Kereső toggle

Egy mérges ember a menny kapujában

Előkészületek az utódlásra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Vatikán úgy érzi: eljött az ideje, hogy a pápautódlás kérdéséről elkezdjen gondolkodni. A US News & World Report című amerikai hetilap legutóbbi száma terjedelmes elemzést közöl a soron következő pápaválasztás forgatókönyvéről és ellentmondásairól.

II. János Pál a maga részéről már most minden tőle telhetőt megtesz, hogy befolyásolja a következő katolikus egyházfő személyéről döntő folyamatot, jóllehet a Vatikán szabályzata szerint a bíborosi testület csak a pápa halála vagy lemondása után ülhet össze szavazásra a Sixtusi Kápolna falai mögött. Lehet, hogy a következő pápa nem II. János Pál "klónja" lesz, ő azonban mindenképpen szíve szerint való utódot szeretne. Ennek érdekében nemrégiben nevezett ki bíborossá egy újabb hűséges alattvalót, a chilei Jorge Arturo Medina Estevezt, aki ezzel a vatikáni választótestület tagjává is vált. A pápa egyébként büszke arra, hogy 16 kivétellel ő maga választotta ki a 111 fős bíborosi kar összes tagját.
Annyi bizonyos, hogy újításaival jól kikövezte az utat a pápaválasztás számára. Egy 1996-os rendelete értelmében nincs többé szükség az eddigi kétharmados többségre a konklávéban. Thomas Reese, az America cím? jezsuita lap főszerkesztője értelmezésében ez azt jelenti, hogy "ha a pápaválasztó ülés első napján a választók többsége egy bizonyos jelöltben leli kedvét, akkor nem kell mást tenniük, mint körülbelül 30 szavazáson –12-13 napon – keresztül kitartaniuk. Ezután az új rendelkezés értelmében megváltoztathatják a szabályokat és így lehetővé válik, hogy saját jelöltjüket válasszák meg". A jelöltek szabadon ígérgethetnek, hogy elnyerjék a bíborosok támogatását: megválasztásuk esetén úgysem kérheti számon rajtuk senki; az új pápa trónra lépését követően a maga ura.
Egy vatikáni megfigyelő szerint a legtöbb bíboros nem mer nyilvánosan beszélni az utódlás kérdéséről, ám "másra sem tud gondolni". A közönséges földi halandó nem is hinné, mennyi mindent számításba kell venni egy ilyen fontos döntésnél: ha például egy amerikait választanak meg, akkor az Reese szerint azt a benyomást keltené, mintha a Wall Street, vagy a CIA állna a szavazás mögött.
A szóba jöhető pápajelöltek esélyeit növeli, ha öregebbek a mostaninál, hiszen a bíborosi kar nem szereti a hosszan uralkodó pápákat. (Ez ugyan nem jelent biztosítékot, hiszen 1958-ban például egy 76 éves bíborost választottak meg azt remélve, hogy életkoránál fogva tevékenysége csupán átmeneti jelleg? lesz, ám Angelo Giuseppe Roncalli – XXIII. János pápa – az egyházatyák számításait keresztülhúzva, váratlanul összehívta a második vatikáni zsinatot).
További előnyt élveznek azon jelöltek, akik erősen elkötelezettek az ökumenizmus ügye iránt, több nyelven beszélnek és szenvedélyes utazók. Ennyi jellemző tulajdonság öröklődése a lengyel származású Karol Wojtylától még megengedhető.
A lokálpatrióta bíborosok azonban jobban szeretnének egy, a hagyományos utat követő római utódot, akinek tevékenysége számukra biztonságosabb és kényelmesebb. Szerintük II. János Pál túl sok újítást hajtott végre. A Bíborosi Kar által összeállított listán ezért feltehetően túlnyomórészt olaszok szerepelnek majd.
Fontos az is, hogy a következő szentatya kiegyensúlyozza a jelenlegi egyházfő gyenge pontjait. Ilyen pedig szép szerével akad a bíborosok szerint, akik közül sokan nem is rejtik véka alá elégedetlenségüket. Egyikük nemrégiben finom kritikával a nők egyházi hivatalba történő felszentelésének ellenzését említette. Ez súlyos problémát jelent a világméretű paphiánnyal küzdő katolikus egyháznak. Carlo Maria Martini milánói bíboros (egyben potenciális jelölt) a pápa makacs ellenállására reagálva megjegyezte: "Nem osztom az álláspontját, de elfogadom, amit mond. Azonban a közlekedési stoptábla sem csak megálljt jelenthet. Jelezheti azt is, hogy egy másik úttal kell próbálkoznunk."
A Notre Dame Egyetem teológus professzorának szintén örömet szerzett, hogy kifejezhette elégedetlenségét a US News & World Reportnak. Szerinte II. János Pál csak olyan bíborosokat hajlandó felszentelni, akik feltétel nélkül hűségesek a Szent Székhez és vakon elfogadják az álláspontját, illetve tanításait. Richard McBrien professzor szerint "sok bíborosnak nagyon nem tetszik a római Kúria tevékenysége, a II. János Pál uralmát jellemző bürokrácia, ami úgy kezeli őket, mintha holmi ministránsfiúk lennének."
Egy magát megnevezni nem kívánó bíboros azt sérelmezi, hogy noha az előző pápák alatt számos katolikus gondolkodó bukkant fel, most úgy tűnik, a Pontifex Maximus saját maga, egy személyben kívánja betölteni ezt a szerepet: "A jelek szerint ő maga gondolkodik az egész katolikus egyház helyett."
A bizottságnak egyébként egyáltalán nem sürgős a döntés megszületése. A választások fáradalmait és izgalmait ugyanis – szemben az eddigi szerzetesi cellákkal – a Sixtusi Kápolna közelében levő 150 szobás luxuskivitel? vendégfogadóban pihenhetik ki.
János Pál azonban még nem pihen. Valami belső erő hajtja annak ellenére, hogy eddig hatszor operálták, 1981-ben merényletet követtek el ellene, ezenkívül Parkinson-kórban és az alapvető mozgásokért felelős idegrendszeri tevékenységek megbetegedésében is szenved. Karol Wojtylát hajtja az ambíció, hogy maga vezesse át nyáját a következő évezredbe: a millenneumi szilvesztert a Sínai-hegyen szeretné eltölteni zsidó és muszlim vallási vezetőkkel közösen. A hosszú távú tervek és a pápa megroppant egészségi állapota közti ellentmondásra utalva a római North American College rektora, Timothy M. Dolan a következő megjegyzést tette: "Ha az Úr most elszólítaná, valószínűleg egy mérges embert látna a küszöbén."

Olvasson tovább: