Kereső toggle

Lecsapott a cenzorpallos

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Donald Trump amerikai elnök élesen bírálta, gyakorlatilag a Demokrata Párt eszközének nevezte a hét végén a közösségi médiát működtető cégeket, miután a Facebook vezetése – a hivatalos indoklás szerint – gyűlöletbeszéd miatt „örökre” kitiltotta a portálról Louis Farrakhant, az Iszlám Nemzet vezetőjét, és több, az amerikai mainstream médiában szélsőjobboldalinak nevezett véleményformálót. Az elnök azt írta: „alaposan figyelni fogja az amerikai állampolgárok cenzúrázását a közösségi médiában”. Ezt a bejegyzését többször megismételte pénteken és szombaton. Korábban már kifejtette, hogy szerinte e cégek elfogultak a konzervatívokkal szemben, több, őt támogató véleményformálót igazságtalanul tiltottak ki felületükről.

Méltatlanok?

A legnagyobb port felvert kitiltás a zsidóellenes kirohanásairól elhíresült muszlim prédikátoré, Louis Farrakhané, továbbá Alex Jones InfoWar-alapítóé és a Trumpot támogató jobboldali provokatőré, Milo Yiannopoulosé lett, akik a Facebook megítélése szerint összeesküvés-elméleteket terjesztettek, és emiatt – így a Facebook – méltatlanná váltak arra, hogy publikálhassanak. A Facebook közleményében azzal indokolta a lépéseket, hogy „ideológiai tartalmuktól függetlenül mindig betiltottuk azokat a személyeket és szervezeteket, akik és amelyek erőszakot és gyűlöletet hirdetnek vagy támogatnak. Széles körben vizsgáljuk e szabály potenciális megszegőit, és ez vezetett mai döntésünkhöz az említettek oldalainak eltávolításáról.”

Mielőtt megismerkedünk a főszereplőkkel, egy kicsit ízlelgessük a kifejezést: mél-tat-lan-ná vál-tak. De ki szerint is? És kihez fordulhatnak, akiket a monopolhelyzetbe került véleményplatform megfosztott közönségüktől? Ez az ügy két kulcskérdése.

Kirakatügyek

A Hetekben tavaly már írtunk arról, hogy Alex Jones Infowars című portálját 2018 augusztusában már eltávolította a Facebook (lásd: Trumpnak is üzentek a techóriások, Hetek, 2018. augusztus 10.), de az Instagramon Jones mostanáig publikálhatott. Alex Jones saját portálján „tisztogatásnak” minősítette a kitiltást, és bár az elmúlt években Jones nem egyszer jelentkezett elképesztő összeesküvés-elméletekkel, most alighanem a fején találta a szöget.

A mostani kitiltottak látszólag elképesztő távolságban vannak egymástól. Közös jellemzőjük azonban, hogy – finoman fogalmazva – nagyon is vitatható figurái az amerikai nyilvánosságnak. Közülük Yiannopoulos és Jones fontos szerepet játszottak a Bush-korszak utáni amerikai jobboldali reneszánszban – a karakteres megmondóemberek karcos, nem ritkán a jó ízlés határán túlmenő megnyilvánulásaikkal tabukat döntöttek, polgárpukkasztóak voltak, közülük elsősorban Jones nem egyszer hajmeresztő összeesküvés-elméleteket terjesztett, Yiannopoulos pedig undorító módon viccelődött a pedofíliával – de ami ennél is fontosabb: mindketten az őrületbe kergették a véleménymonopóliumába belekényelmesedett mainstream média szereplőit.

Csakúgy, mint a ma 86 éves Louis Farrakhan, az afroamerikai közösségben évtizedek óta népszerű Iszlám Nemzet vezetője, aki a Facebookról történt kitiltása óta kénytelen a Twitteren obskúrus antiszemita rémmeséivel szórakoztatni követőit.

Farrakhant és az Iszlám Nemzetet évtizedek óta se kiköpni, se lenyelni nem tudja az amerikai baloldal – ugyanis a muszlim gyűlöletprédikátor egyszerre nehézsúlyú és radikális szereplője az amerikai közéletnek. A Clinton-kormányzat (teljes joggal) pánikba esett, amikor Farrakhan 1995 őszén megrendezte Washingtonban az afroamerikai közösség radikális tagjait megmozgató Egymillió Férfi Menetelését (ha nem is egymillió, de sok százezer résztvevővel), tudtára adva mind a Fehér Háznak, mind a törvényhozást egy évvel korábban elhódító republikánusoknak, hogy nagyon is van felvevőpiac az afroamerikai közösségben Farrakhan radikális (iszlamista, és nem ritkán antiszemita vagy fehérellenes rasszista) eszméire.

Ezek az eszmék túlzás nélkül visszataszítóak. Farrakhan számtalanszor szerepelt az elmúlt években a Simon Wiesenthal Center (SWC) antiszemita incidensekről készült listáján – cseppet sem indokolatlanul, és nem is akármilyen helyen: tavaly Farrakhan „sátáni zsidókról” szóló gondolatfutamait csak a pittsburghi neonáci antiszemita tömeggyilkosság előzte meg az SWC listáján. (Miután májusban Farrakhan Twitter-fiókját az említett kirohanás után a Twitter felfüggesztette, az Iszlám Nemzet vezetője novemberben egy iráni látogatással borzolta a kedélyeket – ellenfelei azzal vádolták, hogy Teheránban csatlakozott Amerika helyi gyűlölőinek napi rutinjához, a „Halál Amerikára” skandáláshoz, de ezt a vádat Farrakhan visszautasította.) 

Az első csapás?

A Facebook nyilván nem véletlenül e három közszereplő fölött lobogtatta meg cenzorpallosát. Jones és Yiannopoulos megítélése a Trump elnököt támogató jobboldalon is vegyes, Farrakhan gyűlöletprédikációi pedig teljes joggal váltják ki évtizedek óta minden jóérzésű amerikai ellenszenvét.

Ám két dolgot érdemes megjegyeznünk: az „örökre” szóló kitiltások más, a mainstream médiában szintén szélsőjobboldalinak bélyegzett személyeket is érintettek, vagyis a kitiltási hullám nem korlátozódott Jonesra, Yiannopoulosra és Farrakhanre. Hiba lenne tehát azt hinni, hogy Jones konteói, Yiannopoulos nem ritkán tényleg undorító polgárpukkasztása vagy éppen Farrakhan antiszemita kirohanásai a Facebook-rendőrség végső célpontja. Ha Jones, Yiannopoulos vagy Farrakhan kitiltását szó nélkül lenyeli az amerikai közvélemény, mi tarthatja vissza a Facebookot a Donald Trumpot támogató mémoldalak, vagy éppen a Twittert az elnök accountjának lekapcsolásától?

Az Egyesült Államokat többek között a szólásszabadság tette naggyá. A szólásszabadság viszont (fájdalom) nem csupán a számunkra rokonszenves, kedvesen előadott, politikailag korrekt nézeteket illeti meg. Hanem – a konkrét, bűncselekményre történő uszítás határáig – bizony az olyan ellenszenves frátereket is, mint Louis Farrakhan. A Joneshoz, Yiannopouloshoz és Farrakhanhez hasonló figurákat egy erős demokrácia – mint amilyen az amerikai volt sokáig – el tudja viselni, és el is kell, hogy viselje.

A Facebook jogorvoslati lehetőség nélküli, megfellebbezhetetlen döntése azonban sokkal veszélyesebb az amerikai demokrácia alapját képező szólásszabadságra nézve, mint a most letiltottak bármelyik megnyilvánulása. Ma ők azok, akiket az amerikai demokrácia nem tudott megvédeni a véleményplatformként monopóliummá vált Facebook önkényétől. És holnap?

 

Olvasson tovább: