Kereső toggle

A hungarizmus büszkesége

Szálasi Ferenc mozgalma és az árpádsávos zászló

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szálasi Ferenc 1942 augusztusában felháborodott azon, hogy a Horthy-rendszer immár nemcsak a nyilasok eszméit, gondolatait próbálja „ellopni”, kisajátítani, hanem zászlójukat is. A Budapesti Nemzetközi Vásárral egy időben, a Műcsarnokban és a Szépművészeti Múzeumban megnyílt időszaki kiállításon a Kállay-kormány propagandistái az addig csak a nyilasok által használt árpádsávos zászlót is elővették. Szálasiék szerint a piros-fehér-zöld trikolór a liberalizmus szabadság-egyenlőség-testvériség hármas jelszavának „rikító szimbólumául született meg”. Büszkék voltak arra, hogy ők voltak a „liberális” 1848 óta az elsők, akik az árpádsávos zászlót mint a nemzeti-szocialista, birodalmi gondolat jelképét újra használni kezdték.

Amikor 1935. március 1-jén Szálasi Ferenc vezérkari őrnagyot saját kérésére nyugállományba helyezték, és megalapította a Nemzet Akaratának Pártját, első pillantásra furcsa módon, ellentétben például Adolf Hitlerrel, hosszú évekig nem tervezte, nem rajzolta meg mozgalma zászlaját és mozgalmárai egyenruháját. Az egyik első nyíltan nácibarát párt vezetője, Meskó Zoltán, aki Szálasihoz hasonlóan antiszemita és irredenta volt, még 1932-ben használhatta a horogkeresztet, benne a Nagy-Magyarország-térképet. Szálasi egyszerűen átvette, durvábban fogalmazva plagizálta - ellopta - a nyilaskeresztet, amelyet előtte már Meskó Zoltán, Böszörmény Zoltán, Festetics Sándor és más szélsőjobboldaliak is alkalmaztak. Hitler hatalomra kerülése (1933. január 30.) után belügyminiszteri rendelet tiltotta meg Magyarországon idegen államok felségjeleinek használatát.

Meskóék viseltek először zöld inget, egymást „Bátorság!"-gal üdvözölték, és az igen németesen hangzó „Néptárs" helyett megszólításként a „Testvér"-t használták. Szálasi nyilasai mind a zöld inget, mind a „Testvér" megszólítást átvették Meskóéktól, a nyilas köszöntés pedig a „Kitartás!" lett.

A magyarságot jelképező, keresztre feszített izmos, bajszos férfi képe alatt jelent meg a Palotai Kurír című nyilas lapban 1938 elején a Kitartás! Jövünk! című cikk. Eszerint a keresztény magyar nép megszabadítója csakis a nemzetiszocialista világnézet alapján megszervezett nyilas párt, és annak vezére, a megváltó, Szálasi Ferenc lehet. Ő és az általa vezetett nyilasok „az önzés, kapzsiság, becstelenség, árulás, jud[a]izmus undok nyálával" összefűzött kötelet majd széttépik. „Jövünk és levesszük a keresztről a reáfeszített Hungáriát! Jövünk s a gyalázat köteléből korbácsot fonunk, hogy kiverjük Hungária templomából a garázdálkodó kufárokat s farizeusokat... A mi húsvétunk jön, mert én, te s minden magyar testvérünk felmegy a Golgotára és ha kell, fogával tépi szét a [nemzetet] keresztre feszítő rabköteleket!" - hirdette a nyilas újság.

Pártjelvényből többfélét viseltek a nyilasok. 1938 tavaszán, a mozgalom nagy fellendülése idején, március 27-től május 10-ig ezekből csak az Andrássy út 60.-ban 50 ezer darabot adtak el. A párt egyik leghatékonyabb propagandafegyvere maga Szálasi Ferenc volt, legalábbis addig, amíg a szegedi Csillag börtön foglya volt, vagyis 1938 augusztusától 1940 szeptemberéig. Amikor a pártvezetőt lecsukták, „mozgalmi gyászt" rendeltek el, és ennek jegyében a nyilas férfiaknak a zöld inghez fekete nyakkendőt kellett - vagy legalább illett - hordaniuk. A párt azonnal elkezdte a börtönbe zárt Szálasi képét a piacon is hasznosítani. A Szálasi feliratú bélyeget egy pengőért árulták, a „Szálasi 9323" feliratú, vagyis Csillag börtönbeli fegyintézeti törzskönyvi számát viselő férfi és női díszzsebkendők is kelendőek voltak nyilas körökben. Szénási festőművész készítette el Szálasi börtönportréját. Gyártottak új pártjelvényt is, amelyben zöld alapon csillag volt, benne a 9323-as szám. Ekkor fogytak a legjobban a jelvények, az árpádsávos zászlóval ékesített karácsonyi és újévi üdvözlőlapok, a zöld ingek és blúzok; utóbbiak viselését a divatra fittyet hányó nyilas hölgyeknek a nyilas újságok külön is ajánlották. 1937 októberében a budai Vigadóban a nagy szélsőjobboldali egységgyűlésen az erkélyen csak nők tartózkodhattak, ők viszont nyilas formaruhába öltöztek: barna szoknya, zöld ingblúz, fekete nyakkendő.

A nyilas mozgalommal foglalkozó szakirodalom eddig meglehetősen pontatlanul, bizonytalanul foglalkozott a nyilas zászlók történetével. E zászló történetének meghamisítását maguk a nyilasok kezdték el. Jobbágy Lajos Mihály egyik Emlékeztetőjében feljegyezte: „...az Árpádházi lobogót már 1936 óta a hungarizmus használta..." Jobbágy rosszul emlékezett. Az árpádsávos lobogót is használták a nyilasok, de ez sohasem volt a párt és a mozgalom egyetlen, csak egyik hivatalos zászlaja. Szálasi 1938. november 3-án, a szegedi Csillag börtönben színes rajzon vázolta szerinte Árpád-házi III. Béla címerpajzsának és harci zászlójának zöld nyilaskereszttel ellátott, stilizált változatát. Szálasi rosszul tudta, nem III. Béla, hanem Imre és II. András király használta először az árpádsávos motívumot. Mint ahogy abban is tévedett, hogy a nyilaskereszt Szent László címerpajzsán szerepelt volna. Szálasi rajzán öt piros és négy fehér sáv volt. Szálasi nyilván unalmában rajzolgatott, nem itt és nem ekkor „találta ki", hogy ezt a zászlót is használják a nyilasok. Tudjuk, hogy voltak árpádsávos nyilas jelvények és karszalagok is, és 1941-ig viszonylag ritkán használták az árpádsávos zászlót. Sokféle zászlójuk volt, köztük olyan is, amelyikbe az volt írva: „Éljen Szálasi!" A nyilaskeresztes zászlót egyébként viszonylag könnyű volt megrajzolni: a vörös zászlómezőbe helyezett fehér körben (néha rombuszban) sarkára állítottak egy zöld négyszöget, majd ebbe rajzoltak négy fehér négyzetet.

A Nyilaskeresztes Párt 1940. május 28-i pártvezetőségi értekezletén Cseh Ferenc, a párt akkori „ideológiai vezetője" indítványt terjesztett elő, melyben javaslatot tett a „hivatalos pártzászlóra". Sajnos indítványának szövege nem maradt fenn, viszont tudjuk, hogy Hubay Kálmán pártelnök elvetette az ötletet, mondván: „Nem baj, ha a szervezetek többféle zászlót használnak. A hivatalos pártzászló ügyében a hatalom átvétele után lehet dönteni, amikor annak rendszeresítése és általánosan kötelező használata nem ütközik nehézségbe." 1940 őszén, amikor Szálasi szabadlábra kerülése után kidolgozták a Nyilaskeresztes Párt Szervezési Szabályzatát, ebben pontosan leírták - többek között - a párt jelvényét és pecsétjét is, de „hivatalos" pártzászlóról egyetlen szót sem írt ez a szabályzat sem. A párt jelvénye: középen 20 milliméter magas, felső szélen 17 milliméter széles pajzs, rajta piros-fehér mezőben zöld nyilaskereszt. A párt pecsétje kör alakú, középen nyilaskereszttel, felirata köralakban: Nyilaskeresztes Párt és az illető szerv neve. Maga Szálasi egyébként nem sokra becsülte a nyilaskeresztet. A szegedi Csillag börtönben írott naplójában 1940. május 21-én leszögezte: „A nyilaskereszt a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának egyedüli külső jelvénye; a lényeg mindenkor a hungarizmus marad."

Szálasi 1942 augusztusában azon háborodott fel, hogy most már nemcsak a nyilasok eszméit, gondolatait próbálja a Horthy-rendszer „ellopni", kisajátítani, hanem zászlójukat is. A Budapesti Nemzetközi Vásárral egy időben, a Műcsarnokban és a Szépművészeti Múzeumban megnyílt időszaki kiállításon a Kállay-kormány propagandistái az addig csak a nyilasok által használt árpádsávos zászlót is elővették, ez háborította fel Szálasit. „A Magyar Haza, Magyar Kard kiállításon már megtették azt, hogy a főbejáratnál kitűzték az Árpád-házi lobogót, a napisajtó pedig lelkendezve emlékezett [meg] erről a tényről mint a magyar birodalmi gondolat újjászületéséről; azt a lobogót tűzték ki, amelyet a »csürhe«, ahogyan bennünket neveznek, már hosszú évekkel ezelőtt szent jelképül használt mint hungarista lobogót, és amelyet ez a rendszer évekkel ezelőtt fizikailag kitépett a kezeinkből, és fizikailag a sárba taposott" - idézte fel az árpádsávos nyilas lobogó történetét Szálasi. Ez nem volt igaz, legalábbis az eddigi kutatások nem tártak fel például olyan újságcikket, amelyben 1936-1938 után azért bírálták volna a nyilasokat, mert az árpádsávos zászlót is használták. 1942 augusztusában a nyilas Pesti Újság elégedetten állapította meg: „Történelmi igazolást kap az Árpádok hétsávos piros-fehér lobogója." Az újság szerint a piros-fehér-zöld színű nemzeti zászlót a szabadságharc eszmeáramlata tette magyar felségjelvénnyé, a szabadság, egyenlőség, testvériség „hangzatos hármas jelszavának kifejezésére". A magyar nemzeti zászló tehát „a liberális jelszavak rikító szimbólumául született meg" - szögezte le a Pesti Újság. Az Árpád-ház címerében a hét piros-fehér csík a magyar birodalmi gondolat jelképe, ennek történelmi értékét mi, nyilasok ismertük fel már évekkel korábban, akkor, amikor a „túloldalon még aggályoskodtak fölötte". A fasizmus és a nácizmus előretörése - a nyilas újság megfogalmazása szerint: „Az európai nemzetek új élete - elősegíti az ősi gyökerekhez való visszatérést. Így jut el a magyarság is az Árpádok zászlajához, amely a gyár-ipari munkásság nemzeti sportnapján már büszkén lengett, és ugyanez díszítette a Magyar Haza, Magyar Kard kiállítás főbejáratát is." - szögezte le a Pesti Újság, félreérthetetlenül közölve, hogy itt plágium történt: ők voltak a „liberális" 1848 óta az elsők, akik az Árpádok ősi lobogóját mint a nemzeti-szocialista, birodalmi gondolat jelképét újra használni kezdték.

A korabeli nyilas sajtóban megjelent fotókat tanulmányozva úgy tűnik, hogy az árpádsávos zászlót csak mellékesen, a fő nyilaskeresztes zászló (vörös zászlómezőben fehér kör vagy rombusz, benne zöld nyilaskereszt) mellett és csak a második helyen használták. A nyilas gyűléseken a szónokok mögött a hagyományos nyilas zászlók álltak, és csak a hallgatóság háta mögötti falon voltak árpádsávos zászlók. Egykorú fényképfelvételek viszonylag csekély számban maradtak fenn, például az Andrássy út 60.-ban havonta megtartott nyilas Nagytanácsokról. Korabeli nyilas riportból tudjuk például azt, hogy a Hűség Háza harmadik emeleti nagy tanácstermében a szónoki dobogó mögött a falon a hét nemzetséget piros-fehér sugarak jelképezték, középen zöld hungarista jelvényt tartott egy turulmadár, amely a nyilasok szerint is a „magyarok szent madara" volt. A szónoki emelvényt és előtte az elnöki asztalt zöld posztóval vonták be. Az elnökség mögött hat fekete egyenruhás, nyilas-zászlós pártszolgálatos állt.

A nyilas párt abban is tudatosan másolta a náci pártot, hogy igyekezett Szálasi személyi kultuszát is propagálni. A nyilas újságokban dicshimnuszokat zengtek róla, arcképét jelvényeken, plakátokon, fényképeken is terjesztették. A párt hívei szívesen küldtek karácsonyi és újévi üdvözlőlapokat árpádsávos zászlóval vagy csak zöld nyilaskereszttel díszítve, amelyekben a közeli győzelem, a hatalomátvétel ígérete volt az egyik fő üzenet.

A turulmadár 1919 után az antiszemita és irredenta szervezetek, mozgalmak egyik kedvelt jelképévé vált, természetes tehát, hogy a nyilasok is használták szónokaik emelvénye mögött, előtt vagy zászlóik csúcsdíszein.

Szálasi Ferenc kudarcos politikus volt. Pártja és mozgalma akkor érte el a legnagyobb sikereket, amikor ő börtönben volt. A népéért szenvedő, mártírsorsot is vállaló pártvezető képét hatékonyan tudták pártja akkori vezetői elterjeszteni. 1941-1942-ben „legjobb", legtekintélyesebb pártvezetői hagyták faképnél, vagy ő zárta ki őket pártjából. Szálasi rossz szónok és rossz pártszervező volt. Volt idő, amikor száz- és százezrek követték, bár zavaros ideológiáját hívei sem értették, és azt sem fogták föl, hogy milyen Magyarországot akar létrehozni. A nyilas propaganda nem volt hatékony, és a pártot a németek is csak akkor juttatták hatalomra, amikor már nem maradt más szervezett erő, amelyre támaszkodhattak volna. Szálasi rövid, alig féléves uralma alatt „hungarizmusa" céljaiból semmit sem tudott megvalósítani. A nyilasok rémuralma idején ezrével lőtték a Dunába a zsidókat, és folytatódott az ország kirablása. Napjainkban az árpádsávos zászlót antikommunista antiszemiták, antikapitalista ködevők, Európa-, Izrael- és Amerika-ellenes irredenták lengetik. Kezükben ez már csak a félelemkeltés egyik eszköze.

(Az Árpádsáv tegnap és ma című kiállítás alkalmából rendezett konferencián a budapesti IX. kerület, Páva utca 39. alatti Holokauszt Emlékközpontban 2009. november 26-án elhangzott előadás szerkesztett változata. A kiállítás 2010. február 28-áig látogatható.)

Olvasson tovább: