Kereső toggle

Csodavárók

Füvet kellett ennie a lourdes-i látnoklánynak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Franciaországi látogatása során XVI. Benedek pápa három napot tölt el a
híres Mária-kegyhelyen, Lourdes-ban. A spanyol határ közelében fekvő
dél-franciaországi kisvárosban 150 évvel ezelőtt zajlottak azok a látomások,
amelyek hírére már napokon belül ezrével gyűltek össze az emberek. Az érdeklődés
azóta csak nőtt: évente több mint ötmillióan utaznak el Lourdes-ba, közöttük 70
ezer súlyos beteg.

Aki nem tud elutazni, nem kell lemondania a részvételről, mivel az interneten
folyamatos 24 órás webkamerás közvetítés zajlik a kegyhely középpontjában lévő
barlangról és a forrásról, amelyet mobiltelefonon is lehet nézni. A háromnapos
pápai zarándoklat alatt idén ifjúsági világtalálkozó is lesz.

Titkos üzenet

A látnoklány, Bernadette Soubirous nagyon szegény molnár családban született.
Analfabéta volt, fagyűjtögetésben segített a szüleinek, amikor tizennégy éves
korában megjelent neki egy angyali lény, aki később összesen 18 alkalommal tűnt
fel előtte.

1858. február 11-én Bernadette egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női
alakot látott, rózsafüzérrel a kezében, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt.
A csodálatosan szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, és ettől kezdve
öt hónapon keresztül még további 16 alkalommal. A harmadik találkozás alkalmával
már meg is szólította a lányt, majd két nappal később megmutatta a gyermeknek a
barlang bejáratánál lévő rejtett forrást.



A forrást rejtő barlang

Azt mondta a kislánynak, hogy mosakodjon meg a forrásban, és egyen füvet a
barlang melletti réten, bármit is mondanak róla az emberek. Bernadette többször
kérte a lényt, hogy mondja meg a nevét, aki végül a tizenhatodik jelenés
alkalmával bemutatkozott: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.” Ezután
felszólította, hogy menjen a falu papjához, és mondja meg neki, hogy építtessen
templomot a forrás mellé, és tegye zarándokhellyé. „Sok embert akarok itt látni”
– mondta a jelenés.

A kívülállók csak a lány elragadtatását látták, aki számára nem csak képletesen
szűnt meg ilyenkor a külvilág: az egyik alkalommal jelen volt egy párizsi orvos
is, aki megállapította, hogy Bernadette kezét az elragadtatás közben mintegy 10
percig minden károsodás nélkül égette egy gyertya lángja.

Bernadette élete ezt követően gyökeresen megváltozott. 22 éves korában apáca
lett, és a szomszédos város, Nevers Saint-Gilgard kolostorában tanították meg
írni és olvasni. Mindössze 35 éves volt, mikor április 16-án
csonttuberkulózisban meghalt.

Nem sokkal Bernadette látomásai után Lourdes-ban hirtelen tömeges jelenések
kezdődtek, különösen gyermekek körében. Amikor egyikük vagy másikuk a barlanghoz
közeledett, egyszerre lázas szemlélődésbe esett, és a barlang belsejében
mindenféle különleges alakokat vett észre. Egyiknek koronával ékített madonna
jelent meg, másiknak Szent József, Szent Péter, Szent Pál vagy az evangélisták.



A világ legkeresettebb Mária-búcsújáró helye

A csodák világhírűvé tették a helyet. Ma Lourdes a világ legnagyobb
Mária-búcsújáró helye, a 15 ezer lakosú várost évente ötmillió zarándok keresi
fel.

Bernadette holttestét halála után 30 évvel kiföldelték, amikor 1909-ben boldoggá
avatásának előkészületeit végezték. Az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében
kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is
elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás
legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy
látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú.

1925-ben újra megvizsgálták Bernadette-et. Változást azonban ezúttal sem
találtak a holttesten.

Boldoggá avatása kapcsán 1925. augusztus 3-án Bernadette múmiáját ünnepélyes
keretek között helyezték el a helyi kolostor templomában. Azóta itt nyugszik,
üvegkoporsóba zárva, és a vékony viaszréteg alatt állítólag 130 év után sincs
romlás a testen. Bernadette-et XI. Piusz pápa avatta szentté 1933-ban.

A lourdes-i jelenések híre a szabadságharc utáni Magyarországon is nagyon hamar
elterjedt. Sok katolikus templomban megjelentek az úgynevezett lourdes-i
barlangok, melyekben Máriát a jelenéseknek megfelelően rózsafüzérrel ábrázolják,
Bernadette-et pedig Mária előtt térdelve formázzák.

Nagy üzlet

Lourdes-ban már a tizedik jelenéskor csoda történt: egy szomszéd faluból jött
asszony, Catherine Latapie béna karját a forrásba merítette, és azonnal
meggyógyult. Ez volt Lourdes első csodája. Máig hétezer orvosilag
megmagyarázhatatlan esetet jegyzett fel az ott működő orvoscsoport, amelyekből
alapos kivizsgálás után a Vatikánhatvanhetet hivatalosan is csodának ismert el.

A lourdes-i információs központ részletesen dokumentálja a gyógyulásokat. Nem
csak mozgássérültek tapasztaltak rendkívüli változásokat: egy kőfaragó, aki húsz
éve volt vak fél szemére, 1858-ban a forrásból hozott víztől visszanyerte
látását. Az elmúlt évtizedekben a vízben alámerült betegek közül sokan azonnal
meggyógyultak. Némelyek egyszerű mosakodásra visszanyerték látásukat, mások
hallásukat vagy szélütött tagjaikat kezdték használni, megint mások, akiket
lassú sorvasztó baj emésztett, az életképességüket nyerték vissza.

1882 óta orvosi hivatal vizsgálja ki a gyógyulásokat, melyeket egy év elteltével
ellenőriznek, s megállapításaikat elküldik a párizsi Nemzetközi Orvosi
Bizottságnak. Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik,
ahol egy bizottság ajánlása alapján a Vatikán nyilvánítja csodásnak a
gyógyulást. Ahhoz, hogy a katolikus egyház egy gyógyulást csodának nyilvánítson,
a következő kellékek szükségesek: egy súlyos, szervi betegség visszavonhatatlan
diagnózisa és az abból való hirtelen, teljes és végleges felgyógyulás.

Megvizsgálták a lourdes-i vizet is, ám abban nem tapasztaltak kémiai eltérést:
közönséges ivóvíznek felel meg az összetétele.

A 150. évfordulón a szervezők alaposan felkészültek a zarándokok fogadására.
„Kétszázezer látogatóra számítunk, de ha többen jönnek, sincs baj, mert
háromszázezer ember fogadására is fel vagyunk készülve.” – ígéri Francis De
Haine, a lourdesi kegyhely igazgatója.

A zarándokok is lelkesen készülnek. „Jövünk a barátainkkal, mivel nagyon-nagyon
szeretjük a pápát” – mondja az egyik utazó. A pápai zarándoklat a
kegytárgykereskedőket is várakozással tölti el. Ezek a boltok nem csupán pénzt
termelnek, hanem a zarándokokat is szolgálják. Azok az emberek, akik idejönnek,
boldogok, ha valami olcsó szuvenírt hazavihetnek – mondja Philippe Bianco, a
lourdes-i kegytárgyboltok szövetségének a vezetője.

Olvasson tovább: