Kereső toggle

Trópusi lencsefőzelék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Volt egyszer két testvér. Egy szép napon az egyikük finom ételt készített, de jött a másik és megette. Emiatt óriási veszekedés támadt köztük, és az a testvér, amelyik megette az ételt, elment messzi földre, ahol később nagyon meggazdagodott. Ismerős a történet? Pápua Új-Guineában, 1961-ben folytatódik, mégpedig Victor Schlatter és családja érkezésével. A helyiek örömmel fogadták a fehér bőr? amerikai családot, meg voltak ugyanis győződve arról, hogy a gazdag testvér tért vissza hozzájuk, hogy megossza velük a javait. Ebben nem is tévedtek: a fehérek "jó hírrel" érkeztek, azaz a Bibliával. Egyelőre szóban, mivel az írásbeliség csak Schlatterék érkezésével vette kezdetét a törzsben.



Victor és Elsie Schlatter misszionáriusok, akik elsőként fordították le a pápua új-guineaiaknak a Bibliát Fotó: Somorjai L.

A történet egy magyar férfi és egy szlovák asszony 

kivándorlásával kezdődött még a 20. század elején. Az unokájuk már Amerikában született, akiből utóbb atomtudós lett. "Akkor még fiatal voltam és bohó" – kommentálja atomtudósi tevékenységét Victor Schlatter. Ennek ellenére hét évet töltött egy plutóniumgyártással foglalkozó cégnél, és minden egyéb tekintetben is teljesen "normális" életet élt: megnősült, és született négy gyermekük. "Ötvenegy éve vagyunk házasok, de még most is a mézesheteinket töltjük" – öleli át kedves arcú, mosolygós feleségét. Közös döntés volt, hogy átköltöznek Pápua Új-Guineába, 

ami már önmagában is harmonikus kapcsolatot feltételez, hiszen az amerikai kényelemből egy agyagpadlós, levéltetős, még az alapkomfortot is nélkülöző házba kerültek négy kisgyerekkel. Az alapötlet az volt, hogy keresnek egy olyan pontot a térképen, ahová még nem jutott el a Biblia, és lefordítják számukra a teljes Szentírást.

Pápua Új-Guinea a második legnagyobb sziget a világon Grönland után, a törzsek számát tekintve azonban az első. Pápua Új-Guineában nagyjából hétszázötven (nem tévedés, 750) nyelv létezik, minden törzsnek saját nyelve van, amelyek nem hasonlítanak jobban egymásra, mint mondjuk a spanyol és a francia. Az ausztrál állam támogatja a szigetországot, de a Victor Schlatter által kiválasztott törzs például az ő 1961-es érkezésük előtt négy évvel ismerkedett meg a fémmel. Misszionáriusok számára sem volt teljesen ismeretlen a sziget, a szóban forgó törzs azonban eddig kimaradt. Egyébként a misszionáriusok közül is kevesen vállalták, hogy elsajátítják a helyiek nyelvét, ehelyett inkább angol nyelv? iskolákat kezdtek el alapítani és a gyerekeket tanították angolra. Victorék ezzel szemben az idősebbekkel beszélgettek először, hiszen ők bírtak a legnagyobb befolyással a törzs tagjaira, nemegyszer a pogány szertartásokat is ők vezették. Elsie, a feleség pedig az
asszonyokat gyűjtötte maga köré. "Tőlük tudtuk meg, hogy a saját legendáik rengeteg bibliai történetet őriznek, minket is azért fogadtak örömmel, mert mindig is várták vissza a Fiút, a Fontos Fiút, ahogy ők nevezik Istent. Jákób és Ézsau történetéből Victor volt számukra Jákób, aki áldással tér vissza hozzájuk, és hogy megbéküljenek egymással" – meséli Elsie, aki néhány hét után követte férjét új lakóhelyükre. Victor addigra már prédikált a törzs lakóinak. "Nem tudom, mennyit értettek belőle, de legalább látták, hogy ártalmatlan vagyok", mondja nevetve az immár nagypapa korú egykori atomtudós. A bennszülöttek is sokat nevettek, tetszett nekik, hogy olyan különbözőek. "Meg akarták érinteni a hajunkat, a bőrünket, és nevettek rajtunk" – tette hozzá a felesége is. Egy ideig nem is hitték el, hogy ők is ugyanolyan emberek, szellemeknek hitték őket, és mivel velük ellentétben cipőt viseltek, "bekötött lábú szellemeknek" nevezték őket. 

Nagyjából egy év alatt tanulták meg beszélni a helyi nyelvet, közben építgették a házukat, és sok időt lefoglalt a létfenntartás is. "Osztoztunk az életmódjukban és ebben a tudományos előéletemnek épp olyan jó hasznát vettem, mint a nyelvük elsajátításában. Végül is a nyelv is egyfajta matematika, a számok segítenek abban is, hogy létrehozzunk egy ábécét a beszélt nyelv alapján" – magyarázta a tudós. A család nagyon sok időt töltött együtt, ami tapasztalatuk szerint nagyon jót tett mindegyiküknek. A gyerekeket otthon tanították, aztán amikor a legkisebb is egyetemre ment Amerikába, a feleség is beiratkozott egy egészségügyi főiskolára Melbourne-ben. "Nagyon kevés orvos volt Pápua Új-Guineában, nagy szükség volt szakképzett ápolónőkre" – mondja Elsie. Tizenkét unokájuk van, három fiuk közül az egyik pedig maga is bibliafordító lett.

"Amikor már jobban meg tudtam értetni magam, elmondtam: azért jöttünk, hogy Istenről beszéljünk nektek. Mire azt felelték: tudjuk, ő ott lakik fent, úgy hívják: Sabkanyinoiziobojsja. Ez olyasmit jelent: a fentről jött ember, a Fontos Fiú. A történeteikből az derült ki számunkra, hogy a legendáik Ábrahám idejéig nyúlnak vissza, és az Ószövetség kijelentéseit építették be a hitvilágukba a Fiúról, azaz Jézusról is. A második zsoltárban már az áll: Én fiam vagy te, én ma nemzettelek téged. Mi magunk is sokat tanultunk tőlük. Az egyik ottani barátunk – aki érkezésünkkor még ágyékkötőben járt – unokája már joghallgató Pápua Új-Guinea jogi egyetemén. Hihetetlen, mennyire nyitottan fogadják a fejlődés lehetőségeit" – meséli Victor. A nyelv perdöntő jelentőségűnek bizonyult munkájuk során, Victor és Elsie szerint ez a kulcs az emberi szívhez. A saját nyelvükön megszólaló Biblia nem a külföldi betolakodó hozománya többé, hanem üzenet számukra Istentől. "A társaság, az összejövetelek hozzátartoztak az életvitelükhöz, természetesen sokszor pogány szertartások szolgáltatták a keretet hozzá. Mivel azonban Isten létével és azzal, hogy Isten alapvetően jó, nem volt problémájuk, és mivel az idősebb embereknek beszéltünk először a Biblia kijelentéseiről, ezek az összejövetelek hamarosan átalakultak istentiszteletté, tánccal, énekléssel, a Biblia hirdetésével" – rajzolódnak ki a kezdetek a misszionárius házaspár elbeszéléséből. A pogány szertartások a gonosz elűzésére szolgáltak, mivel Isten jóságába vetett hitük ellenére naponta szembesültek például a betegségekkel, a halállal, és egyéb olyan problémákkal, amelyek ellen nem tudtak hatékonyan fellépni. "Ezeket ők démonoknak tulajdonították, az igazi problémát ebben látták, ezektől szerettek volna megszabadulni, és nem tudták, hogyan kerülhetnének inkább Isten hatáskörébe. Éppen ezért számukra valódi örömhír volt, amikor a megváltásról, az Istennel való szoros kapcsolat lehetőségéről beszéltünk nekik az általuk is Fiúként ismert Jézus révén" – nyújt betekintést a misszionáriusmunka rejtelmeibe Victor. Elmondták néhány embernek a jó hírt, az evangéliumot, ők pedig hazamentek és továbbadták, így terjedt végül ki az egész falura, és eljutott a környező falvak lakóihoz is.



A szigetországban élő keresztények támogatják Izraelt Fotó: V. S.

A nyelvtanulás és a fordítás során egyaránt kértek és kaptak segítséget fiatal emberektől, akik szívesen leültek melléjük és válaszolgattak a kérdéseikre. A "fehérek" is meghallgatták a legendáikat, és meglepődve tapasztalták, milyen sok ponton egyeznek a Biblia eseményeivel. "Fantasztikus történeteik voltak Ádámról és Éváról, a vízözönről, Jákóbról és Ézsauról és így tovább. A szereplők persze változhattak, de a történetek lényege ugyanaz volt. Rólunk úgy gondolták, hogy a rég elvesztett ősök szelleme küldhetett bennünket hozzájuk, hogy segítsünk nekik, mert látták, hogy a kérdéseikre választ tudunk adni." Az ott töltött évtizedek során megszületett törzsi nyelven a Biblia, a törzs megtanulta olvasni, több kiadást is megért már, a házaspár pedig egy ideje az ausztráliai Cairnsba költözött és évente egy hónapra tér vissza a szigetre. Idejük többi részét úton töltik, és az antiszemitizmus ellen tartanak beszédet a világ számos pontján.

Victor Schlatter egy baráti meghívásra látogatott Jeruzsálembe a nyolcvanas évek derekán. Amikor visszatért Pápua Új-Guineába, és elmesélte az élményeit, elmondta, milyen Jeruzsálem, a pápuák teljes megdöbbenéssel fogadták. Addigra ismerték a Bibliából Izraelt, de azt hitték, egy másik bolygón van, legfeljebb a mennyben fogják majd meglátni. Meglepődtek, amikor kiderült, hogy Jeruzsálem itt van a Földön, és mivel a civilizációnak nemcsak a vívmányai, hanem az ártalmai is elkerülték őket, az antiszemitizmus kérdése számukra nem volt kérdés. Azonnal Izrael támogatóivá váltak. Victor Schlatternek utazásai során több szomszédos csendes-óceáni szigeten is sikerült találkozót kieszközölnie a kormány vezetőivel, akiknek Izrael szerepéről beszélhetett. "Általában kapcsolatok révén jött össze a találkozó, pedig én nem vagyok senki, csak mindig megpróbálom, és sokszor sikerül is" – tárja szét a karját fiatalos jókedvvel az ősz szakállú tudós. 

A béke a Csendes-óceánon is hiánycikk, a szigetvilágban is egymással versengenek a gyarmatosítók, ami általában törzsi háborúkhoz vezet. Pápua Új-Guinea szigetét is vonalzóval szelte keresztbe a brit vezetés, egyik felét Indonéziához csatolva. "A Salamon-szigeteken a második világháború során a britek a védelemhez harciasabb törzseket telepítettek a sziget belsejébe, aztán ottfelejtették őket. A felborult és mesterségesen létrehozott helyzet egy idő után polgárháborúhoz vezetett" – bogozza ki a számunkra sokszor érthetetlen törzsi viszálykodások egyik csomóját Victor Schlatter. Ezek után nem is csoda, ha a békességet hirdetők baráti fogadtatásra lelnek a szigeteken.

Bibliafordításokról dióhéjban

A zsidó hagyomány szerint a bibliafordítások története Józsué korára nyúlik
vissza. Mikor Izrael az Ígéret földjére érkezett, Józsué "felírá ott kövekre a Mózes
törvényének mását" (Józsué 8:32). A tradíció szerint ez a felirat az akkori világ minden népének nyelvén olvasható volt. Az első tényleges bibliafordítás a babiloni fogság idejére (i. e. 6. sz.) tehető. Ekkor a már héberül nem tudó zsidó hallgatóság számára a felolvasott szöveget szóbeli rögtönzés útján magyarázatokkal kiegészítve arámira tolmácsolták. 

Az eredeti nyelvekből való fordítások – a Vatikán haragját egészen 1965-ig kiváltva – mindig a nagy ébredési, illetve reformmozgalmak hatására jöttek létre. Élen jártak a franciák, majd az angolok, később a cseh husziták. Teljes fordítást legközelebb az eredeti héber és görög nyelv alapján Luther Márton készített 1522-ben, melyet számos más nemzeti nyelv? fordítás követett. Leghíresebb közülük az 1611-ben kiadott angol King James Bible. Magyar nyelven az első teljes fordítás a Károli Gáspár nevével fémjelzett 1590-ben kiadott Vizsolyi Biblia. 

Újabb, világméreteket öltő fordítási hullám a 19. században indult. Ekkor egy-egy nemzeti nyelven már több verzió is forgalomba került, s a folyamat ma is tart. A másik jelentős lépést az ügyben az utazómisszionáriusok jelentették. A Bibliát 1499-ig 35, 1500-tól 1899-ig 485, 1900-tól napjainkig pedig újabb 1783 nyelvre fordították. A Bibliatársulatok Világszövetségének (UBS) legutóbbi statisztikája szerint (2003. február 7.) eddig 405 nyelven létezik teljes bibliafordítás, az Újszövetség-fordítások száma 1034, mindent egybevetve pedig a különféle részfordításokkal együtt eddig 2303 nyelven – a világ összes nyelvének mintegy egynegyedén – léteznek bibliai szövegek, melyekből csak a múlt évben 600 millióan vásároltak. Az elmúlt két év termése többek között a pápua új-guineai Huli, a bolíviai Guaraní, a mianmari Hawa Naga és a bangladesi Sadri Biblia.

Finta Szilvia

Olvasson tovább: