Kereső toggle

Pál apostol a római helytartók elott

A császár nevében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Római Birodalom tartományait különbözo rendu és
rangú helytartók igazgatták. Ezek a császár és a szenátus
felhatalmazására teljhatalommal bírtak, amit többnyire az alájuk
rendelt provincia könyörtelen kiszipolyozására használtak.
Egyes tartományok békés, nyugodt életet kínáltak az oda érkezo
hivatalnokoknak, másoknak még a nevétol is borzadtak a római
elokeloségek. Júdea kétségtelenül az utóbbi kategóriába
tartozott. A kereszténység történetének legnagyobb igehirdetoje,
Pál apostol missziós útjai során négy ízben állt római
helytartók elott. Legalábbis ennyirol tesz említést Lukács
az Apostolok cselekedeteiben. A "pogányok apostolának" és
a római világrend képviseloinek e találkozásai ma sem nélkülözik
a tanulságokat, amellett az Újszövetség történeti hitelességének
fontos bizonyítékaiul is szolgálnak.



Cesarea. Római vízvezeték a II. századból.

Paulus, a bölcs



Elso missziós útja során (i. sz. 46-47-ben) Pál Ciprus
szigetét is végigjárta, sorra felkeresve az ott élo zsidó közösségeket.
Ebben az idoben Ciprus már békés, nyugodt szenátusi provinciának
számított, amelynek irányításához nem kellett különösebb
gazdasági vagy katonai szakértelem. A sziget adminisztrációs
központja Paphosz, az Aphrodité-kultuszáról híres város
volt. Ide érkezett meg Pál, Barnabás és János Márk, amikor
értesültek a hírrol: a római helytartó látni kívánja oket,
és kéri, neki is adják elo tanításaikat, amiket a zsinagógákban
prédikáltak. Az igehirdetoknek ezúttal nem volt okuk a félelemre.
Ciprust ez ido tájt Pál "névrokona", Lucius Sergius
Paulus kormányozta, aki félig-meddig az apostol "földijének"
is számított, hiszen a piszidiai Antiokhia egyik ismert családjának
sarja volt, akik számos feliraton örökítették meg nevüket
az i. sz. I-II. században. Sergius Paulus a provinciális származású
lovagrendiek ranglétráján lépdelt felfelé: Claudius alatt a
"Tiberis partjainak és medrének felügyeloje" tisztséget
viselte Rómában. A római enciklopédiaszerzo, Plinius szerint
nagy muveltségu férfiú volt (Lukács azt írja: anér szünethosz,
vagyis "tudományokban jártas, okos ember"), aki elismert
szaktekintélynek számított a természettudományok területén,
ezen felül a vallásifilozófiai kérdések is érdekelték. Ez
zsidó- keresztény szemszögbol nézve természetesen az
okkultizmus iránti beható érdeklodést jelentette. Sergius
Paulus ciprusi helytartóságát az Apostolok cselekedetei
mellett a sziget északi partján fekvo Szoloi városban elokerült
felirat is igazolja.

Lukácstól ezúttal nem értesülünk arról, milyen beszédet
mondott Pál a helytartó elott. Csak annyit tudunk meg, hogy
Sergius tanácsadója, egy mágus (gúnynevén Elimás, azaz
"ördöngos", polgári nevén Bar Jósua) "igyekezett a
helytartót elfordítani a hittol. Saul (Pál) azonban megtelvén
Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, mondta: >Ó, minden álnoksággal
és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak
ellensége, nem szunsz-e meg az Úrnak igaz útjait elfordítani?
Most azért ímé, az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és
nem látod a napot egy ideig! szállt rá, és kerengve keresett vezetoket. A helytartó,
amikor látta mi történt, hitt, elálmélkodva az Úr tudományán."
(Csel 13,4-12) A mai értelem számára elképeszto, hogy egy
tekintélyes, gazdag és muvelt természettudós, egy római
tartomány teljhatalmú kormányzója hogyan juthatott hitre,
miután tanácsadóját egy addig számára ismeretlen zsidó
ember megvakította! Pedig ez történt. Sergius Paulus családjában
késobb - a feliratok tanúsága szerint - nem is egy
keresztény fordult elo.



Gallio, a politikus



Pál második - egyúttal elso európai - téríto útján
(i. sz. 50-52) a nagy múltú görög városokat, köztük
Korinthoszt is felkereste. Tizennyolc hónapig maradt itt,
mialatt a város több magas rangú tisztségviseloje, köztük
Erastus, a városi kincstárnok (oikonomosz) is megtért. Ez utóbbi
késobb Pál huséges munkatársa lett, mint arról levelei is
tanúskodnak (Róm 16,23; 2Tim 4,20). Erastusról érdekes bizonyíték
került elo 1929-ben, mikor T. L. Shear Korinthoszban egy útburkolaton
a következo latin nyelvu feliratot találta: "Erastus, a középületek
gondnoka, ezt a burkolatot saját pénzén készíttette."

Pál apostol görögországi missziójával leginkább az ottani
zsidó közösségek haragját vívta ki maga ellen.
Korinthoszban is a helyi zsinagóga vezetoi (amelynek felirata
szintén elokerült) hurcolták a hatóság elé. "Mikor pedig
Gallió volt Akhája helytartója, rátámadtak a zsidók
egyakarattal Pálra, és vitték ot a törvényszék elé, mondván:
>Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az
embereket<. mikor="" pedig="" p="" meg="" akarta="" nyitni="" sz="" monda=""> Gallió a zsidóknak: >Ha valóban valami bosszútételrol,
vagy gonosz cselekedetrol volna szó, zsidók, igazság szerint
meghallgatnálak benneteket, de ha tanításról, nevekrol és a
ti törvénytekrol van kérdés, ti magatok lássátok; mert én
ezekben bíró nem akarok lenni. És eluzé oket a törvényszék
elol." (Csel 18,12-17) Achaea tartomány helytartóját
teljes nevén Lucius Iunius Gallio Annaeanusnak hívták. Elokelo
neve nem is akármilyen származásra utalt: Gallio ugyanis a
filozófus Seneca testvérbátyja volt. O is Hispániában született,
eredetileg Lucius Annaeus Novatusnak hívták. Ifjúkorában o
is ugyanúgy Rómában próbált szerencsét, mint Seneca öccse,
nem is sikertelenül. Az ifjú Novatust ugyanis egy Iunius Gallio
nevu szenátor fogadta örökbe (gondoljunk csak Ben Hur történetére!),
ami nagy karrier lehetoségével kecsegtette. Az ízig-vérig
politikus Gallio ezután a szenátori rangúak nagyívu, ámde
korántsem veszélytelen pályáját futotta. Ennek egyik közbülso
állomásaként nevezték ki Achaea tartomány (körülbelül a
mai Görögország középso és déli része) proconsulává
51-ben. Egy Delphoiból származó, 52-ben készült töredékes
feliraton Claudius császár Junius Galliót, Achaea proconsulát
személyes barátjának titulálta, így valószínuleg az udvar
legbelsobb köreibe is bejáratos volt.

A politikus Gallio tehát - Lukács beszámolója szerint -
"zsidó belügynek" nyilvánította a zsinagóga embereinek Pál
elleni vádaskodását. A helytartó ezzel a magatartásával
egyben azt is kifejezte, hogy az állam nem akar beavatkozni a
vallási kérdésekbe, különösen akkor nem, ha az illeto
csoport (nevezetesen a zsidók) Julius Caesar óta szabad vallásgyakorlati
joggal éltek az egész Birodalomban. Büntetés pedig csak a bunösöket
illeti meg.



Felix, a számító



Harmadik missziós útja befejeztével Pál apostol Jeruzsálembe
ment, bár útközben többen is figyelmeztették: életével játszik,
ha felkeresi a szent várost, ahol a farizeus és szaddokeus klérus
valóságos hajtóvadászatot folytatott a keresztények ellen,
akik közül egyre többen választották az emigrációt. Az
országot rablóbandák fosztogatták, akik zsákmányukból -
büntetlenség fejében - a római helytartóknak is juttattak;
egyre többen voltak az úgynevezett sicariusok, akik rövid, görbe
toröket hordtak ruhájuk alatt, s ezzel gyilkolták a rómaiakat,
illetve mindenkit, akire csak megbízást kaptak. "Az ország
csak úgy hemzsegett a rablóktól és a csalóktól" - írja
Josephus Flavius. Az utóbbiakon azokat a hamisprófétákat értette,
akik több ezres tömeget vontak maguk után. "Ebben az idoben
Egyiptomból jött egy ember Jeruzsálembe, aki prófétának
hazudta magát, és az egyszeru népet arra csábította, hogy
menjen ki vele az Olajfák hegyére, amely a várossal szemben
emelkedik, öt stadionnyi (körülbelül 1 km) távolságban. Azt
mondta: ott majd megmutatja nekik, hogy egyetlen szavára öszszeomlanak
Jeruzsálem falai, és o majd azokon át vezeti be oket a városba.
Mikor Felix (a helytartó) errol értesült, fegyverbe szólította
a helyorséget, eros lovas- és gyalogoscsapattal kivonult
Jeruzsálembol, s megtámadta az egyiptomit és híveit. Ezek közül
négyszázan elestek, kétszázat foglyul ejtett. Az egyiptomi
kimenekült a csatából és eltunt. Most a rablók megint háborúra
izgatták a népet a rómaiak ellen s arra, hogy tagadja meg az
engedelmességet; akik nem hajlottak a szavukra, azoknak a
falvait fölégették és kifosztották" - írja a zsidó történetíró.

Pált a jeruzsálemi Templomban ismerték fel a kis-ázsiai zsidók,
és azzal a hamis váddal, hogy megfertoztette a szent helyet,
kihurcolták onnan, hogy megkövezzék. A csodület láttán az
Antonia-erodben állomásozó római ezredes, Lysias egy
csapattal azonnal levonult a Templomtérre, és Pált kiszabadította
az ot verok kezébol. A légkör szinte izzott Jeruzsálemben.
Lysias eloször azt hitte, Pál az az egyiptomi csaló, akit
most sikerült kézre kerítenie (Csel 21,38). Az ezredes mélyen
megdöbbent, mikor megtudta, hogy Pál nemcsak görögül beszél
kiválóan, de ráadásul római polgár is. Azonnal üzent a
helytartónak.

Antonius Felix a római társadalom egyik megvetett, de igen
befolyásos és tehetos rétegébol, a felszabadított rabszolgák
(libertinusok) közül származott. Claudius császár nagyhatalmú
kegyencének, az ugyancsak libertinus származású Pallasnak
testvére volt. Felix karrierjét házasságával is egyengette:
Heródes Agrippa leányát, Drusillát vette el, így II. Agrippa
sógora lett, sot magával a császárral is rokonságba került.
Kormányzása alatt Júdeát a teljes anarchia veszélye
fenyegette. A nagy római történetíró, Tacitus szerint az
ország olyan mélyre süllyedt, hogy végül a szíriai helytartó
légióinak kellett rendet teremtenie, de a befolyásos Felixet
o sem merte elmarasztalni. A helytartó kétkulacsos politikájára
jellemzo, hogy miközben leverte és tömegesen keresztre feszítette
a sicariusokat, néhányukat felbérelte Jonathán fopap
meggyilkolására, amiért az többször figyelmeztetni merészelte,
hogy kormányozza jobban a rábízott tartományt. Eközben a
helytartói székhelyen, a tengerparti Caesareában - ahová
letartóztatása után Pált vitték - a zsidó és szír
lakosság szabályos háborút vívott egymással a különféle
kiváltságokért. Felix ebben a küzdelemben is annak az oldalára
állt, aki több pénzzel vesztegette meg. (Erre majdnem ráfizetett,
mert a Nero által kinevezett új helytartó, Festus megérkezése
után egy zsidó küldöttség Rómában bepanaszolta, amiért
kis híján az életével fizetett. Végül is testvére, Pallas
mentette meg a felelosségre vonástól.)

Lysias ezredes az alábbi levelet írta Felix helytartónak Pál
letartóztatásának körülményeirol: "Claudius Lysias a
nemes Felix helytartónak üdvöt! Ezt a férfiút, kit a zsidók
megfogtak és meg akartak ölni, odamenvén a sereggel, kiszabadítottam,
megértvén, hogy római. Meg akarván pedig tudni az okát, miért
vádolják ot, levittem ot az o tanácsuk elébe. És úgy találtam,
hogy az o törvényüknek kérdései felol vádoltatik, de
semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs. Minthogy
pedig nékem megjelentették, hogy a zsidók e férfiú után ólálkodni
akarnak, azonnal hozzád küldtem, meghagyva vádolóinak is,
hogy ami dolguk van o ellene, te elotted mondják meg. Légy jó
egészségben!" (Csel 23,26-30) Felix elolvasta a híradást,
majd Pált a kihallgatásig Heródes palotájában oriztette. A
szabályos kihallgatás a római jog eloírásainak messzemeno
figyelembevételével zajlott le. Eloször a két vádló (köztük
egy Tertullus nevu zsidó ügyvéd) adta elo a vádat, majd
maga Pál védekezett. Felix - látva, hogy vallási kérdésekrol
folyik a disputa - elnapolta a tárgyalást. Lukács szerint
Felixet foglalkoztatta a keresztények ügye, mert "tüzetesebb
tudomása volt e szerzet dolgai felol". Ezért Pált titokban
is maga elé hívatta: "Egynéhány nap múlva pedig Felix
megjelent feleségével Drusillával együtt, aki zsidó asszony
volt, maga elé hívatta Pált, és hallgatta ot a Krisztusban
való hit felol. Mikor pedig o igazságról, önmegtartóztatásról
és az eljövendo ítéletrol szólt, megrémülve mondta
Felix: >Most eredj el, de mikor alkalmam lesz rá, magamhoz hívatlak
téged. neki, hogy ot szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához
hívatván ot, beszélgetett vele. Mikor pedig két esztendo
elmúlt, Felix utódja Porcius Festus lett; és a zsidóknak
kedveskedni akarván Felix, Pált fogságban hagyta." (Csel
24,22-27) Íme az újabb bizonyíték Felix kapzsi természetérol:
Pált az óvadék reményében nem engedte szabadon, holott
tudta, hogy jogellenesen tartja orizetben. De Pál idoközben
- akaratán kívül -, a rómaiak és a zsidók közötti
hatalmi-politikai harc egyik fontos tényezojévé vált.



Festus, a törvénytisztelo



Josephus Flavius szerint mikor Festus a tartományba érkezett,
az egész ország rémületben élt a rablók miatt, akik fölégették
és kifosztották a falvakat. A hamispróféták is tovább
folytatták áldatlan tevékenységüket: "Ebben az idoben
megint fellépett egy csodatevo, aki a népet boldogsággal
kecsegtette és azzal, hogy minden nyomorúságától megszabadítja,
ha vele megy a pusztába. Festus azonnal gyalogos- és
lovascsapatokat küldött a csaló és követoi ellen, akiket a
katonák felkoncoltak."

Festus megérkezése után azonnal Jeruzsálembe ment, ahol több
mint tíz napig tartózkodott. A fopap és környezete már
ekkor kikérte tole Pált, de Festus Caesareában akart felole
ítélkezni. "Lemenvén Caesareába, másnap ítéloszékébe
ült, és Pált elohozatta. Mikor pedig az megjelent, körülállták
a zsidók, akik alámentek Jeruzsálembol, sok és súlyos vádat
hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani,
mivelhogy o a maga mentségére ezt felelte:> Sem a zsidók törvénye
ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem<.> Festus pedig a zsidóknak kedveskedni akarván, felelvén Pálnak,
mondta: >Akarsz-é Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni
meg ezekrol én elottem?A császár
ítéloszéke elott állok, itt kell nekem megítéltetnem. A
zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod. Mert
ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem
vonakodom a haláltól, ha azonban semmi sincs azokban, amikkel
ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak.
A császárra appellálok! elhangzó "Appello Caesarem!" két dolgot jelentett: egyrészt,
hogy az apostol megmenekült, hiszen Jeruzsálemben rövid úton
meggyilkolták volna; másrészt, hogy ily módon beteljesedett
Isten akarata, amely nem sokkal korábban látomásban adatott
tudtára: "Bízzál Pál! Mert amiképpen bizonyságot tettél
az én felolem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképen kell
neked Rómában is bizonyságot tenned." (Csel 23,11)

Mikor II. Agrippa és Bereniké Caesareába érkezett, hogy
hivatalában köszöntse az új helytartót, Festus újra elovette
Pál ügyét. Ezúttal nyilvános meghallgatást rendezett,
amelyen o maga, a király és novére, a katonai vezérkar és
a város elokelo polgárai is részt vettek. Pál védobeszédében
elmondta megtérése történetét, és bizonyságot tett Jézus
Krisztus feltámadásáról, amit a próféták könyveibol is részletesen
bebizonyított (Csel 26,1-32). "Mikor pedig o ezeket mondta
a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy
te, Pál! A sok tudomány téged orültségbe visz." A
helytartó szavait így fordíthatnánk le pontosan: "A sok betu
mániákussá tesz téged" - ami azt jelzi, hogy a helytartónak
ugyan fogalma sem volt arról, hogy Pál mirol beszél, de azt
világosan látta, hogy nem bunözovel van dolga. A
materialista ember véleménye volt ez a hit beszédérol. Pál
azonban - miután udvariasan elhárította magától a helytartó
megjegyzését - Agrippa királyhoz fordult, aki jól ismerte a
zsidók törvényét és szokásait. (A rabbinikus iratokban is
dicsérettel illetik a judaizmushoz való pozitív viszonya
miatt.) ">Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom,
hogy hiszel.Majdnem ráveszel
engem, hogy kereszténnyé legyek.Kívánnám
Istentol, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te,
hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok,
amino én is vagyok, e bilincsektol megválva. Lukács megjegyzi: a király és a helytartó megegyezett abban,
hogy Pált szabadon lehetett volna engedni, ha nem fellebbezett
volna a császárhoz. A tarszoszi Saul, a "pogányok apostola"
nem sokkal késobb a római világbirodalom császára elott állva
tett bizonyságot Jézus Krisztus életérol, haláláról és
feltámadásáról.

Olvasson tovább: