Kereső toggle

Dzsihád keresztények ellen

Nigériai vérengzés: élve felgyújtották a menekülő gyerekeket

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Human Rights Watch a helyszínen vizsgálja a nigériai mészárlást, amelyben legalább 500 keresztény nőt és gyermeket öltek meg muzulmán támadók. Corinne Dufka, az emberi jogi szervezet nigériai képviselője a Heteknek szemtanúkra hivatkozva elmondta: hajnalban, álmukban törtek rá három falura a bozótvágó késekkel és gépfegyverekkel felszerelt fegyveresek. Sok nőt és gyereket élve elégettek a támadók. A biztonsági erők csak órák múlva értek a helyszínre. Addigra már szinte mindenki halott volt.

„A nigériai hatóságok nem vizsgálták meg a korábbi eseteket sem, ezért 2001-től kezdve elszabadult az erőszak ördögi köre az országban. Soha senkit nem vontak felelősségre a mészárlásokért" - mondta a Human Rights Watch képviselője. Pedig csak a mostani gyilkosságok körzetében, Jos város környékén több mint 3000 embert öltek meg az elmúlt években.

Vasárnap hajnalban jól megszervezett és összehangolt támadást hajtottak végre muzulmánok több keresztények lakta falu ellen Nigériában. A vallási indíttatású vérengzésnek legalább 500 halottja van. Szemtanúk aprólékosan kitervelt és végrehajtott tömegmészárlásként írták le a támadásokat.

Az afrikai ország középső részén fekvő Plateau szövetségi állam székhelye, Jos város közelében helyi idő szerint hajnali három órakor három falut támadott meg a muzulmán vallású, vándorló fulani törzs több száz tagja, és reggel hat óráig háborítatlanul öldököltek. Áldozataik a berom törzshöz tartozó keresztények voltak.

Jelszó SMS-ben

„Lövöldöztek, hogy megijesszék az embereket, majd bozótvágó késekkel megölték őket" - mondta Peter Gyang, az egyik falu, Dogo Nahawa lakosa. Shehu Sani, egy emberjogi szervezet aktivistája szerint jól és alaposan megszervezett, célzott támadásokról van szó, amit az bizonyít, hogy a gyilkosok egy kódszót használtak az áldozatok kiválasztásához. A falvak muzulmán lakosainak szombaton egyebek között SMS-ben küldték el a helyes választ, így azokat ölték meg, akik nem ismerték a jelszót.

A támadók mindenkivel végeztek, aki a kezükbe került. A legtöbb halott bozótvágó késsel megölt nő vagy gyerek, de sok menekülőt, akit elfogtak, élve elégettek.

A szemtanúk a Human Rights Watch képviselőinek elmondták, mindenütt halottak hevertek: a házakban, az utcákon és a falvakból kivezető földutak mellett is. A gyilkosoknak arra is volt idejük, hogy a falvakban szisztematikusan felgyújtsák a házakat és a gépkocsikat. Emberek százai menekültek el a szóban forgó településekről - tette hozzá.

Sokan panaszkodtak arra, hogy a nigériai biztonsági erők lassan reagáltak, csak az öldöklés után jelentek meg. „Egyetlen rendőrt sem láttunk a három óra alatt, amíg a támadások tartottak" - panaszolta Peter Gyang.

A hatóságok szerint a támadók egy állítólagos januári támadást toroltak meg vasárnap hajnalban. Arra is hivatkoztak, hogy a keresztény falvak lakosai teheneket loptak a muzulmánoktól. Corinne Dufka elmondta: nincs bizonyítékuk arra, hogy korábban atrocitások érték volna a támadók településeit.

Az elnök szanatóriumban

Nigériában hónapok óta kormányválság van, miután Umaru Jaradua elnök súlyos betegsége miatt külföldre utazott gyógykezeltetni magát. A nigériai ellenzék hiába sürgette, hogy adjon ki közleményt egészségi állapotáról, az elnök némaságba burkolózott. A hatalmat Goodluck Jonathan ideiglenes elnök gyakorolja, korlátozott jogkörrel. Jonathan a mészárlás után elrendelte, hogy Plateau és a szomszédos államok biztonsági erőit helyezzék a legmagasabb készültségi fokozatba. A biztonsági erők azonban csak a főbb utakat ellenőrzik, a falvak környékén továbbra sincs felügyelet.

Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is felszólította a nigériai kormányt, hogy vonja felelősségre a mészárlás elkövetőit. Clinton ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a múltban a nigériai hatóságok maguk is követtek el kegyetlenségeket  a civil lakossággal szemben.

Afrika frontvonala

A 250 etnikumot számláló, 140 milliós lakosságú Nigériai Szövetségi Köztársaság 36 szövetségi államból áll. A 19. századi brit gyarmatosításig a középkorban kialakult, jól szervezett törzsi királyságok osztoztak Nigéria és a szomszédos országok mai területén. Az angolok a dél-nigériai (mai Lagos környéki) parton rabszolgákkal kereskedtek a portugál, majd brit misszionáriusok hatására keresztény vallást felvevő törzsekkel, és az északi muszlim, rabszolgatartó királyságokkal szoros együttműködésben.

Letartóztatások Kínában

Egy Amerikában tanuló kínai diáklány, Esther Yang Xue arra kéri a keresztényeket világszerte, hogy segítsenek kiszabadítani szüleit a börtönből, akiket egy razzia során tartóztattak le. A CBN beszámolója szerint Esther egy szemináriumon vett részt, 11 ezer kilométerre otthonától, amikor megtudta, hogy szüleit az éjszaka közepén letartóztatták. A diáklány édesapja és édesanyja is egy földalatti keresztény gyülekezet vezetőségéhez tartoznak. 2009. szeptember 13-án kora hajnalban 400 rendőrből álló osztag támadta meg a gyülekezeti házat, ahol a keresztények az építkezési területen aludtak. Egyeseket megvertek, és legalább 30-an megsebesültek. A gyülekezet 10 vezetőjét letartóztatták.

Politikai éhínség
Az eredeti királyságok határai mentén kialakított brit gyarmatok, Dél- és Észak-Nigéria néven, 1914-ben adminisztratív okokból „Nigéria" néven egyesültek egy egységes protektorátusban. Amikor Nigéria 1960-ban „függetlenséget" nyert, a déli törzsek az ENSZ alapokmányában rögzített, a nemzetek önrendelkezéséhez való joga alapján értelmezték az újonnan nyert függetlenséget: 1966-ban kikiáltották Biafra függetlenségét. Az új állam a nemzetközi jogban meghatározott állam jogfolytonosság elveinek megfelelt, de a leglényegesebb tétel hiányzott: a törzs nem alkothat nemzetet, legalábbis a nemzetközi közvélemény előtt. A britek, amerikaiak és oroszok által nyakig felfegyverzett északiak 1969-ben úgy nyerték vissza a szecesszionista tartományok fölött az uralmat, hogy a szinte senki által el nem ismert Biafrát katonai blokád alá vették. Ebből alakult ki az afrikai kontinens első - politikai okok miatt előidézett - nagy éhínsége. Akkor árasztották el először a nyugati médiát az ott tevékenykedő nyugati segélyszervezetek addig ismeretlen képei az éhínségtől haldokló, nagy hasú és a semmibe révedő, tágra nyílt  szemű afrikai kisgyermekekről.

A „nigériai polgárháborúnak" átkeresztelt függetlenségi háború során történt az, hogy az északi tartományokban, ahol vegyes lakosság élt (a rabszolgaságot végleg csak 1936-ban törölték el, a déli törzsekből elhurcolt volt rabszolgák sok leszármazottja északon települt le), vérfürdőket rendeztek a keresztény lakosság ellen: például 1966-ban 30 ezren veszítették életüket kollektív büntetés gyanánt.

A tragikus kezdeti események ellenére 1999-re, az egymást váltó erős katonai diktatúrák alatt Nigéria sikeres többnemzetiségű regionális hatalommá nőtte ki magát. A jóval fejlettebb dél és a szegényebb észak találkozási pontjának számító középső tartomány fővárosa, Jos kozmopolita és modern város. Jos egyik beceneve az „ónváros" volt, mivel a bányák miatt sok munkalehetőséget kínált a főleg északról áttelepülőknek, akik békésen éltek az „őshonosaknak" számító, főként keresztény berom törzsbeliekkel. Az itt élők együtt szurkoltak a helyi futballcsapatnak.

Demokratikus iszlamizáció

A kilencvenes években a nyugati hatalmak sürgetni kezdték Afrikában is a rendszerváltást, mondván csak a demokratikus úton megválasztott afrikai kormányokat hajlandók tovább pénzelni.

Az Olusegun Obasanjo elnök vezette demokratikus átalakulást sok kritika érte, de összességében országosan sok pozitív változás kísérte. Helyi szinten viszont a demokrácia bevezetése katasztrofális következményekkel járt: 1999 óta északon 12 állam került szélsőséges muzulmán pártok vezetése alá, ahol első lépésként a sariát vezették be. A kisebbségben lévő keresztényekre is kötelezővé tették a saria rendelkezéseit. A tiltakozó keresztény kisebbség új, pogromszerű támadások sorozatának esett áldozatul. Százezrek vándoroltak a déli tartomány felé, miközben már olyan mozgalmak is megjelentek, amelyek számára nem elég a saria ráerőltetése a keresztényekre, hanem nyíltan „kereszténymentes társadalmat" tűztek ki célul, és terroreszközökkel igyekeznek menekülésre késztetni a keresztény lakosságot.

A Jos-krízis

Az országot érő második nagy csapás a parasztság, illetve az alsó középosztály elszegényedése. A hatvanas évektől a katonai diktatúrák fényűző életmódot éltek nyugati kölcsönökből, ám 1980 után a hitelezők elkezdték benyújtani a számlát.

A Nemzetközi Valutaalap nyomására 1985-ben fogadták el az első drasztikus megszorító intézkedéseket, amelyeket sok más követett. Nigériában is folyamatosan a közoktatásból, az egészségügyből, a szociális infrastruktúrákból kivett pénzekből törlesztik az államadósságot. A fiatal demokráciát lehetetlen feladat elé állították (mindamellett, hogy Nigéria az évi 8 százalékos növekedésével feltörekvő gazdaságnak számított a válság előtt). Az országnak egyszerre kell megbirkóznia az ország legfőbb pénzforrását jelentő olajárak ingadozásával és a hitelezők növekvő nyomásával.

A Nigériában fogalommá vált „Jos-krízis" egyik mozgatórugója a megélhetési nehézségekben keresendő: megromlott a jószomszédi viszony a keresztény (őshonos) földbirtokosok és az északi tartományokból vándorolt muzulmánok között (akik adminisztratív okokból - mivel nem őshonosként tartják őket számon - bizonyos gazdasági jogaiktól meg vannak fosztva, például hivatalosan földet nem vehetnek). Ráadásul gátlástalan politikusok igyekeznek összeugrasztani a szegény rétegeket a kevésbé szegény rétegekkel. Nem a szegénység valódi okairól beszélnek (amelynek egyik fő oka a politikai elit korrupciója), hanem „a másik ember etnikumában", a „másik ember vallásában" keresik a hibát.

A vérfürdők nehéz választás elé állítják a helyi keresztény lakosságot. Már a hétvégi mészárlás előtt sok atrocitás történt. 2010. január 19-én, vasárnap muzulmán milíciák egyszerre betörtek Jos több nagy gyülekezeti házába, ahol válogatás nélkül mészárolták le az istentiszteleten részt vevőket. A hír hallatán - bosszúból - „keresztény" fiatalok rontottak rá a szomszédos muzulmán falvakra, ahol szintén válogatás nélkül mészároltak le embereket, és mecsetet rongáltak.

Egy lelkész a szemtanúk szerint saját életét kockáztatta - de sikertelenül -, hogy megakadályozza a vérengzést. A Human Rights Watch 2010. január 20-án közzétett jelentése szerint 1999 óta mintegy 13 ezer 500 embert öltek meg Észak- és Közép-Nigériában a különböző vérengzések és terrorakciók során. A keresztények ellen indított erőszakhullám szervezői közül sokan megfordultak külföldön terroristakiképző táborokban.

Egyenként vitték őket lelőni

Legkevesebb 5 halottja van annak a terrortámadásnak, amit egy amerikai keresztény jótékonysági szervezet pakisztáni irodái ellen követtek el. A hivatalos közlés szerint a fegyveresek a World Vision nevű amerikai szervezet Oghi városában lévő irodáit támadták meg. A város abban az északnyugati régióban van, ahol a tálibok és az al-Kaida fegyveresei nagyon aktívak. A halottak között 2 nő is van. A World Vision egyik munkatársa, Mohammed Szajid azt mondta az AFP-nak, hogy a támadók legalább 15-en voltak, egy teherautóval érkeztek, és megszállták a szervezet irodáinak helyt adó épületet. „Mindenkit összegyűjtöttek egy szobában a fegyveresek, akiknek egy része maszkot viselt, majd elvették a mobiljainkat. Aztán egyenként elvitték az embereket egy másik szobába, ahol lelőtték őket” – mondta Szajid. Rienk van Velzen, a World Vision holland származású regionális igazgatója azt közölte, hogy csak pakisztániak voltak az irodákban a támadás idején, és a halottakon kívül sok a sebesült is. A World Vision emberei 2005 októberében, a több mint 70 ezer ember életét kioltó 7,6-os erősségű földrengés után érkeztek Pakisztánba.

Olvasson tovább: