Kereső toggle

Vámos Judit, a flódnis

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Autentikus ízek, tökéletes arányok és egy titkos családi recept, aminek megőrzése érdekében Vámos Juci hajnalban már az üzemben sürög-forog, hogy elkészüljön a tészta. A Flódnis megálmodójával beszélgettünk.

Miért pont a flódnira esett a választás?

– Nálunk családi tradíció az édességkészítés, mindenki fantasztikusan jól süt. Anyukám flódniját annyira szerették az ismerősök, hogy már sokkal hamarabb felmerült az igény rá, hogy kellene nyitni erre egy helyet. Végül a párom és én voltunk azok, akik ezt be mertük vállalni. A flódnink teljesen családi recept alapján készül, anyukám nagynénjének érdeme a tészta receptje, amit anyukám kísérletezett tökéletesre, én pedig tovább finomítottam rajta, főleg az esztétikus megjelenést, a rétegezést illetően. A flódni nem egy tipikus „szép” desszert, mégis törekedtem rá, hogy a lehető legjobbat tudjuk kínálni. Mind ízben, mind állagban, mind megjelenésben.

Megvolt az alapötlet: flódnit fogunk készíteni. Mennyire volt könnyű belevágni az üzletbe?

– Viszonylag későn, 35 évesen döntöttem el, hogy cukrászattal szeretnék foglalkozni. Beiratkoztam egy tanfolyamra, majd miután elvégeztem, béreltünk egy cukrászüzemet, amit csak késő délutántól hajnalig használhattunk, mivel nappal mások dolgoztak benne. Hajnalig sütöttem a flódnikat, délelőtt pedig jártam a város éttermeit esetleges ügyfelek után kutatva. Hát így kezdődött. Szerencsére jó fogadtatásban volt részünk, hamar el tudtunk kezdeni bővülni. Később jött egy lehetőség, megvásároltunk egy már működő cukrászüzemet. Ehhez létszámnövekedésre is szükség volt. Havonta több tízezer flódnit és más süteményeket – például pitéket, zserbót, és egyéb olaszos süteményeket – készítünk.

Utánaolvastam a véleményeknek, egy rossz kritikát sem találni. Maximalista a süteményeiket illetően?

– Muszáj annak lennünk, rengeteg nívós étterembe, kávézóba viszik a süteményeinket, ahol elvárják az állandó magas színvonalat. A finom ízeink annak köszönhetőek, hogy mi itt úgy sütünk mindent, mint otthon, csak nagyobb mennyiségben. Attól, hogy valami üzemben készül, még nem kell, hogy üzemi hatású legyen. Óriási lehet a különbség két minőség között, és ez legfőképpen az alapanyagokon, az azokhoz való hozzáálláson múlik. Mi a hozzávalókra és az állandó minőségre különösen nagy hangsúlyt fektetünk. A diót például egy évre előre megvesszük, a reszelt almát sem késztermékként vásároljuk meg, hanem egy adott fajta savanyú almát itt helyben hámozunk, tisztítunk és dolgozunk fel. A baracklekvárt házilag mi főzzük, szilvalekvárból is csak és kizárólag szatmárit használunk, és a mákkal is ugyanilyen körültekintőek vagyunk. Mi a pozitív visszajelzésekért csináljuk az egészet, minket ez az igényesség motivál a mindennapokban. Ez a hajtóerőnk, nem pedig a pillanatnyi nyereség.

Ez lehet az oka annak, hogy ilyen hamar sikeres lett a márka?

– Egyrészt. Sokak számára fontos még, amit már említettem, hogy küllemben és minőségben egyaránt jól tudunk teljesíteni. Másrészt, szolgáltatásban is törekszünk a pontosságra, precizitásra, kedvességre, ezért hamar hírünk ment, ma már hetente 2-3 helyről kapunk megkeresést. Valamint az sem elhanyagolható körülmény, hogy nagyon nagy a munkaerőhiány a vendéglátásban, ez a cukrászokat is érinti, nagyon sok étteremben, kávézóban vásárolják emiatt a süteményeket. Így jövünk mi a képbe.

Önök is megérzik a munkaerőhiányt?

– Bizonyos mértékig természetesen. De nagyon örülünk annak, hogy az alkalmazottak szeretnek nálunk dolgozni. Ketten-hárman kezdtük, most már több, mint tízen dolgoznak az üzemben. Családias, jó hangulatú a légkör, nem jelentős a fluktuáció. Úgy érzem, az is számít, hogy sokat vagyok a konyhában.

Kívülről úgy tűnik, hogy nagyon adnak az arculatra is. Igényes honlapjuk van, és jelen vannak a közösségi médiában is. Először alkották meg A Flódnis arculatát, vagy a már meglévő vállalkozáshoz készítették el az online platformot?

– Olyannyira nem foglalkoztunk ezekkel, hogy már rég árusítottuk a flódnijainkat, amikor rádöbbentünk, hogy hát kellene egy név. Azt vettük észre, hogy a városban sokat említik, hogy „na, itt a flódnis”. Így lett „A Flódnis” a nevünk. A többi már jött magától, én egyébként nem értek ezekhez a dolgokhoz, de a párom szerencsére sok szakembert ismer. Tudta, hogy kit kell megkérni, hogy jó kezekben legyenek az online felületeink. Ez ma már elengedhetetlen egy vállalkozáshoz, de nem ez áll a középpontban.

Terveznek vidékre is szállítani?

– Tavaly tettünk egy próbakört a Balaton és a Velencei-tó körül, a kereslet megvan rá, mindenképpen szeretnénk. Van már hűtőautónk, tervezünk még vásárolni, a logisztikát hogy hogyan fogjuk megoldani, az még némi fejlesztést kíván. Szeretnénk, hogy ugyanolyan minőségben érjenek oda a termékek, ahogyan itt gondosan elkészítjük őket. Egyelőre 3-4 nagyobb vendéglátóegységben szeretnénk megjelenni először, aztán jöhetnek a kisebb helyek. Meglátjuk.

A nagy kérdés

Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik most szeretnének vállalkozást indítani?
– Azt, hogy pihenjék ki magukat előtte. (nevet) Egyébként a legfontosabb: hatalmas adag szorgalom és még nagyobb mértékű alázat, kreativitás. Másképpen nem lehet. A vállalkozói élet teljesen átszövi az emberek mindennapjait, nagyon sokszor otthon is azon kapjuk magunkat, hogy már megint az üzemről beszélgetünk. Mindig vannak problémák, megoldandó feladatok, nincs két egyforma napunk. Erre sokan nem készülnek fel, sokszor kemény áldozatokat kell hozni, csak száz százalékon pörögve lehet hozni a szintet. De nekünk ebben van a szívünk-lelkünk, a három fiú mellett, akik otthon várnak bennünket, ez az életünk, a rengeteg sikerélmény és jó visszajelzés miatt megéri csinálni.

 

Mi a flódni?

A flódni, a zsidó konyhaművészet népszerű, édes süteménye. A hagyományos verzió 4-féle tölteléket tartalmaz: reszelt almát, diót, mákot és szilvalekvárt, de ahány ház, annyi szokás, számtalan variációja ismert. Dr. Susan Weingarten, Tel Aviv-i Egyetem kutatója szerint a középkori Hanukkah tradícióban a lapos sütemény (fladon/fladen/floden) első említése a Kievben született, Mainzban élő, 10. századi Rabbi Judah ben Meir haCohen nevéhez kötődik. Elizer ben Joel Halevi 12. századi, Bonnban íródott kézirata, a Sefer Ra’avyah szintén említi a Fladen-t, amit először sajttal töltöttek, majd későbbiekben almával, szilvával, vagy mazsolával is. Gil Marks,  zsidó gasztronómia-kutató, az Encyclopedia of Jewish Food (A zsidó étel enciklopédiája) című könyv írója szerint a hagyományos szombati és újévi asztal fogása volt a 16. században. Ma viszont már rendszerint csak különleges alkalommal készítik, egyrészt a drága alapanyagok, másrészt pedig a „pepecselős” munka miatt.

Olvasson tovább: