukkolok annak a fiatal versenyzőnek, aki elénekelte. (Kocsis Tibor azóta megnyerte a versenyt - a szerk. megj.) Ünnep lévén amúgy a vidámságra tesszük a hangsúlyt, ott lesz a Freedom együttes, akik dinamikusan és komolytalanul játszanak majd komolyzenét. Vagy vidám zenét komolyan? - magyarázza maga is egyszerre komolyan és vidáman. - És meghívtuk Páncél Tamás hegedűművészt is. Utána pedig tradicionális gospel dalokat fogunk eljátszani.

Azokat, amiket számon szoktak kérni rajtatok?

- Igen, és egy nagy közös éneklést tervezünk, hogy így menjünk át a következő évbe.

Új dalokra számíthat a közönség?

- Persze, itt fogjuk tesztelni azokat a dalokat, amelyek a legutóbbi koncert óta születtek, kíváncsian várjuk a fogadtatást, hiszen így dől el egy-egy dal sorsa.

Mitől lesz valami sláger?

- Azt nem tudjuk! - ismét elneveti magát. - Szerintem biztosan vannak alapsémák, amiről már kiszámították, hogy bejön. A Feltárcsáztad a szívem például egy rádió által megrendelt dal volt, és valóban sláger lett. Ugyanakkor a Kinek mondjam el című dallal, annak ellenére, hogy nem egy fesztiváldal, nincsenek meg azok a jellegzetességei, ami általában egy versenyre kell, szinte semmilyen effekt nem volt benne, mégis meg lehetett nyerni vele egy itthoni válogatást, és az Eurovíziós fesztiválon, ahol huszonöt ország indul, különböző nyelveken, negyedik tudott lenni. Az érződhetett rajta, hogy őszinte, pedig a zsűri és a hallgatóság a szöveget nem is érthette. Vagyis a szakértők sem tudják pontosan megmondani, mi jön végül be. Igazából a közönség dönti el.

Olvasson tovább: