Kereső toggle

Indiana Jones magyar kiadásban

Fáraók forognak a sírjukban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Semmi bajom az Indiana Jones-filmekkel. Hiszen eléggé szórakoztató, ahogyan a jó svádájú, okos és talpraesett professzor (főszerepben: Harrison Ford) hol a frigyládára, hol a Grál-kehelyre, hol pedig indián kincsekre bukkan rá a legképtelenebb helyeken. Nincs ezzel semmi baj, végtére is a filmvászon és Steven Spielberg fantáziája sok mindent elbír. De képzeljük csak el mindezt más környezetben! Mondjuk úgy, hogy a cambridge-i egyetem történészprofesszora számolna be hallgatóinak valamelyik előbb említett "szenzációs felfedezésről". Valószínűleg hamarosan más állás után kellene néznie, esetleg egy csendes, kényelmes gyógyintézet falai között folytathatná előadásait. Nem így szűkebb pátriánkban, amely – mint azt az alábbi történet példázza – e téren is a korlátlan lehetőségek hazája.



A csodák földje: Egyiptom Fotó: Reuters

Ez a történet nem Vörös Győző személyéről szól, még csak nem is a kihalófélben lévő magyar ókortudományról (amely egykor nemzetközi hír? tudósokkal dicsekedhetett), vagy holmi – kutyát sem érdeklő – tudományos "igazságokról". Alábbi történetünk kulcsszavai: inkompetencia, píármunka, menedzsment, szponzorálás, hatalom és tudomány, állam és egyház viszonya, lobbi, médiaképesség, nemzeti és szoclib újságírás, országimázs, szakmai tekintéllyel történő visszaélés – legkevésbé sem tudományos szakkifejezések. A Vörös Győző-jelenségben, mint cseppben a tengert, az egész mai magyar valóságot látjuk tükröződni.



A kiválasztott



"Hétévesen, a székesegyházban, ministrálás közben világosodott meg bennem, mi is akarok lenni. Az olvasmány az Exodusnak azon részéről szólt, amikor Mózes és Áron megjelennek a fáraó előtt… Ettől kezdve csak Egyiptommal kapcsolatos könyveket kezdtem olvasni…" – vall az indulásról Vörös Győző, akit úgy látszik az Isten is egyiptológusnak teremtett. A magában mózesi elhívatást érző fiatalember útját azért az egyház is egyengeti. "Egy gyónás végeztével, amikor penitenciát vártam, így szólt Bíró László püspöki titkár: Mondd, fiam, mi akarsz lenni? Egyiptológus, válaszoltam, mire behívott magához, a könyvespolchoz lépett, és leemelte a Fény és káosz cím? Kákosy-munkát, majd odaadta. Nézd ezt az embert, mutatott Kákosy fotójára, most fölmész hozzá Pestre, bemutatkozol, és elmondod, mi akarsz lenni. Ez a penitenciád" – írja Bartal Csaba az általa szerényen csak "magyar Champollion"-nak keresztelt Vörösről a Napi Magyarországban. 

Vörös még pécsi gimnazistaként, tizenhat évesen vág bele egyiptológiai tanulmányaiba. Intellektuális képességeit ennek ellenére sem gimnáziumi, sem egyetemi tanárai nem tartják kiemelkedőnek. "Saját tudományos teljesítménye jóval elmarad korosztályának legjobbjaitól" – nyilatkozza róla Makkay János, a magyar régészet egyik doyenje. Vörös ugyan elvégzi az ELTE egyiptológia szakát, de szakdolgozata, amelyet Jézus és Egyiptom címen védett meg, sem egyiptológiai, sem régészeti szakmunkának nem nevezhető. 



A magyar csoda



A tudósjelölt küldetéses hittel áll neki a sors szabta feladatai elvégzésének: "Nekem az a hivatásom, hogy Egyiptommal foglalkozzak. Azért vagyok a világban, hogy valakiért teljesítsem ezt. Hangsúlyozom, nem valamiért, hanem valakiért. Egészen pontosan: Isten dicsőségére" – nyilatkozza a Népszabadság hasábjain. A meglehet hiányos tudással, ám annál nagyobb hittel megáldott Vörös története ettől kezdve valóban a csodák szintjén mozog, földi halandó számára rejtett dimenziókban. Mert ugyan mi, ha nem csoda, hogy két héttel a keservesen megszerzett diploma után Vörös a kairói magyar nagykövetségen működtetett egyiptológiai képviselet munkatársa lesz, az a személy, akinek fő feladata az ásatásokhoz szükséges anyagi háttér megszervezése volt?! 

Az első szakmai lehetőség sem várat soká magára. Igaz, a feladat meglehetősen szerény: Vörös a nehezen megközelíthető Thot-hegyen, egy többszörösen is dokumentált, agyonkutatott romegyüttes feltárásával debütálhat. Az ifjú zseni 1995. november 1-jén repül el Egyiptomba, Pudleiner Rezső régészhallgató társaságában, ásatásai megkezdésére. Úgy tűnik, bő egyéves könyvtári kutatásai ellenére ekkor még fogalma sincs arról, hogy mi az, amit ásni fog. Elutazása előtt ugyanis a Képes 7 nevezet? hetilapnak adott interjújában egy középbirodalmi csillagászati obszervatórium ásatásáról beszél, megemlítve azon meggyőződését, hogy az ókori egyiptomiak ismerték a távcsövet (!), melynek lencséjét (!) ő meg szándékozik találni a romok alatt. Alig kezdődik meg az ásatás, Vörös máris a Magyar Televízió képernyőjére repül. Előbb Vitray Tamás jóvoltából, főműsoridőben kápráztatja el a nagyérdeműt, majd Kepes Andrásnál láthatjuk viszont a stílusosan Indiana Jones-jelmezbe öltözött "szakembert". 



A palestrinai mozaik tornya és a Vörös-féle Osiris-sír. Mint két tojás? Fotó: Kozma Károly

A középbirodalomban uralkodó – nem túlságosan jelentős – Montuhotep Szankharé fáraó épületmaradványai azonban nem kecsegtetnek rendkívüli leletekkel. Vöröst ez sem zavarja, hiszen valódi marketing-őstehetség, képes homokot eladni a sivatagban, vagy hűtőszekrényt exportálni az eszkimóknak. Saját emlékei szerint egy nílusi hajóút idegenvezetősködése közben (mások inkább egy jól szervezett szponzorkutató akcióra emlékeznek) megnyeri magának Fitos Zoltánt, a Ganz Gépgyár Holding vezérigazgatóját, aki már önszorgalomból beszervezi a támogatók közé Róth Jánost, a Komplex-vállalatok vállalkozásfejlesztési igazgatóját, valamint az amatőr régész Eisler Pétert, a Hungarocom Híradástechnikai Kft. ügyvezetőjét, akit "leny?gözött Vörös Győző tehetsége, gyerekkori álmainak megvalósulását látja az expedícióban". 



Segít a vízió



Ám a szerényke Thot-hegyi leletek píár-szempontból még így sem kommunikálhatók. Sebaj. Ha lelet nincs, segít a vízió. "Egy fáradt ásatási nap után… amikor lefelé jövet visszanéztem a hegyre… pillanatra óriás piramisként jelent meg a szemem előtt. Vízióm volt valósággal a fáradtságtól. Arra gondoltam, mivel az egyiptomi teológia már az óbirodalom idején azt tanította, hogy a királyok lelke haláluk után csillaggá lesz, ezért a piramisok bejáratait, illetve a lelke számára már kijáratait, mindig az északi oldalon helyezték el, hogy az Északi Sarkcsillag körüli úgynevezett cirkumpoláris, soha le nem nyugvó csillagcsoportra mutasson… S erre egy pillanat alatt jöttem rá, végre, három év után ez a 4000 éves templom feltárta az utolsó titkát" – nyilatkozta a Napi Magyarországban (1998). A jelenés időpontja sem lényegtelen: 1997. január 6-án, Epifánia, azaz Vízkereszt napja. A katolikus teológia erre az időpontra helyezi a Jézus elébe járuló, csillagvezérelte háromkirályok imádását. 

Másnap egy fiatal hölgy társaságában ifjú Indiana Jonesunk nemcsak Montuhotep Szankharé fáraó állítólagos szarkofágját, hanem minden idők legrégebbi kopt freskóját is felfedezi, amely a Mindenható Krisztust (Khrisztosz pantokratór) ábrázolja. Pontos dokumentálásra azonban sem idő, sem lehetőség: a Thot-hegynek ez a része már nem tartozik a Vörös által birtokolt koncesszióhoz. Annyi baj legyen. Hamarosan elkészül a "szenzációs leleteket" ismertető Templom Théba koronáján cím? ismeretterjesztő könyv, persze mindjárt két nyelven: magyarul és angolul. A bemutatót is tökéletes píármunkával szervezik meg a sajtótájékoztatótól az állófogadásig. A 84 oldalas képalbumot, amelyben a szöveg mindössze hat és fél oldalt tesz ki, 1998. május 29-én a Magyar Tudományos Akadémia több százezer forintért bérelt nagytermében mutatják be. A zártkör? eseményre sem az egyiptológus, sem a régész szakma képviselőit nem hívják meg, kivéve a Vöröst akkor még támogató Kákosy professzort, valamint Maróth Miklóst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorát. Jelen van viszont a pénzvilág és a politika több jeles személyisége, köztük Pokorni Zoltán kijelölt oktatási miniszter. Június 10-én azután beérik a szenzáció: az ELTE Egyiptológia tanszékén maga Orbán Viktor tesz látogatást. A találkozó szervezője Maróth professzor fia, Maróth Gáspár, aki ekkor még Fidesz-tanácsadó, később éppen a botrány miatt útilaput kötnek a talpára. Vörös ekkortájt kerül Maróth Miklós szárnyai alá a Pázmányra, ahol jelenleg is ő oktatja az egyiptológiát, népszerűsítve saját kétes hír? kutatásait. 

A miniszterelnöki találkozót követően Vörös barátainak száma hirtelen megszaporodik a jobboldali sajtóban. Szabó Béla István a Napi Magyarországban ezt kérdést teszi fel: "Vajon Vörös ügyéről van-e szó? Lappang-e itt valami politika, kulisszák mögötti súgólyuki sunyiság, vagy a szakma (egy része) önmagától indíttatva ennyire gusztustalan?… Az ifjú egyiptológus jó egy éve aláírt valami, a nemzeti ügyért szót emelő nyilatkozatot. Ma a Pázmány egyetem munkatársa. A posztbolsevik társulatnak ez elég. És még sikeres is! Vért! – mondják." A Magyar Nemzet egyenesen "szent küldetés"-nek nevezi Vörös Győző munkásságát, aki az egyiptológia "nemzeti jellege" mellett tesz hitet. A Magyar Demokratában Práczki István biztosítja csodálatáról Vöröst, aki felfedezésével úgymond kimutatta a magyar nép ősi, sumer-egyiptomi (!) eredetét. Vörös eközben teljesen azonosul Indiana Jones szerepével. A Magyar Hírlap június 29-i számában nyilatkozza: "Az Egyesült Államokból egy filmkészítő cégtől már jelzést kaptam arra, hogy a forgatókönyv jogát szeretnék megszerezni, egy olyan amerikai sikertörténet megfilmesítéséhez, amely Montuhotep Szanhkaré sírjának megtalálásáról szól. A megfilmesítésben szerepelne, hogy a (D. Arnold által felállított) amerikai hipotézis egy szerencsétlen sorsú kelet-európai kutató munkája révén megerősítést nyert."



A kegyelembe fogadott



"A kopt freskón látható Pantokratór-ábrázolás felhívta a figyelmemet arra, hogy egyszer? magyar kutató voltam, aki azért kaphatta meg ezt az ajándékot mint égi kegyelmet, hogy a Thot-hegyi kápolnát megtalálhassam, mert egy olyan nemzet fia vagyok, amely Thébai Remete Szent Pál szellemének egyetlen legitim utódja. Az itt élő szerzetesközösséget megölték, de a magyar pálosokat nem lehetett megölni, s amely rend tartományfőnöksége Pécsett van, a szülővárosomban" – áll a Napi Magyarországban közölt Thot-hegyi beszámolóban. Vörös ezúttal sem szűkölködik "bizonyítékokban". Imígyen fest a nagyív? történeti magyarázat: "Az 1000 éves keresztény Magyarország és a 2000 éves keresztény Európa szimbólumai együttesen jelentkeznek Thébában egy 4000 éves sziklasírban, ahol nagy valószínűséggel Montuhotep Szankharé fáraó nyugodott." Ez kell a magyarnak! Mivel az általa 4. századinak taksált freskón a Pantokratór némiképp emlékeztet a magyar korona Krisztus-ábrázolására, a Szittyakürt – a Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja – máris kész az újabb elmélettel, mely szerint "a thébai templomkép-festők és a Magyar Korona Alkotói tudtak egymásról". És ezt a felfedezést a zseniális magyar egyiptológusnak, Vörös Győzőnek köszönhetjük! Vöröst az sem hozza zavarba, hogy időközben kiderül: más tollával ékeskedett. A kopt freskót ugyanis nem ő fedezte fel, hanem már néhány éve közölték egy külföldi szaklapban. Az ikonográfusok szerint legkorábban a 14–16. században keletkezhetett. A "súgólyuki sunyisággal" aligha vádolható külföldi szakemberek szerint fáraókori leleteknek nyomuk sincs az üregben. 

A kis létszámú, üres zsebű, nem médiaképes magyar egyiptológus-társadalom felhördülését persze senki sem akarja meghallani. A legilletékesebbek, mint Szabó Miklós (az ELTE rektora, a Régészeti Intézet vezetője) sem foglalnak állást a kérdésben, az ügy a Magyar Tudományos Akadémia Etikai Bizottságához kerül, amelynek elnöke aligha vádolható szakmai elfogultsággal: ő ugyanis nőgyógyász-szakorvos. Dr. Gáti húzza-halasztja is a döntést, ameddig teheti. Végül felmenti Vörös Győzőt, s az Akadémia hivatalos lapjában a tudomány lejáratásával vádolja meg az ellene ágáló kutatókat. A döntést örömmel nyugtázza a sajtó Magyar Nemzettől a Népszabadságig terjedő spektruma. A Magyar Hírlap, a HVG, mindenekelőtt pedig az Élet és Irodalom tovább harcol a tudomány igazáért.



A legújabb "felfedezés"



Vörös Győző legújabb könyvét néhány hónappal ezelőtt mutatták be a Budapesti Műszaki Egyetemen. Hogy miért éppen itt? Mert az illusztris szerző az egyiptológiai kutatások ezen ismert fellegvárában védte meg doktori disszertációját, amelynek a könyv rövidített változatát közli. Témája ezúttal az ókori Alexandriától 45 kilométerre fekvő, az i. e. 3. században épített Taposiris Magna kikötő "titkainak" megfejtése. Vörös ismét falrengető tudományos eredményekkel áll elő. Kutatásaiból kiderül, hogy az itt álló közel húsz méter magas világítótorony sem az, aminek addig gondolták. Teóriája szerint ugyanis a torony alatti sírkamrában helyezték végső nyugalomra Osiris tagjait, vagyis halotti síremlékről lehet szó. Bár az i. sz. 2. századi történetíró, Plutarkhosz egy allegorikusan értelmezett utalásán kívül semmi bizonyítéka nincs erre, máris tovább megy az értelmezésben: "E sorok írójának az a véleménye, hogy nem az alexandriai nagy Pharos mintájára készült épület ez. Épp ellenkezőleg. Egy olyan szakrális építmény, amely mintája, előképe és építési makettje lett… az alexandriai világítótoronynak." Bombasztikus kijelentés, amit illene bizonyítani! Vörös is érzi ezt, ezért újabb "bizonyítékkal" rukkol elő. Rómától 40 kilométerre, Palestrinában őriznek egy huszonöt négyzetméteres mozaikot, amely valamelyik egyiptomi király vadászatát örökíti meg. Az eddigi kutatás szerint a remekmív? alkotás II. Ptolemaiosz etiópiai vadász-expedícióját ábrázolja. De Vörös szerint ez tévedés. Szerinte a képen az ő ásatási helye, Taposiris Magna látható, a kép közepén azzal a toronnyal, amely alatt Osiris tagjai nyugszanak. 

Bár Vörös legújabb könyvében már nem fukarkodik a szöveggel, szakmailag értékelhető megállapítást alig találunk benne. A m? nemhogy a tudományosság elemi kritériumainak, de a magyar nyelv szabályainak sem tesz eleget. Mit szóljunk az ilyen – a sok közül találomra kiemelt – mondathoz: "Mivel az információ e jelen kötet által már átlépi a kritikus küszöböt a Taposiris Magna-kutatásban…, ezért szeretném ráirányítani a figyelmet három területre a továbblépési lehetőségek példáiként." Vagy ehhez a bődületes hazugsághoz: "Az Alexandriai Magyar Ásatások (1998–2001) eddigi helyszíni és elméleti kutatásainak köszönhetően Taposiris Magna az ókori Egyiptom legjobban rekonstruálható régészeti lelőhelyévé vált." Vörös Győző legújabb kötete sűrűn tele van tűzdelve bibliai idézetekkel, amelyeknek ugyan semmi közük a m? mondandójához, "bizonyos körökben" valószínűleg jó néven veszik az ilyet. A bibliai citátumok között mindenesetre egyet nagyon hiányoltunk: "Utálatosak az Úrnál a hazug beszédek." (Példabeszédek 12,21)

(a szerző történész)

Olvasson tovább: