Kereső toggle

A náci antikrisztus és az árja millennium

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az antikrisztusi és a messiási eszme történetével, valamint irodalmi
adaptációival foglalkozó sorozatunk hetedik részében a nácizmus és az okkultizmus
kapcsolatáról az utóbbi években napvilágot látott elméleteket kíséreljük meg
felvázolni. Egyes kutatók azt állítják, hogy Adolf Hitler és közvetlen
munkatársai, elsősorban Heinrich Himmler, Joseph Goebbels és Rudolph Hess élénk
érdeklődése az ezoterikus tanok iránt jelentős hatással volt a Harmadik Birodalom
politikai, sőt katonai döntéseire is. A náci vezetők egy új éra, az "árja
millennium" bekövetkeztét várták, amelyben a felsőbbrend? árja faj, megtisztulva
a történelem során az alacsonyabb rend? népekkel történt keveredés korlátaitól,
betöltheti küldetését.

"Lényegében morális jelenség a nácizmus, a régi, bűnös ember
lemeztelenítése, hogy felöltözhessen az új." (Jorge Luis Borges argentin író)

Nicholas Goodrick-Clarke, a téma egyik neves angol kutatója A nácizmus okkult
gyökerei címmel 1992-ben a londoni I. B. Tauris kiadónál megjelent könyvében
"földalatti történelemként" határozza meg a nemzetiszocialista gondolkodásmód
és eszmerendszer mögött meghúzódó mitikus világot. A szerző szerint azonban ez a
kultikus álomvilág és képviselői, a látnokok, misztikusok és okkultisták gyakran
közvetlenül meghatározták a náci birodalom kulcsszereplőinek az érzelmeit és
cselekedeteit.

"Titkos doktrína"

Adolf Hitler azt vallotta, hogy "szellemi alap nélkül az erő kudarcra
ítéltetett." Felmerül a kérdés, hogy mi lehetett az a szellemi alap, amelyre a
náci vezér hivatkozott: a tradicionális európai eszmerendszer vagy valami ettől
eltérő forrás? Hitler saját korát a transzcendencia új érájaként tekintette,
amelyben "az ősi hitek újból régi fényükben tündökölhetnek, a természet és az
istenség titkos tudása feltárul. Eltöröljük a kereszténység látszatvilágát, és
fajunknak megfelelő új hitet alkotunk."

Az "új spirituális korszak" alapjait Nicholas Goodrick-Clarke szerint elsősorban a
XIX. század végén feltűnt misztikus irányzatok, az ariozófia és a teozófia
vetették meg. Az Ausztriában és Németországban gyorsan elterjedt tanok hirdetői az
eljövendő német világuralomról prófétáltak. Az állították, hogy létezett a
történelem előtti időkben egy olyan aranykor, amelyben a hatalmat
"megvilágosodott", gnosztikus tudás birtokában lévő papok gyakorolták. Ezt a
prehistórikus édent az ariózófusok és a teozófusok a legendás Atlantisszal
azonosították, ahol szerintük valaha egy felsőbbrend? és tiszta faj élt. Mielőtt
azonban a szigetet egy szökőár elpusztította volna, a tudás birtokában lévő papok
elmenekültek, hogy így biztosítsák az elit faj fennmaradását a földön. A legenda
szerint Indián keresztül Tibetbe mentek, ahol a zárt kolostorok falai mögött
évezredeken keresztül megőrizték a "titkos doktrínát" és az árja-germán
szuperemberek vérvonalának a továbbélését. Bár a történelem során a
kiválasztottakat az alacsonyabb rend? fajokhoz tartozók által irányított
világösszeesküvés rendszeresen megpróbálta háborúkkal, gazdasági válságokkal,
politikai felforgató tevékenységgel és faji keveredéssel tönkretenni, a titkos
tudás és a tiszta vér fennmaradt, és a történelem végkifejletében újra
diadalmaskodni fog egy árja fajok által lakott pán-germán birodalom formájában.

Heinrich Himmler, az SS vezetője annyira magáévá tette ezeket a ködös millenarista
eszméket, hogy a harmincas évek elején több expedíciót küldött Tibetbe a tiszta
árja egyedek felkutatására. A felsőbbrend? faj reprodukálását és védelmét a
nácik hatalomra jutásuk után törvényekkel igyekeztek biztosítani. Egyik fő
ideológusuk, Alfred Rosenberg A XX. század mítosza cím? könyvében fejti ki a
"vérvallás" alaptételét: a vér hordozza a faj szellemét, ezért a jövő
megalapozásához először az ősökig, a tiszta forrásig kell visszanyúlni. "Ma új
mítosz született – írja –, a hit, hogy az isteni energia a vér útján költözik
belénk."

Az új náci mítosz jegyében 1935-ben meghozták az úgynevezett vértörvényt, amely
megtiltotta a németek számára az alacsonyabb rend? fajokkal, elsősorban a zsidókkal
való szexuális kapcsolatot, bevezették a gyógyíthatatlan vagy örökletes
betegségben szenvedők kötelező sterilizálását, a súlyos betegséggel született
gyermekek és magatehetetlen idősek orvosi módszerekkel történő meggyilkolását. A
"Lebensborn" elnevezés? fajnemesítő mozgalom arra bátorította a tiszta
vérvonalú német férfiakat – elsősorban az ilyen szempontok szerint válogatott
SS-tagokat –, hogy minél több nőt ejtsenek teherbe, biztosítva ezzel az elit gyors
reprodukálását. A "Lebensborn-gyermekeket" szüleiktől elválasztva náci nevelők
gondozták. A program másik oldalán a korlátozó intézkedések néhány éven belül
az alacsonyabb rendűnek tekintett népek és egyének tömeges megsemmisítéséhez
vezettek.

A törvénytelenség messianizmusa

A kétségtelenül nagyon erős (hamis) messianisztikus töltés? nácizmus
mitologikus–okkultista alapjaihoz azonban filozófiai mélység? meggondolások is
társultak. A Nietzschét nem véletlenül oly gyakran lapozgató náci vezetők és
ideológusok azonosultak az ismert filozófus egyes – a maguk szintjén interpretált
– nézeteivel, aki szerint az emberi történelem legnagyobb tévedése a zsidó–
keresztény kultúra, amely súlyos torzulást okozott az emberiségben erkölcsi
törvényeinek középpontba állításával. "A kereszténységet a nagy átoknak
nevezem, a hatalmas és legmélyebb eltorzulásnak, az emberiség morális
szégyenfoltjának. (...) A kereszténységet a legmérgezőbb hazugságnak tekintem,
amely valaha is létezett" – írja Nietzsche Antikrisztus cím? művében nem sokkal
megőrülése előtt. A nácik által továbbfejlesztett nézet szerint az ősi pogány
kultúrák, amelyek mentesek voltak a zsidók és keresztények által képviselt szigorú
erkölcsiség "béklyóitól", a szabad emberi személyiséget nem torzították el
ezáltal. A darwini evolúció Nietzsche és a nácik által egyaránt közelinek remélt
következő lépése során az emberből új faj, a felsőbbrendű, szinte isteni lény,
az "emberebb ember" (übermensch) jön létre e mostani kor végén, aki végleg
felszabadul az erkölcsiség e régi felfogása alól, sőt ez egyik legdöntőbb lépése
az új faj kialakulásának. Jól kifejezi ezt Nietzsche egyik művének címe: "Túl
jón és rosszon". Ennek érdekében a "hívő" nácinak egyrészt tudatosan fel
kellett szabadítania lelkiismeretét minden hagyományos erkölcsi gátlás alól –
innen eredeztethető az SS-ek embertelen kegyetlensége; vagy az egyik háborús
bűnösként elítélt náci vezető azon megnyilatkozása, amikor arra a kérdésre, hogy
érez-e lelkiismeretfurdalást, azt válaszolta, hogy neki nincs lelkiismerete, az ő
lelkiismerete Adolf Hitler. Másrészt a nácik úgy látták, hogy az erkölcsiség e
felszámolása csakis az azt hordozó nép teljes megsemmisítésével érhető el,
akiknek genetikailag a vérébe van írva az "idejétmúlt" erkölcsi törvény.
Ezért kellett a vonatnak több órát is várakoznia sok esetben az állomáson a
deportálásokkor csak azért, mert egy kétéves zsidó gyermeket még nem találtak meg
a csendőrök. A cél ugyanis a Törvény kártékony népének kiirtása, s ezzel a
zsidó–keresztény üdvtörténet meghiúsítása volt, hogy megszülethessen az
újpogány felsőbbrend? faj. Ez a náci messianizmus "megváltása": felszabadítás
az erkölcsi Törvény alól.



Az SS-vezér Raszputyinja

Nicholas Goodrick-Clarke könyvében idézi Lanz von Liebenfelst, az ariozófiai
mozgalom vezetőjét, aki 1932-ben büszkén írta egy ismerősének küldött levelében:
"Hitler a mi tanítványunk". Az állítás alapja az angol kutató szerint az lehet,
hogy Adolf Hitler az 1910-es évek elején Bécsben rendszeres olvasója volt Lanz von
Liebenfels Ostara cím? ezoterikus magazinjának, és művei a Führer
magánkönyvtárában is fennmaradtak. A cisztercita szerzetesből neognosztikus
vallásalapítóvá átpártolt Lanz von Liebenfels (eredeti nevén Adolf Josef Lanz)
"ario-keresztény" doktrínái többek között azt tanították, hogy az árják az
Ószövetség kiválasztott népe és a messiás – akit Lanz Jézus gót nevével
Fraujának nevezett –, valójában az alsóbbrend? emberektől akarta megmenteni az
emberiséget. E tanok alátámasztására Lanz egy saját maga által kifejlesztett
bibliaértelmezési módszert használt.

Lanz von Liebenfels pályafutása az első világháború után Magyarországon
folytatódott. Az osztrák baloldali fordulatot követően Budapestre költözött, ahol
1918-ban csatlakozott az Ébredő Magyarok elnevezés? soviniszta szervezethez. 1920-tól
a Külügyminisztérium mellett működő "Keresztény-nemzeti Hírügynökség"
munkatársaként a német nyelv? Pester Post és Pester Zeitung cím? napilapokban
publikált. 1927-ben a balaton-felvidéki Szentjakabfát választotta lakóhelyül, ahol
létrehozta az Ausztriában működő titkos szervezet, az Új Templomosok Lovagrendje
magyarországi székhelyét. Ez a misztikus közösség a középkori rend örököseként
egy utópisztikus világ megteremtését tűzte ki célul. Ideológiájuk
középpontjában a legendás Grál-kehely kutatása állt, amelyben a mitológia szerint
Krisztus vérét gyűjtötték össze a keresztfánál. Az új templomosok meggyőződése
szerint ebben az ereklyében eredeti állapotában maradt fenn a "tiszta árja vér".
Bár Lanz 1933-ban elhagyta Magyarországot, követői Pilisszentkereszten 1937-ben újabb
központot hoztak létre. A magyar templomos lovagok Európa védőváraként itt
készültek feltartóztatni a keletről fenyegető veszedelmet.

A Grál a nácik szerint is az új felsőbbrend? faj világuralmát jelképezte, ezért a
harmincas évek közepén Himmler megbízásából egy SS-tiszt, Otto Rahn, Izlandtól
Dél-Franciaországig Európa különböző részein végzett kutatásokat a Grál-kehely
után. Bár az ereklyének nem sikerült a nyomára bukkannia, Otto Rahn 1937-ben kiadta
útinaplóját, amelynek a "Lucifer Szolgái" (Luzifers Hofgesinde) címet adta.

Rahn eredetileg romantikus történész volt, aki a germán ősmítosz nyomait kereste.
1933-ban csatlakozott az SS egyik különleges részlegéhez, a Faj- és
Település-főosztályon belül működő Prehisztorikus Hivatalhoz. Ezt a részleget
Himmler személyes utasítására Karl Maria Willigut hozta létre. Willigutot az
SS-vezérre gyakorolt befolyása miatt sokan Himmler Raszputyinjának nevezik. Az okkult
tudományok mesterének tekintett bécsi születés? Willigut az egyiptomi Thor istenség
kiválasztottjának állította magát, és számos természetfeletti képességgel
büszkélkedett. Ő tervezte az SS egyik jelképévé lett halálfejes gyűrűt, és az ő
javaslatára választották ki a szervezet főhadiszállásának a wewelsburgi
várkastélyt. Willigut nevéhez fűződik a misztikus germán "sig" rúna jeléből
alkotott kettős SS-villám is, amelyet a szervezethez tartozók minden személyes
használati tárgyára is rávéstek.

Willigut nem véletlenül gyakorolt nagy hatást Heinrich Himmlerre. Az angol Discovery
Channel tévétársaság dokumentumfilmje, amelyet nemrég "Nácik – a titkos
összeesküvés" címmel Magyarországon is forgalomba hoztak, bemutatja, hogy az SS
kezdetektől fogva okkultisták befolyása alatt állt. A katolikus Himmler hitt a hindu
lélekvándorlás tanában is, és önmagát a szlávok ellen harcoló nagy német
uralkodó, I. Henrik reinkarnációjának tartotta. Egyik bizalmasának, dr. Felix
Kerstennek elmondta, hogy a szász király megjelent álmában és tanácsokat adott neki
a keleti hordák elleni harchoz. Himmlerről feljegyezték azt is, hogy mindig magával
hordta a hindu szent könyv, a Bhagavad-Gítá egy példányát.

Himmler az SS főhadiszállásául egy ősi várkastélyt választott ki, amelyet egyfajta
"náci Vatikánként" önálló városállammá készült kiépíteni. A wewelsburgi
vár északi tornyának pincéjében egy tágas kriptát építtetett, ahova az elhunyt
SS-tábornokokat temették. A kripta fölött állt a legfontosabb megbeszéléseknek
otthont adó kerek lovagterem, amelyben Arthur király példáját követve egy kör
alakú asztalnál ültek le az SS-parancsnokok. A terem padlóját egy ősi germán-hindu
jelkép, a napkerék díszítette.



Rítusok és ünnepnapok

A kutatók szerint a kultikus szimbólumok a náci párt történetében és
működésében is fellelhetők. Miután Hitlert 1920-ban a párt vezetőjévé
választották, hatásos jelképet keresett a nemzetiszocialista mozgalom számára. A
javaslatok közül egy titkos szervezet, a Thule Társaság jelvényéből kiemelt
szimbólumot, a szvasztikát, azaz a horogkeresztet választotta ki. A több kultúrában
és a gnosztikus, okkult tudományokban, valamint a mágiában is használatos ősi jelet
a nácik egyfajta vallási jelképként is felhasználták. A horogkereszt jelen volt a
hétköznapi élet szinte minden szférájában, hordozták a felvonulásokon,
tisztelegtek előtte. Hitler szerint a szvasztika az "árja nép ősi küzdelmét"
jelképezte.

A keresztény egyháztörténelem szentjeit a Harmadik Birodalomban náci mártírokkal
helyettesítették. Közöttük is kiemelkedő tisztelet övezte az 1923-as müncheni
államcsíny, az úgynevezett "sörpuccs" 16 halottját. 1933 után tiszteletükre
minden évben felvonulásokat rendeztek, amelyek Münchenben végigkísérték a hajdani
események útvonalának stációit. A Birodalom születését jelképező modern
misztériumjáték a "Dicsőség Csarnokában" ért véget, ahol a mártírok neveit
egyenként felolvasták, miközben az összegyűlt tömeg újra és újra felkiáltott:
"Jelen!" A szertartásokat Joseph Goebbels koreografálta, aki szerint ezek az
éjszakába nyúló ünnepségek "a halottakra emlékeztetnek, akik harcoltak, meghaltak
és győzedelmeskedtek."

A sörpuccs halottainak mítoszát a nácik más formában is felhasználták: a lázadás
során használt vérfoltos zászlókkal "szentelték fel" például rituális
külsőségek között a német hadsereg harci lobogóit. A náci ünnepek közül a
legnagyobb tömegeket a nürnbergi birodalmi pártnapok mozgatták meg. A párt és a nép
közötti szövetség évenkénti megújítását jelképező rendezvény csúcspontja a
Vezér megjelenése és szónoklata volt, amely a jelenlévőkből gyakran tömeges
eksztázist váltott ki.

A gigantikus gyűlések koreográfiáját a nácik Richard Wagner nagyszabású
operajeleneteiből merítették. Hitler különleges tisztelője volt a germán
mítoszokat, így a Grál-legendán alapuló Parsifal történetét feldolgozó
zeneszerzőnek. Operáit nem pusztán művészi szempontból értékelte: számára Wagner
zenéje a tiszta vér és a kiválasztott faj dicsőségét hirdette.

A Führert a náci propaganda igyekezett messianisztikus vonásokkal is felruházni. Egy
korabeli híradófelvételen kisiskolások a "Miatyánk" mintájára a következő
dalt éneklik: "Adolf Hitler a mi megmentőnk, ő a mi hősünk / A legnemesebb lény a
föld kerekén / Csak őérte élünk, őérte halunk / Hitler a mi Urunk."

Ugyancsak a keresztény Szentháromság mintájára született a náci eskü szövege is,
amelyet a Führerre, a népre, és a hazára kellett letenni.



A fekete propaganda

Az okkult praktikákat a nácik nemcsak az új vallás megteremtéséhez használták
fel. Himmler kezdeményezésére a Wehrmacht parapszichológusokat alkalmazott, akik a
hadműveletek során mágikus ingák segítségével próbálták meghatározni a
térképeken az ellenséges hadihajók és tengeralattjárók helyzetét. Emiatt gyakran
menet közben adtak váratlan irányváltoztatásra parancsot a tengeri egységeknek.

Míg Himmler mélyen hitt az asztrológiában és más misztikus gyakorlatokban, Goebbels
inkább az emberekben élő okkult hiedelmekre alapozott. A XVI. századi neves
jövendőmondó, Nostradamus nevében és stílusában apokrif-próféciákat
készíttetett, amelyek 1939-re a németek győzelmét ígérték Lengyelország és
Anglia felett. A jövendöléseket tartalmazó röpcédulákat a németek
repülőgépekről szórták le az ellenséges vonalak mögött.

A szakszóval "fekete propagandának" keresztelt pszichológiai hadviselést mellesleg
az angolok is alkalmazták. Ők is elkészítették a maguk Nostradamus-hamisítványait
(természetesen pont ellenkező tartalommal), amelyeket – több ál-horoszkóppal
együtt – a legnagyobb német okkultista magazin, a Zenith reprint példányaiban
rejtettek el. A londoni akció azonban egy figyelmetlenségen megbukott: a hamisított
magazin címlapján a "Der Zenith" név szerepelt, szemben az eredeti lap
fejlécével, amelyen a "Zenith" szó állt.



A Hess-misszió

Az okkultizmus és a történelem egyik legkülönösebb találkozása 1941. május
10-én történt. Sokáig rejtély övezte Hitler helyettesének, Rudolph Hessnek
váratlan skóciai utazását. Az említett angol dokumentumfilmben megszólal Hess fia,
aki elmondja, hogy apjának egyszer megjósolták: ő fog békét kötni az angolokkal.
Rudolph Hess a briteket nem sorolta az alacsonyabb rend? népek közé, ezért hitt
abban, hogy meg lehet nyerni őket Hitler támogatására, csak Churchill-től kell
megszabadítani őket. Látomását elmondta a Führernek is, aki támogatta a tervet.
Már csak a megfelelő időpont kiválasztása volt hátra. Végül Hess asztrológusa
kijelentette, hogy a bolygók kedvező együttállása alapján május 10-én nagy
fordulópont áll be Hess életében, ezért ez a nap lenne a legalkalmasabb a titkos
békemisszióra. Rudolph Hess repülőgépre is szállt, ám a várt ünnepi fogadtatás
helyett Messerschmidtjét Skócia felett lelőtték, őt pedig a szövetségesek
elfogták. Churchill, miután eljutott hozzá a hír Hess elfogásáról, először
annyira hihetetlennek tartotta a történetet, hogy nem volt hajlandó félbeszakítani
kedvenc filmje megnézését. Csupán amikor Londonba szállították a Führer
helyettesét, akkor intézkedett sürgős letartóztatásáról. Rudolf Hesst a háború
után életfogytiglani börtönre ítélték. 1992-ben halt meg a spandaui börtön
magányos foglyaként.

(Sorozatunk folytatódik)

Olvasson tovább: